Felépítés
Ergonómia, kezelés
Külsőre a Nikon Z 30 egyértelműen és jól láthatóan eltér a korábbi Z 50-től, hiszen míg utóbbi rendelkezik elektronikus keresővel, a tesztünk tárgya ilyennel nem dicsekedhet. Noha fotózáskor azért sokszor jól jönne az elektronikus kereső (főképp amikor erős fényben, napsütésben kell dolgoznunk), a videoblogoláshoz, videós tartalomgyártáshoz valóban nincs rá szükség. Méretek tekintetében a kereső hiánya adja a legfőbb különbséget, így a Z 30 a Nikon eddigi legkisebb APS-C szenzoros tükör nélküli gépe. Szerencsére a kis méret ellenére erre a vázra is került kényelmes markolat.
A gép tömege még a Z 50-énél is kisebb, a Z 30-at elsőként kézbe véve feltűnően könnyűnek érződött, első gondolatom az volt, hogy benne van ebben az akksi egyáltalán? De benne volt! Tehát tényleg ennyire könnyű a gép: akkuval, memóriakártyával és a 16-50mm-es objektívvel együtt csupán 530 grammot nyom! Nem is nyomja meg jelentősen a poggyászunk tömegét, ha útra kelnénk, de a nyakunkat se húzza nagyon, ha egész nap fotózunk vele.
Időjárásállóságot (csepp- és porállóságot) adó szigetelésekkel a Z 30 sem rendelkezik, noha a csatlakozókat fedő gumilapoknál találunk kettős szigetelést a víz bejutása ellen, az akkumulátor fedlapjánál ilyet nem alkalmaztak, sőt, egyáltalán nincs gumiperem. Ugyanígy egyébként a két Nikkor Z DX 16-50mm objektív sem rendelkezik időjárásálló szigetelésekkel, bajonett körül gumi peremmel, sőt, még a bajonettje is műanyag. A Z 30 váz egyébként magnézium ötvözetből készült és a bajonett is fém, szó nincs tehát arról, hogy nagyon műanyag, nagyon egyszerű kialakítású lenne a váz, csupán az időjárásállóságot adó szigetelést nem maxolták ki.
A kezelhetőség a Z 50-nél jobb lett, hiszen ott egy kicsit nehezen volt megszokható az LCD szélére helyezett három érintésérzékeny gomb, amely a fotónagyításra és a kijelzett információk mennyiségének megváltoztatására szolgált. Ezt a Z 30-nél szerencsésen lecserélték fizikai gombokra, így már ezek is a szokásos módon használhatók. Sőt, a sorozat és önkioldó módját is egy külön gombbal módosíthatjuk. Megjegyzem, hogy ezek a változások már a Z fc-nél eljöttek, tehát nem a Z 30 hozott újdonságokat.
A bekapcsoló kar maradt az exponáló gomb körül, ami egy kezes használat során is lehetőséget kínál az egyszerű ki- és bekapcsolásra. Jó pozíciót kapott a gép tetején az üzemmód tárcsa is, más kérdés, hogy az üzemmódtárcsa nem rögzíthető, de ez a belépőszinten végülis megszokott dolog, inkább csak a középkategóriában számít alapvetőnek.
Kényelmes használatot tesz lehetővé a dupla vezérlőtárcsa, amely közvetlen beállítást kínál a rekesz, zársebesség, illetve expozíció korrekció terén, de aki szeretné, ez utóbbit a külön gombbal is módosíthatja.
Fókuszkar (joystick) erre a vázra sem került, így csak a nyolc irányú navigáló gombokat, illetve az érintésérzékeny LCD-t használhatjuk a fókuszpozíció megváltoztatásához. Utóbbi kényelmes és gyors, jóval gyorsabb, mint a navigombokkal mozgatni a fókuszterületet.
A menürendszer a Nikon DSLR-eket idézi, így aki onnan érkezik, nem lesz nehéz eligazodni az új gépe menürendszerén sem.
A gombok egy része programozható, így az objektív bajonett csatlakozója melletti Fn1 és Fn2 is, amit jobb kezünk középső és gyűrűs ujjával nyomhatunk meg, de a hátsó AE-L/AF-L és a videofelvétel gomb is. Ezen kívül az Ok gombnak is adhatunk két funkciót, illetve objektíven lévő L-Fn s az elektronikus gyűrű feladata is megadható, utóbbinál élességállítás, rekeszérték, expozíció kompenzáció, érzékenység választható.
