Kipróbáltuk: Canon EOS-400D teszt

Felépítés II.

Ergonómia

Ergonómia. Furcsa ez a szó a 400D esetében, hiszen láthatóan most
sem ez a szó volt írva nagybetűkkel a tervezők íróasztala fölé. Már
az elődöt is sok kritika érte, hogy kis mérete, egyben kényelmetlen
kezeléssel, fogással is párosul. Ugyanez a helyzet a 400D esetében. A
méret és a gép kialakítása alig változott. A számtalanszor megénekelt
és szidott markolat az alődöt idézi. Ne szépítsük a dolgot,
egyszerűen kényelmetlen. Átlagos méretű férfikézzel és szerintem
nőivel is, kissé esetlenül, majdhogynem ujjbegyekkel fogható csak meg
és az exponálógomb valamint a vezérlőtárcsa sem esik „ujjvégre”.
Míg a gép nagy része sima, de közömbös műanyag, addig a markolat
recés műanyagbevonata is kisebb ellenérzéseket váltott ki, tovább
rombolva az amúgy sem túl magasan járó renoméját. Mind fogás, mint
kényelem tekintetében jó pár nagyobb kompakt fényképezőgép tanítója
lehetne a 400D-nek.

Nagyobb lett a gép LCD kijelzője, ami jó, ezzel együtt kicsit
zsúfoltabbak a gombok, ami viszont nem. A keresőbe nézve és egy-két
funkciógombot kezelve azt vettem észre, hogy már az orromban
kotorászom. A státusz LCD feladatát is a hátsó monitor látja el,
mivel megnövelt mérete miatt már nem maradt hely a réginek. Magam
részéről a drágább modellekben használt) gép tetején lévő státusz
kijelzőt szoktam meg, de minden előzetes ódzkodásom ellenére sem
okozott semmilyen problémát az új rendszer. Könnyen megszokható volt,
hogy a fontosabb beállításokat a nagy LCD-n látom, sőt a mérete és
jobban olvasható jelölései is könnyebbséget jelentettek.

Az állványmenetet pontosan az optikai tengellyel párhuzamosan
helyezték el, ahogy ezt már megszokhattuk a DSRL-ektől, és persze
fémből készült. A fényképezőgép méretei: 126,5 x 94, 2 x 65 mm,
tömege (objektív, memóriakártya és akkumulátor nélkül) kb. 510 gramm.

Összességében némi pozitív és sok negatív elméket hagyott maga
után az EOS 400D. Ha valaki megkérdezné, hogy egy szóval jellemezem
ezen a téren, akkor azt mondanám rá, kényelmetlen.

LCD és kereső

A lejátszás mód képernyői és a képnagyítás

Ahogy már említve volt, a TFT LCD kijelző nagyobb és jobb
felbontású lett elődjénél. Képátlójának mérete igazodik a jelenlegi
DSLR divathoz, tehát 2,5″ (kb. 6,3 cm) és nem csak papíron, de a
valóságban is ekkora a látható képmérete. A felbontás szintén
előnyére változott. A kijelzőn kb. 230 000 képpontot találunk, ami
jelentős előrelépést jelent. Az LCD képe ennek megfelelően kellően
nagy és részletes. Sokkal jobb ránézni, mint a 350D-jéra, ami már
megjelenésekor sem tartozott a jobbak közé. A monitor fényereje a gép
menüja alatt 7 fokozatban állítható. Automatikus LCD kikapcsolás is
beállítható a menüben 30 mp, 1,2,4,8 és 15 perces késleltetéssel.

