Felépítés
Ergonómia
Ha kicsit hunyorítunk, és elölről pillantunk a gépre egy EOS-5D Mk III körvonalai sejlenek majd fel. Még talán az sem fog feltűnni, hogy egy cseppet máshogy ívelt a – amúgy nagyon hasonló – prizmaház, vagy az exponáló gomb környéke, sőt méretben sincs akkora különbség, hogy az új 5D-re gondolva feltűnjön a dolog. Azért egy fokkal kisebb vázat kapunk, vastagságban és magasságban kb. fél centit, széltében ennél pár milliméterrel többet faragva az említett nagytesóból. Csak a két gépet egymás mellé téve, vagy egymás után kézbe véve lesz észrevehető a különbség.
Az EOS-6D ugyanolyan jól összerakott és masszív gép, mely a kényesebb illesztéseknél és az ajtóknál por- és cseppálló szigetelést kapott. A váz első és hátsó panelja, magnézium-alumínium ötvözet, egyedül a felső borítás műanyag (persze az erősebbik fajtából). Ennek, és a valamivel kisebb méretnek köszönhetően közel 20 dekát faragtak a tömegén.
Markolata egy hajszálnyival vékonyabb az 5D-nél, de ugyanolyan mély, jó fogású és kényelmes. Felülről és a gép hátulját szemlélve azért már több különbség is feltűnhet. Ilyen például az M-Fn gomb hiánya, vagy az egy fokkal kisebb felső státuszkijelző, mely fölé viszont eggyel több gomb került. A nagyobb modellen a kevesebb gomb két-két funkciót aktivált, itt viszont csak egyet, vagyis a felső gombsorról kevesebb beállítás érhető el.
A felvételi módok választó tárcsája, valamint az alatta lévő bekapcsoló kar és a hátlap felső részének kezelőszervei egy az egyben a legutóbbi 5D-t idézik, és nem csak minőségben, hanem kialakításban és kezelésben is. Furcsa volt viszont megszoknom a nagy hátsó vezérlőtárcsa közepén lévő többirányú navigációs gombot. Kicsit a Canon PowerShot kompaktokat – illetve az EOS-60D-t idézi. A gyártó előző modelljeiben már megszokott joystick gombot helyettesíti, ami szerintem használhatóbb, kényelmesebb megoldás.
A keskenyebb és alacsonyabb váz miatt az LCD oldalán és alatta már nem sok hely maradt a gomboknak, így ezek közül néhányat a vezérlőtárcsa köré zsúfoltak, néhányat pedig egyszerűen kihagytak. Sajnálom, hogy a komolyabb modelleken már megszokott fehéregyensúly vagy fénymérési mód állításnak már nem maradt külön gomb, ezeket legkényelmesebben a gyorsmenüből (Q) érhetjük el. Ebből a szempontból a 6D inkább a 60D-t, mint az előbb említett két társát idézi.
Kiválóan összerakott géppel van dolgunk, melynél a belső, mechanikus részekre is gondot fordítottak. A zárszerkezetet például 100 000 expozícióval tesztelték. Az összes foglalat ajtaja jól zár, porvédő szigeteléssel körbevéve. Az állványmenet természetesen fémből van és az optikai középtengellyel párhuzamosan helyezték el. A mellette lévő akkumulátor foglalat ajtaját nagyobb állványtalpra erősítve is könnyedén nyithatjuk. Ebbe a foglalatba kerülhet a Canon BG-E13 portrémarkolat, mely csak ehhez a típushoz használható.
Optika
A több mint 60 tagú Canon EF objektívcsaládból bőségesen válogathatunk ehhez a modellhez is, ha pedig nem lenne elég számos egyéb gyártó is kínál EF bajonettes objektíveket a rendszerhez. Bár olvasóink többségének bizonyára egyértelmű, de EF-S jelzésű Canon objektíveket nem használhatunk a 6D-hez, mivel ezeket fizikailag is úgy alakították ki, hogy csak a kisebb APS-C szenzoros (EOS-7D-vel bezárólag) modellekkel működjenek együtt.
