Képminőség
Fájlformátumok
Kétféle fájlformátumban használható a fényképezőgép. Az alap beállítás a tömörített,
8 bites JPEG, amely elsősorban kis helyigénye és elfogadhatóan jó minősége miatt
a digitális fényképezőgépek kedvelt formátuma. Háromféle tömörítéssel használhatjuk:
Fine, Normal és Basic. A tömörítés mértéke 98%, 94% és 82%, ami a Nikon D40-nél
jobb, bár az átlagnál erősebb Basic minőségi beállítás kizárólag akkor lehet
indokolt ha spórolni szeretnénk a memóriával.
A JPEG mellett veszteségmentesen tömörített, 12 bites
RAW (NEF) formátum is választható. Ez főként
az igényes fotósok, tárhelyet nem kímélő
kedvence. A minőség itt a legjobb mivel a kép nyers adathalmazáról
van szó, de ez fotónként kb. 9 MB-ot jelent és a
képeket fel is kell dolgoznunk valamilyen konverterrel, hogy értékelhető
és bárhol visszanézhető (JPEG, TIFF, stb.) képeket
kapjunk. A Nikon D40X-hez a Pictura Project 1.7 szoftver jár, amely kezdésnek
megfelelő lehet erre a feladatra. A tesztünkben megtalálható
RAW képeket ezzel konvertáltuk JPEG-gé. A csomaghoz mellékelt
CD-n megtaláljuk a sokkal több lehetőséget nyújtó
Nikon Capture NX programot is, de ez csak egy 30 napos próbaváltozat.
Választható a két formátum közösen is
(RAW+JPEG), de a mentett JPEG kép Basic tömörítésű
lesz.
Képzaj
Háromszoros hurrá, hiszen a Nikon D40X megkapta a D80 10 megapixeles
érzékelőjét, annak minden előnyével
és hátrányával együtt. Az előny nyilvánvalóan
a jóval nagyobb felbontás és a nagyobb érzékenységtartomány.
Nem kell szemlesütve járniuk a belépőszintű
Nikon DSLR tulajdonosoknak, hiszen a D40X ISO100-tól állítható,
ellentétben a D40 ISO200-as alapérzékenységével.
Persze nem volt azzal semmi baj, kellően tiszta képet kaptunk,
de a tudat ugyebár… Csak akkor lehet vele problémánk,
ha épp a hosszú záridő elérése a cél
(pl. egy vízesés fényképezésénél).
Azonos rekeszérték mellett csak egy szürke szűrő
oldhatta meg a problémát.
A Nikon D40 barackot érdemelt buksijára az előző tesztben, mivel egészen ISO1600-ig
szép, kevéssé zajos és viszonylag részletgazdag képeket produkált. A Nikon D40X-nek
már nem jár barack, bár nádpálca sem. A szubjektív lélektani határ itt nagyjából
az ISO800-as érték. Az érzékenység addig lelkiismeret furdalás nélkül állítható.
Felette sem a hatalmas zajszint kezd problémássá válni, hanem az azt eltüntetni
akaró zajszűrés. És itt el is érkeztünk a nagyobb felbontás hátrányához,
amit már annyiszor leírtunk. Az érzékelőméret nem változott említésre méltóan
(1-2 tizedmillimétert), de 6 millió helyett több mint 10 millió érzékelőhelyet
kapunk ugyanakkora területen. Ez kisebb pixelméret és magasabb zajszintet jelent,
amit csak erősebb zajszűréssel tüntethet el a fényképezőgép szoftvere.
A zajszint észlelhetősége egyébként olyan
dolgoktól is függ, mint az adott pixel fényerőssége.
Ez minden fényképezőgépre igaz. Nagyobb fényerősségű
pixelterületeken nehezebben észrevehető a zaj, mint a középtónusú,
vagy sötét területeken. ISO800-ig szinte bármilyen helyzetben
használnék magasabb érzékenységet, fölötte
már lehet, hogy 1-2 másodpercig elgondolkodnék, csak utána
váltanék extra magas érzékenységre.
Általános képminőség
Hiába szeretnék, nem tudok semmi lényeges dologba belekötni a képminőséget
illetően. Olyan apróságok jutnak csak eszembe, mint a kissé túlzó piros színvisszaadás,
illetve az, hogy némileg finomíthatnának még a képfeldolgozási alapbeállításokon.
Ezek közé tartozik az élesítés, amit ha Normalra veszek, már megjelenik az élek
mentén kialakuló halo-jelenség, azaz a dupla kontraszt él. Személy szerint hagynám
lágyabb fokozaton és utólag élesítenék (a tesztképeink természetesen utómunka
nélküliek). A színek az enyhe piros dominancia ellenére is tetszenek, itt újból
a gyári presetekkel volt bajom. A Normal beállítás teljesen értékelhető képet
adott. A Vivid (persze a neve szerint is élénk) már túlszaturáltat, a More vivid
pedig… Ráadásul mindkét beállítás túlélesít. Pont, mint a Nikon D80-nál.
