Különlegességek
SuperCCD EXR
A Fujifilm már több mint 10 éve dédelgeti a SuperCCD technológiát, amely tavaly egy újabb generációval az EXR-rel gazdagodott. Az EXR SCCD-k megtartották a normál SuperCCD-re jellemző, hatszög alakú érzékelőhelyeket és az átlós elrendezést. Újdonságuk az érzékelő fölötti színszűrők elhelyezkedésében van. A színszűrők száma szintén a hagyományokat követi, mivel itt is 50%-uk zöld, 25%-25%-uk pedig kék és vörös, az eddigi GRGB (zöld-vörös-zöld-kék) váltott elrendezés helyett azonban az összes zöld szűrő egymás mellett, átlósan került elrendezésre, míg a vörös és kék szűrők is párokba rendezve kaptak helyet.
Mivel mind a hagyományos, mind a SuperCCD-nél az egyes érzékelőhelyek csak egy színt észlelnek, a színhelyes képalkotáshoz szükség van a pixel információk összevonására. A hagyományos elrendezésnél – beleértve a korábbi SuperCCD-ket is – az azonos színű pixelek sok esetben túl távol helyezkedtek el egymástól, így a magasabb felbontású képrészeken hamis színek jöttek létre. Az EXR architektúránál a pixel összevonás átlósan történik, hiszen ebben az irányban azonos színszűrőpárokat találunk. Ezáltal kiküszöbölhető a hamis színinformáció. Az egymás melletti, azonos színszűrők előnye az is, hogy a párokat egy pixelként értelmezve, a hasznosítható fénygyűjtő felület duplájára növelhető, ami jelentősen csökkentheti a képzaj kialakulását.
A Fujifilm FinePix S200EXR három téren használja ki az új technológia előnyeit, melyek a főtárcsa EXR módja alatt választhatók:
HR – Felbontás előválasztás: főként jó fényviszonyok esetén ajánlott üzemmód, amely a teljes képfelbontást kihasználja. Ezáltal legfeljebb 12 megapixeles képek készíthetők az EXR technológia előnyeivel, ami az átlagnál nagyobb egyedi érzékelőhelyeket és az új pixel összevonásnak köszönhetően színhelyesebb végeredményt produkál. Az érzékenység ISO100 és 800 között állítható.
SN – Nagyérzékenységű zajcsökkentés: ebben az esetben a szenzor két szomszédos, azonos színű pixelét összevonva sokkal jobb jel-zaj viszonyt ér el a gép, ami alacsonyabb zajszintet eredményez. Az összevont pixeleknek köszönhetően a felbontás így legfeljebb 6 megapixel ( 2816 x 2112 pixel) lehet. Az érzékenységet ISO1600-ig emelhetjük. Főként gyenge megvilágítottságú témáknál ajánlatos a használata.
DR – Dinamika-tartomány előválasztás: a kis méretű érzékelővel szerelt fényképezőgépek egyik nagy hátránya a viszonylag korlátozott dinamikatartomány. Ezen segít a Fujifilm DR módja, amely szintén legfeljebb 6 megapixeles képek készítését teszi lehetővé. A gép egyetlen expozícióval két felvételt készít, egyet magasabb érzékenységen, vagyis világosabb tónusokkal, így az árnyékos területek részletei jobban érvényesülnek a képen. A másik kép alacsony érzékenységen készül, ahol a világos képrészek kiégésének elkerülésére ügyel a gép. A két kép egyesítésével jön létre az átlagostól nagyobb dinamikaátfogású végső fotó. Ebben az üzemmódban csak automata érzékenység választható ISO400, 800, vagy 1600-as maximummal. A dinamikatartomány egy külön menüpont alatt szabályozható AUTO, 100%, 200%, 400% vagy 800%-os szinten. A dinamika kiterjesztés egyébként az összes kreatív fotómódban elérhető. M beállításban 100-400% között, P, S, A módokban pedig AUTO és 100-400%-között szabályozhatjuk.
