Felépítés II.
Ergonómia
Ez a gép szép! Leginkább az általam néhány éve tesztelt PowerShot S80 jutott róla eszembe, mely egy rendkívül elegáns kis készülék volt. Talán az igényesen kialakított mattfekete fém elő- és hátlap, a kimérten elegáns apró megoldások, vagy a folyamatosan körbeforgatható hátsó vezérlőtárcsa indokolják a hasonlítgatást. Mindenesetre ennél a gépnél is jól sikerült egyensúlyoznia a gyártónak a külalak és a használhatóság kényes ösvényén. A szélesebb LCD miatt a hátsó gombokat még közelebb kellett zsúfolni egymáshoz, de így is használhatóan nagy méretűre sikerült őket készíteni. Lényegében minden jó helyen van és minden jól elérhető. Talán csak az apró, csúszós és mélyen ülő bekapcsoló gomb volt zavaró néha, de ezen a hátrányon könnyen túlléphetünk. A forgatható vezérlőtárcsa az elődökhöz hasonlóan rendkívül kényelmessé teszi a gép kezelését, vagy akár a képek utólagos lapozását.
Kényelmesnek persze egy ekkora gép sosem nevezhető, hiszen markolat híján rendesen megfogni sem lehet. Az összerakással mindenesetre nem volt probléma. Az általunk tesztelt fekete matt fém külsőn egy kissé esetlenül mutatnak az ujjlenyomatok (min nem?), de ennél több külső tulajdonságába nem tudok belekötni. A gépet ezen kívül püspöklila és arany színben vásárolhatják meg a „Pimp my camera” mozgalom hívei.
Az SX210 IS úgy kapott még nagyobb átfogású optikát, hogy a gépvázat és tömegét sikerült lecsökkenteni. Nem óriási a különbség, de az alig több mint 3 cm vastag váz már-már az ultrakompaktokat idézi. Az ehhez képest méretes objektív az előlap jókora részén terpeszkedik, sőt a gép alján lévő állványmenetnek sem hagy túl sok helyet. Emiatt a menet egy kissé balra csúszva közvetlenül az akku és kártyafoglalat ajtaja mellé került. Az eredmény, állványon nem cserélhetjük egyiküket sem – apró kényelmetlenség.
LCD és kereső
Ha csak az adatlapot böngésszük, látszólag semmi változás nem történt az elődhöz képest. Átlósan ugyanúgy 3” (7,62 cm) méretű a hátsó kijelző, felbontása pedig 230 400 képpont. Feltűnhet azonban, hogy az SX210 esetén PureColor System LCD a kijelző megnevezése. Mit is jelent ez? A Canon ígérete szerint a korábbinál jobb kontrasztot és láthatóságot, tehát tisztább és világosabb képet. A Night Display módnak köszönhetően gyenge fényben is ideális a képernyő láthatósága, vagyis a fényviszonyoknak megfelelően, automatikusan változik a világossága. Az LCD kijelző amúgy lapos szögből is jól látható képet ad és napsütésben is egész használható marad. Sajnos azonban ez a felbontás manapság már csak átlagos, sőt egy ilyen „elit” kis készüléktől inkább várakozáson aluli. Sem kissé hideg színeiben, sem viszonylag gyenge kontrasztjában nem veheti fel a versenyt az egyre terjedő, nagy felbontású LCD-kel és OLED kijelzőkkel.
A gyakorlatban még egy lényeges különbséget találunk az előddel összevetve, a 16:9-es oldalarányt. Pontosan nem tiszta, hogy miért volt szükség erre a – fényképezőgépeknél nem túl elterjedt – oldalarányra, hiszen mindössze egy ilyen fotó- és videóméretet támogat a készülék. Bár utóbbi pont a legfontosabb videófelbontása. Ezeket választva valóban nagyon kényelmes a képernyő, más felbontásokban, 4:3 oldalaránynál viszont az élőkép jelentős része kihasználatlan marad a két oldalon. Ez 6,2 cm-es (~2,5”), tehát az elődnél kisebb méretű élőképet jelent. Szerencsére a „kihasználatlan” fekete részen elférnek a felvételi ikonok és információk, amit ki is használt a gyártó. A jobb szélre, függőlegesen elforgatva helyezték el például az expozíciós skálát.