A nagy méretű kijelző és a kicsi váz egyik hátránya, hogy az LCD
jobban kell vigyáznunk, ugyanis bárhogy matatunk a gépen folyton
kerül rá egy-két plusz ujjlenyomat. Nem tiltakoznánk, ha a következő
modellek alaptartozéka lenne, egy műanyag LCD védő is. A monitor
természetesen 100% lefedettségű, ami kompakt viszonylatban,
komponáláskor jobban kihasználható. A 400D LCD-je, legtöbb DSLR
társához hasonlóan, csak a menü megjelenítésére és a képek
visszanézésére alkalmas. Na és persze egy harmadik feladatot is
ellát, mégpedig a hiányzó státusz LCD munkáját. A megnövelt mérete
miatt lekerült a vázról a státusz kijelző, melyen a legfontosabb
expozíciós adatok és beállítások jelentek meg. A hátsó LCD most
automatikusan ellátja ezt a szerepet is, mégpedig egész jól. Eleve
jobb felbontást kapunk, a nagy, világosszürke háttéren könnyebben
láthatók a termetesebb fekete jelölések és ikonok, valamint az opciók
megváltoztatásánál is összeszedettebb a gép kezelése, hiszen minden
egy helyen látható. Az exkluzív beharangozóban Birdie kollégának nem
tetszett az új státuszkijelzés, nekem viszont bejön, hogy
szemkímélőbb szürke felületen láthatók a jelzések. Ízlések és
pofonok, vagy valami ilyesmi.

Az LCD státuszkijelzése

Plusz pozitívum, hogy az adatok sötétben is jól látszanak, nem
kell háttérvilágítás. A megoldás hátulütőjére könnyű rájönni. A több
LCD használat növeli a fogyasztást. Legalábbis elméletben, mivel a
gyakorlatban még ezzel együtt is igen jól bírja szuflával a
fényképezőgép. A fogyasztással és idegeinkkel való spórolást
egyébként egyszerűen megoldotta a Canon. Az LCD fölött egy kis
fényérzékelőt helyeztek el, így ha a keresőbe nézünk – leárnyékoljuk
azt – akkor a monitor automatikusan kikapcsol és csak arcunk
eltávolodásával jelennek meg rajta újra a státusz adatok.

A státusz LCD-n megjelenő adatok (balról jobbra, fentről lefelé):
záridő, rekeszérték, érzékenység, alap mód ikonja, expozíciós szint
kijelzője, automata expozíciósorozat ikon, vaku fényerő kompenzáció,
fehéregyensúly, fénymérési mód, AF mód, expozíciós mód, egyedi
funkció, fehéregyensúly korrekció, fehéregyensúly sorozat, aktív
fókuszpont, fekete-fehér mód ikonja, hangjelzés, vörösszem csökkentő
vakuzás, képméret és minőség, fájlformátum, akku töltöttségi szintje,
hátralévő képek száma.

A keresőt tekintve sajnos nincs javulás az elődökhöz képest.
Belepillantva ugyanolyan méretű képet és nagyon hasonló információkat
kapunk. Lefedettsége 95%-os maradt, nagyítása pedig 0,8x. A látható
mérete kb. 47%-a egy képzeletbeli, 100% lefedettséget és 1x nagyítást
adó kisfilmes gép keresőjéhez képest és némileg a 30D-től is elmarad.
A pentatükrös kereső a drágább pentaprizmás modellekhez mérten
némileg sötétebb képet ad. Betekintési távolsága 20mm,
dioprtiakorrekciója -3,0 – +1,0 értékek között állítható. A kereső
mattüvegének cseréje gyárilag nem támogatott.

A kereső információi

Az objektíven keresztül
kapott kép, (többek között) egy féligáteresztő tükrön keresztül kerül
a keresőbe, melynek áteresztési/visszaverési aránya 40/60. Az
objektívbajonett bal oldalának alján található gombbal a keresőben
ellenőrizhető a mélységélesség. Hosszabb expozíciónál a vállpánton
lévő műanyagkupakkal takarhatjuk le a keresőnyílást, így nem jut
zavaró fény a gép belsejébe.

A keresőben megjelenő információk: AF pontok (aktív AF pont
visszajelzéssel), AE zár, vaku készenlét, FP (gyorsszinkron) vakumód,
vaku fényerő zár, vaku fényerő kompenzáció, záridő, rekeszérték, CF
kártya hibaüzenetek, expozíciós szint kijelző, fehéregyensúly
korrekció, hátralévő képek száma, fókusz visszajelzés.

