Felépítés
Ergonómia
A Fujifilm, eddigi csúcskompakt modelljeihez hasonlóan most is nagy önbizalommal oldotta meg az ergonómia kérdését, ötösre vizsgázva e fontos tantárgyból. Amiért nincs csillag a mi ötösünkön az a kissé „olcsó” műanyag hatású váz, a kemény, kopogós, bőrhatást utánzó műanyag felületekkel. Kényelmes gumiborítás csak a markolat elejére került, máshol csak imitálja a gép ugyanezt.
A markolat egyébként nagyon kényelmes, még ha nagyobb kezűek számára némileg vékonynak is tűnhet. Hihetetlenül mély, stabil felfekvés esik rajta az ujjaknak, a tenyér pedig szép kényelmesen simul az enyhe ívvel kialakított oldalára. A stabilitást elől és hátul is kialakított vájatok növelik. A hátsó „szarv” mellé jól idomul a hüvelykujj, bár a vezérlőtárcsa ezzel való elforgatása pont a nagyméretű dudor miatt nehézkes kissé. Ezen úgy próbált segíteni a gyártó, hogy a kisebb vezérlőtárcsát és a módválasztó kereket is egy kicsit a hátlap felé döntötték. Mindkét kezelőszerv határozottan, nem túl könnyen, de nem is megszorulva jár.
Nem csak a kinézetet, de a kezelőszerveket is igyekeztek a digitális tükörreflexes gépekhez hasonlóvá tenni. A korábbi modelleken kevésbé ötletesen elszórt ISO, WB gombok és fókusz-, fénymérési-mód választó tárcsák helyett, egy hagyományos gombsort kapunk az LCD bal oldalára, teljesen világos és átlátható funkciókkal. A gépet nem kell oldalra forgatnunk, ha AF-módot akarunk váltani, ez most sokkal egyértelműbbé vált e gomboknak köszönhetően. A lehető legjobb helyre került az új videofelvétel gomb is, egy apró mozdulat és már indulhat is a filmezés.
Az elektronikus kereső szemkagylójára nem fordítottak akkora figyelmet, bár negatívumot sem lehet róla mondani. Az egyszerű műanyag betekintő nyílás, a vastag, elfordítható LCD miatt csak enyhén emelkedik ki a hátlapból, így a balszemesek ismét egy kis bajban lehetnek az orruk és az LCD plexi találkozásakor.
A FinePix HS10 kezelése sok tekintetben az olcsóbb tükrösöket idézi. Nem szigorúan vett kezelés, de ide tartozhat a kártyacsere is, ami nem a markolat aljára, hanem a nagyobb gépeknél megszokott módon a jobb oldalára, egy kis hátrahúzható, és rugós mechanizmussal nyíló ajtó mögé került. Az akkuk viszont továbbra is az alul lévő foglalatba csusszannak, ami nem is probléma, leszámítva a hozzá túl közel, a gép jobb oldala felé eső műanyag állványmenetet. A közelség miatt sajnos állványra erősítve minduntalan le kell szerelnünk az elemcseréhez.
Optika
Hát bizony nem spórolt a gyártó a zoommal, jutott rendesen belőle a HS10-be. A teljesen új építésű optika 4,2-126mm közötti gyújtótávolság tartományban dolgozik, amit kisfilmes értékre átszámítva 24-720mm-t kapunk. Ez az általunk eddig tesztelt legnagyobb optikai zoomáfogást (30x) jelenti. A 24mm-nek megfelelő gyújtótávolság igen szép, tágas nagylátószöget jelent. Közeli csoportképeknél, épületfotóknál, vagy belső térben való fényképezésnél jó hasznát vehetjük. Az objektív 15 lencsetagból áll 11 csoportba rendezve. Ezek közül 3 aszférikus elem található az optikában.