Felvételi módban a következő adatok jelennek meg a képen: akku töltöttsége, fehéregyensúly, saját szín ikon, i-Contrast ikon, egyképes/sorozat mód, bemozdulásra figyelmeztetés, fénymérési üzemmód, tömörítés, képméret, Eye-Fi ikon (megfelelő kártyával), hátralévő képek száma, önkioldó ikon, zoomskála, fókusztartomány, felvételi üzemmód, vakumód, vörösszem korrekció, vaku expozíció kompenzáció, expozíciós skála, dátumozás funkció, ISO érzékenység, önkioldó visszaszámlálója, AF mező, képstabilizátor ikon, AE/FE rögzítés, záridő, rekeszérték, expozíció kompenzáció, MF skála, pislogás észlelés ikonja, időzóna.
Az információk persze el is tüntethetők a képernyőről, a DISP gomb használatával. Az élőképen ezen kívül megjeleníthetjük a 3:2 képhatárt (nincs ilyen felbontás!), valamint a harmadoló segédvonalakat is. A kijelző nem kapcsolható ki közvetlenül, hiszen nem csak az információk kijelzésére, de egyedüli keresőként is ezt szolgál. Optikai keresőt nem építettek a gépbe. A kijelző „elnémítása” csak az időzített energiatakarékos móddal lehetséges 10, 20, 30 mp, vagy 1, 2, 3 perc tétlenség után. Az LCD világosságát is állíthatjuk, mégpedig 5 lépésben a Setup menüben.
A hátsó kijelző nem csak kereső, de természetesen a képek és videók visszajátszásának is elsődleges helyszíne. Ezek között a hátsó tárcsa jobb és bal irányával, vagy folyamatos körbeforgatásával lapozhatunk. Gyorsabb forgatásnál animált gyorslapozást láthatunk a képernyőn, de a lapozáshoz ettől függetlenül is többféle animáció rendelhető. A kívánt képbe a zoom karral nagyíthatunk 10 lépésben. A kart balra tolva 6, 12, 48 és 130 képes előnézeti oldal választható.
Lejátszás módba a jól ismert gombbal jutunk, és a józan ész azt diktálná, hogy újból lenyomva ezzel jussunk vissza felvételi módba is. Alternatív, kényelmes megoldásnak még az exponáló gomb félig lenyomását szokták engedélyezni, ami az SX210-nál is adott. Az általunk tesztelt készülék viszont leggyorsabban csak ez utóbbival kerülhettünk vissza felvételi üzemmódba. A lejátszás gombot megnyomva a gép nem csinált semmit. Nem kapjuk vissza az élőképet, az optika visszahúzva marad, hacsak újra be nem kapcsoljuk. Ha ez koncepció, akkor kissé zavaros és körülményes, ha ‘bug’, akkor pedig reméljük egy jövőbeli szoftverfrissítés orvosolja.
Élességállítás, fénymérés
A Canon PowerShot SX210 IS automatikus és kézi élességállítással is használható. Az autofókusz rendszer 9 pontos, és a kompaktoknál bevált trend szerint kontrasztkülönbség elvén működik. Kreatív üzemmódokban (P, Tv, Av, M) kétféle beállításban használható:
- Arcfelismerő: legfeljebb 9 emberi arcot érzékel a képmezőben és ezekhez állít élességet, fehéregyensúlyt, valamint expozíciót (kiértékelő fényméréssel). Az ehhez referenciának használt arcokat fehér, a többit szürke kerettel jelöli a készülék. Az arcészlelés indításához nincs szükség az exponáló gomb lenyomására. Automatikusan kijelölődnek a detektált arcok, az elmozdulókat pedig képes a teljes képmezőben lekövetni a gép. Ide tartozó szolgáltatás, hogy egy tetszőleges arcot kiválaszthatunk a videó gomb segítségével és a fényképezőgép ezután csak ehhez állítja az élességet és ennek elmozdulását követi. Ha a készülék nem érzékel emberi arcot a képmezőben, automatikusan a következő AF üzemmódra vált.
