Felépítés I.
Read this Nikon D40X review in English
Régi-új ismerős
A Nikon D40 tesztjének bevezetőjét a fenti címmel kezdte Birdie kollégám,
hiszen az új külső ellenére a jól bevált, 6 megapixeles Sony ICX 413 CCD érzékelőt
köszönthettük abban a gépben is. Most én is ugyanígy kezdem, hiszen a Nikon
D40X pont az érzékelőt leszámítva nevezhető régi ismerősnek. Ha azt mondom,
hogy a „jó öreg 413-as” igencsak kiszolgálta már az idejét, akkor
enyhén fogalmaztam. Legalább egy tucat DSLR gépben látta el feladatát – valljuk
be, nem is rosszul. A digitális fényképezőgépek homokórájában azonban nagyon
gyorsan peregnek a porszemek, így ki gondolta volna, hogy az egyik vezető gyártó,
2006 végére még egy modellt alapoz a vén csatalóra. így született meg a Nikon
D40, amin ha fogást akart keresni a rosszmájú kritikus, mindjárt a 6 megapixeles
felbontást vette előre. Na nem azért, mintha ez a felbontás nem lenne bőven
elég akár nagyméretű nyomatokhoz is, viszont a gyártók marketing gépezete 2007-re
legalább 10 megapixelessé mosta át kicsiny agysejtjeinket. Igen komoly zajszűréssel.
Szóval, ha váratlan volt a Nikon lépése a D40-nel, akkor tán még váratlanabbul
ért bennünket a D40X, ami jóformán csak úgy idetermett nekünk. Nyilvánvaló,
hogy a Nikon újra le akar húzni egy bőrt a meglévő modellről, úgy hogy ehhez
már adottak az eszközei. Megvan az olcsó gépváz a D40 személyében, és megvan
a D80-ban már kipróbált érzékelő. Rakjuk össze a kettőt, emeljük az x-edik hatványra
és kész a D40X. Persze ezt a képletes „lehúzást” még szívesen is vesszük,
ha a végeredmény egy jól sikerült masina, nem sokkal drágábban az elődnél. Mindenesetre
a Nikon szépen lefedte a piac alsó szegmensét, ami bevételi szempontból nem
volt számára rossz húzás. De lássuk milyen pluszt nyújt az új jövevény!
Különbségek
Elég rövidek lehetünk a Nikon D40X újdonságainak felsorolásában. Aki használt
már az elődjét, annak két különbség tűnhet fel elsőre. Nagyobb felbontású képeket
tud készíteni, ráadásul akár ISO100-on is. A nagyobb felbontás a már említett
10 megapixelt jelenti, a Nikon D80-ban is használt képérzékelőnek köszönhetően.
Az érzékenység ennek megfelelően ISO100-tól állítható, így a „miért csak
6 megapixel” és a „miért ISO200-ról” klubok be is zárhatnak.
A gép az új érzékelő mellett, úgy tűnik, új zárszerkezetet is kapott, hiszen
a Nikon D40x vakuszinkron ideje lecsökkent a D40-hez képest. A kategóriájában
kiemelkedő 1/500 helyett itt 1/200 mp-et állíthatunk be. Nőtt viszont a fotósorozat
sebessége. A 2,5 kép/mp-es teljesítmény 3 kép/mp-esre hízott, ami nem túl számottevő,
de örvendetes tekintve, hogy 6 helyett 10 megapixelről beszélünk. A sorozat
hossza JPEG képek esetén maximálisan 100 fotó, ami jó teljesítmény, bár a Nikon
D40 a memóriakártya beteltéig volt képes sorozatot lőni. Persze tudom…6 megapixel.
Egy újabb előrelépés az ésszerűbb energiafelhasználás, ami eddig sem volt rossznak
mondható. A viszonylag kis kapacitású akkumulátor ugyanaz (EN-EL9), mint most
a D40-nél, de tovább finomítottak az fogyasztáson, így a gyári mérések szerint
további 50 képet készíthetünk egy feltöltéssel.
A kép modell közti legfontosabb különbségeket
az alábbi táblázat tartalmazza:
| Főbb különbségek a Nikon D40 és D40x között |
||
|---|---|---|
| Nikon D40 | Nikon D40x | |
| érzékelő | 6,2 megapixeles CCD képérzékelő (23,7 x 15,6 mm) |
10,8 megapixeles CCD képérzékelő (23,6 x 15,8 mm) |
| Felbontások | 3008 × 2000, 2256 × 1496, 1504 × 1000, |
3872 × 2592, |
| Érzékenység |
ISO200-1600 |
ISO100-1600 (HI-1: 3200) |
| Max. vakuszinkron | 1/500 mp | 1/200 mp |
| Sorozat sebessége | 2,5 kép/mp | 3 kép/mp |
| Sorozatban készíthető képek száma |
a memóriakártya kapacitásáig | 100 JPEG |
| Akku kapacitása | 470 kép (CIPA mérés) | 520 kép (CIPA mérés) |
A Nikon D40X külsejében és kezelésében semmi
változás nem történt a D40-hez képest. Maradt
a viszonylag jó fogású, rendkívül kis méretű
műanyagváz. Az AF-rendszer, és a fókuszmotoros objektívek
kizárólagos kezelése. Ugyanaz a kijelző és
kezelés is, mint az elődnél megszokott.