A zoom a korábbi csúcsmodellek hagyományait követve mechanikus zoom gyűrűvel szabályozható, mely 3 cm széles, jól megmarkolható, bordázott gumiborítást kapott a még kényelmesebb használat érdekében. A zoomot teljesen kitekerve az objektív belső tubusa kb. 5 cm-t nyúlik előre. Az optika első felén körben, és a tubuson hosszanti irányban is jelölték az aktuális gyújtótávolságot. A gyűrű nagyjából 100-110 fokot fordul, így nagyon gyorsan belőhetjük a kívánt zoomállást, egy épületet is befogó nagylátószögtől akár egy távolabbi madárig.
Akinek nem elég az optikai, használhat digitális zoomot, de nem a hagyományos fajtát, hanem egyfajta digitális telekonvertert. Az Instant zoom névre keresztelt szolgáltatás, kb. 1,4x-es, folyamatos képkivágást ad a kép közepéből az optikai zoom mellé. A fel iránygombbal aktiválhatjuk, egy második gombnyomással pedig az portré állású kivágást is választhatunk.
Optikai és digitális zoom
És ha már a konvertereknél tartottunk. A HS10-re természetesen kiegészítő nagylátószögű, vagy telekonverterek (netán fotográfiai szűrők, makró lencsék, stb) is csavarhatók, ha keveseljük a nagylátószöget vagy a tele nagyítását. A frontlencse előtt 58 mm átmérőjű menet található. A külső peremen ezúttal is egy bajonett menet fut végig, ahová könnyedén felerősíthetünk például egy napellenzőt. Sajnos ilyen kiegészítőt nem mellékeltek alapból a géphez, pedig nem lenne hátrány, ugyanis az optika hajlamos a becsillanásra. A frontlencse védelmére egy felpattintható lencsekupak szolgál, mely a készülék alaptartozéka.
Képérzékelő
A jobb híján elődként emlegetett, de valójában alternatív testvérmodell FinePix S200EXR egy kissé nagyobb szenzorral bírt, bár felbontása is nagyobb volt. Ez 1/1,6”-os érzékelőt és 12 megapixelt jelentett A HS10 most 1/2,3” méretűvel büszkélkedhet, és valódi képalkotásnál 10 megapixelre számíthatunk. Hiába azonban a kisebb felbontás, egy pixelhely mérete elméletileg így is kisebb a tavalyi csúcs Fujifilmnél. Ez elméletben gyengébb fényérzékenységet jelenthet, amit a gyártó egy teljesen új struktúrájú szenzor bevezetésével próbált orvosolni.
A HS10 a kommersz digitális fényképezésben most terjedő BSI (Back Side Illuminated), vagyis hátsó megvilágítású CMOS szenzort kapott az eddig használt CCD-k és SuperCCD-k helyett. A CMOS szenzornak egy fontos előnyét jól ismerjük, nagyon gyorsan kiolvasható, tehát a sebességgel valószínűleg nem lesz gond, de erről majd később. A BSI struktúra ereje az eddigitől gyökeresen eltérő belső kialakításban keresendő. A korábban gyártott érzékelőknél az elemi pixelre vetülő fény a mikrolencse és a színszűrő réteg után még az elektronika vastagabb áramköri rétegével is szembesült, mielőtt elérte a mélyben lévő fényérzékeny fotodiódákat. A relatíve mély „kútban” így több helyen keletkezhettek visszaverődések és csupán a fotonok egy része érte el a számára fontos diódákat. A BSI érzékelőkben a huzalozást és a fényérzékeny réteget megcserélték, így a mikrolencsék és a színszűrő után a fotonok közvetlenül, kevesebb veszteséggel elérhetik a fotodiódákat. Az ilyen szenzorok fényhasznosítása és érzékenysége tehát elméletben jobb a korábbiaknál.
A fényképezőgép érzékenységi tartományát nem vitték túlzásba, mint néhány szerényebb képességű kiskompaktnál, bár így is elég tisztességes mozgásteret jelentenek az ISO100 és ISO6400 között állítható értékek. A lépésköz 1 fényérték lehet közöttük, és természetesen bármely beállításban választhatunk akár 10 megapixeles felbontást is. A nagy érzékenységű zajszűrést ezúttal nem állíthatjuk, ezt a gép önállóan végzi. A kézi beállítások mellett az automatikára is rábízható az érzékenység, melynél a gép ISO100 és 3200 között választ értéket.
