Optika I.
Kromatikus aberráció
Elérkeztünk az optika részhez ahol minden bekezdést azzal kéne kezdenem, hogy „a 30x-os optikai zoom nincs ingyen”. Bizony igen komoly terhet ró ez az objektívre, melynek egyik szelete a színhiba, vagy kromatikus aberráció kialakulása. Leginkább erős kontrasztkülönbségű területek határain találkozhatunk e jelenséggel, mint az égbolt és a lomok, vagy épületek határai.
Fóliás tesztünk is ezt a nagy kontrasztkülönbséget hivatott prezentálni egy kissé eltúlzott formában. A színhibát sikerült is előcsalogatnunk, mégpedig jól látható mértékben. A kékes-lilás elszíneződés főleg nyitott rekesszel és nagylátószögnél szembetűnő. Normál kinti tesztképeinknél is jelentkezik, de nem ilyen figyelemfelkeltően. A gyújtótávolságot, vagy a rekeszértéket kicsit növelve már nem zavaró. Tele állásban is sikerült tetten érni a megvilágított fólián, a gyakorlatban viszont nem túl tolakodóan van jelen. Ismét felhozva a nagy zoomátfogást, ez teljesen korrekt végeredmény.
A gép tapasztalataink szerint ezen a téren nem végez szoftveres színhiba csökkentést, de pl. RAW formátumban a képhiba nagyon jól szűrhető.
Optikai stabilizátor
Míg a korábbi FinePix S csúcsmodellekben inkább a lencse elmozdításon alapuló optikai stabilizátort preferálta a Fujifilm, addig a HS10-nél visszatért a korábban használt szenzormozgatásos módszerhez.
A készülék négyféle stabilizációs módot kínál a kikapcsolt állás mellett:
- Folyamatos: a kép komponálása közben folyamatosan működik a stabilizálás, így nagyobb zoomállásban a kép is nyugodtabb, remegésmentesebb. Sajnos a tele végállás környékén már ez sem sokat segít, kézben tartott gépnél az élőkép így is elég bizonytalan.
- Csak exponálásnál: a stabilizáció csak az exponáló gomb teljes lenyomásakor aktiválódik. Az előzőnél valamivel hatásosabb, de nagyobb gyújtótávolságokon a kézben tartott gép élőképe erősen remeghet.
- Folyamatos+Digital IS: digitális stabilizátorral kombinált folyamatos mód.
- Csak exponálásnál+Digital IS: digitális stabilizátorral kombinált egyszeri mód.
Tesztünk során az elméletben legjobb hatásfokot adó, exponálásnál aktiválódó (2.) módot használtuk. Az ekvivalens 720mm-es távolsághoz, kézben fotózva, már igen rövid záridő dukál. Ha meg akarunk felelni a mankóként használható „reciprok szabálynak” kb. 1/800mp-et kell használnunk. Méréseink során a fotók 10%-a már bemozdult ezen a záridőn, stabilizátor nélkül. A remegésgátlót használva csak 1/200 mp-től, vagyis 2 fényértékkel hosszabb záridőnél kezdtek szaporodni a bemozdult fotók. Átlagban a stabilizátor hatásfoka 1½ – 2 fényérték közé tehető. Természetesen sok függ attól is, hogy egy, vagy két kézzel fogjuk-e a gépet – ahogy mi tettük – illetve a szemünkhöz szorítjuk, az EVF-et használva. Utóbbi esetben három ponton támasztjuk ki a gépet, így kisebb lesz a bemozdítás.