Egyébként az objektív bajonett melletti Fn1 és Fn2 gombok teljesen kényelmesen használhatók, nem úgy, mint a Canon vázaknál, ahol kicsit szerencsétlenül sikerült kialakítani. Valószínűleg a Canon ott szúrta el a dolgot, hogy ott nem hátlapra merőlegesen kell nyomni a gombot, amit az ujjunkkal is könnyű lenne, hanem az objektív felé. A Nikon ezzel szemben a hátlapra merőleges megnyomás mellett döntött – nagyon helyesen.
A kezelést segíti a LCD-n megjeleníthető helyi menü is, amelynek tartalma szintén szerkeszthető.
A gép rendelkezik beépített Wi-Fi és Bleutooth LE vezérlővel is, utóbbinak köszönhetően a Nikon SnapBridge alkalmazásból követlenül indíthatjuk a Wi-Fi kapcsolatot, a gépen nem kell állítani mást (előzetesen természetesen párosítani kell az okos eszközt a fényképezőgéppel, illetve a Wi-Fi hálózatot is be kell állítani, de ezt követően már a Wi-Fi bekapcsolását sem kell a külön menüpontban engedélyezni). Szintén Bluetooth-on kommunikál a video kitben vagy külön is megvásárolható ML-L7 távvezérlő,
A SnapBridge alkalmazás aktuális verziója (v2.9.1) lehetőséget kínál az érzékenység, a fehéregyensúly, a rekesz, zársebesség és üzemmód választásra is. Sajnos korlátozás még mindig van, hiszen érzékenységből csak ISO100 és ISO25600 között választhatunk, így a magasabb érzékenységek nem érhetők el (ISO51200 és felette). Ezen kívül a fehéregyensúlyban továbbra is érthetetlen a korlátozás, hiszen sem közvetlen színhőmérséklet érték nem adható meg, sem a korábban regisztrált kézi fehéregyensúlyok nem használhatók (ha a gépben mégis ezt állítjuk be a SnapBridge app indítása előtt, akkor az alkalmazás figyelmeztet minket, hogy ez a fehéregyensúly nem használható és átállítja a gépet automatikus fehéregyensúlyra). A SnapBridge még 2017-ben, a Nikon D850-nel egyidőben jelent meg, s ezek a korlátozások azóta megvannak, gyakorlatilag a V2-es változat óta. Tényleg nehéz megérteni, hogy miért nem sikerült még a Nikonnak öt év alatt egy olyan alkalmazást fejleszteni, amely maradéktalanul képes lenne kihasználni az egyes fényképezőgépek képességeit.
Pozitívum, hogy az üzemmódtárcsa állásától függetlenül az applikációban is kiválaszthatjuk a teljes automata (P), rekesz- vagy zársebesség előválasztásos (A, S) félautomata, valamint a teljes kézi (M) üzemmódot, illetve a videófelvétel mód is kiválasztható.
Kellemetlen viszont, hogy Wi-Fi-n keresztüli vezérlés során a gép menüje nem érhető el, így olyan paramétert nem tudunk változtatni, amit az alkalmazás nem tesz lehetővé. Ehhez előbb bontani kell a kapcsolatot, beállítani a kívánt értéket/paramétert a menüben, majd újra létre kell hozni a kapcsolatot. Azért ez elég bosszantó tud lenni bizonyos helyzetekben, amikor épp sietnénk…
Ha a fényképezőgépet állványra helyezzük, akkor mind a memóriakártya, mind az akkumulátor cserélhető marad anélkül, hogy a vázat le kellene szerelnünk az állványról, vagy állványtalpról. Kellemetlenebb viszont, hogy ha az FTZ objektív adaptert használjuk, akkor méretesebb állványtalp már nem fér el az adapter saját állványcsatlakozójáig, az ugyanis lentebb lóg, mint a váz alja, így ilyen esetben át kell szerelnünk a talpat az adapterre (ahogyan azt egyébként a Z 6 és Z 7 esetében is meg kell tennünk).