A Fujifilm FinePix HS10 10 megapixele 3648 x 2732 pixeles maximális képméretet jelent. Ehhez egy kisebb felbontású 3:2 és 16:9-es oldalarányú méret is társul, melyet L (Large) betűvel jelöltek. Ezen kívül három, különböző oldalarányú M-es és ugyanennyi S-es képméret választható. Ha JPEG formátumban dolgozunk ezek bármelyike Fine (finom) és Normal tömörítésű lehet, összesen 18-féle beállítási lehetőséget adva.
| Fájlméretek és tárolható képek száma | |||
|---|---|---|---|
| Felbontás, tömörítés | méret* | 46 MB-os belsõ memóriában* | 4GB-os kártyán* |
| 3648×2736 RAW | 15000KB | 3 | 248 |
| 3648×2736 (4:3) Fine | 5100 KB | 9 |
783 |
| 3648×2736 Normal | 2600 KB | 19 | 1547 |
| 2592×1944 Fine | 2600 KB | 19 | 1527 |
| 2592×1944 Normal | 1300 KB | 37 | 3017 |
| 2048×1536 Fine | 1600 KB | 30 | 2414 |
| 2048×1536 Normal | 860 KB | 58 | 4642 |
| 3648×2432 (3:2) Fine | 4500 KB | 10 | 881 |
| 3648×2432 Normal | 2300 KB | 21 | 1749 |
| 2592×1728 Fine | 2300 KB | 21 | 1724 |
| 2592×1728 Normal | 1200 KB | 42 | 3352 |
| 2048×1360 Fine | 1450 KB | 34 | 2743 |
| 2048×1360 Normal | 760 KB | 66 | 5247 |
| 3648×2056 (16:9) Fine | 3800 KB | 19 | 1040 |
| 3648×2056 Normal | 1950 KB | 25 | 2045 |
| 2592×1440 Fine | 1950 KB | 25 | 2045 |
| 2592×1440 Normal | 990 KB | 49 | 4023 |
| 1920×1080 Fine | 1100 KB | 45 | 3657 |
| 1920×1080 Normal | 720 KB | 68 | 5486 |
A másik választható formátum a RAW, vagyis Fujifilm nyelven .RAF. Az így készült képek feldolgozásához és konvertálásához a mellékelt CD-n lévő FinePix Studio és FinePix Viewer szoftverek használhatók. Az egyel korábbi modellben bevezetett újdonságként kombinált RAW+JPEG beállítás is választható. A 10 megapixeles RAF mellé mentett JPEG fájl bármilyen felbontású és tömörítésű lehet.
LCD és kereső
Ha ismét a tavalyi S200EXR a mérce akkor azért történt némi előrelépés ezen a téren, bár apróbb visszalépés is. Utóbbira jó példa, hogy a gyári adatlap a korábbi 100%-os lefedettség helyett most szerényen csak 97%-ot ír. Jó hír viszont, hogy egy kicsit nagyobb kijelzőt kapunk, ezúttal 3” átlóval, ami 7,6 cm-t jelent. Saját méréseink szerint pont ennyi a képernyő valódi, látható mérete is. A másik pozitívum, hogy kihajtható LCD került a hátlapra, ami mondanom sem kell, nagy előnyt jelenthet a kényelmetlenebb helyzetekben. Az LCD lefelé 45, felfelé kb. 90 fokban billenthető.
Korábban is panaszkodtam már egy sort a gyengécske képminőségre, így ezt most is meg kell tennem, mert ez ügyben semmi előrelépést nem tapasztalni. A 230 000 képpontos felbontás manapság inkább csak átlagosnak számít. A kijelző által mutatott színek, dinamikaátfogás és kontraszt inkább az előző generációkat idézi és nem 2010-et. Ugyanez mondható el a láthatóságra, mivel laposabb szögből nézve az olcsó LCD-k emlékét eleveníti fel, inverzzé vált feketékkel, jelentős sötétedéssel. Szerencsére a kihajtható képernyő javít a dolgon. Előny viszont, hogy a kijelző frissítése elég jó, hiszen 30 és 60 kép/mp-en is használható, gyengébb fényviszonyok között a szaggatása sem olyan vészes mint némely konkurenssé. A beállítások közül a világosságát piszkálhatjuk meg, mégpedig +/-5 lépésben, energiatakarékosság címszó alatt pedig 2 és 5 perces tétlenség után kapcsoltatható ki.
