Kipróbáltuk: Canon EOS-40D teszt

Felépítés I.

Változások

Mint ahogy a bevezetőben is említettem, az EOS-40D remek fejlesztésekkel gazdagodott, így ezek felsorolása sem egyszerű. A könnyebb áttekinthetőség és összehasonlíthatóság kedvéért ismét táblázatos formában osztjuk meg a főbb különbségeket, amelyben az előnyöket vastagon szedve emeltük ki.

További összehasonlító képek:

Nikon D80 és Canon EOS-40D

Nikon D200 és Canon EOS-40D

Ami a táblázatból nem derül ki, az a külsőt érintő változások. Itt kell megemlíteni, hogy az EOS-40D kicsit magasabb lett (a specifikációkban megadott adatok szerint pedig nem kellene, mégis határozottan magasabb), és a markolata is egy fokkal vastagabbá, és talán jóval kényelmesebbé vált, mint az EOS-30D-é. Ennek oka a markolat felső részén a középső ujjunknak kialakított bemélyedés markánsabbá tétele.

Apró módosítás érte a felső státusz kijelzőt is, amelyen kissé átrendezték a piktogramokat, ami viszont sokkal hasznosabb, hogy immár az érzékenység folyamatosan leolvasható a kijelzőről, nemcsak akkor, amikor éppen beállítjuk azt. Az érzékenység kijelzése nemcsak itt, hanem a keresőben is megjelent.

S végül egy negatívum: a bekapcsológomb hasonlóan a gépváz hátlapjának alsó részére került, amely önmagában is kényelmetlen (ahogy az EOS-30D-nél is), viszont a süllyesztett kapcsoló méretét csökkentették, így a 30D-hez képest még rosszabb lett a helyzet. A kapcsoló kemény járása miatt ráadásul elég nehézkes a bekapcsolás, s ezt egy kézzel nem is tudjuk megtenni.

Képérzékelő

A Canon továbbra is a CMOS technológia mellett tart ki, amely nem meglepő, főleg annak fényében, hogy most már a Sony is a CMOS felé mozdult. Az EOS-40D-be APS-C-hez közeli méretű, 22,2×14,8 mm-es hasznos felületű, 10,5 millió teljes pixelszámú szenzor került. A képkivágás faktor ennek megfelelően 1,62×-es. A képérzékelő a paraméterei kísértetiesen hasonlítanak a Canon EOS-400D szenzorához, de a Canon szerint azzal nem egyezik meg teljes mértékben. Bár a felbontásból és a méretből adódóan a pixelméretek azonosak (ebbe beletartozik a vezérléshez szükséges vezetékek szélessége is), a pixelek fényérzékeny területein, és a mikrolencsék méretein kissé javítottak. Ennek következtében elméletileg a Canon EOS-40D mérsékeltebb képzajjal rendelkezik, mint a belépőszintű EOS-400D.

A Canon az EOS-400D-nél vezette be elsőként a szenzortiszítást, melyet azóta a felső kategória is megörökölt. Az EOS-40D-be is bekerült tehát az EOS Integrated Cleaning System. Ez picit többről szól, mint porlerázásról.
A por eltávolítása két részből áll: hardveres és szoftveres. A hardveres eltávolítás fizikailag rázza le a porszemeket a féligáteresztő szűrőről (amely egyébként antisztatikus bevonatot is kapott) egy-egy piezokristállyal rezonanciába hozva azt (hasonló halk hangot adva, mint az Olympus ultrahangos CCD tisztító rendszere, csak annál kicsit hosszabb ideig tart). A szoftveres eltávolítás pedig a képfeldolgozás során lép működésbe, a letárolt „porszemmaszk” felhasználásával melyet a felhasználó is törölhet, illetve frissíthet.
A hardveres poreltávolítás mind bekapcsoláskor, mind kikapcsoláskor működésbe lép, de az első elkészíthető kép bekapcsolástól számított idejét nem növeli ez a megoldás, mint az Olympus E-rendszer gépeinél. Ennek oka, hogy a Canon EOS-40D figyeli az exponáló gomb lenyomását, s ha az félig lenyomott állapotban van, azonnal felfüggeszti a portalanítási folyamatot. Így lehetséges, hogy az EOS-40D a bekapcsolás pillanatától számítva 0,1 mp-cel később már teljesen működéképes. Az automatikus hardveres portalanítás egyébként a SetUp-ban kikapcsolható, illetve kézzel is elindítható a folyamat.

