Optika II.
Geometriai torzítás
Mivel a fényképezőgép torzítás csökkentés funkciót is tartogat számunkra, a geometriai torzítás talán annyira nem is lehet problémás. Persze tudnunk kell, hogy bekapcsolt torzítás csökkentés mellett sorozatfelvételt nem készíthetünk.
A 26 mm ekvivalens nagylátószög ellenére a hordótorzítás még átlagos, közelítőleg 1,1%-os értékű. Érdemes megfigyelni, milyen jól látszik az optikai korrekció. A torzítás kompenzációt bekapcsolva enyhén csökken a látószögünk, cserébe 0,2%-ra enyhül a torzítás.
Tele állásban sokkal kevésbé jelentős a geometriai hiba, itt mindössze 0,3%-os párnatorzítás jelentkezik. A torzítás csökkentés itt is hatásos, bekapcsolt állapotában szinte teljesen eltűnik a hiba, legalábbis 0,1% körülire csökken, ami már alig mérhető.
A tapasztalatok alapján kijelenthetjük, hogy a torzítás csökkentés funkció igen hasznos, ráadásul a legjobb a dologban az, hogy a fotós minden esetben eldöntheti, hogy szüksége van-e rá, vagy sem.
Nagy nagy piros pont a Nikonnak ezért!
Geometriai torzítás
Közelfényképezés, makró
Makró képességek
legkisebb szélesség: 65 mm;
hordótorzítás: ~2,5%
legkisebb szélesség: 102 mm;
párnatorzítás: ~0,3%
legkisebb szélesség: 30 mm;
hordótorzítás: ~0,3%
A kompaktok többnyire nagylátószögnél adják a legnagyobb makró leképezést, ami elég kicsi közelpontot jelent. Az elődben 5 cm volt a frontlencsétől mért munkatávolság, itt ugyanez 3 cm. Ez jobb nagyítást ad, de tartsunk szem előtt, hogy ilyen közelre nem minden élőlény enged magához, illetve ilyen távolságnál már a megvilágítás/árnyékolás is problémákat okozhat.
Teljes nagylátószögnél 65 mm széles témát foghatunk be teljes képmezőben. Ez esetben a kis tárgytávolság és a nagylátószög miatt elég komoly szférikus hibával találkozhatunk, vagyis a sarkok jelentősen homályosodnak. Ezen felül a mintegy 2,5%-os hordótorzítás is jelentős.
Tele állásban gyakorlatilag nincs makró mód, hiszen minden esetben 1,7 méter a közelpont. A nagy gyújtótávolságnak köszönhetően a nagyítás így is egész magas, a lefedett terület 102 mm, melyet néhány egyszerűbb kompakt akár meg is irigyelhetne. A torzítás ez esetben is 0,3%, de a jellege párnatorzítás. Ezen kívül enyhe szférikus hibára is számítanunk kell.
Legjobb nagyítást kb. 105 mm-nek megfelelő zoompozíciónál érhetjük el (ezt egy kis zöld háromszög jelzi a kijelzőn). Ekkor a lefedett terület mindössze 30 mm, amely remek érték. Ráadásul ekkor még a torzítás is a bőven elviselhető 0,3% körüli értékre csökken.
Összefoglalva tehát a Nikon Coolpix P100-nak a többi Nikon kompakthoz hasonlóan nagyon jó makróképessége van.
Peremsötétedés
A nagy zoomátfogás a peremsötétedés kérdésében is döntő lehet. Ekkora átfogásnál ugyanis nehéz megoldani, hogy a teljes képmező homogén maradhasson. Nem is sikerült ezt maradéktalanul elvégezni ennél az optikánál, legalábbis nyitott blendénél jól érezhető ez a jelenség, szűk blendénél viszont a lélektani és egyéb szempontok szerinti 10%-os sáv alatt marad.
Teljes nagylátószögnél f/2,8 fényerőn fotózva 15%-kal sötétebb képsarkokat kapunk, mint a képközép. F8-as szűk blendét használva a sötétedés 10% alá, 8%-ra csökken.
Teljes tele állásnál hasonló a helyzet, f/5,0 fényerőnél 16%-os, míg F8-as blendénél 9%-os a sarkok sötétedése.
Hozzátartozik a dologhoz, hogy ezek az értékek még egészen jók, ráadásul a peremsötétedés a nálunk járt modellnél leginkább csak a bal alsó sarokban jelentkezett, bár ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy az összes P100-nál ugyanez lesz tapasztalható. Mindenesetre a bal alsó sarkot kivéve a többi sarokban nem volt zavaró mértékű a sarkok sötétedése.