Fenti beállításaink testvérére az EVF kijelzőre is érvényesek lesznek, mely semmit sem változott az S200EXR óta. Képminőségük is sokban hasonlít bár a 200 000 képpontos elektronikus kereső egy fokkal gyengébb felbontást és az én ízlésemnek kissé eltúlzott színeket adott, melyen nem változtathatunk. Befolyásolható viszont az élessége, a bal oldalán lévő dioptriakorrekciós kerékkel. Az LCD és az EVF közötti átkapcsolást a jobb oldalt lévő EVF/LCD gomb biztosítja, de a menüben beállíthatunk automata módot is. Ilyenkor a gomb szerepét az EVF betekintő nyílásának jobbján látható szemérzékelő veszi át. Szemünket a keresőhöz közelítve, vagy más módon beárnyékolva azt, a kijelzés automatikusan átvált a hátsó képernyőről EVF-re.
A két kijelzőnek nem csak a beállításai ugyanazok, de pontosan ugyanazok az információk jeleníthetők meg rajtuk. Ezek mennyisége az LCD jobb alsó sarkánál lévő DISP gombbal szabályozható, vagy kapcsolható ki. Felvételi módban normál, kikapcsolt, illetve harmadoló rács és a 16:9 oldalarányt jelző vonalak megjelenítése lehetséges. Az expozíció (+/-) gombbal, nyomva tartásának idejére élő hisztogramot varázsolhatunk a képernyőre. Normál megjelenítési módban a következő adatok olvashatók le a képernyőről: felvételi mód, arcfelismerés, fénymérési mód, sorozatmód, csendes mód, belső memória használata, vakumód, makró mód, önkioldó ikon, fókuszkeret, fókusz figyelmeztetés, bemozdulásra figyelmeztetés, stabilizátor állapota, hátralévő képek száma, érzékenység, képminőség és méret, dinamika mód, színeffektus, fehéregyensúly, akku töltöttsége, dátum/időpont, záridő, rekeszérték, expozíciós skála.
A képek és videók visszajátszásánál szintén a fenti gombbal lapozhatunk a kész fájlok információi között. Ez mindössze azok be – és kikapcsolt állapotát jelenti. Részletesebb adatokat a balra lévő AF/INFO gombbal kapunk, ekkor egy kisebb nézőkép mellett világossági hisztogram is megjelenik a kijelzőn. A fölötte lévő két gombbal az állóképekbe nagyíthatunk, összesen 18 lépésben. A RAW képek csak fele ennyi lépésben zoomolhatók, a nagyított részlet pedig az iránygombokkal görgethető a képernyőn. A DISP/BACK segítségével azonnal visszatérhetünk a nagyításból. Lehetőség van a korábbiakhoz hasonlóan nézőképes megjelenítésre is. Ekkor 1, 4, 9 és 100 képes oldalak között válogathatunk.
Vaku
A FinePix HS10 vakuháza is hosszan előrenyúlik akár csak a korábbi csúcsmodellé, de a kisebb váz miatt mégsem nyílik olyan magasra. Nyitott állapotban 9 helyett 8 cm-re magasodik a vaku az optikai középtengely fölé, akárcsak egy komolyabb méretű DSLR-ben. Persze az 1 cm különbségnek nem sok jelentősége van. Ugyebár a vörösszem hatás elkerülése miatt lenne szerencsés a minél nagyobb távolság. Ezt kiküszöbölendő kétféle módszert használhatunk. Az egyik a vaku elővillanása, mely a pupilla összehúzásával operál, a másik pedig az utólagos, szoftveres beavatkozás, melyet még a gépen belül aktiválhatunk, ha sikerül felismernie a képen egy arcot.
