Felépítés
Ergonómia, kezelés
A Nikon D7500 fogásra szinte azonos a D7200-zal és igazság szerint a dizájn sem változott semmit. A bekapcsolás továbbra is az exponáló gomb körüli karral történik, amely egyben a felső státusz LCD háttérvilágításának kapcsolgatására is használható.
Az üzemmódok között a felső rész bal oldalán helyet foglaló üzemmódtárcsával válthatunk, amely a véletlen elfordulás ellen reteszelve van. Az üzemmód váltás előtt a tárcsa közepén lévő gombot kell benyomnunk.
A kioldási módok, azaz az egyszeri, lassú és gyors sorozatok, a csendes módok, az önkioldó valamint a tükör előzetes felcsapása az üzemmódtárcsa alatt lévő, szintén egy gombbal kioldható másik tárcsával állítható be.
A hátsó gombok az info és az i gomb cseréjét leszámítva gyakorlatilag változatlanok, így aki D7200-ról frissít D7500-ra, nem nagyon kell újra tanulja a kezelést.
A gép fogása kényelmes, a hüvelykujj is elfér a csúszásgátló, texturált gumi bevonattal ellátott markolaton. A biztosabb fogásért hátul egy támaszt is kialakítottak a hüvelykujjunknak, ami szintén csúszásmentesített.
A gombok közül az elülső, objektív melletti két Fn gomb, és a hátsó AE-L/AF-L funkciója programozható, illetve ezek, valamint a BKT és videófelvétel gomb hátsó vezérlőtárcsával együtt történő használatához külön feladat is rendelhető, így összességében nyolc funkciót tudunk valamelyik gombra, vagy gomb+tárcsára programozni.
A választható funkciók azonban nem olyan bővek, mint a D500-nál, vagy éppen más gyártónál, így pl. a BKT gomb+tárcsához csupán az automatikus sorozat, a többszörös expozíció vagy a HDR állítható be, míg a videófelvétel+tárcsa csak az 1,3×-es képkivágást, a fehéregyensúly vagy a fénymérés módosítására használható, az AE-L/AF-L gombnál pedig csak a fénymérés illetve fókusz rögzítés módjai, valamint az AF indítás és a vakuérték rögzítés választhatók.
A menürendszer változatlan, ezúttal is a lejátszás, fényképezés, videófelvétel, egyéni beállítások, beállítás (set-up) és retusálás (képfeldolgozás) menükből áll, illetve ezen felül egy saját menü oldal is elérhető, ahová 20 menüpont válogatható össze. Igaz, ezek ömlesztve, egymás alá kerülnek, nem úgy, mint a Canon komolyabb gépeiben, ahol több lapra válogathatunk, így könnyebben kategorizálhatók, vagy elérhetők a menüpontok (igen, egy kicsit zavaró a sok lefelé lapozgatás, hiszen az alsó menüpontokhoz jó párszor meg kell nyomnunk a lefelé gombot).
A gép rendelkezik beépített Wi-Fi adapterrel és Bluetooth-szal is, így a SnapBirdge alkalmazáson keresztül könnyedén áttölthetők az elkészített fotók, vagy akár a fényképezőgép is vezérelhető. Sajnos az alkalmazás jelenlegi verziója nem támogatja a gép paramétereinek módosítását, gyakorlatilag csak a kioldás végezhető el vele, így viszont nagyon korlátozottak a lehetőségeink. Remélhetőleg ez csupán a mobilos alkalmazás hibája és egy későbbi verzióban lehetővé teszik, hogy olyan alapvető fotózási paramétereket módosíthassunk távolról, mint az érzékenység, rekesz, zársebesség vagy expozíció kompenzáció.
Állványon lévő fényképezőgépből mind a memóriakártya, mind az akkumulátor cserélhető anélkül, hogy a gépet le kellene vennünk az állványfejről, vagy a talpról.
Képérzékelő
Talán az egyik legkevésbé látványos, de valójában óriási előrelépés az maga a képérzékelő. A korábbi 24,2 Mpixeles, AA szűrő nélküli szenzort most egy kisebb felbontású, 20,9 Mpixeles CMOS szenzor váltotta, szintén aluláteresztő szűrő nélkül. A képérzékelő nem új fejlesztésű, az a Nikon D500-ból került át.
