Felépítés II.
Ergonómia
Ezen a téren tényleg nem mondhatunk el sok újdonságot.
Lényegében a Nikon D40X típusszám jelén kívül
semmi sem változott.
Már a korábbi tesztben is megdicsértük a gép jó fogását, ami persze a méretéhez
képest igaz. A Nikon D40X jelenleg a világ legkisebb DSLR vázainak egyike, ami
könnyedén adhatna okot arra gyanúra, hogy emiatt kényelmetlen fogású. Láttunk
már ilyet a konkurenciánál, de szerencsére nem mondható el ugyanez erre a gépre.
A markolat még férfikézben is viszonylag kényelmesen tartható. A markolat elején
gumiborítás, és a tetején lévő erőteljes Nikonos-szarv, hátsó részén pedig a
hüvelykujjnak kiképzett bemélyedés teszi stabilabbá a fogást. A szélesebb tenyerűeknek
csupán a rövidségével lehet gondjuk a mélységével és a kényelmes, biztos fogásával
nem igazán. Számukra mindenképpen rossz hír, hogy a D40X-hez sem kapható gyári
portrémarkolat, ami stabilabb fekvést biztosítana a tenyér szélének is – kényelmesebb
portréfogást és a nagyobb akku befogadóképességet nem is említve.
A váz műanyag, mégpedig a jobbik fajtából, ami annyit tesz, hogy cseppet sincs
„fröccsöntött” érzetünk. Az illesztések nagyon jók, a gépváz erősebben megfogva
sem ropog. Műanyag mivoltára csak kis tömege utal. A gombok szintén műanyagból
készültek, és csupán néhány fém szerelékkel találkozunk. A vakupapucson és vállpánt
tartókon kívül ilyen például az állványmenet, amit pontosan az objektív középtengelyével
esik egybe. Ugyanitt – a Nikon D40X alján – található az akkumulátor foglalat
ajtaja is, amelyet állványra szerelt gépváz esetén is nyithatunk. A kártyafoglalat
ajtaja a markolat oldalsó-hátsó részén kapott helyet.
Egyetlen gondom a gép kezelhetőségével volt. Egészen
pontosan a fontosabb funkciókat kezelő gombok hiányával.
Nyilván a kis váz némi gátat szab a külső
kezelőszervek számának. A gyártó nem helyezhet
el annyi gombok és kapcsolót, mint egy nagyobb vázon. Ezzel
együtt a gép kezelését inkább kompaktosnak
éreztem, és nem adta magát a jól ismert DSLR-érzet.
Sok lényeges beállítást a menüből kell
előkotornunk, és bár kapunk egy gyorsan előhívható
beállítási képernyőt a lényegesebb
funkciókkal a kezelés így is kissé körülményes.
Egyedüli gyógyír a bajonett csatlakozó bal oldalán
lévő Fn gomb, amihez hozzárendelhetünk egy tetszőleges,
fontosnak vélt funkciót, mint például a képsorozat,
méret, minőség, érzékenység, vagy
fehéregyensúly, de a kezelhetőség így is
elég körülményes marad.
LCD és kereső
Az LCD megegyezik a Nikon D40-ével. Képátlója 2,5″, ami a gyakorlatban 6,4
cm hasznos méretet jelent. A felbontás méretének megfelelő, 230 000 képpont.
Egy ekkora képernyőhöz ez ideálisnak számít, így szép részletgazdag, tiszta képet
produkál. Az LCD monitor betekintési szöge 170 fokos, ami laposabb szögekből
is jó rálátást biztosít a megjelenített képekre és adatokra, anélkül, hogy a
színtorzulástól kéne tartanunk. Sajnos a Nikon DSLR gépeknél szinte már alaptartozéknak
számító, műanyag LCD védőt ezúttal is hiányolnunk kell. úgy tűnik ez a kiegészítő
már nem fért bele a gép költségvetésébe.
A kis méret egyik hátránya, hogy a nincs hely külön státusz kijelző számára.