Cserébe persze nincs gyújtótáv szorzó, így mondjuk egy 24-105mm-es objektív tényleg ennek a tartománynak megfelelő kisfilmes látószöggel örvendezteti meg a használót. Ha kitben szeretnénk megvásárolni, az EOS-5D Mk III-hoz hasonlóan egy Canon EF 24-105mm F4.0 L IS USM optikát kapunk hozzá.
Képérzékelő
Az EOS-6D-hez egy új CMOS érzékelőt fejlesztett a Canon, mely méretben ugyan semmivel nem marad el a legutóbbi két 5D-től, felbontásban viszont 1-2 megapixellel kevesebbet kínál. Az így kapott 20,2 megapixeles effektív felbontás azonban egyáltalán nem mondható kevésnek, sőt egy lépéssel előrébb jár, mint a Canon jelenlegi csúcsmodellje az EOS-1D X. A ~36 x 24 mm-es méretű szenzoron ez 5472 x 3648 pixeles (76 vonalpár/mm elméleti felbontású) képeket jelent, ami több mint elég profi felhasználásra is.
Az EOS-6D minden fejlesztést megkapott, amit a nagyobb gépek. Újfajta fotodióda konstrukciót, és a legfrissebb 5D-nél is alkalmazott „gapless”, vagyis hézagmentes mikrolencse elrendezést, melynek köszönhetően ugyanakkorra felületre nagyobb mikrolencsék kerülhettek. Az így kapott nagyobb fénygyűjtő felület kevesebb zajjal kecsegtet, vagyis elméletben a 6D-nek simán kell hoznia az 5D Mk III zajszintjét, és egy kicsit jobbnak kell lennie a Mark II-nél.
JPEG-ben a felbontást összesen öt méretre állíthatjuk, egészen 1920 x 1280 és 720 x 480 képpontig, de ekkora méretnél már nem állítható a JPEG tömörítés mértéke. A három nagyobb felbontásban ‘finom’ és ‘normál’ tömörítés választható.
RAW-ban 14-bites, tömörített fájlokat menthetünk a kártyára, melyek a Canonnál korábban bevezetett mRAW és sRAW felbontásoknak köszönhetően nem csak maximális képméretűek, de akár 11 és 5 megapixelesek is lehetnek.
A képfeldolgozó processzor is méltó a kategóriához, mivel a 6D is ugyanazt a DiGiC 5+ rendszert kapta, mint az 5D Mk III. Ez a processzor egyébként a Canon ígérete szerint 17x gyorsabb az 5D Mk II-ben használt DiGiC 4-nél.
Az érzékenység tartomány is a nagytestvért idézi. ISO100-és ISO25600 között állíthatjuk 1/3, vagy egész fényérték lépésközökkel, egy fokkal látványosabb grafikus felületen, mint az 5D esetén. Ugyanúgy elérhetünk kiterjesztett értékeket is, tehát választható az L (ISO50), a H1 (ISO51200) és a H2 (ISO102400) beállítás is, bár itt már csak egész fényértékenként lépkedhetünk.
Szenzortisztítás
Szenzortisztítás címszó alatt ugyanazt kínálja a gép, mint a nagyobb (és a kisebb) modellek. Először is portaszító bevonattal ellátott tüköraknát, mely mellé automatikus, ultrahangos tisztítást is bekapcsolhatunk. Ez az érzékelő előtti alacsony-áteresztő (low-pass) szűrő vibrációjával igyekszik megszabadulni a kevésbé makacs porszemektől és lerakódásoktól. Bármikor aktiválhatjuk a menüből, de a gép ki és bekapcsolásakor automatikusan is elindul a gyors folyamat. A saját kezűleg aktivált tisztítás hosszabb így hatékonyabb.
A 6D úgynevezett portérkép funkcióval is rendelkezik, melynél egy próbaképen rögzíthetjük a feltűnő porfoltokat. Ezeket később külön szoftverrel távolítja el a képről a készülék. A komolyabb szennyeződések ellen kézi tisztítással is felvehetjük a harcot, a tükör felcsapása és a zár nyitása után.