Ennek ellenére ez komoly előrlépésnek számít, hiszen a Nikon D500-nál már láttuk, mire képes ez a szenzor, így kis képzajra és nagyon jó dinamika átfogásra számíthatunk.
Formátumok közül ezúttal is a JPEG és a RAW érhető el, utóbbiból választhatunk 12 vagy 14 bites színmélység közül, illetve beállíthatjuk a veszteséges vagy veszteségmentes tömörítést (mi a veszteségmentesen tömörített RAW-val dolgoztunk, mint alapértelmezett értékkel). A fenti felbontás a DX formátumú szenzorfelületre érvényes, amely 5568×3712 pixeles képet eredményez, de itt is választhatunk kisebb kivágást, azaz 1,3×-es crop is alkalmazató. Ez a funkció egyébként már a korábbi modellben is benne volt, és összességében közel 2×-es képkivágást ad a full-frame szenzorhoz képest. Ez 18×12 mm-es aktív képterületet jelent, ami a természetfotósok számára lehet igen pozitív.
Az érzékenység tartomány megegyezik a D500-éval, ami a jelenleg forgalomban lévő APS-C szenzoros fényképezőgépek között a legszélesebb. A natív érzékenység ISO100, de lemehetünk ISO80, ISO64 vagy ISO50-re is, felfelé pedig ISO102400-ig kínál 1/3 Fé lépésekben értékeket a gép, e felett pedig 1 Fé lépésekben Hi5-ig, azaz ISO1638400-ig mehetünk el. Igaz, ezeknek a nagyon magas érzékenységeknek a használhatósága már erősen megkérdőjelezhető, ami az érzékenység tesztképeinken is jól látható. A Nikon tehát tovább viszi azt a marketing eszközt, amit már a D5-nél is bevetett: a specifikációkban jól csengő óriási érzékenységet ígér.
Az automatikus érzékenység beállítás maradt a jól bevált korábbi megoldású, amelynél a menüből megadhatjuk a maximum értéket (akár Hi5-ig), illetve a leghosszabb záridőt (30-1/4000 mp). A záridő maximum beállításánál automatikus szabályozás is választható, ezen belül pedig megadható, hogy hosszabb vagy rövidebb expozíciós időre törekedjen a gép (ez -2, -1, 0, +1 vagy +2 blende eltérést jelent a reciprok szabályhoz képest, azaz pl egy 50 mm-es objektívvel 0 állásban 1/80 mp-hez, +1 állásban 1/160 mp-hez, -1 állásban 1/40 mp-hez választ az automatika érzékenységet).
Az érzékenység minimum értékének megadását itt közvetlenül az érzékenység beállításánál (ISO gomb+tárcsa) tehetjük meg.
Szenzor tisztítás
Nincs változás az érzékelő tisztításában sem. A poreltávolítás most is többlépcsős és jobbára automatikus, de szükség esetén kézi beavatkozásra vagy szoftveres eltávolításra is lehetőség van. Első körben a tükör és a zár körüli terület portaszító bevonata, valamint a gyártó saját fejlesztésű levegőáramlásos rendszere tartja távol a szennyeződéseket. Amennyiben ez nem segítene az érzékelő előtti szűrőréteg ultrahangos vibrációja löki le magáról a porszemcséket, a készülék be- vagy kikapcsolásakor. Ezt az automatikus tisztítást tetszőleges időpontban is elindíthatjuk.
Makacsabb szennyeződéseknél felcsapható a tükör és kézi eszközeinkkel állhatunk neki a tisztításnak, vagy egy referenciafotóval (ún. portérképpel) mérhetjük fel a porszemek elhelyezkedését a képen. Ezeket a Nikon Capture NX szoftvere a képfeldolgozás során automatikusan eltünteti a fotóról.
Objektív
A gépre a Nikon összes autofókuszos D, G és E jelzésű optikája feltekerhető, akár FX, akár DX formátumú. De nem csak az AF-S és AF-P jelzésűeket használhatjuk, mint a belépő szintű vázaknál, hiszen a gép beépített fókuszmeghajtással is rendelkezik. Ezen kívül a régebbi, manuális objektívek is használhatók kisebb megkötésekkel.
