Apa, fussunk! – hangzott a kérés az akkor ötéves lányom szájából szinte minden alkalommal, mikor gyalog indultunk útnak. Eleinte nem igazán volt hozzá kedvem (soha nem sportoltam semmit), de hamarosan ráéreztem arra, hogy futni jó! Nagyon jó! Megvártam a következő tavaszt, vettem egy futócipőt, zoknit, nadrágot, alsót, pólót, és 2013-ban, 39 évesen futásnak eredtem.
Kezdettől erdőben szerettem volna futni, amiből csak egy zsebkendőnyi van hozzánk egészen közel, 1,2 kilométerre, ahová bringával tekertem el. Az erdő kemény másfél kilométer hosszú oda-vissza – kulacsot is vittem magammal, nehogy szomjan haljak. Három hétig élveztem, hogy egyre gyorsabb vagyok, aztán gondoltam egy „merészet”, itthon hagytam a bringát, és háztól házig futottam. Ezzel kezdetét vette a környék utcáinak felfedezése, és valahogy meg is feledkeztem az eredeti erdei tervemről.
De mindennek eljön az ideje, és miután a környék összes utcáján futottam már, felszínre tört a bő egy éve elfeledett gondolatom, hívott az erdő. Ekkorra már rengeteget adott a futás, élveztem a mozgás, a fejlődés, a szabadság, a felfedezés élményét; megtanultam, hogy nem kell félni a hidegtől, az esőtől, az emelkedőtől; és az egész világ összezsugorodott: korábban messzinek tűnő távolságok többszörösét is képes voltam már futva megtenni.
2014. június 1-jén egy hármashatár-hegyi körrel kezdődtek erdei futó kalandjaim. Hazataláltam a természetbe, és visszataláltam a régi (hivatásszerűen sosem gyakorolt) szakmámhoz: fényképészként egyre többször kényszerített megállásra a látvány; mert bár egyedül szeretek futni, de szeretem mindenkivel megosztani az élményt, amivel a természet közelsége megajándékoz. Ehhez kicsit átalakítottam egy telefontartó karpántot: megrövidítettem és megvastagítottam a pántját, hogy jó fogása legyen a markomban; és kivágtam a hátlapját, hogy a kamera kilásson. Ronda, de praktikus:
2015 nyarán, futás közben jött a 200×200 km projekt gondolata. Egy világ körüli úté, melyet többnyire Magyarországon teszek meg, egymagamban – önmagamban. Hiszen a világ bennem van – ahogy kint, úgy bent, s ahogy fent, úgy lent. Elhatároztam, hogy rendszeres futásaim kezdetétől számítva, 200 hónapon át, havonta átlagosan legalább 200 kilométert (vagyis összesen épp egy Föld kerületnyit) teszek meg futva, biciklizve és sétálva – a futást illetően továbbra is lehetőleg mindig máshol, felfedezve gyönyörű országunk lehető legnagyobb részét. Így egyre messzebb kell mennem itthonról, miközben talán egyre közelebb kerülök lényegemhez.
Az alábbiakban néhány kedvenc futográfiámat válogattam össze az elmúlt évek terméséből. A legjobbak egy része persze el sem készült, legalábbis megmutatható formában, mert mire exponálhattam volna, a vaddisznó / szarvas / őz / mókus / muflon / borz / nyúl / róka / madár már el is tűnt; vagy ha „lőttem is rá”, a kép főszereplője legtöbbször értékelhetetlenül kevés pixelen került megörökítésre. De nem baj, ezek itt vannak a fejemben – és azért rajtuk kívül is akad mutogatni való (az összes fotót Adobe Photoshop Lightroomban utómunkáztam):
Aztán 2016 tavaszán, egy svájci fotóstúrán tönkrement a tükörreflexes fényképezőgépem (túl sokáig használtam esőben), és mikor elvittem szervizbe, azon kaptam magam, hogy azt szeretném, ha azt mondanák, nem lehet megjavítani. Ugyanis határozottan azt éreztem, soha többet nem akarok nehéz fotós felszerelést cipelve túrázni. (Ennek jegyében, kicsit korábban egy korzikai fotóstúrán „véletlenül” elhagytam a fotóállványomat.) Túrázni viszont akarok, és fotózni is! Megkönnyebbültem, mikor közölték a jó hírt, hogy a fényképezőgépemet sajnos nem éri meg életre kelteni. Eleinte még egy bridge jellegű utódban gondolkodtam, de aztán ezt is elengedtem, mikor eszembe jutott, mennyire gyönyörűen összeért a két hobbim a futográfusságomban, amikor elmegyek futni, és közben fotózom – mobiltelefonnal. Elengedtem hát a bridge gép tervét is, és elhatároztam, hogy ezután csak mobillal fotózom.
Így lettem futográfus mobilfotós. Azóta eltelt nyolc hónap, használtam négy telefont elsődleges (és egyetlen) fényképezőgépként, és egy pillanatra se bántam meg a döntésemet, melynek természetesen hátrányai épp úgy vannak, mint előnyei – ezekről is szót ejtek hamarosan.
Mire vagy még kíváncsi? Írd meg Te is, miről szeretnél olvasni mobilfotózás témában!