így volt ez az elődnél is és most a Nikon D40X esetén is ugyanazt a megoldást kapjuk, amit több
gyártó is előszeretettel alkalmaz. Egy külön státusz oldalt jeleníthetünk meg az LCD monitoron
a készülék legfontosabb beállításainak visszajelzésével. Ezt a exponáló gomb
fölötti Info gombbal kapcsolhatjuk be, kikapcsolása ugyanígy történik (de néhány
pillanat múlva magától is eltűnik). A státusz képernyő több azonban egyszerű megjelenítőnél. A kijelzett paraméterek külön-külön be is állíthatók ha megnyomjuk
a gép hátulján balra található nagyítás gombot. így egy folyadékkristályos státuszkijelzőhöz
hasonló grafikai felületet kapunk, amely körül módosíthatók a főbb beállítások.
Szükség is van rá, hiszen a gépvázon viszonylag kevés funkciógomb található,
a menüből pedig körülményesebb ezeknek a beállításoknak az elvégzése. Itt minden
egy helyen ellenőrizhető és szabályozható. Ezek a következők: képméret és minőség,
fehéregyensúly, érzékenység, fényképezési üzemmód (egyképes, sorozat, önkioldó),
autofókusz mód, autofókusz terület, fénymérés, vakuteljesítmény-kompenzáció,
expozíció-kompenzáció, vakumód. Az már csak egy kis optikai tuning, hogy az
állapotkijelzés grafikai stílusát is megszabhatjuk. Választhatunk klasszikus,
grafikus vagy háttérképes megjelenítést. A grafikus kijelzésnél egy stilizált
blende mutatja a rekesz változását, a háttérképes nézetnél pedig egyedi fotót
rendelhetünk a kijelzett értékek mögé.
A fotók visszajátszásánál egészen
18,8x nagyításig méretezhető át a képnézet.
Más kérdés, hogy erre nem lesz szükség, hiszen
a maximális nagyítás előtti 1-2 fokozatban már
tökéletesen látható a képélesség
(vagy életlenség) és a legnagyobb állásban
elég pixeles a kép. A nagyítás az LCD bal oldalán
található +/- gombokkal végezhető, a kinagyított
képrészlet pedig a négyirányú navigációs
gombbal görgethető. A kicsinyítés gombbal normál
képnézetből 4 és 9 indexképes megjelenítésre
is átválthatunk. Normál képnézetnél
a navigációs gomb fel-le irányaival válthatunk a
kép expozíciós információinak kijelzése,
valamint a hisztogram és a beégett területek villogtatása
között.
A Nikon D40X pentatükrös keresője mindenben megegyezik az előddel. Nagyítása 0,8x, lefedettsége
95%-os, ami méréseink szerint inkább 97%-os. A betekintési távolság 18mm. A
keresőkép mérete így hajszálpontosan megegyezik a D40-el, de a D50-et kivéve
a többi Nikon keresőjétől elmarad. A láthatósági szög kb. 21 fokos, ami egy
117 cm-ről nézett 55 cm-es televízió képével egyenértékű méret. Képzeletbeli,
ideális (1x-es nagyítású, 100%-os lefedettségű) tükörreflexes gépünk keresőméretének
az 51%-át adja ez a látvány. Ez a méret (főleg a kissé nagyobb szenzor miatt)
sokkal jobb, mint a konkurens Olympus gépeké, és egy fokkal jobb a hasonló Canon
DSLR-ektől, de elmarad a Pentax olcsóbb tükörreflexeseinek értékétől.
A kereső mattüvegén három fókuszpontot kapunk. Ez általános használathoz elegendő,
hiszen sokan csak a pontosabb közéső mezőt használják, de követő fókuszmódban
néha kevésnek bizonyulhat. Az egy sorban elhelyezett fókuszkeretek piros fénnyel
villannak fel az élesség megtalálásakor. A kereső alsó státuszsorán megjelenő
információk: fókusz helyesség, választott fókuszpont, akkumulátor állapota,
fénymérés rögzítése, programeltolásos mód kijelzése, záridő, rekeszérték, expozíció-
és vaku kompenzáció mértéke, hátralévő képek száma, puffer szabad kapacitása,
vakukészenlét.
Vaku
A Nikon D40X tetején elhelyezett beépített vaku a váz bal oldalán lévő
gombbal nyitható fel. Ez egyben a villanó bekapcsolt állapota. A felnyitott
vaku kb. 7,5 cm-re magasodik az optika középtengelye fölé. Kulcsszáma ISO
100 érzékenységnél 12-es, tehát ebben a beállításban F2,8 rekeszérték mellett
kb. 4,3 méterig ad kellő megvilágítást. A megvilágítási távolságot az érzékenység
növelése mellett a menüben, vagy a vakufelnyitó gombbal és hátsó vezérlőtárcsával
beállítható vakukorrekcióval is növelhetjük vagy csökkenthetjük (-3…+1
Fé) A menüben beállítható, hogy a vakut automata (i-TTL) vagy manuális üzemmódban
szeretnénk használni. Utóbbi esetben a teljesítménye 1/1-1/32-ig leosztható.