A D40x egy az egyben ugyanazt a vázat kapta, mint a Nikon D40, így
összehasonlító fényképeinken, a típusjelzésen
kívül nem sok különbséget fedezhetünk fel.
126 x 64 x 94 mm-es méreteivel a Nikon D40x a piacon lévő
egyik* legkisebb digitális tükörreflexes váz. Csak a nemrégiben bejelentett Olympus E-410 kisebb nála.
További összehasonlító képek:
Képérzékelő
A képérzékelő méretre és felbontásra megegyezik a Nikon D80-ban találhatóval.
A 23,6 x 15,8 mm-es (DX formátumú) CCD érzékelőn 10,8 millió képpont található.
Ebből 10,2 milliót hasznosít effektív képalkotásra a fényképezőgép. A D40-hez
képest jelentősen megnövekedett felbontásnak az egyik hátránya a jóval több
érzékelőhely, amit nagyjából ugyanakkora területen zsúfoltak össze. Ez elméletben
a zajszint növekedésével járhat, hiszen a D40 7,8 mikronos érzékelőhelyeihez
képest a Nikon D40x már csak 6 mikronos pixelmérettel gazdálkodhat. Azért
említettem elméleti síkon a dolgot, mivel a gyakorlatban az ugyanilyen szenzorral
felszerelt Nikon D80-nál sem jelentett ez gondot, összevetve kategóriája egyéb
képviselőivel. Nyilvánvaló, hogy ez együtt jár a fokozottabb zajszűréssel és
így magasabb érzékenységeken némi részletvesztéssel is, de emiatt kárpótol a
10,2 megapixel, ami ezúttal 3872 x 2592 képpontot jelent. A maximális felbontást
kétféle fájlformátumban, JPEG-ben és veszteségmentes RAW-ban (a Nikonnál NEF
kiterjesztéssel) is beállíthatjuk, de használható együtt is a két formátum.
Utóbbi esetben egy erős tömörítésű (Basic) JPEG képet ment a gép a NEF fájl
mellé. A JPEG fotók tömörítése ezen kívül Fine és Normal lehet.
A felbontás tehát igazodik a töretlen megapixel-hajsza által
diktált szinthez, és mostantól a sokat szidott kezdő
érzékenységet sem érheti rossz szó. A korábban
használt Sony CCD ISO200 érzékenységről indult,
ami papíron talán hátrányt jelentett a konkurencia
többnyire ISO100-ról induló modelljeivel szemben. A Nikon
D40X esetében viszont ISO100 és ISO1600 között állítható
az érzékenység, 1 Fé lépésekben, a
köztes értékek pedig: ISO 200 / 400 / 800. Választhatunk
Auto beállítást is, melynek maximált értékét
előzőleg megadhatjuk a menüben (ISO 200-1600), sőt
az is beállítható, hogy milyen milyen minimális
záridőt rendeljen a gép az automata érzékenység
mellé (1-1/125 mp). Lehetőségünk van egy további
beállításra is, amit HI-1-el jelölt a gyártó.
Ez lényegében az ISO3200 értéknek megfelelő
legmagasabb érzékenységi beállítás.
A Nikon D40X-be ezúttal sem került semmilyen poreltávolító
eljárás. Mégis találunk egyfajta „félautomata”
módszert az érzékelőre rakódott zavaró
porszemek ellen. Készíthetünk egy referencia RAW fájlt
az érzékelő állapotáról, amit aztán
a megfelelő Nikon szoftver poreltávolító szolgáltatásához
használhatunk. A fotón észlelt gyanús képpontokat
utólag kivonja a szoftver a képalkotásból. A semminél
mindenképpen jobb. Ezen felül csak a bevált manuális
tisztítás marad számunkra, ami az eddigi automata poreltávolító
eljárások hatékonyságát tekintve még
mindig a legjobb módszer.