Élességállítás, fénymérés

A TTL (objektíven keresztüli) fázisérzékelésen alapuló, automata
élességállítás 9 mezős. Az AF mezők gyémánt alakzatban helyezkednek
el, hasonlóan a nagyobb testvérnél a 30D-nél megszokotthoz. A mezők
között a váz jobb hátulján lévő gomb lenyomása után, a nyíl gombokkal
válthatunk. Ha az össze mezőt kijelöljük, a gép automatikusan
határozza meg a fókuszpontot. A gyártó, szobahőmérsékleten, ISO 100
érzékenységnél -0,5 és 18 Fé között garantálja az AF működését,
melynek működési tartományát és sebességét a vázon lévő objektív
típusa határozza meg. Canon gyártmányú objektívek esetén a
leggyorsabb élességállítást a gyűrűs USM motorral szerelt optikáktól
várhatjuk, az egyszerűbb változatok pedig Micro USM meghajtással
rendelkeznek, ami inkább csak halkabb működést mint
sebességnövekedést biztosít. Az olcsóbb objektívszériákat többnyire
egyszerűbb mikromotoros élességállítással szerelik, a régiekben pedig
AFD motor található.

Tesztünk során lehetőségünk nyílt néhány, különböző meghajtással
rendelkező objektív AF sebességének összehasonlítására. A gépváz
mellé kitben kapható EF-S 18-50mm F3,5-5,6 II. objektív mikromotoros
AF rendszerrel ellátott. A japánban kapható változata USM motorral
szerelt. A Canon EF 50mm F1,8, kiváló képminőségű, olcsó objektív,
kialakítása és AF teljesítménye is az olcsóságot tükrözi és szintén
mikromotorral szerelik. A harmadik objektívünk egy EF 17-40mm F4 L
USM objektív volt, amelyet gyűrűs USM motorral látott el gyártója.
Felvételt készítettünk a három objektív élleségállító motorjának
hangjáról is, hiszen a sebességkülönbségek mellett etéren is
eltérések lehetnek. A táblázatban az objektív nevére kattintva
letölthető annak AF hangja is.

Az élességállítás sebessége attól is függ, hogy mennyit kell
„tekernie” a motornak, azaz a jelenlegi helyzetéhez képest
milyen messze talál fókuszt. Ha egy közeli virágra állítunk
élességet, majd megismételjük ezt egy közel ugyanolyan távolságban
lévő társán, a fókuszmotornak csak kis elmozdulásra van szüksége az
élesség korrekciójához. Ha viszont a virág után egy messzi hegyre
fókuszálunk az AF idő sokkal hosszabb lesz. Igyekeztünk mindkét
lehetőséget megvizsgálni, így közel azonos távolságok között is
mértünk, de az objektíveket először végtelenre állítva majd közeli
témára fókuszálva is megizzasztottuk. Mértük a gyengébb
megvilágításnál nyújtott teljesítményüket is. A sebesség eredményeket
az alábbi táblázat tartalmazza:

A Canon EOS 400D három fókuszmóddal rendelkezik, melyek között a
négyirányú vezérlő jobb nyílgombjával válthatunk. Az alapvető AF
fókuszmódok a következők:

• One-Shot AF: Egyszeri autofókusz.
  Az exponáló gomb félig lenyomására aktiválódik az élességállítás.
  Tárgyak nem mozduló témák esetén javasolt. Az élességállítás
  távolsága csak a gomb újbóli lenyomásával változtatható meg.
  

  
  

• AI Servo AF: Követő AF.
  Folyamatosan keresi a fókuszt, így főleg folyamatos mozgásban lévő
  témáknál hatásos.

  
  

• AI Focus AF: A kettő kombinációja. Az expo gomb lenyomásakor
  One-Shot AF-ként viselkedik, de ha a téma megmozdul, átvált
  folyamatos élességállításra. Előre meghatározhatatlan mozgású
  fotótémáknál használható, pl. állatoknál, vagy gyerekeknél.
  

  
  

Gyengébb fénynél sajnos még mindig a felnyíló vaku elővillanásai
segítik az élességállítást, ami kétségkívül hatásos módszer, de
rendkívül zavaró egy portréalany számára. Arról nem is beszélve, hogy
rég befejezi mindenki a mosolygást, hiszen a segédfényt hiszik vakus
expozíciónak.

