Képminőség I.
Képzaj
Nagyjából két éve, a Nikon D3s elődjének megjelenésekor még kimagasló teljesítménynek számított az ott látott ISO25600-as érzékenységi szint. Igazság szerint most is kimagasló, hiszen csak néhány profi, esetleg középkategóriás DSLR közelíti meg. A D3s ettől függetlenül továbblépet ezen a szinten. Az átdolgozott, kevesebb zajt ígérő szenzor struktúrának köszönhetően nem kevesebb mint ISO102400-zal egyenértékű érzékenységet ígér, ami első hallásra ugyanolyan meredek, mint két éve a 25600-volt. Az érzékenység egyébként hivatalosan ISO200-12800-ig állítható, egy lépcsővel magasabbra az elődnél. Ezt egészíti ki lent az ISO100, valamint fent az ISO25600-51200-102400 opció.
A Nikon D3s zajtalansága úgy tűnik nem csak üres marketingszöveg, hanem kegyetlen, vagy inkább kellemes valóság. ISO 100-nál persze még szemre észrevehetetlen a különbség az előddel összevetve, de kismértékben már itt is zajtalanabb. Érdekes módon RAW formátumból konvertálva sem kaptunk magasabb zajszintet, pedig általában ez a jellemző. A NEF képeket Adobe Lightroom 2.6 szoftverrel konvertáltuk, a gyári alapbeállításokat meghagyva. A JPEG képeknél nem használtunk semmilyen zajszűrési fokozatot – ilyen alacsony ISO szintnél nem is lett volna értelme.
ISO200 érzékenységen – mely a gép alap beállítását jelenti – kapjuk ugyanazt a zajszintet, amit többnyire a 8-10 megapixeles APS-C szenzoros DSLR-ek produkáltak a maguk idején, ISO100-ban. A jelenlegi 15-18 megapixeles kistestvéreknél sokkal jobb a gép, bár ez a szint még mindig szemmel alig észrevehető zajt hoz. A konvertált RAW képek zajossága viszont ahelyett, hogy nőtt volna, a JPEG szint alatt marad.
A következő fokozatban nagyjából ugyanolyan zajszint emelkedés tapasztalható, mint előzőleg. Ha már szóba kerültek az APS szenzoros DSLR-ek; nagyjából itt kapjuk ezen gépek ISO 100-as zajszintjét, tehát a D3s már alacsony érzékenységen is hozzávetőleg 2 Fé előnyben van hozzájuk képest.
ISO800-nál egy picit nagyobb a zajszint emelkedése, de a képekre nézve még mindig inkább a „zajtalan” rájuk a legjobb jelző. Még az árnyékos, homogén területeken is enyhe, jobb nagyításban is elviselhető szemcsésséget találunk. A RAW-ból konvertált képek diadalmenete tovább folytatódik, összességében még mindig alacsonyabb zajjal, mint a szűretlen JPEG-nél.
Az ISO1600-as érzékenység kompaktoknál már általában a zajtenger, DSLR-eknél a látható, esetleg zavaró zaj kategóriája. A D3s-nél nem az. Megfelelő teljesen elfogadható a képminőség és alig észlelhető a probléma, de sötétben is teljesen használható, kiváló képminőséget kapunk.
A gépek többségénél az ISO3200, esetleg 6400-as fokozat számít csúcsértéknek, itt viszont csak egy közepesnek, ráadásul közepes zajszinttel, ami a D3-nál is kb. egy egész fényértékkel jobb eredményt mutat. A D3s tehát ISO6400-on az előd ISO3200-as színvonalát hozza. RAW-ban meglepő módon még mindig jobb a helyzet mint JPG-ben. A Lightroomban kismértékben szűrt képek 6400-as fokozatban egy 4/3” szenzoros DSLR ISO800-as teljesítményét mutatja, ami testvérek között is 3 Fé különbség. Kompaktokhoz nem mertük hasonlítani.
Az ISO12800 fokozat még mindig a gép natív értékét jelenti (a D3-ban csak kiterjesztett opcióként szerepelt), a zaj itt egy nagyobb lépcsőt ugrik, de a D3-hoz képest 1 fényértéknyi különbség JPEG és RAW esetén is megmarad.
Az érzékenységi szint utolsó három fokozata csak kiterjesztettként állítható be. Így 1/3 lépésenként elérhetjük az ISO25600, és egész lépésenként az 51200, valamint 102400 fokozatokat. A „legkisebb” kiterjesztett lépcsőfok alig zajosabb az ISO12800-on tapasztalhatónál. Szinte minimális az eltérés, így bátran próbálkozhatunk ezzel is. Az ISO51200-as opció már komolyabb emelkedést hoz, legalább 50%-os zajszint növekedéssel. Különösen a színzaj problémás, a kék csatornán. Itt fordul elő elsőként, hogy a RAW képekből feldolgozott JPEG-ek több zajt tartalmaznak a mezei (szűretlen!) JPEG-eknél.
Az utolsó fokozat ugyanolyan érdekesség, mint a korábbi modellek szinte hihetetlen ötszámjegyű ISO-értékei. Segítségével akár egy gyengébb fényerejű, vagy komolyabban lerekeszelt objektívvel is bátran fényképezhetünk sötét helyeken a gyorsabb mozgásokat is megfogva – és persze a vaku elfelejtve. Előnye mindössze ennyi. Nagyobb nyomatokhoz nem ajánlott, de az erősen zajos képek lekicsinyítve webes galériába, vagy honlapunk illusztrációjaként bőven megállják helyüket. Ennél a fokozatnál már nem is az a lényeg, hogy milyen, hanem, hogy van.
