Felépítés I.
Régi-új ismerős
A bevezetőben említett mérföldkő után egyre-másra jelentek meg a különböző gyártók tükörreflexes fényképezőgépei, melyek megfizethető árukkal tömegeket vonzottak a digitális fotózás ezen területére. A középkategóriás vázak mellett egyre elterjedtebbé váltak a belépőszintű modellek, melyek szinte minden funkcióval rendelkeztek, így akár egy komoly amatőr fotós igényeit is kielégítik. Persze az idő előrehaladtával az újabb és újabb modellek egyre több szolgáltatást kínáltak: így versenyeztek egymással a cégek.
Közel fél évvel ezelőtt, amikor a Pentax a K100D-t és a K110D-t bejelentette, úgy gondolhattuk, hogy ez az utolsó 6 Mpixeles tükörreflexes fényképezőgép. Jogosan is tehettük ezt, hiszen ekkor már a vezető gyártóknak 8, azóta pedig már 10 Mpixeles tükörreflexesei vannak, sokuknak már a belépőszinten is (pl. Canon EOS-400D, Nikon D80, Olympus E-400, Sony Alpha DSLR-A100).
Az új digitális tükörreflexesek bejelentéseiből tehát arra következtethettünk, hogy a gyártók már elbúcsúztatták a Sony ICX 413-as CCD-jét, amelyet rengeteg gépben viszontláthattuk már (Nikon D70/D70s/D50, KonicaMinolta Dynax 5D/7D, Pentax *ist D/DS/DL/DS2/DL2/K100D/K110D, Samsung GX-1S/1L). A különböző fórumokban viszont emlegettek egy nagyon olcsó, lebutított fényképezőgépet, amely egy régebbi képérzékelőre épül. Igaz, ezt még eleinte a Canonnak tulajdonították egy képzeletbeli EOS-3000D jelű géppel. A fórumok adatainak összefoglalását Petur kollégám közre is adta a blogunkban. Meglepő ötletnek tűnt egy olyan fényképezőgépet készíteni, amely már egy lecsengett, szinte már elfelejtett képérzékelőt használ, kissé talán vissza is lépve az akkorra már elterjedté vált nagyobb felbontásról.
A Nikon viszont megtette azt a lépést, hogy az új modellje nem követi a „megapixel-háborút”. S ez bizony nem is baj, hiszen a 6 Mpixeles felbontás még az amatőr fotósoknak is legtöbbször elegendő, nem beszélve arról, hogy a nagyobb felbontás sokszor a képzaj erősebb jelenlétét is magával hozhatja. A Nikon D40 tehát a szintén 6 Mpixeles D50 leváltására készült. De nem csak egy egyszerű modellfrissítésről van szó, hiszen sok paraméterben eltérést mutat az új modell elődjével szemben.
Különbségek
A Nikon D40 külsejében is jelentős különbséget mutat az eddigi D-sorozathoz képest. Sokan azt mondják – megjegyzem, nem alaptalanul – hogy a Nikon D70/D50 igen kényelmes fogású, kiváló markolattal rendelkezik. Míg a D50 még a D70-re épült, addig a D40 egy teljesen új vázat kapott. A kisebb méretek miatt a markolatot is áttervezték, s ennél a gépnél már csak emlék az ultrakényelmes markolat. No, nem akarok én negatív felhangot éreztetni, mindössze jelezni szeretném, hogy az előző modellek kényelmét nem örökölte a D40. Viszont fontos azt is megjegyezni, hogy a kis méret ellenére sikerült jó fogású markolatot készíteni. Nagyjából hasonló érzés kézbe fogni a D40-et, mint a Pentax kis méretű gépeit, bár az Olympus E-400-hoz és a Canon EOS-400D-hez is nagyon közeli a mérete.