Kézi élleségállításra (MF) az objektív AF/MF kapcsolójával, majd
élességállító gyűrűjével nyílik lehetőség. A váz által támogatott
objektívek esetén manuális fókusznál is felvillan a keresőben az
élesség visszajelző pont.

A fénymérés szintén TTL alapú. A rendszer összesen 35 mérőmezőt
használ. A mérés helye szerint háromféle módot különböztet meg a
400D:

• Evaluative: Kiértékelő. A teljes
  képmező kiértékelt adatai alapján határozza meg az expozíciót.
  

  
  

• Center-weighted:
  Középre-súlyozott. A teljes képmező alapján határozza meg az
  expozíciós értékeket, de nagyobb súllyal esik latba a képközép, míg
  a szélek világossága kevésbé számít.
  

  
  

• Partial: Részleges. Csak a kép 9%-os közepét veszi
  figyelembe.
  

  
  

Szobahőmérsékleten, ISO 100 érzékenységnél, EF 50mm F1,4 USM
objektívet használva a gyártó 1-20 Fé között garantálja a fénymérési
tartományt. A kapott adatok természetesen felül is bírálhatók az LCD
jobb felső sarka melletti AE kompenzáció gomb lenyomása után, a
vezérlőtárcsával. Az expozíció kompenzáció +/-2 Fé között történhet,
1/3 lépésközökkel. A beállítás a státusz LCD mellett a kereső
expozíciós skáláján is látható.

Vaku

A Canon EOS 400D, kategóriatársaihoz hasonlóan felnyíló vakut
kapott. Alap (Basic) fotómódokban a vaku automatikusan nyílik,
kreatív módokban pedig a felhasználó nyitja. A gép kis mérete
ellenére a villanó 9 cm magasra nyílik az objektív középtengelyéhez
viszonyítva. Egy régebbi Canon modellt használok, ahol a beépített
vaku fényét a közepes méretű objektívek már hajlamosak beárnyékolni.
Itt ugyanezekkel az objektívekkel még (objektív)árnyékmentes
megvilágítást kaptam.

A beépített villanó 13-as kulcsszámú, így ISO 100 érzékenységnél,
és F2,8 rekesznél max. 4,6 méterig kaphatunk vele jó megvilágítást.
Újratöltési idejét a gyártó kb. 3 másodpercben határozta meg. Ez
persze a teljes kisütés utáni várakozási időt jelenti. Méréseim
szerint átlagban nem kell fél másodpercnél tovább várnunk a vaku
újbóli elsütésére. A vakuteljesítmény meghatározása a Canon E-TTL-II
rendszerén alapul, de mi is felülbírálhatjuk azt +/- 2 Fé között,
1/3, vagy 1/2 lépésekben. A fényerő a markolat hátulján lévő bal
gombbal rögzíthető, így a következő expozíciónál a vaku a mérés
szerinti erősséggel villan. A vaku készenléti állapotát a kereső alsó
státuszsorában megjelenő ikonnal ellenőrizhetjük.

A beépített villanó max. 17 mm gyújtótávolságú objektív képszögét
képes kivillantani. A leggyorsabb szinkronidő, azaz a beállítható
legrövidebb záridő 1/200 mp lehet. Ettől gyorsabb záridőt, csak a
nagysebességű szinkront (FP-sync) támogató rendszervakukkal érhetünk
el.

Az EOS 400D tetején elhelyezett vakupapucsra elsősorban E-TTL és
E-TTL II rendszerű külső rendszervakuk csatlakoztathatók. A Canon
kínálatában ez a Speedlite 220EX, 380EX, 420EX, 430 EX, 550EX és
580EX jelű villanókat, valamint hasonló makró vakukat és
vezérlőegységeket jelenti. A felsoroltakon kívül más gyártó termékei
is használhatók, amelyek támogatják az említett szabványt. Az E-TTL-t
nem támogató készülékeknél csak manuális használatra van esélyünk. A
400D nem rendelkezik vaku szinkronaljzattal.