Új érzékelővel és tiszta lappal indulhat a Nikon D40xm hiszen a Sony
ICX 413 szenzornál folyamatosan felhozott moiré hatás már a múltté. A D40-nél
részletesebben ki is tértünk erre a problémára de a Nikon D40x-nél nem sikerült
előidézni olyan mértékben, csupán annyira mint a konkurens modellek esetén.
A korábban tapasztalt mozaikszerű, részletromboló hatást jobb ha elfelejtjük.
Tesztjeim során nem tapasztaltam a D40 másik felhozott problémáját
a gyengébb infraszűrést és a fekete területek
emiatt jelentkező barnás-vöröses elszíneződését
sem.
Hosszú expozíció
Ha a fényképezőgépen témamódokat, vagy alap kreatív módokat használunk (P,A)
a záridő maximum 30 másodperc lehet. Ugyanez a maximum záridő előválasztásnál
(S) is. Manuális (M) módban beállítható a Bulb fokozat is, aminél az exponáló
gomb nyomvatartásának idejéig hosszabbítható ameg a záridő.
Letakart objektívsapkával (és géppel), ISO200 érzékenység
mellett, 10 perces expozíciókat készítettünk.
Az első képnél kikapcsoltuk a hosszúzáridős
zajcsökkentést, a másodiknál viszont be volt kapcsolva.
Ez a zajcsökkentő mód csak ISO800 érzékenység
és/vagy 1 mp záridő fölött kapcsol be. A szűrés
a kép elkészülte után megy végbe. A gép
egy újabb képet készít (csukott zárral),
melyet referenciaként használt a keletkezett hotpixelek kivonásához.
Ez többnyire a záridővel megegyező ideig szokott tartani
és ezidő alatt használhatatlan a gép, de már
a D80-nál is egy gyorsabb szűrési algoritmust használt
a Nikon, amely csak fele a korábbinak. 10 perces expozíciónknál
5 percet kellett várnunk a hotpixelszűrésre, ami felettébb
hatásos. A felső sor bal oldali képén a szűretlen
változat látható. Kinagyítva könnyen észrevehetők
a képen elég szép számban jelen levő hotpixelek.
A felső képsarkokban a Nikon D80-nál is tapasztalt mértékű
sötétzaj problémával találkoztunk. Jobb oldalon
ugyanezen a képen jobban kiemeltük a jelenséget.
Az alsó sorban balra a hotpixel-szűrt változat látható, jobbra pedig annak
világosabb változata, a jobb láthatóság kedvéért. A hotpixelek teljes egészében
eltûntek és a beszűrődések is jelentősen csökkentek.
Memória kapacitás
Aki RAW-ban szeretne dolgozni mindenképpen áldozzon egy nagyobb
kapacitású, gyors memóriakártyára. A tömörített
RAW képek mérete, alap tömörítésű
JPEG-el együtt, meghaladhatja a 10 MB-ot, ami 1 GB-os kártyán
is alig 70 képet jelent. Egy hosszabb nyaralásra ez már
kevésnek bizonyulhat. A 10 megapixeles felbontás már megköveteli
legalább ezt a kapacitást, de inkább a 2 GB-os vagy afölötti
memóriaméretet.
Az egyes felbontásokhoz és tömörítési fokokhoz tartozó fájlméreteket a következő
táblázat mutatja:
Fájlméretek és tárolható képek száma | |||
---|---|---|---|
Felbontás, tömörítés | méret* | 1 GB-os kártyán* | 2 GB-os kártyán* |
3872×2592 RAW+JPEG | 10,1 MByte | 70 | 140 |
3872×2592 RAW | 9,0 MByte | 79 | 158 |
3872×2592 Fine | 4,8 MByte | 129 | 258 |
3872×2592 Normal | 2,4 MByte | 251 | 302 |
3872×2592 Basic | 1,2 MByte | 487 | 974 |
2896×1944 Fine | 2,7 MByte | 225 | 450 |
2896×1944 Normal | 1,3 MByte | 431 | 862 |
2896×1944 Basic | 700 KByte | 839 | 1678 |
1936×1296 Fine | 1,2 MByte | 487 | 974 |
1936×1296 Normal | 600 KByte | 888 | 1776 |
1936×1296 Basic | 300 KByte | 1500 | 3000 |
*A tényleges fájlméret, illetve
a kártyán tárolhatófotók száma erőteljesen függ a használt érzékenységtől,
illetve a fotózott témától!