További összehasonlító képek:
A szolgáltatásokat és paramétereket érintő eltéréseket táblázatban foglaltam össze:
| Főbb különbségek a Nikon D50 és D40 között | ||
|---|---|---|
| Nikon D50 | Nikon D40 | |
| Érzékenység | ISO200-1600 | ISO200-1600 ISO3200 (Hi1) |
| AF pontok száma | 5 | 3 |
| Automatikus sorozatok | automatikus exp. sorozat fehéregyensúly sorozat |
nincs |
| Státusz kijelzés | háttérvilágítás nélküli külön kijelzőn | a hátsó LCD-n |
| Hátsó LCD | 2,0″ 130.000 pixel (R+G+B) |
2,5″ 230.000 pixel (R+G+B) |
| DC bemenet | van | nincs |
| Memóriakártya | Secure Digital | Secure Digital Secure Digital High Capacity (SDHC) |
| Akku | EN-EL3 7,4V 1500 mAh (11,1 Wh) |
EN-EL9 7,4V 1000 mAh (7,4 Wh) |
| Digitális képszerkesztési funkciók | nincs | van (mint D80): D-lighting vörösszem retusálás képkivágás monokróm kép színszűrő leméretezés átfedés |
| Méretek | 133 × 102 × 76 mm | 126 × 64 × 94 mm |
| Tömeg | 540 gramm | 475 gramm |
Képérzékelő
Mint a bevezetőmben említettem, a képérzékelő már jól ismert lehet korábbi gépekből, így nagy meglepetésre nem kell számítanunk. A Sony ICX413 egy DX formátumú, vagyis 23,7×15,6 mm-es aktív felületű CCD, 6,2 millió képpontos felbontással, 7,8 mikronos pixelméretettel. Ha valaki csak az új gépek bejelentését követi nyomon, azt gondolhatná, hogy a 6 Mpixeles felbontás nem elég. Aki viszont fotózott már 6 Mpixeles SLR-rel, tudja: valójában a 6 és 8 Mpixel között nincs jelentős különbség, a 10 Mpixel pedig már érezhetően zajosabb. Vajon kell-e nekünk 6 Mpixelnél nagyobb felbontás? Ennek a kérdésnek a megválaszolására tudnunk kell, mi a cél, mit akarunk kezdeni a fotóinkkal. Ha csak családi berkekben használjuk a gépet, teljesen felesleges ennél nagyobb felbontás. Néha persze használunk képkivágást, de aki megtanult már egy kicsit komponálni, az tudja: sok felesleggel nem kell számolnia. Sőt, még A4-es nyomatokhoz is elég ez a felbontás (valójában még posztert is készíthetünk belőle, ezeket úgyis nagyobb távolságból nézzük).
Hátránynak tekinthetjük-e ebből a szempontból a „maradi” felbontást? Én úgy gondolom: nem. Csak akkor lehet szükség ennél nagyobb felbontásra, ha professzionális felhasználás a cél: kiállítási fotók, szuper minőségű portrék magazinokba, jó nagyíthatóság akár képkivágás után is.
Ezek alapján tehát nem érzem visszalépésnek, hogy a D40 még 6 Mpixeles. Ha az árképzés megfelelő lesz, akkor cirka akár 130-140e Ft-ért kaphatunk majd egy digitális tükörreflexes gépet, ráadásul egy egészen jó kitobjektívvel (ehhez persze majd pár hónapnak el kell telnie).
Biztos vagyok benne, hogy nagyon sok olyan hobbi- és amatőr fotós van, akik azért nem tértek még át nagyobb képérzékelő miatt jobb képminőséget nyújtó digitális tükörreflexesek használatára, mert túl drágának tartották. Ha a Nikon jó árat talál ki, akkor megint népszerűbb lesz a néhány éve még luxusnak számító tükörreflexes kategória.
A képeket 3008×2000 pixel legnagyobb felbontásban készíthetjük. Használhatunk veszteséges JPEG, vagy veszteségmentes RAW formátumot is, sőt akár ezt a kettőt kombinálhatjuk is (RAW+JPEG esetén a JPEG kép Basic, vagyis erős tömörítésű).