Nagyon röviden összefoglalva, azt hiszen bátran kijelenthetem, hogy a Nikon D3s az eddigi legzajtalanabb digitális fényképezőgép, amit volt szerencsém tesztelni.
Képzaj:
Zajszűrés
A gép automatikus zajszűrése mellett a gyártó némi beleszólást is enged a zavaró szemcsésség eltávolításába. A gép igen alacsony zajszintjére jellemző, hogy a szűrés csak ISO6400-tól dolgozik, az alacsonyabb fokozatokban semmilyen hatása nincs a képre. Mi ISO1600-tól teszteltük, de sem ezen, sem a következő értéken nem tapasztaltunk csökkenést a zaj terén.
A szűrés kikapcsolható, vagy három fokozatban szabályozható, alacsony, normál és magas beállításokkal. Az egyes fokozatok kb. 10%-os csökkenést jelentenek, mind a világossági, mint a színzaj komponens terén. A legerősebb értéken ez 30, esetleg 35%-os javulást eredményezhet. Magasabb érzékenységi fokozatokban a szűrés miatti részletcsökkenéssel, mosottsággal is számolnunk kell.
Zajszűrés
- ISO1600 ki
- ISO1600 enyhe
- ISO1600 normál
- ISO1600 erős
- ISO3200 ki
- ISO3200 enyhe
- ISO3200 normál
- ISO3200 erős
- ISO6400 ki
- ISO6400 enyhe
- ISO6400 normál
- ISO6400 erős
- ISO12800 ki
- ISO12800 enyhe
- ISO12800 normál
- ISO12800 erős
- ISO25600 ki
- ISO25600 enyhe
- ISO25600 normál
- ISO25600 erős
- ISO51200 ki
- ISO51200 enyhe
- ISO51200 normál
- ISO51200 erős
- ISO102400 ki
- ISO102400 enyhe
- ISO102400 normál
- ISO102400 erős
- ISO1600 ki
- ISO1600 enyhe
- ISO1600 normál
- ISO1600 erős
- ISO3200 ki
- ISO3200 enyhe
- ISO3200 normál
- ISO3200 erős
- ISO6400 ki
- ISO6400 enyhe
- ISO6400 normál
- ISO6400 erős
- ISO12800 ki
- ISO12800 enyhe
- ISO12800 normál
- ISO12800 erős
- ISO25600 ki
- ISO25600 enyhe
- ISO25600 normál
- ISO25600 erős
- ISO51200 ki
- ISO51200 enyhe
- ISO51200 normál
- ISO51200 erős
- ISO102400 ki
- ISO102400 enyhe
- ISO102400 normál
- ISO102400 erős
- ISO1600 ki
- ISO1600 enyhe
- ISO1600 normál
- ISO1600 erős
- ISO3200 ki
- ISO3200 enyhe
- ISO3200 normál
- ISO3200 erős
- ISO6400 ki
- ISO6400 enyhe
- ISO6400 normál
- ISO6400 erős
- ISO12800 ki
- ISO12800 enyhe
- ISO12800 normál
- ISO12800 erős
- ISO25600 ki
- ISO25600 enyhe
- ISO25600 normál
- ISO25600 erős
- ISO51200 ki
- ISO51200 enyhe
- ISO51200 normál
- ISO51200 erős
- ISO102400 ki
- ISO102400 enyhe
- ISO102400 normál
- ISO102400 erős
- ISO1600 ki
- ISO1600 enyhe
- ISO1600 normál
- ISO1600 erős
- ISO3200 ki
- ISO3200 enyhe
- ISO3200 normál
- ISO3200 erős
- ISO6400 ki
- ISO6400 enyhe
- ISO6400 normál
- ISO12800 ki
- ISO12800 enyhe
- ISO12800 normál
- ISO12800 erős
- ISO25600 ki
- ISO25600 enyhe
- ISO25600 normál
- ISO25600 erős
- ISO51200 ki
- ISO51200 enyhe
- ISO51200 normál
- ISO51200 erős
- ISO102400 ki
- ISO102400 enyhe
- ISO102400 normál
- ISO102400 erős
Hosszú expozíció
Hotpixelek tekintetében már az elődöt sem tudtuk „kiakasztani”, és ugyanez áll a D3s-ra is. Hagyományos tesztünket 10 perces expozícióval végeztük, az alapnak számító ISO200-as érzékenységi fokozaton. Eredményül a Nikon DSLR-ekre jellemző – néhogy pálcika alakú – vörös, lila és főként kék színű hotpixeleket kaptunk, de az extrém hosszúnak mondható záridő ellenére viszonylag keveset. A látvány persze nem makulátlan de igen jónak mondható, főleg, hogy az ilyen hosszas szenzor gerjesztésnél előforduló termikus zaj és egyéb problémák észrevehetetlenek a képen. Még a fotót utólag jelentősen világosítva sem fedezhetünk fel jellemző beszűrődéseket, foltokat, vagy sávozódást. A kép nagyjából homogén fekete marad, legfeljebb a hotpixelek világossága növekszik. Nagyszerű eredmény!
Persze ezen a gépen is megtalálható a hosszú expozíciós zajszűrés, melynek feladata, pont az előbb taglalt hotpixelek eltávolítása. Aki tökéletes eredményt szeretne, annak érdemes használnia ezt a funkciót, hiszen maradéktalanul eltávolítja a legutolsó hotpixelt is. Hátránya mindössze annyi, hogy az eredeti expozíciós idővel megegyező idejű második expóval egy referenciakép készül, melynek segítségével kivonja a hibás pixelhelyeket a képből. Ez esetünkben 2 x 10 percet jelent, de mint a példán látszik, még a képet erősen kivilágosítva sem találunk hotpixeleket.