LCD és kereső
A Canon több területen is kissé visszavett az 5D Mark III képességeiből, hogy megalkossa a 6D-t. Többségében azonban nem olyan mértékű változásokról van szó, melyek döntően befolyásolnák a használatot, csak akkorákról, melyek éreztetik, hogy itt egy hajszálnyival visszafogottabb modellről van szó, ami nem akar házon belüli konkurense lenni a nagyobb típusnak. Ilyen terület az LCD és a kereső is. LCD tekintetében például megkapjuk ugyanazt az 1,04 millió képpontos felbontást, ami gyönyörű szép, részletes és jó dinamikaátfogású képet eredményez. Az LCD ugyanúgy 3:2 oldalarányú, viszont épp egy tyúklépéssel kisebb – ha a 3,2″ helyett kapott 3″-os méret különbségét egy tyúklépésnek vehetjük.
Így persze a 720 x 480 pixeles kijelző a kisebb mérete miatt még élesebb képet mutat, de a különbség szemmel észrevehetetlen. A betekintési szög itt is kiváló, szinte korlátlan, és a színek is szépek, bár a nagyobb típushoz képest kissé több zöldes-cián színt fedezni fel a képernyőn, a minőséget igazából nem befolyásolja. Az LCD világosságát hét értékben állíthatjuk, de ezúttal hiányolnunk kell az automata beállítást, és annak 3 fokozatát.
A fotók és videók lejátszását aktiváló gombot most az LCD jobb oldalán találjuk. Kékkel jelölték őket az egyszerűség kedvéért. A tárolt fájlok között a hátsó vezérlőtárcsával , vagy a navigációs gombbal lépegethetünk, az elülső tárcsa pedig 10, vagy 100 képenként, illetve a korábban beállított egyéb szempont (dátum, mappa, stb.) alapján is képes lapozgatni a fotók között.
Ha a nagyítást aktiváljuk az első tárcsa a nagyított nézet váltására szolgál, a hátsó kerékkel pedig akár ebben részletnagyítás mellett is válthatjuk a képeket. A nagyítás 15 lépésben történhet, 1,5-10x-es méretig. Két kép egymás melletti összevetésére ezúttal nincs lehetőségünk.
Lejátszáskor vagy felvételi módban képeink adatai, vagy beállításaink az INFO gomb segítségével jeleníthetők meg képernyőn, illetve ennek segítségével válthatunk a különböző infó képernyők között. Képnézegetéskor például a részletes felvételi adatokon túl világossági vagy színcsatornákra bontott hisztograma, valamint a kiégett területek villogtatása is bekapcsolható. Felvételi módban szintén a beállításainkat hívhatjuk elő ezzel a gombbal, vagy egyszerű adatképernyőn, vagy egy kissé szebb státuszképernyőn. A Q gombot használva aktív státuszképernyő módba válthatunk, mely egyfajta gyorsmenüként használható. A navigációs gombbal kiválaszthatunk egy beállítást, mely a tárcsákkal megváltoztathatjuk az értékét.
Aktiválhatunk vízszintjelzőt is, melynél ismét éreztetik velünk, hogy a legolcsóbb fullframe Canont vettük, ugyanis csak egytengelyes, a gép döntését nem érzékeli.
A felső státuszkijelző a jó öreg, narancsszín háttérvilágítással ellátott egyszínű kivitel. Kicsit kisebb mint az 5D Mk III-é de hasonló felosztású, és nagyjából minden lényeges infót megtalálunk rajta egyetlen pillantással.
A kereső pentaprizmás, ahogy egy komoly tükörreflexes géphez illik. Nagyítása 0,71x-es, lefedettsége azonban „csak” 97%-os, vagyis egy fokkal kisebb keresőképet látunk benne, mint az új 5D-nél, és szinte közel akkorát, mint az 5D Mk II-nél. Lényeges különbség, hogy itt nem a Mark III-féle transzmisszív, fixen beépített mattüveget kapjuk – amire például részletesebb képadatok, ikonok és segédrács is vetíthető – hanem a régebbi, cserélhető fajtát (Eg-A II), akár csak az 5D és 5D Mark II modelleknél. Ezen csak a középső mérőterület, valamint a fókuszpontok jelennek meg, viszont cserélhetjük is. Jelenleg háromféle mattüveg kapható a 6D-hez.