Apró változás azért itt is tetten érhető: míg a D7200 rendelkezett a bajonett körüli AI gyűrűvel, ez a váz már nem tartalmaz ilyet, így az AI objektívek csak manuális módban lesznek használhatók, mivel a váz nem kap visszajelzést az objektíven beállított rekeszről.
A nem AI jelölésű manuális objektívek nem használhatók a gépen, illetve, ezeken a fénymérés, és a rekesz kezelése sem megoldott.
Kit változatban a Nikon D7500 a Nikkor 16-80mm f/2,8-4 ED VR vagy a Nikkor 18-140mm f/3,5-5,6G ED VR, esetleg a Nikkor 18-200mm f/3,5-5,6G ED VR objektívekkel vásárolható meg.
LCD
A hátsó kijelző képátlója 3,2″-os (8,2 cm-es), felbontása is maradt 640×480 pixeles, viszont immár érintésérzékeny kialakítású és a felépítése is változott, így a korábbi R+G+B+W megoldás helyett (amely 1,229 millió képpontot igényelt) már a hagyományosabb R+G+B módszert választották, ami 921 000 képpontot jelent. A kijelző lefelé 45 fokban, felfelé 110 fokban dönthető, így fej fölül, vagy föld közelből fotózva is jól látható az élőkép.
Az INFO gomb segítségével státuszképernyő, azaz a felvételi információk részletes, grafikus kijelzése is bekapcsolható az LCD-n, ez azonban passzív, tehát hiába próbálnánk itt a kijelzett értékeket módosítani, erre nincs lehetőség sem a gombokkal, sem az érintőképernyővel. Az „i” gombot lenyomva helyi menü jelenik meg, ahol néhány paraméter és pár funkció érhető el, mint képmód, az egyéni vezérlés kiosztás (gombok programozása), az aktív d-lighting, a képterület/képkivágás beállítása, a hosszú expozíciós zajcsökkentés és a nagy érzékenységű zajcsökkentés paraméterezése és a távvezérlő módja.
A képernyő érintésével lehetőség van a menü használatára, élőkép módban a fókusz kijelölésére, lejátszás módban pedig a képek lapozására (jobbra/balra legyintés), illetve belenagyításra is alkalmas (szokásos két ujjas módszerrel).
A visszajátszott nagyított képeknél a nagyítás fokát jelző sáv zöldre váltása mutatja a pixelpontos nagyítást. Nagyított nézetben a képek közti lapozásra is lehetőségünk van (erre az érintőképernyő alján megjelenített két lapozó nyíl gomb is használható), így a 100%-os mérettel kombinálva könnyen kiválaszthatók egy sorozat legélesebb fotói. A szintén a gép hátulján található kicsinyítés gombbal 4, 9 és 72 nézőképes oldal jeleníthető meg.
A hátsó LCD-n kívül a profi DSLR-eknél megszokott folyadékkristályos státuszkijelző is megtalálható a készüléken, amely az elődével szemben egy expozíciós skálát is tartalmaz. A bekapcsoló gyűrűt jobbra húzva zöld háttérvilágítás kapcsolható be, illetve ugyanígy ki.
Kereső
A D7500 az elődével megegyező optikai keresővel rendelkezik. A pentaprizmás TTL kereső B-típusú BriteView Clear Matte Mark II mattüveggel, mely nem cserélhető, ellenben egész sor fontos infót képes megjeleníteni, így például a fókuszpontokon kívül kompozíciós segédrácsot, az 1,3x-os kivágás képhatárait, és kéttengelyes elektronikus szintezőt is.
A kereső 100%-os lefedettségű, mely valóban a komoly DSLR gépek jellemzője, az 1,3×-os kivágást jelző segédvonalak belső szélei azonban csak kb. 97%-ot jelölnek. A nagyítása 0,94×-es, ami azt jelenti, hogy a keresőkép 24,5°-os szög alatt látszik, vagyis egy képzeletbeli ideális (1×-es nagyítású, 100%-os lefedettségű) kisfilmes gép keresőképének 62,5%-át adja. Ez DX szenzoros géphez képest egész szép méret, tekintve, hogy egy fullframe gépnél többnyire 70-73%-os a képméret.
