Felépítés II.
Ergonómia
A Fujifilm FinePix S100FS igazán kényelmes fogású fényképezőgép. Markolatán középső ujjunknak bemélyedést alakítottak ki, amely még stabilabb fogást eredményez. Felületét bőr hatású gumibevonattal látták el, így izzadt tenyérrel sem csúszik meg a gép kezünkben. Icipici kényelmetlenséget csak a hátlapon található fénymérés változtató tárcsa ill. a 4 irányú navigáló nyilak okozhatnak, amelyek hüvelykujjunk és tenyerünk széle alatt található. A kissé rossz pozíción kívül a nálunk járt gép fénymérést kiválasztó tárcsája elég keményen járt, és kis mérete miatt bizony nehéz volt ennek használata.
A gép magassága ahhoz is elegendő, hogy egy közepes méretű férfikéz kisujja is elférjen rajta. Az exponáló gomb jó helyre került, és a vezérlőtárcsa is igazán kézre áll. A méretes objektív miatt még nagylátószögű állásban is tökéletesen alátámaszthatjuk a fényképezőgépet bal kezünkkel.
Valójában a Fujifilm bridge gépe jópár belépőszintű tükörreflexesnél nagyobb és kényelmesebb is.
LCD és kereső
A fényképezőgép hátuljára 2,5″ képátlójú, 230 ezer pixeles (R+G+B) kijelző került, amelyet 45 fokban lefelé, ill. 90 fokban felfelé dönthetünk. Oldalirányú elforgatásra sajnos nincs lehetőség, pedig ez álló formátumú kép készítésénél igen hasznos lenne. Talán majd a következő modellben.
A kijelzőn tükröződésmentesítő bevonatot nem helyeztek el, ennek ellenére képe napsütésben is egészen jól látható. A fényerő egyébként -5..+5 között állítható. A nagy betekintési szögű panel miatt oldalirányból is jól látható a megjelenített kép, kontrasztvesztés csak kis mértékben tapasztalható.
Az elektronikus kereső (EVF) 0,2″ méretű, 200 ezer képpontos. A hagyományos kijelzőkkel szemben itt minden képpont képes bármilyen szín megjelenítésére, ennek módszere a váltottképes megoldás, amely egymás után rajzolja ki a kép vörös, kék és zöld összetevőjét. A képfrissítés miatt váltakozva megjelenő monokróm képeket színes képként érzékeljük. Ennek köszönhetően az elektronikus keresőben látható kép alig tűnik pixelesnek, csak komoly odafigyeléssel vehetők észre a képpontok (korábban ilyen módszerrel készült a Minolta DiMage 7-es sorozatának EVF-je is, amelyet a Microtech készített).
Az EVF által adott kép átlag feletti méretű, 19°-os szög alatt látszik, amely megegyezik azzal a látószöggel, ahogyan egy 17″-os LCD monitort 103 cm-ről látunk (vagy 55 cm-es TV 127 cm-ről). Ez az érték az elektronikus keresővel ellátott gépek között átlag felettinek számít. Az EVF-et dioptria korrekciós lehetőséggel is ellátták, ennek dioptria értéke sajnos nem ismert.
A keresőben megjelenített kép nagyjából megegyezik a fotózott képpel, minimális eltérést tapasztalhatunk csak, a lefedettség itt közelítőleg 99%-os. Az LCD-t használva viszont 100%-os lefedettségű élőképet láthatunk.
Az EVF és az LCD között a hátlapon lévő gomb megnyomásával válthatunk, a gép külön tárolja, hogy melyik kijelzőt használjuk felvétel és lejátszás módokhoz, így lehetséges olyan beállítás is, hogy az elektronikus keresővel fotózunk, de a kész képet a hátsó LCD-n nézzük vissza.