Teljes kisütés esetén a villanó újbóli feltöltődése kb. 5 másodpercet vesz
igénybe.
A vaku üzemmódjai: kikapcsolt, derítő (bekapcsolt), vörösszem csökkentő
elővillanás, vörösszem csökkentő elővillanás hosszú szinkronnal, hosszú
szinkron. A maximális vakuszinkron idő sajnos csökkent a Nikon D40-hez
képest. 1/500 mp helyett ezúttal csak 1/200-at kapunk. Külső vakukat –
szinkroncsatlakozás híján – csak a gép tetején lévő vakupapucshoz csatlakoztathatjuk.
Teljes kommunikációt a váz és a vaku között csak az i-TTL szabványt támogató
villanókkal várhatunk, de lehetőségünk van régebbi, középpontos vakukat
is a vázra csatlakoztatni, ebben az esetben viszont a teljesítmény beállítása
a fotós feladata.
A vörösszem eltüntetését nem csak az elővillanásos mód bekapcsolásával,
hanem külön szoftveres eltávolítással is megkísérelhetjük. Ez a Retouch
menüben kapcsolható be, ahol önállóan észleli a gép a vörösszemes képeket.
A szoftver működését korábbi tesztünkben már kipróbáltuk. Akkor egy átlagos
piros szemmel kellett megbirkóznia, és a feladatot hibátlanul teljesítette.
Extrém szituációkban viszont nem marad más választásunk, mint a számítógépes
utómunka, vagy a külső vaku. A lenti baloldali képen egy nagyon erős, fénylő,
ráadásul a szemüvegkeret miatt „elvágott” vöröslő szem látható, jobb oldalon
pedig a belső szoftver által retusált végeredmény. Ebben a helyzetben csak
a számítógép segíthet.
Az alábbi táblázatban a beépített vaku fényeloszlását láthatjuk. A sarkokban
átlagosan 17% a fényerőcsökkenés, ami elég jónak mondható. Jobbra némi utólagos manipulációval kiemeltük
a fényerő csökkenést, így jobban látható az eloszlás mértéke. A fénycsóva a jobb felső sarok felé húz, ami valószínűleg a nagyobb méretű objektív enyhe árnyékoló hatásának következménye.
Vakuval készült felvétel fényeloszlása
~17% eff.
(képmanipulálással kiemelve!)
Élességállítás
A Nikon D40X az előd fázisérzékelésen alapuló
Multi-CAM530 AF-rendszerét kapta. Működési tartománya
-1…+ 19 Fé között garantált.
Ahogy már említettem, egy középső és
két oldalsó fókuszpontot kapunk. A fókuszpontok
kiválasztása háromféle módon történhet:
Legközelebbi céltárgy: A gép automatikusan választ
a három fókuszpont közül, a képmezőben
legközelebb lévő céltárgy szerint. Kreatív
módokban (P, S,A, M) ez az alapbeállítás, a témamódok
többségében pedig automatikusan ezt használja a gép.
Dinamikus terület: A fotós választhat a három pont
közül, de ha a céltárgy elmozdul a kijelölt pontról,
a gép felülbírálja a döntést és
átvált az elmozdulásnak megfelelő élességállítási
mezőre. Főként mozgó célpont esetén
hasznos beállítás. Sport témamódban automatikusan
ezt használja a gép.
Egyedi terület: A négyirányú navigációs
gombbal a fotós választhatja ki a neki tetsző fókuszmezőt,
minden esetben ez marad aktív. Közelfényképezés
témamódban ez a gép által választott beállítás.
