Focus-stacking: gyógyír a nagy szenzor átkára

0
810

A nagy szenzoros kompaktok és tükörreflexes gépek egyik előnye a lágy háttérelmosás, vagyis a szűk mélységélesség – persze ha van hozzá megfelelő objektívünk. Az áldás azonban néha átoknak bizonyulhat. f_stacking01 Tárgyfotónál, vagy különösen makrózásnál könnyen belefuthatunk a problémába, hogy főtémánk még szűk rekesszel sem elég éles a képen, csupán egy szűk sávban. A rekesz szűkítésével egyéb gondok is akadnak. Egyrészt csak véges értéket állíthatunk be, másrészt egy határon túl fellép a diffrakció okozta képminőség romlás. Ez egy 24 megapixel körüli fullframe gépnél F10 rekeszérték fölött jelentkezhet, APS-C szenzoros gépnél pedig jóval előbb. Nem szívesen megyünk tehát F16 és F22 környékére, mert hiába az elérhető nagyobb mélységélesség a képminőség már nem lesz az igazi. Nem is beszélve arról, hogy talán a legszűkebb rekesz sem elég, hogy egy nagyobb tárgy közelről teljesen élesen jelenjen meg a fotón. A haladó tárgy- és makró fotósok körében nem ismeretlen az úgynevezett focus stacking technika, amit elterjedt magyar megfelelő híján nevezzünk fókusz egyesítésnek, vagy fókuszsorozatnak. Röviden annyi a lényege, hogy egy adott témáról – lehetőleg azonos expozícióval és képkivágással – több képet készítünk, az egymás utáni felvételeken mindig egy picit odébb állítva az élességet. Akad olyan digitális fényképezőgép is (igaz nem sok), amelyen találunk fókuszsorozat módot, így nem kell egyenként beállítanunk az élességet a képek között. Megmutatom mire gondolok. Adott például az alábbi tárgyfotó. Ha ezt DSLR fényképezőgépemmel, a még ideális részletgazdagságot adó F9 rekesz mellett akarom ebből a távolságból és gyutávval lekapni, akkor a teljes tárgy soha nem fér bele a mélységélességi tartományba. Magyarán vagy az eleje, vagy a vége, vagy a közepe lesz valahol éles, de a teljes fényképezőgép nem. focus A tárgyról azonos megvilágítás és expozíciós beállítások mellett állványról készítettem több képet (összesen 5-öt), melyeken először az elülső, aztán fokozatosan továbbhaladva a többi része éles. Már csak valahogy össze kéne olvasztani őket egy teljesen éles képpé. Ritkaság, de méregdrágán olyan makrósín és vezérlőrendszer (StackShot) is beszerezhető, mellyel nem kell egyenként bajlódnunk az élességállítással. Előre programozva egy rövid pillanat alatt elvégzi gépünkön a szükséges beállításokat. Itt lép be a focus-stacking technika. Találhatunk hozzá külön, erre a célra kifejlesztett szoftvert (pl. Helicon Focus), de a CS5 verzió óta a jó öreg Photoshop is képes egész könnyedén megoldani a feladatot. A jelszó az Auto-Blend Layer parancs, vagyis a képrétegek automatikus összeolvasztása. Adott tehát öt fotó, ugyanarról a témáról, az élességi sík eltérő távolságával. Hívjuk be mind a Photoshopba, majd azzal a lendülettel látogassunk el a File/Automate/Photomerge menüponthoz. f_stacking02 Aki próbált már panorámaképeket összefűzni PS-ben, jól ismerheti a megjelenő ablakot. Itt két dolgot kell tennünk: egyrészt megnyomni az Add Open Files gombot, mely azonnal felsorolja a szoftverben megnyitott fotóinkat, másrészt kivenni a “pipát” az alul lévő Blend Images Together pont mellől, mivel nem akarjuk egyesíteni a képeket – legalábbis nem ebben a lépésben. f_stacking03 Ha OK-t nyomunk, behívott fotóinkat külön rétegekként egymás fölé rendezi a Photoshop. A sorrendjük amúgy lényegtelen. A Layers palettán láthatjuk őket egymás fölött (ha nincs megnyitva, akkor F7 billentyű és máris megjelenik). A Shift gombot nyomva és az utolsó réteg nevére kattintva kijelölhető az összes. Ez nagyon fontos lépés! f_stacking04 Nem különben fontos persze a következő mozzanat is: adjuk ki az Edit/Auto-Blend Layers parancsot. Egy kis ablak jelenik meg, ahol vagy a képek panorámává rendezése, vagy összevonása választható. Még véletlenül sem panorámafotót szeretnénk, úgyhogy maradjunk a Stack Images lehetőségnél! f_stacking05 Ezután már csak türelmesen várnunk kell, amíg a szoftver megkeresi az összes fotó éles területeit és bonyolult maszkolással kiemelve egy éles képpé egyesíti azokat. Ha megnézzük az egymás fölötti rétegekhez tartozó maszkokat, akkor bizony jó pár órába telt volna ezt kézzel kisatírozgatni. f_stacking06 A végeredmény egész korrekt, közelről szemlélve is. Érdemes minél több fotót készíteni kis eltolásokkal, hiszen így a szoftver több helyről vehet mintát és jobb eredményt kapunk. Persze azért ne essünk túlzásba, hisz minél több kép annál lassabban számol. f_stacking_final

Hozzászólások

hozzászólás