Képminőség
Színhiba
Ultranagy látószögű teszt objektívünk feladta a leckét a kromatikus aberráció vizsgálatánál, kis méretű tesztábránkkal most sem volt esélyünk arra, hogy a teljes képmezőt kitöltsük. Így inkább úgy döntöttünk, hogy csak az egyik képsarkot vizsgáljuk, s feltételezzük, hogy nem lehet nagy eltérés a többi sarokban sem.
A két ED tag jól végzi a dolgát, laterális kromatikus aberráció gyakorlatilag nem is jelentkezik a tesztképen (a kép közepe felé látható kékes elszíneződés az axiális színi hiba, amely a fókuszon kívüli területeknél lesz tetten érhető, de nem az elsődleges kromatikus aberrációt mutatja, amely azonban csak a kép szélein, sarkain szokott jelentkezni, főképp nyitott blendén).
E téren tehát remekel a 15 mm-es Irix.
Geometriai torzítás
Az előzőnél komolyabb problémába ütköztünk, amikor a geometriai torzítást kívántuk tesztelni. A legtöbb esetben az A2-es tesztábránk elegendő méretű, de ennél az ultranagy látószögnél gyakorlatilag 30 cm-ről kellett volna fotóznunk azt, hogy képsaroktól képsarokig kitöltse a teljes képet. Ezzel azonban több gond is akad: egyrészt a képközép 30 cm-es munkatávolságával szemben a képsarok közel egy méterre lett volna, ami az élesség szempontjából nem éppen ideális, másrészt pedig a torzítás nem ilyen extrém kicsi tárgytávolságnál kellene vizsgálni, mert nem is ez lesz a fő felhasználási terület.
Így aztán úgy döntöttünk, hogy ezt a szokásos tesztünket is másként végezzük, s mivel a korábban kiszemelt iskola homlokzatot épp elkezdték hőszigetelni, az állványokkal tönkretéve a remek teszthelyszínünket, ezúttal beltéri képet készítettünk.
Ezen is jól látható, hogy igazán minimális a torzítás, jó a korrekció, így a görbülés csak a kép széleinél jelentkezik.
Kalap le ismét!
Peremsötétedés
Az objektív fényereje ugyan a legtöbb 14-15 mm-es fix objektív f/2,8-ához képest jobb, van azért egy kis csavar ebben. Méghozzá az, hogy az f/2,4 valójában f/2,48, legalábbis az EXIF szerint, tehát közelebb van az f/2,5-höz. Így az átlagos f/2,8 fényerejű objektívhez képest csupán 1/3 Fé előnyt nyújt az Irix manuális objektíve.
Ennek ellenére komolyabb peremsötétedésre számíthatunk, amit a mintaképek igazolnak is.
Teljesen nyitott blendénél elég erős, 50% feletti a sarkok sötétedése.
Ez főképp asztrofotózásnál lehet probléma, ahol ha egy csillag nem látszik a képen, az utólag szoftveres korrekcióval is csak nehezen jeleníthető meg. Az 50%-os peremsötétedés pedig már képes arra, hogy csillagokat teljes egészében eltüntessen egy-egy képről.
Szerencsére rekeszeléssel itt is csökkenthető a vignettálás, de teljesen megszüntetni sajnos nem tudjuk, igaz, F11-nél már csak az extrém külső sarkoknál látható besötétedés.
Képminőség
Az Irix 15mm f/2,4 teljesen nyitott blendén még egy kicsit lágy képet ad, a sarkok pedig az asztigmatizmus és az erős vignettálás miatt gyengélkednek. A homogenitás tehát nem túl jó. F4-től azonban erőre kap az objektív, így már a rajzolat is kiváló és a peremsötétedés sem olyan nagy mértékű, hogy gondot okozna.
Ellenfényben történő fotózásnál az átellenes sarokban jól látható, elég nagy méretű becsillanás jelenik meg, ezen felül a kontraszt is jelentősen csökken, amely az objektíven belüli szóródásra utal.
Hasonló gyújtótávolságú ultra nagy látószögű objektívek között azért találni olyat, amely nem igazán hajlamos a becsillanásra és a kontrasztvesztésre, igaz, azok árban is jóval az Irix felett állnak.
Éjszakai, városi fotóknál a fényforrások csillag hatásúra húzhatók a szűkített blende segítségével, ilyenkor a 9 rekeszlamellának köszönhetően 18 ágú csillag formát kapunk. Sajnos becsillanás ez esetben is látható, így a tükröződés mentesítés nem sikerült 100%-osan.
Értékelés
Az Irix 15mm f/2,4 manuális élességállítású objektív lelkes amatőr fotósoknak és fotóművészeknek is ajánlott. A profik vélhetőleg az autofókusz hiánya miatt kevésbé kerülhetnek képbe. A felépítés szempontjából példásan vizsgázott az objektív, a képminőség terén azonban nyitott blendén akadnak átlagot meghaladó optikai problémák (lásd pl. a viszonylag komoly lágyságot, az ellenfényben való kontrasztvesztést, illetve az extrém erős vignettálást), ezek azonban rekeszeléssel jelentősen javíthatók, illetve a geometriai torzítás korrekciója kiválóan sikerült.
Ezek alapján ha nem a nagy fényerő a lényeg számunkra, azaz nem okoz gondot, ha F4, vagy F5,6 környékén kell fotózzunk, akkor az Irix 15 mm-ese remek társunk lesz. Emiatt elsősorban tájkép vagy beltér fotózására ajánljuk, ahol van lehetőség szűkebb rekeszt választani és ahol nem cél a nyitott blendés fotózás (vagy ha mégis nyitott blendén fotózunk, nem gond, hogy enyhén lágy képet kapunk).
Így viszont asztrofotózásra csak kompromisszumok vállalásával lehet használni, hiszen F4 blende az asztrofotózásban már szűknek számít (de még nem használhatatlan!).
A fókuszmeghajtás hiánya miatt az objektív jóval kedvezőbb áron elérhető, mint a főbb konkurensek, így a nálunk járt Blackstone modellért bruttó 240 ezer Ft-ot, a könnyebb, kissé egyszerűbb kialakítású, de optikailag a Blackstone-nal megegyező felépítésű Firefly-ért 165 ezer Ft-ot kell fizetnünk. Azt hiszem nem is kérdés, hogy a Blackstone előnyeiért kevesen fognak 50% felárat adni, így a Firefly lehet a fő befutó.
Gyári konkurensek közül az autofókuszos Canon EF 14mm f/2,8L II USM bruttó 690 ezer Ft-ért, a Nikon 14mm f/2,8D ED 490 ezer Ft-ért érhető el.
Az Irix 15mm f/2,4 Canon EF, Nikon F és Pentax K bajonettel vásárolható meg.
