Kipróbáltuk: Nikon 1 J1 teszt

Bevezetés

A Nikon 1 V1-et már sikerült részletesen bemutatni, de érdemes komolyabban szemügyre venni a Nikon1 J1-et is, hiszen nem csak szolgáltatásokban, de árukban is jelentős különbséget találunk. Elöljáróban érdemes tudni, hogy a két gép annyira hasonló, hogy a cikkünk javarésze is megegyezik az 1 V1-ével.

A tükör nélküli cserélhető objektíves fényképezőgépek piaca idén úgy fúvódott fel, mint egy életciklusa végén járó csillag. 2011-ben ugyanis eddig 11 új MILC gép jelent meg, amely már több, mint az új DSLR-ek és SLT gépek összesen (ez évben 3-3 új DSLR és SLT modell látott napvilágot). Látszik hát, hogy a gyártók komoly pénzeket látnak ebben a szegmensben, aminek egyébként nyilván alapja is van. De azt is látni kell, hogy egyelőre a MILC-ek ára csak a ritkább esetekben mondhatók kedvezőnek. Ez azonban idővel változhat, amely majd ezen gépek tömeges elterjedését hozhatja, s jelentősen csökkentheti a fix objektíves kompakt illetve a belépőszintű tükörreflexesek piacát.

A Nikon 1 rendszer exkluzív bemutató cikke elején már megosztottam gondolataim az új jövevényekről, melyet most itt is idéznék, hátha valaki lemaradt az első cikkünkről:

A sok-sok ráfodított energia, a rengeteg pénz és a mérnöki találékonyság mind-mind szerepet játszik abban, hogy a Nikon most egy komplett rendszerrel debütált, s nem csak egy új vázat, hanem rögtön két új, egymástól eltérő képességű modellt dobott piacra, emellett pedig négy objektívvel, egy vakuval és egy GPS modullal is bővítette a szériát.

A megjelenés napján rengeteg elégedetlen hozzászólást lehetett olvasni. Részben érthető is ez, hiszen a Nikontól mindenki a komoly minőséget várja el, s ezzel talán nincs összhangban, hogy a Nikon nem a Samsung és a Sony APS-C rendszeréhez akart hasonlítani.
Hogy ez baj-e, vagy nem, majd a piac eldönti. Mindenestre pár gondolatot azért érdemes átfutni, hogy egy rendszer tervezésekor mik járhatnak a vezetők, a marketingesek és a mérnökök fejében:

Ezek persze csak feltételezések, de valamennyire igazak lehetnek az állítások.
Mivel új rendszer épült, az árak nem feltétlenül lesznek a legkedvezőbbek. Az is igaz, hogy a kis méretet valóban sikerült elérni (pl. a J1 a Panasonic DMC-GF3-nál és az Olympus PEN Mini E-PM1-nél is minden kiterjedésében kisebb lett). Kisebbek-e az objektívek azonos látószögnél? Igen! Pl. Panasonic G Vario 14-42mm mFT objektív 63,6×60,6 mm, a Nikkor 10-30 mm-es optikája csupán 57,5×42 mm (az Olympus 14-42 mm-es M.Zuiko Digital II R jelzésű optikája 56,5×50 mm. Vagy nézzük a telét: Olympus M.ZD 40-150mm f/4-5,6 63,5×83 mm, ezzel szemben a Nikkor 30-100mm f/3,8-5,6 objektíve 60×61 mm. Látható hát, hogy a kisebb szenzor valóban kisebb objektíveket eredményez (bár igazából ez annyira nem meglepő).

Az is biztos, hogy a Nikon komolyan gondolja az 1 rendszerét, s nem fog megállni 2 váznál és négy objektívnél. Ezt bizonyítják a NewYork-ban kiállítátott, nálunk egyelőre csak a bemutató egy-egy diáján szereplő tervezett kiegészítők is.
De hogy mekkora sikere lesz, azt még egyelőre nem tudjuk. Az biztosnak látszik, hogy lesznek kedvelői, a kis méret és kis tömeg biztosan sokakat vonz majd, s ha a képminőségre sem lesz panasz (a Nikon 1-ben használt CX formátumú szenzor 1,35× kisebb, mint a m43 rendszeré, hasonlóan, mint amennyivel az m43 kisebb az APS-C-nél) és az ára is megfizethető lesz, komoly piaci részesedést tudhat majd magáénak a Nikon.

S hogy mik azok, amelyet más rendszerek nem kínálnak és a Nikon úttörő e téren? Ilyen pl. az elektronikus zár, amely valóban halk, diszkrét működést tesz lehetővé, redőnyzárhang nélkül (az eddigi MILC-ek redőnyzárat tartalmaztak, melyek közel olyan hangosak voltak, mint egy DSLR tükörfelcsapása, vagyis csendesnek nem voltak nevezhetők). Vagy említhetnénk az ultragyors sorozatot is, de ide sorolhatjuk a mozgó pillanatkép és az intelligens képválasztót is.
Igaz, akadnak olyan szolgáltatások is, amelyek hiányoznak még a rendszer fényképezőgépeiből, ilyen az expozíció sorozat és más automatikus sorozatok, az elektronikus vízszintező, a pásztázó panoráma, a könnyű kézi élességállítás, a kis lépésekben választható érzékenység, a vakupapucs (az 1 V1-nél rendszer szintű kiegészítő csatlakozót találunk), a kihajtható vagy dönthető LCD, a videófelvétel közbeni rekeszállítás, a kiégett és bebukott részek jelzése, vagy éppen a képek fokonként történő elforgatása, mely más Nikon gépekben már megtalálhatók.

Bevezetőnk talán így kissé hosszúra nyúlt, de az okok és megoldások ismerete nélkül nehéz lenne pontsan besorolni az új Nikonokat. Talán ezzel a pár sorral könnyebb dolguk van a tisztelt Olvasóknak is. S hogy még inkább segítsük a kiigazodást, a jelenlegi, nagyjából konkurens modellekkel is összehasonlítjuk a Nikon gépeit.

(A teljes táblázat megtekintéséhez kattintson IDE!)