Optika
A Nikon D40 egyfajta fordulópontot jelentett a Nikon korábbi gépeihez
képest, hiszen kihagyták a vázba épített AF-motort. Nem csoda hát, ha
a Nikon D40X ugyanezt a vonalat folytatja. A korábbi gépvázakban egy külön
AF-motor gondoskodott az élességállításról, de az újabb keletű Nikkor
objektívekben már szinte kivétel nélkül megtalálható volt a saját élességállító
motor. Ezt a kettős állapotot azzal oldotta fel a cég, hogy egyszerűen
kihagyta a Nikon D40-ből, és nem lennék meglepve, ha nem csak egyszerű
költségcsökkentő megfontolásból léptek volna erre az ösvényre és kimaradna
ez a szolgáltatás a további gépvázaikból is. Nem is lenne ezzel semmi
baj, ha mindenki AF-S vagy AF-I rendszerű objektíveket használna, és az
úgynevezett „3rd party” gyártók (pl. Sigma, Tamron, Tokina)
sem igen készültek fel erre a lépésre a Nikon vázakkal kompatibilis optikáik
terén. A beépített AF-motort nem tartalmazó objektíveknél csak kézi élességállítást
használhatunk.
A Nikon D40X és a korábbi modellek, például
a Nikon D80 közti különbség etéren az objektív
csatológyűrűből kikandikáló AF-állító
csonk. Az új gépen már nem találunk ilyet.
A Nikon D40X-hez kínált kitobjektívekkel (és sok más modellje) viszont
nem lesz gondunk, hiszen itt az objektívben találjuk az AF-motort. A vázhoz
alapból az AF-S Nikkor DX 18-55 mm F3,5-5,6 ED G II-t kínálja a gyártó.
Tesztelt példányunkhoz pedig az AF-S Nikkor DX 55-200 mm F4-5,6 ED VR-t
kaptuk. Utóbbi egy viszonylag olcsón beszerezhető optikai stabilizátoros
darab, amelynek képességeit egy későbbi cikkben részletesen is kielemezzük.
A Nikon D40X háromféle kitben lesz kapható. Megvásárolhatjuk
a gépváz + 18-55 mm-es, gépváz + 18-55mm + 55-200mm,
valamint gépváz + 18-55mm + 55-200mm VR összeállításokban.
Sorozat fényképezés
A Nikon D40X egyik előrelépése a némileg gyorsabb sorozatfelvételi képesség.
Az előd 2,5 kép/mp-es teljesítménye helyett 3 kép/mp-et ígér a gyártó. A sebesség
kétségtelenül gyorsabb az elődnél, de nem számottevően. Említésre méltó javulás
csak a bekapcsolt zajszűrés és magas érzékenység mellett készült sorozatoknál
tapasztalható. Méréseinket egy mezei A-Data 60x sebességű SD kártyával végeztük,
melynél JPEG képek esetén 2,85 kép/mp, RAW fájloknál pedig 2,46 kép/mp-et mértünk.
A Nikon D40x sorozat teljesítménye elvileg 100 JPEG egyhuzamban, ami gaz is,
de kissé árnyalja a helyzetet, hogy lassabb kártyák esetén a 8-10. fotónál érezhetően
visszaesik a sebesség, ami a 15. kép tájékán újra lassul, akár 1 kép/mp alá. Gyors kártyánál (SanDisk Ultra II) az első lassulás kb. a 20 kép környékén következett be.
RAW fájlokból 6 kép készíthető egyhuzamban. Érdemes
tehát gyorsabb memóriakártyát választani, hiszen a gép sebességét és a sorozat teljesítményét nagyban befolyásolhatja.
Ahogy említettem magasabb érzékenység és bekapcsolt zajszűrés mellett nem számottevő
a sebességcsökkenés. Az elődnél a zajszűrés 1,7, a legnagyobb érzékenységi beállítás
pedig 1 kép/mp-re lassította a tempót. Itt hasonló beállításokkal 2,6-2,7 kép/mp-et
mértünk. Korábban is kiemeltük és most is említést érdemel a készülék zárhangja.
A Nikon D40X-nél ez ugyanolyan „csendes” mint elődje esetében, ami
kimondottan fontos szempont lehet, ha elsődleges az észrevétlenség.
Az általunk használt SD memóriakártyára
kb. 3,5 MB/s sebességgel mentette a gép az elkészült
sorozatot, de gyorsabb kártyákkal elérhető ennek duplája is, ami hasonlóan az elődhöz,
kiváló sebességet jelent.
A Nikon D40X egyik hátránya, hogy nincs expozíció-sorozat,
ami már a D40-ből is kimaradt és igazán nem értem
az okát, hiszen a sokkal olcsóbb kompakt gépekben régóta
alap szolgáltatás, és a mindkét gép ősének
számító Nikon D50-ben is elérhető volt..
Ennek megfelelően más egyedi sorozatok (pl. vakuexpozíció,
fehéregyensúly) sem használhatók.