A kijelzőkön a fotózás legfontosabb paraméterei ellenőrizhetők, úgymint üzemmód, stabilizátor, fénymérés módja, fehéregyensúly, önkioldó, képfelbontás és tömörítés, hátralévő képek száma, érzékenység, filmszimulációs mód, fókuszpont, zársebesség, rekeszérték, expozíciós skála, sorozatmód, valamint az akkuállapot. Felvétel módban lehetséges a kijelzőre harmadoló segédrácsokat is helyezni, ill. eltüntethetjük a kijelzett információkat is, hogy csak az élőképet lássuk.
Lejátszáskor is módosítható a megjelenített információ mennyisége: alapesetben a fájlsorszám, a felbontás és tömörítési fok, valamint a fotó dátuma és időpontja jelenik meg. Az info gomb megnyomásával expozíciós adatok és hisztogram is megjeleníthetők, valamint a kiégett részek villogtatása is aktiválható. A kijelzett adatok a következők: felbontás, tömörítési fok, érzékenység, zársebesség, rekeszérték, filmszimulációs mód, vakumód, fehéregyensúly, expozíció-kompenzáció, dátum, idő, fájlnév.
Az egyképes módon kívül választhatunk 4 képes, 9 képes, vagy 100 képes indexnézetet is, sőt naptármód is rendelkezésünkre áll.
A JPEG képeknél lejátszáskor maximum 6×-os nagyítást kérhetünk, amely az élesség ellenőrzésére korlátozottan alkalmas, hiszen a közelítőleg 320×240 képpontos LCD-n 640×480 pixeles részlete jelenik meg a fotónak. Ennél nagyobb probléma, hogy RAW formátumot alkalmazva csak a .raf fájlba ágyazott 2 Mpixeles (1600×1200 képpontú) előnézeti kép nagyítható csak, amelyből szintén 640×480-as kivágás láthatunk. Ez mindössze 2,5×-es nagyításnak felel meg, amelyen az élesség ellenőrzése nem megoldható.
Élességállítás
Az automatikus élességállítás egyszeri vagy folyamatos lehet, ezen kívül négyféle üzemmódban működhet: középpontos, széles területű többpontos, mozgatható fókuszterületű, valamint arcfelismerő. Az elmozgatható fókuszkeretet 7×7-es mátrix valamelyik pontjára tudjuk állítani, amely megkönnyíti a jól komponált képek gyors elkészítését.
Az arcfelismerés során nemcsak a képszélekkel párhuzamos arcokat képes detektálni a gép, hanem a 45 fokban elfordított, sőt a profilban álló arcokat is.
Ha az automatikus élességállításhoz nincs elegendő fény, a fényképezőgép LED-es AF segédfénye aktiválódik, amely fehér színnel világítja meg a témát, igen erős fénnyel. Nagyjából olyan fényteljesítményre kell gondolnunk, mint a LED-es zseblámpáknál: teljes sötétségben akár 6-7 méteres távolságból is nappali fényviszonyokhoz hasonlító sebességgel képes beállítani az élességet, ez bizony a kompaktok között igencsak kiemelkedő, ennél jobb módszer csak a Sony régebben alkalmazott Hologram AF segédfénye volt. Nagyon nagy piros pont ezért a Fujifilmnek (a korábbi S9600-as modell mintát rajzolt az AF segédfényével, amely a kontraszttalan témákra történő élességállítást is megkönnyítette, de hatótávolsága csupán átlagos volt).
Az élességet kézzel is beállíthatjuk, ezt a módot a gép bal oldalán elhelyezett kapcsolóval választjuk ki. A manuális élességállítást gyűrűvel végezhetjük, amely során a képernyő közepén 2×-es digitális nagyítást láthatunk, ha a beállítás menüben a fókusz ellenőrzés bekapcsolt állapotú, és ha a kijelző frissítését csökkentettük 30 kép/mp-re. Távolságskálát ugyan nem jelenít meg a gép, de hozzávetőleges támpontot ad az aktuális élességről egy sáv formájában.
Manuális élességállító módban is van lehetőség automatikus élességállításra, ehhez a fókuszmód választó kapcsoló közepén elhelyezett gombot kell megnyomnunk.