A kereső státuszsorában az alábbi infók jelennek meg: fókusz visszajelző lámpa, expozíció-rögzítés, záridő, rekeszérték, expozíciós skála, akkuállapot ikon, vakukompenzáció kijelzés, expozíció kompenzáció kijelzés, érzékenység vagy hátralévő képek száma, vaku készenlét ikon.
A szemkagyló most sem emelkedik ki túlzottan, így kevésbé árnyékolja le a környezetet, ami erős környezeti fénynél és nem túl fényerős objektívnél zavaró lehet.
Újdonság a betekintés érzékelés, amely az info kijelzést képes lekapcsolni, ha a keresőbe nézünk.
A kereső jobb felső sarkánál dioptria korrekciós kerék is megtalálható.
Vaku
A beépített vaku a jobb oldalon található gombbal nyitható, elektronikus kioldással. Nyitott állapotban kb. 9 cm-re magasodik az optikai tengely fölé. Ez elég szép magasság a nem túl szerencsés vörösszemek elkerülése érdekében.
Ezt a hibát elővillantással kiküszöbölhetjük, de ha mégis előfordulna, akkor szoftveres korrekció is rendelkezésünkre áll.
A vakunyitó gomb egyben a vaku teljesítmény korrekciójának beállítására is használható, mely -3 és +1 Fé között állítható, 1/3 lépésközökkel. Ezzel a gombbal és a hátsó tárcsával adhatjuk meg a vakumódot, mely automatikus, auto+vörösszem eltávolítás, derítő (mindig villan), lassú szinkron, lassú szinkron + vörösszem eltávolítás, és hátsó redőnyre szinkronizált + lassú szinkron és kikapcsolt lehet.
A legrövidebb vakuszinkron 1/60 és 1/320 mp között szabadon beállítható a menüben, ahogy a vaku esetén használható záridőt is megadhatjuk (30-1/60 mp).
A menüben ismétlő vakuzás, sőt távvezérlő mód is beállítható. Ismétlő (Repeating) módban egy stroboszkópszerű villanás sorozatot kapunk. Opciói között beállítható a kimeneti teljesítmény (1/128-1/4), a villanások száma (2-15), valamint a sebességük (1-50 Hz).
Távvezérlő (Commander) módban külső vakukat vezérelhetünk vezeték nélkül. Beállításainál meghatározható a belső villanó és két további vakucsoport üzemmódja (TTL, Manuális), illetve korrekciójuk mértéke (+/-3 Fé). Ezen kívül beállíthatjuk a kommunikációs csatornát (1-4) is.
A gép tetején lévő vakupapucsra, normál középpontos, vagy Nikon i-TTL csatlakozós külső vaku tehető. A vakuszinkron 1/250 mp. Külön vakuszinkron kimenet nem került a vázra.
Csatlakozók, akku, memóriakártya
A Nikon D7500-on ugyanazok a csatlakozók taláhatók, mint elődjén, így ott a mikrofon bemenet, a fejhallgató kimenet, a távvezérlő illetve opcionális GPS kiegészítő bemenete, a HDMI és az USB csatlakozók. Utóbbi immár micro USB kialakítású, de még mindig csak USB 2.0-ás.
Az akkumulátor foglalata a markolatban található, zsanérja műanyag. Nagy baj nincs akkor sem, ha az akkufedél esetleg letörne, mivel a gép így is működőképes marad, az akksi sem esik ki még ettől. Persze az időjárásállóságot ez esetben buknánk.
A géphez EN-EL15a típusú lítium-ion akkumulátort kapunk, amely 7V feszültségű és 1900 mAh kapacitású (13,3 Wh). Az akkut az MH-25a külső töltővel tölthetjük fel, amely a töltöttségi állapotot nem, csak a töltés tényét illetve annak elkészültét jelzi vissza.
A gépben lévő akkumulátor töltöttsége a felső státusz LCD 5 fokozatú ikonján, illetve a menüben százalékos pontosságfal ellenőrizhető. Utóbbi helyen az utolsó töltés óta készült képek száma is leolvasható és az akku becsült elhasználódása is nyomon követhető.
A memóriakártyát a gép jobb oldalán lévő ajtó mögé helyezhetjük. A gép SD, SDHC valamint SDXC típusokat kezel, valamint támogatja az UHS-I átviteli módot, de az UHS-II-t már nem.