A kereső adatkijelzése ismét az alsó sorban kapott helyet, és nagyjából a korábbi, hasonló kategóriás vázakat idézi. A szemkagylót a középkategóriás modellektől kölcsönözte a 6D, melynek jobb oldalán fent a Canontól már többször látott dioptriakorrekciós kerék kapott helyet. Segítségével -3 to +1 m-1 dioptria között szabályozható a keresőkép élessége. A szemkagyló is eltávolítható és lecserélhető. Hosszabb expozícióknál a géphez mellékelt műanyag fedőkupakkal takarhatjuk el a betekintő nyílást, hogy a keresőbe jutó fény ne zavarja a fénymérést.
Vaku
Bár kezelésben inkább a 60D-re, mint a 7D-re hasonlít a gép, vaku téren a felső kategóriás Canon DSLR-ekre hajaz, vagyis nincs rajta beépített villanó. Úgy tűnik ez már az az árkategória, ahol a gyártó rábízza a vevőre milyen vakut használ. Nos, ez lehetőség szerint E-TTL II rendszerű legyen, hiszen ezeket maradéktalanul kihasználja a készülék, melynek menüjében az 5D Mk III-hoz hasonlóan számos vakubeállítás is elérhető.
Külön beállíthatjuk például, hogy milyen fénymérési módot használjon, illetve elérhetjük a villanó fontosabb funkcióit és akár egyedi beállításait is megváltoztathatjuk. Megszabhatjuk a rekeszelőválasztás módban használt vakuszinkron időt is, ami itt nem 1/200 mp, mint az 5D-ben, hanem „csak” 1/180 mp. Ez még nem is lenne gond, akad azonban egy komolyabb probléma is, az EOS-6D ugyanis nem kapott vakuszinkron kimenetet. Ebből a szempontból megint inkább a 60D-vel, mint a 7D-vel, vagy 5D-vel áll rokonságban. Nem értem, hogy egy 600 ezres gépről, hogy hiányozhat a szinkroncsatlakozó, hiszen ezzel a felbontással és képességekkel már esélyes, hogy valaki műteremben használná, ott pedig néha jól jöhet – ha épp nincs rádiós kioldónk, vagy lemerült benne az elem. Nem megyünk a falnak a hiányától, csak fura, hogy nem fért a költségkeretbe.
Csatlakozók, akku, memóriakártya
A csatlakozóhelyeket ugyanúgy a gép jobb oldalán lévő, szorosan záródó gumiajtók mögé rejtették mint mondjuk az 5D Mark III-nál, melyeket nem csak felhajthatunk, de el is forgathatunk, így megelőzve, hogy néhány év után eltörjenek. Aljzatokból kevesebbet kapunk, mint a nagyobb modellen: először is egy távkioldó csatlakozóhelyet (N3), alatta pedig egy sztereó mikrofon bemenetet. A kábeles kioldó mellett infravöröset is használhatunk. A másik sorban egy kombinál A/V és USB 2.0 aljzat, valamint egy HDMI kimenet kapott helyet.
Egy lítium-ion akkumulátort mellékeltek a géphez, mégpedig a már ismert, 7,2V-os, 1800 mAh-es LP-E6-ot. Természetesen egy hálózati töltő is jár hozzá (LC-E6), mely kb. 2 és fél óra alatt tölti fel az akkut. Teljes töltéssel jobb esetben 1000-1100 fotó készíthető, élőképpel azonban ennek csak a töredéke, kb. 190-220 kép. A töltöttséget a keresőben és a felső státuszképernyőn is folyamatosan ellenőrizhetjük, a menüben pedig százalékos visszajelzést, vaku akkuállapot figyelést is kapunk.
Nekem hiányzik a dupla kártyafoglalat az EOS-6D-ről. Ebben a kategóriában már nem jönne rosszul mondjuk két SD memóriahely. A 6D-n viszont csak egyet találunk, melyben SD, SDHC és SDXC kártyák is használhatók, ezen felül támogatja a gyorsabb, UHS-I sebesség szabványú memóriákat is. A kártyafoglalatot a markolat oldalán nyíló, hátrahúzható, rugós ajtó mögött helyezték el, mely az akkufoglalathoz hasonlóan porálló szigetelést kapott.
