Képminőség
Képzaj
Néhány éve még azt nyilatkozta A Canon első embere, hogy számukra fontosabb a képminőség, mint a megapixelhajsza. Nos, látszólag ennek ellentmond, hogy a piacon elsőként jelentek meg APS-C szenzoros, 18 megapixeles tükörreflexes gépekkel. Nincs azért szó a szépen hangzó elvek feladásáról. Mielőtt csípőből elkezdenénk szajkózni a „Sok megapixel rossz, érteeem?!” mantrát, ragadjunk képzeletbeli nagyítót, vagy az EOS-550D alaposabb leírását és vizsgáljuk meg tüzetesebben azt a szenzort! Igen, itt is a 7D-nél is használt, megnövelt mikrolencséket használták. A fejlettebb gyártástechnológiának köszönhetően csökkentették az érzékelőhelyek (elemi pixelek) közötti távolságot. A felettük elhelyezkedő és a hatásosabb fénygyűjtésben segédkező mikrolencsék ezáltal hézagmentesen helyezkedhetnek el és nagyobb a felületük. A plusz 3 megapixel ellenére is az 550D elemi pixeleinek mérete kb. 12%-kal nagyobb, mint a kisebb felbontású elődé. Ez pedig igen jó hatással van az érzékenységre és a zajtartalomra.
Az érzékenység ISO100-es kezdőértékénél még nem sok különbséget fedezhetünk fel a korábbi típushoz képest, főleg szabad szemmel. A képek zajmentesnek tűnnek, akár JPEG-ben, akár RAW-ban fényképezünk. A zajszint egyébként szép egyenletesen és kis mértékben emelkedik, nincsenek kiugrások. ISO200 értéken hozzávetőlegesen 15%-kal több zajt látunk a képeken. A szűrés a világossági zajjal elég jól elboldogul, míg a színzajt egy kissé hosszabb pórázon hagyja, így valamivel magasabb, mint a másik komponens. RAW-ban érdekes módon szinte végig ugyanazt az eredményt kaptuk, mint az 500D-nél mért értékek, pedig ezúttal nem a Lightroom, hanem az 550D-t hamarabb támogató Bibble 5 Pro (demó) volt a konverterünk, kikapcsolt szűrés mellett.
Az érzékenységet emelve egyre nyilvánvalóbb az 550D előnye. Nem drasztikus előnyről beszélünk, csak apró lépésről, de végig egy kicsivel alacsonyabb zajszintet figyelhetünk meg nála. RAW-ban továbbra is fej-fej mellett halad a két gép, talán egy hajszálnyival jobb az 550D. A világossági zaj ebben a formátumban is jól kordában tartott, bár sokkal magasabb mint JPEG-ben. ISO1600-nál például szűrés nélkül már kétszeres a világossági zaj mennyisége. A színzaj az 500D-hez hasonlóan elég magas RAW-ban, főleg a vörös és a kék színcsatorna. A zöld csatornát jóval erősebben szűri a gép, nem véletlenül, hiszen itt dupla annyi pixelről van szó, mint a másik kettőnél.
Az érzékenységi fokozatonkénti kb.15%-os zajszint lépéseket az ISO6400-as érték töri meg kissé. Itt több mint 50%-kal ugrik meg a zajszint. ISO3200-ig egyébként elég jól használható képeket nyújt a készülék. Fölé csak végszükségben érdemes merészkedni. Főleg ISO12800-ba, melyet csak a kiterjesztett érzékenység előzetes engedélyezése után érünk el. Az ezt jelző H-fokozat valójában szoftveres beavatkozással „készült”, ekvivalens ISO12800-et jelent. A zaj szintje itt az ISO1600-nál látottnak több mint a kétszerese, szűretlen RAW esetén, JPEG-nél viszont a triplája.
Érzékenység – képzaj
- ISO100
- ISO100 RAW
- ISO200
- ISO200 RAW
- ISO400
- ISO400 RAW
- ISO800
- ISO800 RAW
- ISO1600
- ISO1600 RAW
- ISO3200
- ISO3200 RAW
- ISO6400
- ISO6400 RAW
- ISO12800
- ISO12800 RAW
- ISO100
- ISO100 RAW
- ISO200
- ISO200 RAW
- ISO400
- ISO400 RAW
- ISO800
- ISO800 RAW
- ISO1600
- ISO1600 RAW
- ISO3200
- ISO3200 RAW
- ISO6400
- ISO6400 RAW
- ISO12800
- ISO12800 RAW
- ISO100
- ISO100 RAW
- ISO200
- ISO200 RAW
- ISO400
- ISO400 RAW
- ISO800
- ISO800 RAW
- ISO1600
- ISO1600 RAW
- ISO3200
- ISO3200 RAW
- ISO6400
- ISO6400 RAW
- ISO12800
- ISO12800 RAW
- ISO100
- ISO100 RAW
- ISO200
- ISO200 RAW
- ISO400
- ISO400 RAW
- ISO800
- ISO800 RAW
- ISO1600
- ISO1600 RAW
- ISO3200
- ISO3200 RAW
- ISO6400
- ISO6400 RAW
- ISO12800
- ISO12800 RAW
Zajszűrés
Zajszűrését a Canon EOS-500D-től örökölte tesztalanyunk. Ugyanazokat a fokozatokat kapjuk, és ugyanolyan hatásfokkal dolgozik a gép, mint az elődnél. Magas érzékenységű zajszűrésről van szó, mely ISO1600-tól érezteti hatását. Természetesen kikapcsolt állása mellett is dolgozik a gép többfokozatú zajszűrése, ez csupán egy plusz lépcsőt jelent a JPEG képeknél. Alacsony, normál és erős értékeket használhatunk, melyeket a Cf.n (egyéni) beállítások között találunk.
