Felépítés
Ergonómia
Az 1100D-t nem ismerve akár legyinthetnénk is az utód kinézetén, „Áá, ez is úgy néz ki mint a többi!”. Valóban úgy néz ki, a mostani Canon trend jegyében kicsit kerekebb sarkokkal, gömbölydedebb formákkal. A váz azonban sokkal komolyabb változásokon is átesett a korábbi modell óta. Míg az 1100D egy kimondottan olcsó DSLR-nek hatott, az 1200D-re ezt a jelzőt nem lehet azonnal rásütni. A borítás ugyan itt is műanyag – az adatlap szerint „szénszállal/üvegszállal megerősített polikarbonát gyanta” – de azt a magasabb szériás gépekhez hasonlóan, érdes felületűvé tették. A gépet elég nehéz megkülönböztetni az eggyel magasabb kategóriájú Canon gépektől.
Nagy a különbség a markolat terén is, mely ezúttal rendes gumiburkolatot kapott, bőrhatású struktúrával. A váz kis méretéhez képest kellően biztos és kényelmes fogás esik rajta. Egy kis cumiborítás került a hátlap hüvelykujj alá eső részére is, melyet az elődből szintén lespóroltak.
Méretben szinte semmi különbség a két modell között, de a fentiek miatt az 1200D összességében komfortosabbra és szebbre sikeredett. Az átgondoltabb külső nem csak a váz és a markolat anyagában de a gombokon is tetten érhető. Az élőkép és videó gomb például a Canon más modelljeiben megszokott helyre került, így sokkal egyszerűbben megtaláljuk akár sötétben is, változtattak a vaku gomb alakján is, mely kissé kilógott a korábbi dizájnból. Ezzel együtt nagyobb lett az expozíciós érték váltó (Av) gomb, melynek fontos szerepe van, és beljebb, könnyebben elérhető helyre került a képnézet váltó (DISP) és a lejátszás gombja. Egy kissé átláthatóbb a módválasztó tárcsa ikonjainak elrendezése, és az iránygombokra írt funkciók is egységesebbé teszik a kezelőfelület kinézetét. Apró változások ezek, és nyilván nem a legfontosabbak, de egy lépéssel egyszerűbb, átláthatóbb kezelhetőséget biztosítanak.
A gép aljára most sem került csúszásgátló gumiberakás, a fém állványmenet viszont a többi DSLR-hez hasonlóan az optikai tengely vonalában található. Mivel mindössze 2 cm-re került az akkumulátor és kártyafoglalat ajtajától, nagyobb állványtalpra erősített gépnél az ajtó nyitása és a kártya vagy akkumulátor cseréje nem lehetséges.
Ehhez a kategóriához hivatalosan nem gyárt portrémarkolatot a Canon, de külső gyártók félhivatalos markolatai megvásárolhatók hozzá.
Optika
A bajonetten miért is változtattak volna? Az 1200D-re ugyanazokat az objektíveket csatlakoztathatjuk, mint bármelyik mai Canon EOS fényképezőgépre. Sőt, a profi gépekhez képest még többet is, hiszen az ilyen APS-C szenzoros fényképezőgépekhez nem csak az EF, de az EF-S jelzésű Canon objektívek is használhatók. Az EF-S objektívek fehér jelzését is megtaláljuk a bajonettre festve, csakúgy mint a tőle jobbra lévő vörös jelet, mely a hagyományos EF optikák csatlakozási pontját jelöli.
Bármely optikát is választunk, a kisebb szenzor miatt 1,61x-es gyújtótávolság szorzóval kell számolnunk, ha kisfilmes értékre szeretnénk átszámolni a gyutávot. Mindez egy 18-55mm-es objektív esetén 29-88mm-es, egy 50mm-es objektívnél pedig 80mm-es ekvivalens gyújtótávolságot jelent.
A géphez alap kiépítésben ugyanaz az EF-S 18-55mm F3,5-5,6 IS II kitobjektív jár mint elődjéhez, de ha rendelkezünk már megfelelő objektívekkel, csak a gépváz is megvásárolható.
Tesztünk során az EF 17-40mm F4,0L USM, és az EF 85mm F1,8 USM objektívekkel próbáltuk ki.
Képérzékelő
Bár a készülék Digic 4 szériás feldolgozórendszere nem változott, a képérzékelőt egy sokkal naprakészebb, 18,7 millió képpont felbontásúra cserélték ki, mely a gyakorlatban 18 megapixeles effektív felbontást nyújt. A Canon saját gyártmányú CMOS szenzora ezúttal 22,3 x 14,9 mm méretű, tehát nagyjából ugyanakkora mint az elődben lévő.
Az APS-C méretű érzékelő 5184 x 3456 pixeles maximális képméretet biztosít JPEG vagy RAW formátumban. Utóbbi esetében csak a legnagyobb felbontás áll rendelkezésre. Ha JPEG formátumot választunk nagyobb felbontásokban kétféle tömörítési minőség választható, képméretből pedig összesen ötfélét kapunk.