Az alábbi táblázat a beépített vaku fényeloszlását mutatja
nagylátószögnél. A sarkok felé kb. 25% sötétedés volt észlelhető, ami átlagosnak mondható. A jobb oldali képen, a jobb láthatóság kedvéért,
képszerkesztő szoftverrel emeltük ki a fényeloszlás formáját.

Vakuval készült felvétel fényeloszlása

Sarkokban tapasztalható fényerõcsökkenés:
~25% eff.

fényeloszlás formája
(képmanipulálással kiemelve!)

Csatlakozók, akku, memóriakártya

A gép bal oldalán egy előrehajtható gumifedelet találunk, amely
mögött három csatlakozóaljzat kapott helyet. A felső a videó jel
kimenete, melynek segítségével a memóriakártyán tárolt képek akár
tévénken is visszanézhetők. Középen találjuk a zsinóros távkioldó
csatlakozóhelyét. Ide csatlakoztatható a 60 cm kábelhosszúságú
RS-60E3 távkioldó, mely külön megvásárolható. Szintén opcionális
tartozék az RC-1 és RC-5 infra távvezérlő is, amelyekkel kb. 5 méter
távolságból indíthatjuk az exponálást. Az RC-5 csak 2 másodperc
elteltével indítja az expozíciót, míg az RC-1 vezérlővel azonnali
fotózásra is lehetőség van. A 400D infra érzékelője a markolat
tetején található.

A Canon EOS 400D elődje lítium-ion akkumulátorát örökölte,
Ugyanezt az NB-2LH jelű akkut használják egyébként a Canon PowerShot
S-széria újabb modelljei is. A mindössze 720 mAh kapacitás nem sok
jóval kecsegtet a fogyasztás terén, főleg ha hozzávesszük a státusz
kijelzőként is funkcionáló LCD-t is. A Canon hivatalos (CIPA) mérései
alapján azonban nincs oka szégyenkezésre az akkunak.
Szobahőmérsékleten, vakuzás nélkül kb. 500 kép készíthető egy
feltöltéssel, 50%-os vakuhasználattal pedig 360. Az általunk mértek
alapján még jobb kép alakult ki bennünk a kis áramforrásról és a gép
fogyasztásáról. Nagyjából 5-10%-os vakuhasználat és folyamatos
státusz LCD mellett 680 felvételt készítettünk egy feltöltéssel. Ez
nagyon jó teljesítmény. Ami az áramellátást illeti, egy pót
akkumulátor beszerzésével nem érheti különösebb meglepetés a fotóst.
Állapotáról a státusz LCD -n lévő ikonról tájékozódhatunk, amely
három töltöttségi szintet és a lemerült állapotot jeleníti meg.

Az akku cseréje a megszokott helyen a markolat alján lévő
reteszelt műanyagfedél kinyitásával lehetséges. Az áramforrás
véletlen kicsúszását egy rugós pecek gátolja. Az akkufoglalat fedele
éppen hogy nyitható állványra helyezve. A gép kis mérete miatt az
általam használt állvány csatlakozórészét, már súrolta a kihajtott
ajtó. Szélesebb csatlakozófelületű állványoknál tehát akár gond is
lehet a gyors akkucsere.

Az EOS 400D-hez használhatjuk az elődnél csatasorba állított BG-E3
típusszámú portrémarkolatot, amiben ceruza (AA méretű) akkumulátorok
is használhatók. A gép alaptartozéka a CB-2LW típusú, egyfoglalatos
hálózati töltő is, amivel kb. 90 perc az akku feltöltése.

A Canon az SD kártyák térhódítása mellett is kitart a jó öreg
CompactFlash mellett, pedig a kisebb DSLR gépeknél már nem ritka az
apróbb kártyaformátum. A memóriafoglalat fémzsanéros műanyagajtaja a
markolat jobb hátsó részén található, az ajtót hátratolva hajthatjuk
ki. A kártya a foglalat alján lévő gomb benyomásával oldható ki. Az
EOS 400D-ben CompactFlash Type I-II és MicroDrive memóriákat
használhatunk.