Sigma 18-50mm f/2,8 DC DN | Contemporary – teszt

0

Felépítés

Hosszú hónapokon át csak full-frame szenzorra fejlesztett objektív jelent meg a japán Sigmától, ami alapján már könnyű volt azt gondolni, hogy a kisebb szenzoros tükör nélküli gépek kiestek a gyártó figyelmének köréből.
Ez év ősze előtt ugyanis legutoljára 2018 szeptemberében jelent meg APS-C szenzoros MILC-ekre objektív, akkor a Sigma 56mm f/1,4 DC DN | Contemporary modellel bővítette kínálatát a gyártó.

Idén október közepén azonban megjelent a Sigma 18-50mm f/2,8 DC DN | Contemporary standard zoom, amelyet APS-C szenzormérethez fejlesztettek.
A dolog pikantériája, hogy Fujifilm X bajonettre a nagy gyártók közül még mindig csak a Tamron kínál objektívet (igaz, ők is nemrég indítottak a 18-300mm-es utazózoommal), így erre a gépre az új Sigma 18-50mm f/2,8 DC DN C nem elérhető. Még meglepőbb, hogy a korábban támogatott Canon EOS M rendszerhez sem készül ebből a modellből, így EF-M bajonettel sem kerül piacra. Sőt, a mikro NégyHarmados rendszer is kimarad, így gyakorlatilag csak a Sony E bajonettes MILC-ekhez lesz kapható, meg persze a gyártó „saját” L bajonettjére.
Könnyű azért kitalálni, hogy mivel az L bajonettre a Sigma (és a Panasonic) nem gyárt APS-C szenzoros gépet, így valójában csak a Leica TL és TL2 vázak azok, amiket megcélzott vele a gyártó – más kérdés, hogy aki 750 ezer Ft-ért vásárol APS-C szenzoros Leica MILC-et, valószínűleg saját márkás objektívet fog rátekerni.

Így most az van, hogy a Sigma 18-50mm f/2,8 DC DN | Contemporary-t leginkább a Sony APS-C szenzoros MILC tulajok fogják majd megvenni, hiszen nekik saját gyártójuk csak a nagy és nehéz (meg persze drága) Sony E 16-55mm f/2,8 G objektívet kínálja csak a hobbi kategóriás Sony E 16-50mm f/3,5-5,6 PZ OSS és a Sony E 18-55mm f/3,5-5,6 OSS mellett. A Sony E 16-55mm f/2,8 G pedig közel 500 grammot nyom és 400e Ft-ba kerül.

Egy termék bevezetésénél márpedig nagyon fontos, hogy olyan közegbe kerüljön, ahol piaci igény van rá. Már pedig mint látszik, az APS-C szenzoros Sony tulajoknak nincs sok lehetőségük gyártón belül nagy fényerejű objektívre, így igen jó döntés volt a Sigma részéről, hogy ezzel a modellel megjelent a piacon. Már csak az a kérdés, hogy ezzel nem késett-e el.
Vetjük fel ezt azért, mert a Tamron már év eleje óta kínálja a Tamron 17-70mm f/2,8 Di III-A VC RXD objektívét, így aki esetleg egy fényerős alapzoomot keresett az APS-C szenzoros Sony MILC-éhez, a Sony 16-55mm f/2,8-nál olcsóbban, az már éppen válthatott erre. Jóllehet, a Tamron objektíve sem könnyű és még csak nem is olcsó (525 gramm, 300e Ft).

A Sigma 18-50mm f/2,8 DC DN | Contemporary viszont mindössze 290 grammot nyom, hossza csupán 8 cm és ára is igen kellemes: 180 ezer Ft.
Ez alapján pedig nem kérdés, hogy nem csak méretben és nem csak tömegben, de árban is verhetetlen. Igaz, látószögben csak a szokásos alapot kínálja, így a Tamron modellje 3,5 fokkal, a Sony 16-55mm-es objektíve pedig 6,5 fokkal ver rá a Sigma 18-50mm-re.

Az ígéretes méret és ár alapján viszont élhet bennünk a gyanú: vajon minőségben nem kell komoly kompromisszumot kötnünk?
Nos, ennek a kérdésnek a megválaszolására álljon itt részletes cikkünk, amelyben természetesen erre a kérdésre is választ adunk.

Ahogy említettük, az objektív hossza mindössze 7,5 cm hosszú (kupakokkal együtt 8,5 cm-es), látószöge a kisfilmes 27-75 mm-es objektívé, tehát 76,5-31,7 fokos tartományban dolgozhatunk vele. Fényereje a teljes zoomtartományban f/2,8, azonban ezt itt is egy kis mértékű, minimális rekeszeléssel érték el nagylátószögnél, ahol a maximális nyílás már nem jelenti a teljesen nyitott blendét. Ez egyben azt is jelenti, hogy optikailag az objektív valós fényereje 18 mm-nél kb. f/2,4 lehet.
S hogy miért éltek ezzel a megoldással? A teljes tartományban fix fényerő könnyebbséget jelent a fotózások során, hiszen nem kell azzal foglalkozzunk, hogy zoomolás során picit sötétebbé válhat a képünk (amíg az 1/3 blendénként változtatható zársebesség utol nem éri a fényerővesztést), itt minden esetben a „nyitott blende” ugyanazt a világosságú képet eredményezi majd adott zársebességen, zoomtól függetlenül. A másik ok, ami miatt egy kis rekeszelés nem árt az pedig az, hogy így a leképezés során a lencsék külső széle nem játszik majd szerepet nagylátószögnél, így az optikai hibák egy része is csökkenthető.