A felsoroltak mellett AUTO EXR mód is használható, amely egyrészt önállóan, a helyzetnek megfelelően választja ki a három opció közül a legmegfelelőbbet, másrészt a megfelelő témamód kiválasztását is automatikusan elvégzi. A témamódok a következők lehetnek: portré, tájkép, éjszakai tájkép, makró, háttérvilágítású portré, éjszakai portré.
Film szimuláció
A Fujifilm fényképezőgépeinél a különféle egyedi színbeállításokat már régóta az úgynevezett filmszimulációs módok helyettesítik. A gyártó a fontosabb beállításokat híres filmjeinek nevéről nevezte el, attól függően, hogy milyen szín és tónuskarakterű végeredményt kapunk a képen. A normál (vagy általános) beállítás neve Provia, utalva a népszerű, természetes színhatást adó diafilm családra. Az élénk színek a legendás Velvia nevét kapták, míg a lágyabb, visszafogottabb színvilág az Astia termékcsaládról kapta a nevét. Ezen felül fekete-fehér és szépia színvilágú fotók is készíthetők.
Képfeldolgozási beállítások
A JPEG felvételek gépen belüli feldolgozása a felhasználó által is befolyásolható. Ez a színtelítettség (Szín), kontraszt (Tónus), és az élesség állítását jelenti, melyekhez ennél a modellnél csatlakozik a Zajcsökkentés beállítás, melyről a Képminőség fejezetben bővebben írtunk. Mindegyiket három lépcsőben befolyásolhatjuk: Alacsony, Általános, Magas.
Optikai stabilizátor
A FinePix S200EXR elődje, az S100FS volt az első optikai stabilizátorral szerelt Fujifilm gép. Addig csak szoftveres, illetve a későbbiekben szenzor elmozdításon alapuló stabilizációt használt a gyártó, melyek közül az utóbbi az otpkaihoz hasonló hatásfokot és valódi remegéscsillapítást nyújtott. Tesztünk alanya az objektívbe épített, lencsetagok elmozdulásával igyekszik kiküszöbölni a véletlen, vagy akaratlan mozgások keltette vibrációt és így a kép mosottságát. Külön gomb helyett most a menüből kapcsolhatjuk be a rendszert, amely kétféle üzemmódot kínál:
- Az 1. módban folyamatosan működő stabilizációt kapunk, melynek előnye, hogy hatása állandóan látszik a keresőképen. Nagy gyújtótávolságoknál (zoomnál) érdemes használni, amikor az apró elmozdulások is zavaró remegésként érződnek a képernyőn. A folyamatos stabilizáció sokkal nyugodtabbá teszi az élőképet.
- 2. módban csak exponáláskor aktiválódik az optikai stabilizátor, így hatása nem látható az élőképen, csak a kész fotón, de a fentiek miatt nagyobb hatásfokkal dolgozik. Gyengébb fényben, kisebb gyújtótávolságoknál ajánlott használnunk.
Az előd hasonló rendszerénél kb. 1 fényérték előnyt mértünk, vagyis az ekvivalens 400mm-es gyújtótávhoz ajánlott min. 1/400 mp helyett egy fényértékkel hosszabb, 1/200-as záridővel is magabiztosan fényképezhetünk. Az átlag most is hasonló 1-1 1/3 fényérték, ami a kicsit „meghosszabbodott” gyújtótávolság miatt most is nagyjából 1/200-1/160 mp-es záridők biztos kézben tartását teszi lehetővé. Természetesen ennél hosszabb záridőkkel is érhetünk el bemozdulásmentes képeket, de az expozíció hosszabbodásával a bemozdult fotók arány is egyre nő. Az alábbi képen például 436 mm ekvivalens gyújtótávolság mellett 1/80 mp-es záridőt használtunk. A bal oldali kép egyértelműen bemozdult, míg a jobb oldali – stabilizátorral készült – éles maradt. Mivel a fényképezőgép elektronikus keresőt is használ, valamivel jobb hatásfokot érhetünk el, ha gyengébb fényben ezzel használjuk, hiszen így az arcunkhoz támasztott gép remegése csökken.