Vaku
A Fujifilm FinePix S100FS vakuját egy gomb megnyomásával lehet felpattintani, ezt a fényképezőgép teljesen automatikus üzemmódban sem teszi meg helyettünk. A rendelkezésre álló üzemmódok a következők: automatikus, derítés, automatikus vörösszem hatás csökkentő, derítés vörösszem hatás csökkentéssel, lassú szinkron, lassú szinkron vörösszem hatás csökkentéssel. A felpattintható vaku 9 cm magasra emelkedik fel az optikai tengelytől, amely kellő védelmet nyújt a vörös szemek ellen, ha a tárgytávolság nem túl nagy. Ha a fotózott személy nagyobb távolságra (kb. 3 m fölött) található, a vörös szemek ellen a vaku elővillantásával védekezhetünk (vörösszem csökkentő mód). Ha ennek ellenére vörös szem alakul ki, a gép lehetőséget biztosít ennek javítására, akár a fényképezés után automatikusan azonnal, akár utólag. A vörösszem javítást azonban sajnos csak akkor kérhetjük, ha a fotót arcfelismerő autofókusszal készítettük. Hiába van ugyanis jól felismerhető arc a felvételen, azt a gép nem hajlandó utólag felismerni. Az arcfelismeréssel készített képek automatikus, felvétel utáni javítása remek ötlet, de sajnálatos, hogy utólag ilyen válogatós a gép. A javított szemek egyébként viszonylag természetes hatásúak, néha azonban a korrekció során nemcsak a pupilla kerül javításra, hanem az írisz bizonyos részei is sötétítésre ill. feketítésre kerülnek.
A vaku teljesítményét ±2 Fé tartományban módosíthatjuk, melyet a menüben kell megadnunk. A vaku feltöltése átlagos témáknál 3-4 mp, maximális teljesítményen használva 5 mp-ig tart.
A fényképezőgépre külső vakut is helyezhetünk, az ehhez rendszeresített vakupapucs középpontos vakukat fogad. A gép elején a markolat és az objektív között vakuszinkron kimenetet is elhelyeztek.
Csatlakozók, akku, memóriakártya
Az állványmenetet fémből készítették, mely pontosan az optikai tengellyel egy vonalban található. Állványra helyezett fényképezőgépnél mind az akkumulátor, mind a memóriakártya gond nélkül cserélhető marad.
A vakuszinkron csatlakozón kívül a többi aljzatot a fényképezőgép bal oldalán találjuk egy puha gumilap mögé rejtve. Ide helyezték el az AC hálózati adapter bemenetét, a nagy sebességű USB csatlakozót, és az AV kimenetet.
A fotókat és a videókat a gép belső, 25 MB-os memóriájába, vagy opcionálisan megvásárolható xD vagy SD/SDHC memóriakártyára menthetjük. SDHC memóriakártyából a 4 GB-ossal is megbirkózott a gép, de feltételezhetően a 8 GB-os sem okoz neki gondot. A kártyafoglalat a markolat jobb oldalán található, a kártyaajtó nyitását mikrokapcsoló figyeli, így az ajtó letörése a gép használhatatlanságát eredményezné. A fém tengelyen kihajtható műanyag fedlapot nem látták el semmiféle megerősítéssel, a műanyag ajtóra így tehát érdemes jobban vigyázni.
A gép áramellátását NP-140 jelű, 7,2 V, 1150 mAh (8,28 Wh) kapacitású Li-ion akkumulátor szolgálja. Az akku feltöltését külső töltőben végezhetjük, a teljesen lemerült akkumulátort kb 1 óra 40 perc alatt sikerült feltölteni (a kezelési útmutató 2,1 órát ír erre a műveletre). CIPA szabványú gyári mérés szerint egy akkufeltöltéssel 250 kép készíthető (LCD bekapcsolva, zoom oda-vissza a két végállás között, 30 mp-enként képkészítés, vaku teljes teljesítménnyel villan minden második felvételnél, és minden tizedik képkészítés után a gépet ki-, majd bekapcsolják, mindez 23°C-on).