A legkisebb fokozatban az elődhöz hasonlóan csak a színzaj szűrése történik, kb. 15%-os mértékben. A világossági zajban nem sok változás figyelhető meg. A további lépések már valamivel erősebb szűrést jelentenek, nagyjából 20-30%-os ugrásokkal, jobban mondva csökkenéssel a zajszint terén. Ezeknél már a világossági komponenst is szűri a szoftver. ISO1600-on a kikapcsolt és legerősebb fokozat között kb. 45%-os az eltérés, míg az ennél magasabb érzékenységeknél felére csökkenthető a zaj mennyisége. Mindez persze negatív hatással lehet képünk részletességére.
Zajszűrés
Hosszú expozíció
ISO200-on, letakart objektívvel és keresővel, 10 percig „vallattuk” szerencsétlen tesztgépünket, hogy megtudjuk miként viszonyul a hosszas expozíciókhoz. Nos, egész jól. A végén csak imitt-amott volt felfedezhető néhány hotpixel, a kép összességében tisztának mondható. A háttérben halványan felsejlik némi egyenletesen szétterült színzaj fátyol, de ez csak a kép kivilágosítása után szembeötlő, de még így is kezelhető. A kezelés pedig a jól bevált darkframe-módszer. A hosszú expozíciós zajszűrést engedélyezve, a gép az eredeti expozícióval megegyező hosszúságú második felvételt is készít, csukott zárral. Ez alapján a feketétől eltérő, hibás pixeleket kivonja az eredeti felvételből. A szűrés kitűnően működik, az összes hotpixelt eltünteti. Kivilágosítva a fotót a háttér színzaj tengere azért így is megmarad valamelyest, de ebből csak az a tanulság, hogy ne világosítsuk 10 perces felvételeinket. Bízzuk azt a szőrszálhasogató tesztelőkre.
Hosszú expozíciós sötétzaj
Általános képminőség
Az előző Canon tesztnél egy kicsit elidőztem az érzékelő elméleti felbontásán és a relatíve nagy megapixelszámon. Ma már csak relatíve, hiszen a mostani 18 megapixel tükrében a 15 már átlagosnak számít. A szenzor felbontás küszöbe akkor 106 vonalpár/mm volt, most 116 vonalpár/mm. Ezt a felbontást kell hoznia objektívünknek, hogy maradéktalanul kihasználhassuk a 18 megapixel nyújtotta előnyöket. Hadd ismételjem magam, hisze az ottani megállapítás ide is érvényes: „Ezt a minőséget képközépen is csak a jobb objektívek képesek teljesíteni.” Kétségbeesnünk nem kell, mert amire a gépet tervezték – t.i. az amatőr fotózás – arra a hozzáadott 18-55mm-es kitobjektív is megfelel. Sőt ez a Canon egyik legjobb ár/érték arányú optikája, bármit is jelent ez a kifejezés. Az EOS 550D képeit nézve nem volt hiányérzetem az elődhöz képest. Nagyjából ugyanazt a minőséget képviseli az új modell, némi felbontástöbblettel megdobva. Normál képfeldolgozási beállításokkal a JPEG képek nekem egy kicsit túlélesítettek, dupla kontrasztos éllel (halo effektus). Az árnyékos, kevésbé kontrasztos helyeken ugyanakkor megmaradt az a „pamacsos” részletnélküliség, ami egyébként a nagy felbontású DSLR-eket egyre inkább jellemzi.
A fotók kontrasztja a kitobjektívvel is elfogadható volt, bár ugye ez optika függő. Egy drágább objektívtől jó eséllyel többet várhatunk. A színek alap képfeldolgozási beállításokat használva enyhén túlszaturáltak. Túlszínezett mesébeillő látványtól azonban nem kell tartanunk, a telítettség nem minden színt érint. Amelyeket igen azok elsősorban a piros és ahhoz közeli narancs árnyalatok. Ezek enyhén sárgába hajlanak és elég jól észrevehetően túlzóak. A kékek és a zöldek tanítanivalóan pontosak, főleg a lombzöld és az égkék – éljenek a tavaszi erdő-mező tájképek! A sárgák is jobbára a helyükön vannak, míg a bőrszínek enyhén túltelítettek, de sokkal kevésbé mint a pirosak.