- Közép: a gép csak a középső AF mezőt használja, melyet Normál és Kicsi méretre állíthatunk be. Az exponáló gomb félig lenyomásával a gép az ide eső témára állít élességet. Ha a menüben engedélyezzük az AF-pont Zoom szolgáltatást a kereten belüli terület 2x-es nagyítását láthatjuk a képernyőn a gomb lenyomásakor.
Automata felvételi módokban a gép szabadon választja ki a neki tetsző AF mezőt, mely általában a képmezőben megjelenő kontrasztos téma, vagy mintázatra esik. Itt 9 pont közül választ az SX210, akár egyszerre többet is.
Működése szerint az automata élességállítás lehet egyszeri és folyamatos. Egyszeri beállításnál az exponáló gomb félig lenyomásával rögzítjük a fókuszt, és az a gép, vagy a téma elmozdulásakor is változatlan marad. Folyamatos módban a készülék állandóan változtatja az élességállítás távolságát, ha például elmozdítjuk a gépet. Beállíthatunk úgynevezett Servo AF módot is, amely témakövető élességállítást jelent.
Lehetőség van az AF rögzítésére is, ha a félig lenyomott exponáló gomb mellett rábökünk a hátsó tárcsa bal irányára. Ez néha elég kérdéses művelet, hiszen az expo gomb olyan érzékeny, hogy szinte akaratlanul is lenyomható teljesen, miközben másik ujjunkkal a bal iránygombot piszkáljuk. Az AF rendszer munkáját gyengébb fénynél az objektív mellett elhelyezett narancs színű LED, az úgynevezett AF segédfény támogatja. Felvillanásával, nagyjából szobányi távolságon belül (max. 3-4 m) is lehetséges az élességállítás.
A kézi és automatikus élességállítás között a vezérlőtárcsa bal iránygombjával előhívott menüben választhatunk. Itt érhető el a makró AF tartomány is, ami 5-50 cm-es élességállítási távolságot jelent. Normál módban, nagylátószögnél 5 cm és végtelen, tele állában 1 m és végtelen között képes élesre állítani a gép. Kézi fókuszt (MF) választva a 2x-es képnagyítást kapunk az LCD kijelző közepén, mely valódi nagyítást és nem csak dupla méretre interpolált képet jelent. A semminél azért több, bár a pontos élességállítás szemünkre hagyatkozva még így is nehézkes. Egy másik segítséget is kapunk a képernyő jobb oldalán, egy távolságskála képében, melyen a fontosabb távolságokat jelöli a gép. A fókusz a hátsó tárcsa forgatásával állíthatjuk bármilyen irányba. Ez viszont nagyon kényelmes és viszonylag gyors művelet, a többi kompakt gombos megoldásához képest.
Ha nem bízunk sem a nagyított nézetben, sem a fókuszskálában, bekapcsolhatjuk a Biztonsági fókusz funkciót, amelynél az exponáló gombot félig lenyomva aktiválódik az AF rendszer.
A PowerShot SX210 IS a többi Canon gépben is használt fénymérési beállításokat kínálja, szám szerint hármat:
- Kiértékelő: a fénymérés a teljes képmezőn történik, ennek adatait kiértékelve határozza meg a gép a szükséges expozíciós értékeket, vagyis a rekeszt és a záridőt (AUTO módban az érzékenységet is). A felmerülő szituációk nagy részében ez a beállítás javasolt, főleg ha nincsenek nagy kontrasztkülönbségek a képen.
- Középre súlyozott átlag: ezúttal is a teljes képmezőn mér a készülék, de fokozott súllyal veszi figyelembe a kép középső területét. Éppen ezért olyan témákhoz ajánlott, melyek nagyobb méretűek és ide esnek, például a portrék.
- Szpot: csak a képmező középső, kis területén mér fényt a gép. Apróbb témáknál javasolt a használata, főleg ha a téma és a háttér világossága jelentősen eltér.
Vaku
A fényképezőgép tetejének bal oldalán egy kis felnyíló vaku kapott helyet, melynek a beépített társaihoz képest megvan az az előnye, hogy egy cseppnyivel távolabb esik az optikai középtengelytől. Ez jó hatással lehet a vörösszem effektus elkerülésére, bár az optika középtengelyétől mért távolság nem túl jelentős, mindössze 4,5 cm. Ettől még bőven kaphatunk piros tekinteteket, mely ellen egyrészt elővillantással, másrészt utólagos szoftveres szűréssel védekezhetünk. A szoftveres eltüntetés a képek lejátszásánál aktiválható a menüből.