A kiválasztott fókuszmezőt a kereső státuszsorának
bal szélén lévő kis kijelző ikonon, vagy
az LCD státusz képernyőjének jobb felső sarkában
ellenőrizhetjük. Az automata fókusz beálltát
a státuszsor bal szélén lévő kis zöld
lámpa jelzi. A fókusz és mellette a fénymérés
az expo gombbal aktiválható, illetve erre szolgál a váz
hátulján lévő AF-L/AE-L gomb is. Ezzel rögzíthetjük
a megtalált élességet és az expozíciót,
ami a kép átkomponálása után is az eredeti
értékeken marad. A menüben azt is beállíthatjuk,
hogy a gomb hatására aktiválódjon az AF.
Az autofókusz négyféle működési módban
használható: egyszeri (az expo gomb, vagy AF-L gomb lenyomásával
indul az élességállítás), folyamatos (a beállított
fókuszponton folyamatosan élességet keres), automata (az
előző kettő között automatikusan vált
a szituációtól függően), manuális (kézi
élességállítás).
Mivel a Nikon D40X nem rendelkezik belső AF-motorral, ezért csak
az ilyen meghajtással felszerelt objektívekkel (pl. AF-S vagy
AF-I) kapunk automatikus élességállítást.
Ennek hiányában manuálisan kell élességet
állítanunk. Az AF a meghajtással felszerelt objektívek
AF/MF gombjával is kikapcsolható.
Az automata élességállítást gyengébb
fényben külön segédlámpa támogatja, amely
mintegy 0,5-3 méter között biztosít hathatós
segítséget.
A Nikon D40X fénymérése az expo gombbal, vagy az AF-L/AE-L
gombbal aktiválható, illetve rögzíthető. A
mérés a D40-ben is megtalálható 420-pixeles RGB
szenzorral történik. Háromféle módot állíthatunk
be:
3D-színes mátrix (G és D jelű objektívekkel),
Színes mátrix II (egyéb processzoros optikával).
Középre súlyozott átlagoló (a képközép
8 mm-es területét véve alapul, a teljes képmező
75%-ával súlyozva)
Szpot (csak az aktív fókuszpont 2,5%-án mér). A
fénymérés az első két módban 0-20
Fé tartományon belül működik, szpot módban
pedig 2-20 Fé között.
Memóriakártya, akku, csatlakozók
Ismét újdonságok nélkül maradunk, legalábbis az előddel összehasonlítva. A
Nikon D40X csatlakozóhelyeit a váz bal oldalán kihajtható gumilap mögött találjuk.
Legfölül a videókimenet „mini-jack” aljzatát, alatta pedig a mini-B szabványú
USB 2.0 Hi-speed csatlakozóhelyet. Sajnos videókábelt nem találtunk a csomagban,
de USB kábel jár a géphez. Vezetékes távkioldó nem használható a fényképezőgéppel,
vásárolhatunk viszont infra távvezérlőt (ML-L3). Ennek érzékelője a markolat
elején látható.
A kártyafoglalat ajtaja a markolat jobb hátsó részén kapott helyett – ahogy
megszokhattuk. Egyszerűen hátrahúzva nyitható, ami gyors cserét tesz lehetővé.
Ez kevésbé biztonságos megoldás, mint pl. a Nikon D200 kioldógombja, de
lényegesen gyorsabb annál. A foglalatba Secure Digital vagy a nagyobb kapacitású
Secure Digital HC kártyák helyezhetők. Utóbbiak a cikk írásának idején 2-8 GB-os
változatban kaphatók. A 10 megapixeles felbontás miatt érdemes lesz beszerezni
egy jobb kapacitású kártyát a géphez, ez ugyanis nem alaptartozék, és a DSLR-ekhez
hasonlóan belső memóriát sem kapunk. Ha főként JPG-ben fényképezünk legalább
egy 1 GB-os, RAW esetén viszont nagyobb kapacitású kártya vásárlása javasolt.
Az akkumulátor terén sincs változás. A Nikon D40X-hez
egy EN-EL9 típusú lítium-ion akku és egy MH-23-as
hálózati töltő jár. A 7,4 V-os, 1000 mAh kapacitású
akku kategóriájában átlagos teljesítményű,
de jobb, mint a D40-nél. Ott kb. 470 képre volt elegendő
egy feltöltés, ez esetben viszont nagyjából 520 fotót
készíthetünk.
Az akku a markolat aljában lévő foglalatba helyezhető.
Műanyag ajtaját egy retesz kinyitása után hajthatjuk
le, amitől az akku kissé lejjebb csúszik (de nem esik ki)
és könnyedén kihúzható.
