Felépítés II.
Ergonómia
Bár a D50 sem számított kifejezetten nagy méretű fényképezőgépnek, a D40-nél tovább csökkentették a méreteket: mind szélességében, mind magasságában arányosan kisebb. A kisebb méret miatt a markolatot is át kellett tervezni, de szerencsére kényelmesebb fogást tettek lehetővé, mint a híres-hírhedt Canon belépőszintűeknél. Egyedüli kellemetlenséget itt is a viszonylag keskeny markolatrész jelenthet, ill. talán az, hogy kissé szögletesre alakították ki ezt a részt. Az ujjainknak még marad bőséges hely az objektívcsatlakozó mellett. A markolatot műbőr textúrájú, igazi kemény és „kopogós” műanyaggal vonták be, amely talán izzadt kézzel történő fotózáskor lehet kellemetlen (bár ezt a hideg időjárás miatt nem állt módomban kipróbálni). Arról viszont meggyőződhettem, hogy a hüvelykujjnak kialakított felület és a hátsó vezérlőtárcsa kezelése nagyon kényelmes, valamint az exponáló gomb is jó helyre került, éppen kézre esik, akarom mondani: ujjra esik, nem úgy, mint a Panasonic DMC-L1-nél.
A váz felső részének két oldalára helyezték a nyakpánt tartó hurkokat, amelyek így egyáltalán nincsenek útban.
Ahogy már a D50-hez, úgy a D40-hez sem kapható portrémarkolat.
LCD és kereső
A kereső a gyári adatlap szerint 0,8×-es nagyítású, lefedettsége 95%-os, a betekintési távolság 18 mm. Ez kicsit nagyobb keresőképet jelent, mint a D50-nél volt. Ezen adatokból és a 1,5×-es fókuszszorzóból 20 fokos, ill. 51%-os (egy 1×-es nagyítású, 100% lefedettségű keresővel ellátott kisfilmes géphez képest) keresőkép számítható.
A számításokat megerősítik a mért értékek, a kereső által adott kép valóban közel 21 fok alatt látszik (55 cm-es TV látványa 117 cm-ről vagy 17″-os LCD 95 cm-ről), a relatív nagyítás 52%-os. A lefedettséget 97%-nak mértem (a D50-nél is hasonlóan kissé jobb lefedettséget tapasztaltam, mint amit a gyári adatlap igért),
A szemüveget viselőknek rossz hír, hogy – akár a D50, a D40 is – csak -1,7..+0,5 tartományban rendelkezik dioptria korrekciós lehetőséggel.
A keresőben, a keresőkép alatt látható a státusz sor, melyből a legtöbb fotózási paraméter leolvasható: fókuszhelyesség, kiválasztott fókuszpont, akkumulátor lemerülést jelző ikon, fénymérés-rögzítés, programeltolás, zársebesség, rekeszérték, expozíció-korrekció, vakuteljesítmény-kompenzáció (ehhez a kettőhöz egy skála tartozik), automatikus érzékenység jelzése, hátralévő képek száma, ill. ugyanezen helyen az exponáló gomb félig lenyomásakor a puffer szabad kapacitása, vakuhasználat. A mattüvegen mindösszesen a három fókuszpont látható, amelyeket a D70/D50 felső és alsó fókuszpontjainak elhagyásával hoztak létre. A korábbi modell segédrácsa sem található már meg a D40 keresőképében.
A gép hátlapjára az elődmodelléhez képest nagyobb LCD került, amelynek nemcsak mérete nőtt, hanem felbontása is. A 2,5”-os (átlósan 6,4 cm hasznos képméretű) LCD felbontása 230 ezer képpont, amely valóban kristálytiszta és gyönyörűen éles képet produkál. A betekintési szög is remek, pontos értéket ugyan nem tudok közölni, de az biztos, hogy a rossz minőségű folyadékkristályos megjelenítőkre jellemző – sötét részek inverzzé váló – hatása ennél az LCD-nél egyáltalán nem jelentkezik, akárhonnan is nézi az ember. A színek persze kis mértékben torzulnak, de ± 45 fokban (tehát összességében legalább 90 fokban) tökéletesen látható képet kapunk.
Vélhetően a fényképezőgép kisebb mérete miatt nem fért volna el külön státuszkijelző a vázon, így a Nikon is beállt azon gyártók sorába, akik a hátsó LCD-t használják az állapotinformációk megjelenítésére. A cég azonban nem elégedett meg ennyivel, az Olympus új modelljei után így a Nikon D40-ben is megváltoztathatjuk a státuszkijelző különböző paramétereit egy-két gombnyomással. (Az E-400 cikkben még csak álmodoztam ezen ötlet átvételéről, s lám, a Nikon is hasonlóan gondolkozott.) Az itt megjelenített értékek – amelyeket módosíthatunk is – a következők: tömörítési fok és felbontás, fehéregyensúly, érzékenység, sorozat vagy önkioldó üzemmód, autofókusz mód, és autofókusz terület, fénymérés, vakuteljesítmény-kompenzáció, expozíció-kompenzáció, vakumód. A különböző beállításokhoz mintaképek is tartoznak, amelyekről könnyedén megállapítható, hogy melyik érték milyen helyzethez használható. A státuszkijelzés egyébként háromféle stílusban jeleníthető meg, melyek közül a SetUp-ban választhatunk: klasszikus, grafikus (a rekeszértéket és az expozíciós időt grafikus formában is mutatja), háttérkép (amelyhez magunk is választhatunk fotót).
