Kipróbáltuk: Nikon D300 teszt

Felépítés I.

Változások

A Nikon félprofesszionális tükörreflexes vázaival mindig a konkurens gyártók fölé licitál. Annak idején a Nikon D70-et a Canon EOS-300D fölé de a 10D alá pozicionáltuk. A Nikon D200-at a Canon EOS-20D fölé, de az EOS-1D alá. Most a Nikon D300-nál már várható, hogy tudásban, szolgáltatásokban megelőzze a Canon EOS-40D-t, s ezúttal is valahol az 1D és a 40D között landoljon.

A Nikon D200 után az egyes gyártók sok-sok újítást vezettek be, melyet a Nikonnak is érdemes volt követnie. Így bekerült a D300-ba a Nikon első automatikus szenzor tisztító rendszere, amiről a Nikonnál sokáig azt mondták, hogy teljesen felesleges. Igazi különlegesség, hogy a kereső immár 100% lefedettségű, amely kifejezetten a professzionális széria jellemzője.
Szintén a profi gépeknél találkozunk azzal a fajta exponáló gombbal, amely a Nikon D300-ba is került. Ez nem az olcsóbbik, egyszerűbb „gumibékás” megoldás, hanem a folyamatos erővel lenyomható precíz kialakítású.

De ne rohanjunk ennyire előre, nézzük a konkrét különbségeket, fejlesztéseket a Nikon D200-hoz képest:

Nikon D300 és Canon EOS-40D

Nikon D300 és Olympus E-3

Profi gép, nem vitás. A részletesen beállítható paraméterek és a rengeteg szolgáltatás, valamint a kiváló felépítés mind ezt az érzést keltik. Sőt, még az is, hogy az embernek kisebbségi komplexusa lehet. Én legalábbis olyan butának éreztem magam hozzá.

Ez az első alkalom, hogy egy digitális fényképezőgép tesztelésnél már az elején elő kellett vennem a kezelési útmutatót. Ugyanis a fehér-egyensúly beállítás nem ment olyan könnyen, mint gondoltam. Hiába álltam kézi fehéregyensúlyra és hiába lőttem meg a beállító képet, a fotók csak sárgák lettek.

Végül kiderült, hogy a probléma okozója az, hogy hiába van 4 egyedi fehéregyensúly regisztere a D300-nak, a közvetlen WB mérést csak a D-0-ban hajlandó eltárolni. A többibe csak másolgatni lehet.

Egyébként maga a kézi WB beállítás sem túl felhasználóbarát:

• nyomjuk meg és tartsuk nyomva a WB gombot
• tekerjük a hátsó főtárcsát addig, amig a felső státusz LCD-n meg nem jelenik a PRE felirat
• engedjuk el kis időre a WB gombot
• majd ismét nyomjuk meg addig, amíg a PRE felirat villogni nem kezd
• engedjük fel a WB gombot
• készítsük el a referencia felvételt egy fehér vagy középszürke lapot fotózva
• A WB beállítás sikeres, ha a státusz LCD-n a Good felirat látható

A problémát viszont az okozza, hogy a gép semmilyen módon nem jelzi, hogy a beállítás a D-0 regiszterbe került, még azzal az apró figyelmességgel sem, hogy esetleg automatikusan átváltana erre a regiszterre. Ha D-4-ben voltunk, akkor D-4-ben is maradunk. Apró malőr volt a részemről a D-4-re váltani, de sok-sok perc volt, mire kiderült a hiba oka, csak a kezelési útmutató elolvasása mentette meg a helyzetet (no és persze engem).

Ha az ember megtanulja kezelni a gépet, akkor viszont igazi kezesbárány válik belőle.

Képérzékelő

A Nikon és a Sony együttműködése még régmúltra tekint vissza. Már a D70-nél is a Sony CCD-jét alkalmazták, de ez a házasság most sem szűnt meg. A vadonatúj 13,1 millió teljes pixelszámú IMX021 szenzor 23,6×15,8 mm hasznos felületű, amely 1,525×-es képkivágás faktort jelent.

A képalkotásban 12,3 millió pixel vesz részt, egy képpont 5,49 mikronos.

Az alap érzékenység ISO200, de lehetőség van ennél kisebb érzékenységek használatára is, amelynek során egészen ISO100-ig mehetünk le (L-1.0). Normál esetben a legnagyobb érzékenység ISO3200, de ezt is kiterjeszthetjük ISO6400-ig (H-1.0). Az érzékenységeket egyébiránt 1; 0,5 vagy 1/3 Fé lépésekben állíthatjuk.

A szenzortisztításhoz nagy frekvenciás rezgéseket használnak, amely beállítható módon a fényképezőgép bekapcsolásakor és/vagy kikapcsolásakor lép működésbe, de akár le is tiltható. Ezen kívül kézzel is működésbe hozható a szenzortisztító rendszer. A bekapcsolást akkor sem lassítja a szenzortisztítás, ha ezt a bekapcsoláshoz állítottuk be, mert a tisztítási folyamat bármely gomb megnyomásával megszakítható.
A Canon EOS-40D-hez hasonlóan a Nikon D300-ban is van lehetőség referenciafotó készítésére, amely a szoftveres „porjavításhoz” szükséges.

A szenzortisztítás hatékonyságáról egyelőre ennél a gépnél nincs tapasztalatunk, de a későbbiek során ismét tervezünk egy összehasonlító tesztet az új szenzortisztítós vázakkal.