A vakumódok a vezérlőtárcsa jobb irányával érhetők el. A kikapcsolt és az automatikus mód mellett mindig villanó derítő vakuzást, vagy a lassú záridővel kombinálható lassú szinkront választhatjuk. Ennek köszönhetően a vaku segítségével megvilágított előtér mellett a hosszú záridő jóvoltából kiexponált háttér is látszik majd a képen, feltéve ha letámasztjuk a gépet, vagy állványt használunk. Az exponáló gombot félig lenyomva, és a fel irányt választva a vaku fénymérése rögzíthető, így a következő képnél is ugyanakkorát villanthatunk. Egy kissé bosszantó, hogy a vaku minden bekapcsoláskor felnyílik, ha nem tartunk ellen neki. Sajnos ez a szokása nem kikapcsolható, kézzel való lecsukásával viszont azonmód ki is iktatható.
A kis vaku meglehetősen gyengécske, mint a kompaktok beépített villanói általában. Nagylátószögnél 0,75 és 3,5 méter között, tele állásban pedig 1-2 méterig hatásos. Szintén a kis gépekhez hasonlóan ehhez a készülékhez sem csatlakoztatható külső vaku, legfeljebb valamilyen slave vakuegység villantható el a belső fényére. Ilyen például a használatiban ajánlott Canon HF-DC1 külső vaku. A beépített villanó teljesítménye a gyorsmenüben (FUNC.) szabályozható +/-2 fényérték tartományon belül, 1/3 Fé lépésekben.
Memóriakártya, akku, csatlakozók
A manapság elterjedt gyakorlattal szemben a PowerShot SX210 IS nem kapott beépített memóriát. Túlzottan nem siratjuk, hiszen ez a szolgáltatás többnyire csak néhány kép mentéséhez elég, egy 14 megapixeles gépnél pedig nem sokra megyünk 40-50 MB-tal, hacsak nem a boltban a gép első kipróbálásakor. Mindenesetre szoktassuk magunkat a gondolathoz, hogy e gép mellé kötelező bármilyen SD kártyával felvérteznünk magunkat. Az SX210 IS a bevált SD és SDHC mellett, újdonságként már a legfrissebb SDXC kártyákat is támogatja, melyek 32 GB fölötti tárkapacitást jelentenek. A teszt során többek között egy 32 GB-os SanDisk Extreme SDHC kártyával használtuk, és gond nélkül együttműködtek. A kártya a „markolat” alatt nyíló foglalatba helyezhető, melyet egy félrecsúsztatható, rugós műanyagajtó takar.
Ugyanezen ajtó mögött kapott helyet az akkumulátor foglalata is. A géphez az NB-5L típusú lítium-ion akku jár, a hozzá való CB-2LX hálózati töltővel együtt. Ez ugyanaz az összeállítás, mint az elődnél, azzal a különbséggel, hogy a gyártó valamivel kevesebb, 280 helyett 260 képet ígér egy feltöltéssel. A töltés egyébként valamivel több mint 2 órát vesz igénybe. Teljesen töltött állapotban, kb. 5 órás lejátszásra képes a gép. Az akku kapacitását a hátsó kijelzőn megjelenő három fokozatú ikon jelzi. A negyedik fokozat a „Cseréljen akkumulátort” jelzés. Tapasztalatom szerint az utolsó két fokozat megjelenése után elég gyorsan megkapjuk ezt a figyelmeztetést, tehát, ha egy vonásnyit csökken a kijelzés, nem árt bekészíteni a töltőt.
A csatlakozóhelyeket a jobb oldalon, egy kihajtható műanyagburkolat alatt találjuk. Ide került a nagy felbontású kijelzőkhöz csatlakoztatható mini HDMI kimenet, melyhez persze külön kell megvásárolnunk a kábelt (HTC-100). A másik kivezetés egy kombinált A/V (audio/video) valamint USB Hi-speed aljzat. Mindkettőhöz egy-egy kábelt mellékelt a Canon. Az A/V kábel ráadásul dupla RCA csatlakozós, vagyis sztereó hangkimenetet biztosít.