Az érzékenységet ISO100 és ISO1600 között 1/3 Fé lépésközzel állíthatjuk be, de ha szükséges, választhatunk ISO3200 érzékenységet is. Ez alól kivétel a világos tónus prioritású (Highlight Priority) üzemmód, amelynél a legkisebb választható érzékenységi ISO200. A világos tónus prioritás főként tájképek (felhők), vagy menyasszonyi fotók (fehér ruha) készítésénél hasznos, ilyenkor a legvilágosabb tónusok kontrasztja csökken, így a fehér hajszállal, de később ég ki.

Legnagyobb felbontásban 3888×2592 képpontból álló fotókat készíthetünk, ezeket RAW (.cr2) vagy JPEG formátumban menthetjük el, de van lehetőség a RAW+JPEG módszer alkalmazására is. Ennek során a veszteségmentes és tökéletesen utófeldolgozható RAW kép mellé gyorsan és egyszerűen kezelhető JPEG kép is mentésre kerül.
Ez főként akkor hasznos, amikor egy eseményről igen sok képet készítünk, s a végén csak a legjobbakat szeretnénk meghagyni. Ilyenkor a JPEG képeket gyorsan átnézhetjük és az eleve hibás felvételeket rögtön törölhetjük is, s csak azokkal a RAW fájlokkal kell foglalkozni, amelyek JPEG ikertestvére is már jó minőségű.
Új lehetőség az sRAW használata, amely olyan esetekben nyújthat segítséget, ha kevés tárhellyel rendelkezünk, de fontos a jó utófeldolgozhatóság, viszont nem lényeges a nagy felbontás. Az sRAW fájlok 2,5 Mpixel felbontásúak.

A JPEG tömörítési foka két lépésben állítható: Fine vagy Standard.

Optika

A vázra az EF és EF-S bajonettes objektívek tekerhetők fel. Kit kiszerelésben többféle változat közül választhatunk, illetve területenként is változik, hogy milyen optikát kapunk a váz mellé. Ez lehet EF-S 18-55mm/F3,5-5,6 IS, EF-S 17-85mm/F4-5,6 IS USM, vagy EF 28-135mm/F3,5-5,6 IS USM.

Sorozat fényképezés

gyors RAW sorozat hangfelvétele
Kattintson a képre!

normál RAW sorozat hangfelvétele
Kattintson a képre!

Sorozat teszt alapján a sebességet csak nagyjából hozza a gép, a specifikáció szerint nagy sebességnél 6,5 képet kellene készíteni mp-enként, mi ezzel szemben 6,05 kép/mp-et mértünk. A normál sorozat specifikáció szerint 3 kép/mp, méréseink itt 2,95 kép/mp-et adtak.

A sorozat hossza JPEG-ben nem érte el a 75 képet, ennek oka feltételezhetően az, hogy a választott téma igen részletgazdag volt és JPEG tömörítéssel nehezen tömöríthető. Egy fájl mérete ekkor 6,2 MB volt.
A mérés során megállapítható, hogy a gépben 256 MB-nyi puffer memória található.

A sorozat méréssel egyidejűleg megmértem a kártyaírás sebességét is, mert az eddigi Canon D sorozatú gépek e téren nem remekeltek túl jól. A 300D kifejezetten lassú volt, de a 20D és 30D is elmaradt kártyaírási sebességben a konkurens márkáktól.
Úgy tűnik, sikerült javítani a dolgon, mert Lexar 80× WA 2 GB-os memóriakártyával közel 9 MB/s írási sebesség adódott, amely megelőzi az Olympus E-510 sebességét, és egész jól megközelíti a Sony Alpha DSLR-A100 írási sebességét is. SanDisk Extreme III kártyával pedig még jobb értéket mérhettünk, amely egyértelműen lekörözi a 30D írási sebességét. Nagy szégyenkezni valója tehát már nincs a Canonnak e téren.