Legnagyobb felbontásban 4288×2848 képpontból álló fotókat készíthetünk, ezeket RAW (.nef), TIFF vagy JPEG formátumban menthetjük el (Fine, Normal, Basic), de van lehetőség a RAW+JPEG módszer alkalmazására is. Ennek során a RAW képek mellé gyors előnézetet és felhasználhatóságot lehetővé tevő JPEG kép is mentésre kerül. Érdekes, hogy mind a JPEG tömörítés, mind a RAW formátum részletesebben paraméterezhető, mint ahogy megszokhattuk. JPEG képeknél választhatunk a képminőségre, vagy a fájlméretre történő optimalizáció közül, míg a RAW formátumnál megadhatjuk a bitmélységet 12 vagy 14 bitre, beállíthatjuk, hogy a .NEF fájlok tömörítetlenek vagy tömörítettek legyenek, illetve beállítható, hogy a tömörítés veszteséges vagy veszteség nélküli legyen.

Optika

A Nikon a D300-zal F bajonettes objektíveket használhatunk. A kisfilmnél kisebb szenzorméret miatt a képkivágás faktor nagyjából 1,5×-es. Ha autofókuszos objektívet választunk, többségében teljes kompatibilitást kapunk a D300-zal. A G, D, AF-S és AF-I jelű optikák és konverterek maradéktalanul használhatók vele, egyéb autofókuszos objektíveknél pedig a 3D fénymérést kell hiányolnunk.

A D200 egyik újdonsága volt a bajonett körüli AI-gyűrű, melynek segítségével a gyártó AI szériás, manuális optikáinak legjava kevesebb megkötéssel használható. Ez a D300-ba is öröklődött, így ezen objektíveknél a rekeszállító horga beakad az AI-gyűrű „sarkantyújába”, így a váz folyamatos visszajelzést kap a beállított blendéről. Az AI és AI-S objektívek rekesz előválasztás (A) és teljes manuális módban (M) használhatók.

Sorozat fényképezés

12 bites RAW sorozat hangfelvétele
Kattintson a képre!

14 bites RAW sorozat hangfelvétele
Kattintson a képre!

A Nikon D300 sorozata igen jól beállítható. Normál kiépítésben maximum 6 kép/mp sebességet érhetünk el, ez a CH (Continous High) sorozat módra vonatkozik. Ha MB-D10 markolatot és EN-EL4(a) illetve AA méretű elemekkel használjuk a fényképezőgépet, akkor akár 8 kép/mp sebesség is elérhető. CL (Continous Low) módnál pedig 1-7 kép/mp közötti értéket adhatunk meg 1 kép/mp lépésekben, markolat nélkül itt is maximum 6 kép/mp használható.
Nagyon pozitív, hogy kvázi bármilyen sorozat sebességet használhatunk. Ez is a felsőbb kategória kiváltsága, a Canonnál ezt csak az 1D sorozatban állíthatjuk be. Kár, hogy markolat nélkül nem tudunk 8 kép/mp-et elérni, igaz, e kategóriában a 6 kép/mp is remek érték.

Mivel a géphez mi nem kaptunk markolatot, így csak az alap 6 kép/mp sebességét mérhettük meg. 1/125 mp-es zársebesség mellett 5,85 kép/mp-et kaptunk (RAW formátum). Ez csak hajszálnyival marad el a Canon EOS-40D 6,05 kép/mp-es értékétől (szintén 1/125 mp-cel mérve). Külső markolattal viszont a Nikon mindenképpen beelőz.

A sorozatok sebessége mind JPEG mind RAW fájlokra igaz, feltéve ha a RAW fájlok 12 bitesek. 14 bites RAW esetén a sorozat maximum 2,5 kép/mp sebességű lehet.

Sorozatfelvételkor a megadott sebességet 12 bites RAW fájloknál minimum 17 képig, 14 bites RAW fájloknál 15 képig (Lexar 80x WA kártyával nálunk 18 képig) tartja a D300.
JPEG képeket készítve a sorozat sebességét minimum 21 képig (Lexar 80x WA kártyával nálunk 27 képig) tartja a fényképezőgép.
A puffer telítődése után a sorozat nem áll le, csak lelassul, s amint lesz elegendő hely a belső memóriában, máris készülhet az újabb felvtel.

A mérés alapján megállapítható, hogy a gépben kb. 192-256 MB-nyi puffer memória található.

A sorozat méréssel együtt a kártyaírás sebességét is ellenőriztem. A Canon EOS-40D-nél megállapítottuk, hogy fejlődött e téren, de a konkurens márkákhoz képest még mindig lemaradásban van (SanDisk Extreme III kihasználása már nem tökéletes, az Extreme IV pedig teljesen felesleges, mert alig valamicskét lesz gyorsabb az írás.) Kíváncsian próbáltam ki tehát a Nikon D300 írási sebességét. A Lexar kártya maximális sebességét, a 10 MB/s értéket sikerült elérni. Ebből már tudható volt, hogy nem fog a Canon EOS-40D alatt maradni. De vajon lehet-e még gyorsabb? Gyaníthatóan igen, mivel a D300-at úgy jelentették be, hogy támogatja a nagy sebességű UltraDMA üzemmódot is.
Az Extreme IV és a Nikon D300 valóban extrém sebességet produkált. Fél perc alatt lementett kicsivel több, mint 800 MB-ot. Ez 186×-os sebességet jelent. Bravúros. Bár még így is van tartalék a kártyában (specifikációk szerint az elméleti sávszélessége 40 MB/s).