Az EOS-1200D egyik újdonsága a változtatható oldalarány, mely az élőkép kivágáson is nyomon követhető. Szintén 5-5 JPEG méret választható 3:2 mellett 4:3, 16:9 és 1:1 oldalarányban is. Ez így összesen 20-féle képméretet jelent. Szintén új szolgáltatás, hogy az elkészült képek a lejátszásnál, utólag is kisebbre méretezhetők.
A gép kombinált RAW + JPEG beállítást is kínál, melynél egy expozícióval egy teljes felbontású RAW, és egy ugyanilyen méretű, finom tömörítésű JPEG képet ment a készülék.
Az érzékenység most is ISO100 és 6400 között állítható, 1 Fé lépésekben. Újdonság viszont a kiterjesztett érzékenység mód, mely az ISO12800 ekvivalens értéket is lehetővé teszi. Videofelvételnél ilyen esetben is csak az ISO6400-as érték a maximum. A fényképezőgép ezen felül automata érzékenység beállítást is kínál, melynél a fotós szabhatja a meg a maximális ISO értéket.
Szenzor tisztítás
A szenzorra rakódó kisebb szennyeződések ellen első körben a korábban is alkalmazott portaszító bevonatokkal védekezik a Canon, az érzékelő előtti szűrőn pedig magnéziun-fluorid réteg gátolja a nem kívánt szemcsék megtapadását. Amennyiben mégis porszemek kerülnének a szenzorra, a szűrőréteg nagy frekvenciájú vibrációval távolítja el őket. Ezt automatikusan, minden be- és kikapcsoláskor elvégzi a gép, a fotósnak nincs beleszólása a működésébe.
A menüben a szennyeződések szoftveres „feltérképezése” is beállítható. Egy homogén fehér felületet kel lefényképeznünk, és ezen adatok birtokában a mellékelt Digital Photo Professional szoftver végzi majd el a problémás képterületek javítását.
Ha komolyabb takarításra van szükség a képérzékelő kézi tisztítására is lehetőség van. Ehhez a menüben engedélyezni kell a Kézi tisztítás funkciót, mely felcsapja a tükröt és nyitva tartja a zárat. Ezután a megfelelő tisztító eszközökkel hozzáférhetővé válik az érzékelő előtti felület.
LCD, Kereső
A korábbi modell egy picit javított a hátsó kijelző méretén a felbontásán viszont nem. Az EOS-1200D mind a kettőn javít. A képátló 3″-ra (~7,5 cm) nőtt, mely átlagos érték, a felbontás pedig a duplájára, 460 ezer képpontra változott. A dupla érték szépen hangzik, ez a felbontás viszont 2014-ben éppen csak az elvárható szintnek felel meg. A kijelző egyébként egy nagyon kellemes képminőségű (IPS) LCD, mely a természeteshez közeli színeket, jó kontrasztot és dinamikát biztosít az élőképet használva is. Képe 170 fokos szögben is színhelyes, és sötétben egyáltalán nem szaggat. Napsütésben a világosság növelésével tehetjük láthatóbbá, mely 7 fokozatban állítható. Színezete nem befolyásolható.
A 100%-os lefedettségű LCD-n megjelenő felvételi adatok a DISP gombbal válthatók, vagy kapcsolhatók ki. Ez egy jól rendszerezett, táblázatba foglalt státuszképernyőt jelent, melyen megtalálhatók többek között a záridő, rekeszérték, érzékenység, expo kompenzáció, vaku kompenzáció, képstílus, fehéregyensúly, automata megvilágítás optimalizálás, vakumód, AF mód, egyképes/sorozat, fénymérési mód, valamint képméret és minőség adatai. Ezek az adatok persze jobbára csak a kreatív módokra igazak, automatikus üzemmódokban jóval kevesebb adatot jelez ki a gép.
A Q gomb segítségével ez az infó képernyő aktívvá tehető, vagyis bármelyik értékbe belenyúlhatunk és átállíthatjuk, egyfajta gyorsmenüként kezelve a státuszképernyőt.
A DISP gombbal nem csak felvételkor, de lejátszáskor is megjeleníthetjük vagy eltüntethetjük az aktuális kép vagy videó adatait. Világossági és RGB hisztogramot is bekapcsolhatunk, melyek a kiégett területek kijelzésével együtt álló-, és mozgóképek esetén is megjelennek.
Lejátszáskor a Q-gomb egy külön menüt hív elő, melyben a fotók törlés elleni védelme, értékelésük, elforgatásuk, átméretezésük, vagy kreatív szűrőkkel való szerkesztésük állítható be.