A vaku nyitásához egyébként a bal oldalán lévő gomb használható, lezárnunk pedig kézzel kell. Ez a villanó kikapcsolt üzemmódja. További beállításai a navigációs gomb jobb irányával érhetők el. Ekkor automata, derítő (mindig villan), és lassú szinkron módok érhetők el.
Teljesítményét egy leheletnyivel jobbnak adja meg a gyártó az S200EXR-en található villanótól. Nagylátószögnél 0,3-8,0 méter, tele állásban 2-4 méter között ad hatásos megvilágítást. Ebbe magunk is beleszólhatunk, hiszen a Fényképezési menüben, 5 fokozatban, +/-2/3 fényérték tartományon belül korrigálható a teljesítménye. A vaku a villanás erősségétől függően nagyjából 5-7 mp alatt töltődik újra.
A Fujifilm hagyományokhoz híven ebben a modellben is megtalálható a Naturális fény és a Naturális+vaku témaprogram. Előbbi letiltja a vakuvillanást és természetes hatású képet készít, utóbbi pedig gyors egymásutánban egy természetes és egy vakuval bevilágított fotót, majd mindkettőt elmenti, hogy utólag választhassuk ki a nekünk tetszőt.
A gépre egy vakupapucs is került, melyre középpontos érintkezővel ellátott külső vakukat csatlakoztathatunk. A csatlakoztatott készüléket ezután engedélyeznünk kell a menüben. A külső vaku a gép legrövidebb záridejével (1/4000 mp) is használható.
Csatlakozók
A FinePix HS10 csatlakozóhelyei a szokott bal oldalon, egy kihajtható gumifedél mögött kaptak helyet. A korábbi három helyett most csak két aljzatot találunk itt, ugyanis a hálózati táp csatlakozását az akkufoglalaton keresztül oldották meg. Ehhez külön kell beszereznünk a tápegységet. A maradék két kimenet közül az alsó a jól ismert, kombinált A/V és USB 2.0 (Hi Speed) csatlakozóhely. Mindkét funkcióhoz egy-egy kábelt is találunk a dobozban. Följebb egy újdonság, a HDMI (mini) csatlakozó kapott helyet, melynek révén nagy felbontású kijelzőkön élvezhetjük a fényképezőgép fotóit, videóit, és persze hangját.
Az audio hangkimenet mono minőséget biztosít, de a felvétel a gép elején lévő két mikrofonnak köszönhetően sztereóban történik. A HS10-hez külső mikrofon nem csatlakoztatható.
Akku, memóriakártya
Ahogy már szó volt róla, az akkufoglalat a markolat alján lévő ajtóval nyitható. A gép sajnos a korábbi modellben már bevált lítium ion akkumulátor helyett sima AA méretű, Ni-MH, lítium, vagy alkáli elemekkel illetve akkumulátorokkal használható, szám szerint 4 darabbal. Ezeket és a töltőt a fotósnak kell biztosítania. A gyártó szabvány mérései alapján (CIPA standard) egy átlagos Ni-MH akkuszettel kb. 400, alkáli elemekkel 300 kép készíthető, míg lítium elemeket használva akár 700 felvétel is a memóriába kerülhet.
A készülék kb. 46 MB belső memóriával rendelkezik, ami nem sok mozgásteret ad, ha igazán nekiveselkednénk a fotózásnak, inkább csak a fényképezőgép kipróbálására, esetleg vésztartaléknak jó. Bár a belső memóriába bármilyen felbontású videó is menthető, a HD minőséget is figyelembe véve inkább egy 8 GB-os memóriakártyát ajánlunk. Ez egy SDHC típus lesz, de használhatjuk a régebbi, 4GB alatti SD memóriákat is. A legújabb, extra kapacitású SDXC típusok támogatásáról a gyártó nem közölt adatot. Mi a legnagyobb, 32GB-os SanDisk SDHC-val is kipróbáltuk…minden gond nélkül működött.