Az Sigma 18-50mm f/2,8 DC DN | Contemporary összesen 13 lencsetagból áll, ezek közül egy speciálisan alacsony szórású (SLD), három pedig aszférikus kialakítású. Előbbi a színhibák csökkentését, utóbbi a képsarkok leképezésének javítását, valamint a gömbi hiba (lágyság) csökkentését szolgálják.

Az élességállítást ezúttal is a tükör nélküli fényképezőgépekhez ideális léptetőmotor végzi. A fókuszálás teljesen csendben történik, sebessége kategóriájában átlagos (nem extrém fürge, de a Contemporary szériában az nem is megszokott).

Az objektív belső élességállítású, így a frontlencse nem fordul el és nem is mozog előre-hátra élességállítás során. A gyújtótávolság növelésekor viszont az objektív tubusa kitolódik, 50mm-es gyújtótávolságnál 10 cm hosszúságú az objektív (azaz nem belső zoomos ez az objektív).
Bár optikailag nem parfokális a Sigma 18-50mm f/2,8 DC DN | Contemporary, működése során ezt elektronikusan kompenzálják, így végeredményben kvázi parfokálisként használható, azaz a gyújtótávolság változtatásával nem mászik el a beállított fókusz. Ez lehetővé teszi, hogy kevés részlet esetén és/vagy gyenge fényben, amikor a gép nem képes élességet találni nagylátószögnél, csak tele végállásban, akkor az így fókuszba hozott objektívet kézi fókusz módba helyezve visszazoomoljunk és nagylátószöggel éles képet készítsünk.

Az objektívhez tokot nem mellékel a gyártó, de szirom formájú, egy mozdulattal letekerhető napellenzőt kapunk az első és hátsó kupakok mellett.

A specifikáció a Sigma 18-50mm f/2,8 DC DN | Contemporary adatlapján tekinthető meg.

Használati tapasztalatok

A Sigma 18-50mm f/2,8 DC DN | Contemporary legkomolyabb előnye a remek árán felül az aprócska mérete és a kis tömege. Jóllehet, nem annyira kicsi, mint a Sony E 16-50mm f/3,5-5,6 PZ OSS, viszont fényerőben bőven ráver.

A 300 grammot nyomó objektív külső kialakítása a szokásos Sigma minőséget hozza: a hőstabil polikarbonát tubusba épített optika könnyen járó, de nem kicsúszó és nem akadozó, egyenletes erővel forgatható zoomgyűrűt kínál.
Az objektív teljes cseppállóságot adó szigetelésekkel nem rendelkezik, viszont részleges időjárásállóságot adó, a bajonett csatlakozás körül körbefutó gumicsíkkal rendelkezik.

A viszonylag kis (2,7×-es) zoomátfogás miatt a teljes zoomtartomány bejárásához elegendő csupán 60 fokkal kell elforgatnunk a zoomgyűrűt, azaz gyorsan átjárható a nagylátószög és a kis tele vég közötti rész.
A léptetőmotoros élességállítás a kézi fókuszálásra is kihat, hiszen itt nincs fizikai kapcsolat a fókuszgyűrű és a fókuszcsoport között, azaz kézi fókuszálás során a gyűrűvel csupán a fókuszmeghajtást vezéreljük elektronikusan. A közelpont és a végtelen között a gyűrű egy teljes (360 fokos) elfordításával érhetünk át akkor, ha a gyűrűt gyorsan forgatjuk. Ha lassan forgatjuk, akkor más az áttétel, ez esetben még precízebb kézi fókuszálás érhető el, hiszen ilyenkor közel két teljes fordulattal érünk át a tárgytávolság tartományon.

Távolságskálát ez a modell sem kínál, hozzávetőleges skálát a váz kijelzőjén láthatunk (Sony).
Kapcsolóból egyetlen darab sincs az objektíven, így az autofókusz és a kézi fókusz közötti váltást a vázon kell elvégeznünk.

Videózásnál lehet fontos kérdés a fókuszlégzés jelenség, amely ennél az objektívnél sem nagylátószögnél, sem tele végnél nem jelentkezik.
A lenti képek mind a nagylátószögű, mind a tele végnél mutatják a közeli fókuszú és a távoli fókuszú látószöget (nagylátószögnél a belógó ág a szél miatt került más helyre a távoli fókusz esetén, ez nem képi, vagy optikai hiba).

Látószög változás a tárgytávolság függvényében