A visszajátszott képbe 15 lépésben, 1,5-10x-es mértékben nagyíthatunk, mely nem interpolált nagyítást jelent, tehát a részletek és az élesség pontosan ellenőrizhető. Ez különösen az azonos témáról egymás után lőtt fotók esetében jelent majd előnyt, melyek akár nagyított nézetben is lapozhatók, így kényelmesen összehasonlíthatjuk egymással az élességüket.
Aki esetleg hiányolta a képek diavetítése alól a zenei aláfestést most örülhet, hiszen az 1200D-ben ez is bekapcsolható.
A keresőn az égvilágon semmi nem változtattak a korábbi modell óta. Levehető gumírozott szemkagylójának jobb oldalán találjuk a -2,5 – +0,5 dioptria között szabályozható élességállító kereket. A pentatükrös keresőbe tekintve 0,8x-os nagyítású, és 95%-os lefedettségű képet látunk, az olcsóbb modellektől megszokott, rombusz alakban elhelyezett, kivilágítható AF pontokkal és a szokásos státuszsorral.
A keresőkép mérete egy 100%-os lefedettségű, 1×-es nagyítású képzeletbeli DSLR keresőképéhez képest 47%-os, mely értékkel a szűkebbek közé tartozik.
Vaku
A gép egy hasonló beépített, felnyíló vakut kapott, mint az előd, melyet a vezérlőtárcsa mögötti gombbal elektronikus kioldással nyithatunk, lezárnunk pedig kézzel kell. Automata módokban önállóan nyílik, míg kreatív üzemmódokban a fotós feladata a nyitás. Az elektronikus működésű gombhoz az érzékenységállítás is hozzárendelhető.
A gép kis méretéhez képest a villanó elég magasra, 9,5 cm-re nyílik (az optikai középtengelyhez viszonyítva), mely még az elődnél is jobb érték, és gyakorlatilag az egyetlen különbség hozzá képest. Ez elsősorban a vörösszem hatás elkerülése érdekében jelenthet előnyt. A vörösszem csökkentő elővillanást a felvételi menüben külön pont alatt aktiválhatjuk.
A vaku 9,2-es kulcsszámú, vagyis ISO100-nál, a kitobjektív teljesen nyitott rekeszével kb. 2,6 méterig hatásos. A villanás erőssége +/-2 fényérték között 1/3 Fé lépésközökben szabályozható. A menü Vakuvezérlés pontja alatt külön állíthatók a beépített és a külső villanó tulajdonságai, így például a teljesítmény korrekció mellett kétféle fénymérési módot (átlagoló, kiértékelő), valamint első és hátsó redőnyre szinkronizált villanást választhatunk. A legrövidebb szinkronidő 1/200 mp.
Külső vakut a gép tetején lévő szabvány vakupapucsra csatlakoztathatunk. Bármilyen E-TTL II kompatibilis vakuval együttműködik a gép (pl. Speedlite 600EX, 430EX II, 320EX, 270EX II), de ha lemondunk bizonyos funkciókról, a korábbi E-TTL, sőt sima középpontos vakuk is használhatók.
Csatlakozók, akku, memóriakártya
Csatlakozóból is ugyanazokat kapjuk mint a korábbi modellben, tehát összesen hármat. A fényképezőgép bal oldalán egy kihajtható gumifedél mögé rejtették őket. A sort a kábeles kioldó (RS-60E3) micro-jack aljzata nyitja, mely után egy USB 2.0 foglalat, valamint egy Mini-C típusú HDMI kimenet következik. A gép menüjében be- és kikapcsolható a HDMI vezérlés. USB kábelt természetesen mellékelnek a gép mellé, míg a HDMI kábel ezúttal sem alap tartozék.
A „családban” az EOS-1100D volt az első, melynél a kompaktokhoz hasonlóan, a markolat alatt nyíló akkufoglalat mellé került a memóriakártya is. Ezt hagyományt folytatja az 1200D is, mely szintén SD, SDHC és SDXC kártyákat fogad. A gépben az újabb UHS-I sebességosztályú kártyák is használhatók, de nem használja ki a plusz sebességüket, így Class10-es kártyákként viselkednek.
Az akkumulátor ugyanaz az LP-E10 típusú, mint a korábbi modellben. A lítium-ion áramforrás foglalatból való véletlen kicsúszását egy rugós műanyagnyelv gátolja. Kapacitása 860 mAh. Feltöltése a mellékelt hálózati töltővel kb. 2 órát vesz igénybe. Azt hihetnénk az ugyanolyan akkumulátor ugyanolyan fogyasztást is jelent, de ez sajnos nincs így. A gyári mérések szerint az előd egy töltéssel kb. 700 képig bírta szobahőmérsékleten. Az EOS1200D-nél viszont csak 500 képet adott meg ugyanilyen körülmények között a Canon. Videóból nagyjából 1 óra 15 perc rögzíthető egy töltéssel.