Az állapotkijelzést gombnyomással kapcsolhatjuk le, hogyha a fotózás során zavarna minket, de néhány másodperc alatt magától is kikapcsol, ha nem nyúlunk a fényképezőgéphez.
Lejátszáskor a képekbe max. 18,8×-os mértékig nagyíthatunk, amely a 6 Mpixeles felbontás miatt szinte pixelenként ellenőrizhető részleteket mutat. Az élesség ellenőrzéséhez tehát nem is muszáj teljes nagyításig eljutnunk, elegendő az 1 vagy 2 fokozattal előbbi állapotot megtekintenünk. Elmosódottság még a teljes nagyított képen sem fedezhető fel, ezt a tökéletesen kivitelezett megoldást viszont sajnos nem sikerült a tesztábránkkal górcső alá venni, mivel a fényképezőgép csak a saját, módosítatlan képeit hajlandó megjeleníteni.
Vaku
A beépített vaku kulcsszáma ISO 100-ra vonatkoztatva 12-es, amely ISO 200-nál 17-nek felel meg. Kinyitása kézileg vagy a gép által, automatikusan is történhet. A vaku felnyitott állapotában az optikai tengelytől 7,5 cm-re emelkedik ki. A belső vaku üzemmódjai: kikapcsolt, derítés, vörösszem-csökkentés, vörösszem-csökkentés hosszú szinkronnal, hosszú szinkron, szinkron a második redőnyre. A vakuszinkron 1/500-ad mp-ig használható, amely az ISO 200 alapérzékenység miatt szükséges is, ha napsütésben belső vakuval szeretnénk deríteni. A vaku feltöltése közepes sebességű, ha a vakut teljesen kisütjük, az újratöltéshez közel 4 mp-re van szükség.
A Nikon D40 belső vakujának működését is részletesen beállíthatjuk, ezek közé tartozik a -3..+1 Fé tartományban elvégezhető vakuteljesítmény-kompenzáció, amely 1/3-ad Fé lépésenként adható meg, valamint a vaku teljes, 1/2, 1/4, 1/16, valamint 1/32 teljesítményre állítható be.
A gépváz tetején Nikon rendszerű vakupapucs található, amely a Nikon rendszervakuin kívül középpontos érintkezőjű (nem TTL) vakuk használatát is lehetővé teszi.
A vörös szemek kialakulását elővillantással is csökkenthetjük, de ha mégis tág maradna a pupilla, és a szemfenékről visszaverődne a vörös színű fény, akkor utólag a fényképezőgépen belül is korrigálhatjuk ezt (csak JPEG formátumnál). A vörösszem retusáló funkciót a Nikon a PhotoNation-től vette át. Ez a módszer sokkal reálisabb végeredményt biztosít, mint más gyártók (pl. az Olympus) megoldásai.
Élességállítás
A Nikon D40 három fókuszponttal rendelkezik, amelyek különféle üzemmódban működhetnek: mindhárom fókuszpontot használva a gép választhatja ki a megfelelőt, amelyiknél a legközelebbi tárgy található; beállíthatjuk, hogy csak a középső fókuszterületet használja; illetve választhatjuk a három fókuszpont közül bármelyiket. A fókuszterületek a D50-ből kerültek át, csak az alsó és felső fókuszpont maradt le.
A fókusz üzemmódok között folyamatos és egyszeri élességállítás mellet autoszervó üzemmódot is találunk, amely automatikusan állapítja meg a szükséges módot.
Kevés fénynél – más belépő szintű tükörreflexesekkel szemben – nem a vaku villanásait használja segédfényként, hanem saját AF segédfény lámpáját, amely igen erős fényt bocsát ki, amely akár 5 méter távolságból is hatékony segítséget nyújt. Ez a módszer sokkal gyorsabb élességállítást tesz lehetővé sötétben.
A fénymérés 3D Color Matrix II, középre súlyozott átlagolt vagy szpot (2,5%) módon történhet.
Memóriakártya, akku, csatlakozók
A gép aljára fémből készített állványmenetet helyeztek, amely természetesen pontosan az optikai tengely alá került. Állványra helyezett gépnél az akkumulátort és a memóriakártyát is gond nélküli cserélhetjük.
A csatlakozók a gép bal oldalán találhatók, egy műanyag lap mögött (a D50-nél még cseppállóságot biztosító gumilapot használtak). Ide helyezték a nagy sebességű Hi-Speed USB 2.0 soros csatlakozást és a video kimenetet.
A kártyafoglalat a már megszokott módon a váz jobb oldalára került, egy fémpánttal megerősített műanyag ajtó mögé. Az ajtó kinyitása könnyen és egyszerűen elvégezhető: elegendő csak magunk felé húzni, s máris nyílik. Ide helyezhetjük a SecureDigital vagy SecureDigital HighCapacity memóriakártyánkat, amely akár 2 GB-nál is nagyobb tárhelyet biztosíthat.
A gép a kártyát rejtő ajtó esetleges letörése után is használható marad.
A Li-ion akkumulátor teljesen új fejlesztésű, az EN-EL9-cel eddig még nem találkozhattunk más fényképezőgépekben. A 7,4 V-os, 1000 mAh energiatároló képességű akksihoz képest kereken 50%-kal volt nagyobb kapacitású a Nikon D50 akkuja. A feltöltést külső akkumulátortöltőben (MH-23) végezhetjük el.
Az akkufedél kinyitásakor az akku kissé előrébb csúszik, ahonnan kézzel kell kipiszkálnunk, vagy éppen használhatjuk a gravitáció és a mozgási energia, valamint a tehetetlenség jótékony hatásait.
