fényképezőgépek

Kipróbáltuk: Nikon D50 teszt

szerző:

2005-07-08 09:58

Optika I.

Bár a Nikon D50 kit optikája a Nikkor 18-55mm-es, s mi a D70 kitobjektívjét kaptuk, a Nikkor AF-S 18-70mm/F3,5-4,5 G ED-t, mégis úgy gondoljuk, érdemes ezt az optikát is bemutatni, hiszen néhány forgalmazónál meg lehet vásárolni ezzel az objektívvel is a D50-est, illetve lehet csak vázat is venni, s hozzá egy ilyen optikát.

A 15 lencsetagot 13 csoportban tartalmazó objektív nagylátószögnél átlagos fényerejű: F3,5, tele állásban viszont átlag feletti fényerővel bír, 70 mm-nél F4,5. Az objektív kialakítása igényes, a viszonylag széles zoomgyűrű mögött található a keskenyebb élességállító gyűrű, e mögött pedig a távolságskála. Mint tisztességes AF-S objektívhez illik az SWM (Silent Wave Motor, hasonló a Canon USM-jéhez) működés csöndes és gyors fókuszálást eredményez, valamint automatikus élességállítás után lehetőségünk van közvetlenül az élességállító gyűrű elforgatásával módosítani az automatika által meghatározott élességet anélkül, hogy valamilyen kapcsolót át kellene állítanunk.

A kromatikus aberráció meglehetősen ritkán jelentkezik, mértéke csekély, köszönhetően a három extra alacsony szórású lencsetagnak (ED). Szinte csak nagylátószögnél, nyitott blendénél találkozhatunk vele. A 6 Mpixeles fotókon ilyenkor maximum 6-7 pixelesek lehetnek a kék elszíneződések, ám ez rekeszeléssel egészen jó hatásfokkal csökkenthető, tele állásban pedig egyáltalán nem találkozhatunk színi hibával. Ez 3 Mpixelre vonatkoztatva mindössze 4 pixel, ami egy 10×15 cm-es fotón alig 0,3-0,4 mm méretű.

Kromatikus aberrációk

F3,5 18 mm

F22 18 mm

F4,5 70 mm

F29 70 mm

F3,5 18 mm

F7,1 25 mm

Az optika 18-70 mm-es fókusztávolságához, az 1,5x-es képkivágás faktorral számolva kb. 77,5-23 fokos látószöget érhetünk el (megfelel kb. 27-105 mm-es optikának).

Érdemes megfigyelni, hogy a +1-es élesítés ellenére kissé lágynak tűnik a kép, ami nem az optika hibája, inkább a nem kikapcsolható állandó zajszűrés számlájára írható.