Bár egyre több gyártó készít valamiféle védelmet a képérzékelőre rakódó porszemek kellemetlen hatása ellen, a Nikon még nem rukkolt elő semmilyen módszerrel. A cég szerint az ő gépeiknél ez nem okoz problémát, ráadásul a szenzortisztítást a szakszervíz ingyen elvégzi. Üröm az örömben, hogy Magyarország lakosságának csupán egy nyolcada lakik a fővárosban, vagy annak közelében, s szakszervíz máshol nincs, így aztán hiába az ingyen javítás, ha ezért száz kilométereket kellene utazni (és egy egész napot rááldozni).
Optika
Hosszú ideig a Nikon gépeknél nem kell mást írni, mint azt, hogy bármilyen F bajonettes objektívvel használhatjuk a vázat. Most azonban radikális változás történt. A D40 ugyanis nem rendelkezik AF motorral, ebből következően a nem AF-S (vagy AF-I) rendszerű objektívekkel nem fog működni az autofókusz. Hogy ez mennyire okoz kellemetlenséget? Alapvetően nem, hiszen a gépet főként hobbifotósoknak szánták. Persze ha komolyabb objektívek után nézünk, akkor már érhet kellemetlen meglepetés (pl. a 85 mm-es Micro-Nikkor-ral sem lesz automatikus élességállításunk). Ha más gyártók optikái felé tekintünk, pl. Sigma, Tamron, Tokina, szintén gondban leszünk. A Sigmának még akad néhány felső kategóriás HSM optikája, a Tamron és a Tokina nem készít ilyet. Sajnos a nemrég tesztelt Sigma 18-50mm/F2,8 EX DC Nikon F bajonettes változata sem rendelkezik saját motorral, így csak kézi élességállítással használható a D40-en.
Jól meg kell tehát nézni a vásárolandó objektívet: ha megtaláljuk rajta a csavarfej formájú csatlakozót (vagy tudjuk, hogy nem SWM vagy HSM motoros), akkor nem fogjuk tudni használni az automatikus élességállítást.
A Nikon D40-et kit kiszerelésben is megvásárolhatjuk, ekkor a frissített Nikkor DX 18-55 mm/F3,5-5,6 ED G II optikát kapjuk.
Sorozat fényképezés
A Nikon D50-hez hasonlóan a D40 is viszonylag lassú sorozatfelvételre képes, 2,5 képet készíthetünk másodpercenként az adatlap szerint, mérésünk 2,6 kép/mp-et adott. Bekapcsolt zajszűrés esetén kb. 1,7 kép/mp-re, ISO3200-nál pedig közel 1 kép/mp-re lassul a sorozatkészítés sebessége. Az egy sorozatban maximális sebességgel felvehető képek száma az alkalmazott SD kártya sebességétől is függ, így pl. Panasonic Pro HighSpeed memóriakártyával RAW formátumban 6 képig, lassabb memóriakártyával 4 képig tartotta az előbb említett sebességet. Amikor a puffer betelt, a sorozatkészítés nem áll meg, csak lelassul, a kártyaírás sebességének függvényében. A nagy sebességű memóriakártyával még telített puffernél is másodpercenként 1 kép készült.
Itt érdemes megemlíteni, hogy a D40 tükörfelcsapása határozottan halkan történik, igazából az eddigi leghalkabb, amivel valaha is találkoztam. Ez a puha, tompa hang biztosan nem fog feltűnést okozni még csendes körülmények között sem.
A sorozatfelvételkor mért kártyaírás sebessége Panasonic Pro HighSpeed 1 GB-os kártyával 8700 KiByte/s, Panasonic Class II 512 MB-os kártyával 4000 KiByte/s. Ezek alapján elmondható, hogy a Nikon D40 gyorsan kezeli a memóriakártyákat, így ha szükségét érezzük, nyugodtan vehetünk hozzá nagy sebességűt.
A kioldást 2, 5, 10 vagy 20 mp-es időzítővel, illetve opcionális vezeték nélküli távkioldóval (azonnali vagy 2 mp-es időzítő) végezhetjük. Ennek vevőegysége a markolaton foglal helyet.
Egyedi sorozatokat sajnos nem készíthetünk, így hiányzik az automatikus expozíció sorozat, a vakuteljesítmény sorozat és a fehéregyensúly sorozat, amely a D50-ben még megtalálható volt.