Képérzékelő
A Nikon Z 30-ban a Z 50-nél is alkalmazott szenzor dolgozik, legalábbis ezt sugallja az azonos pixelszám, illetve a fázis-különbség érzékelő fókuszpontok száma is.
Legnagyobb felbontásban 5568×3712 (20,7 millió ) pixeles képet kapunk, aminél persze választhatunk kisebbet, ráadásul nem csak JPEG, de RAW formátumnál is: 11,6 Mpixel és 5,2 Mpixel is rendelkezésünkre áll. RAW formátumból 12 és 14 bitest is támogat a gép, a tömörítés módját viszont nem módosíthatjuk (mindenképpen veszteségmentesen tömörített).
A fenti felbontások a DX formátumú 3:2 oldalarányú szenzorfelületre érvényesek, de ahogy a DSLR gépeknél már megszoktuk, itt is választhatunk kisebb kivágásokat, így például 1:1 vagy 16:9 oldalarányút.
A Z 30 sajnos szenzorstabilizálással nem rendelkezik, ahogy a Z 50 sem. Kár ezért, hiszen pont a kézből videózásnál lenne nagy haszna, ha bármilyen objektívnél elérhető lenne a képstabilizálás. Így most csak az optikailag stabilizált, VR jelölésű objektíveknél kapunk hatékony képstabilizálást (természetesen az elektronikus stabilizálás elérhető, de ez látószög csökkenéssel jár).
További érdekesség, hogy az ultrahang frekvencián dolgozó szenzortisztítást, amely a belépőszintű DSLR-eken kívül már alapnak számít a Nikon cserélhető objektíves gépeinél, a Z 30-nál nem alkalmazták (ahogy egyébként a Z 50-nél sem). Ez indokolható lehet azzal, hogy ez egy belépőszintű, vlogger MILC, aminél ritkán lesz csereberélve az objektív. Legalábbis ha az észak-amerikai Nikon weblap által megjelölt „entry level” címként vesszük alapul.
Az érzékenység ISO100-51200 között állítható 1/3 Fé lépésekben, de választhatunk még ISO102400-at és ISO204800-at. Más kérdés, hogy ezt már nem érdemes használni, mind RAW, mind JPEG-nél olyan képet kapunk, ami még 2 Mpixelen is borzasztó minőséget mutat.
Az automatikus érzékenység beállításakor nem csak a minimum és maximum érték, de a maximum záridő is megadható, sőt, a gyújtótávolság függvényében kiválasztásra kerülő, reciprok szabály alapján választott zársebesség is eltolható ±2 Fé tartományban (1 Fé lépésekben). Azaz pl. fontos feladatoknál, vagy hosszú időtartamú fotózásnál, amikor hajlamosabbak vagyunk a gépet berázni, beállíthatjuk úgy a gépet, hogy a reciprokszabályhoz képest 1 Fé-kel biztonságosabban fotózhassunk, ilyenkor egy 50 mm-es gyújtótávolságú objektívnél nem 1/80 mp-hez fog választani szükséges érzékenységet a gép, hanem 1/160 mp-hez. Ha pedig hatékony stabilizátorral fotózunk statikus témát, akkor pl. -1 Fé-kel módosítva csökkenthetjük a szükséges érzékenységet, mivel a stabilizátor miatt bátrabban használható hosszabb záridő (a példában szereplő 50 mm-esnél 1/40 mp-et).
A szenzor előtti redőnyzáron kívül teljes elektronikus zár, illetve csak első redőnyt kiváltó elektronikus zár is használható. A teljes elektronikus zárat a csendes móddal érhetjük el.
Mechanikus zárral 1/4000 mp-es a legrövidebb záridő, amelyet érdekes módon teljes elektronikus zárnál sem léphetünk át. A teljes elektronikus zárnál viszont maximum ISO51200-at használhatunk, az ISO102400 és ISO204800 csak mechanikus, vagy első redőnyt kiváltó félig elektronikus zárnál érhető el.
Az elektronikus zár használatakor a teljes szenzor kiolvasási ideje 24,4 ms, amely átlagos érték: gyorsan mozgó témáknál előfordulhat horizontális irányú torzulás, ha teljes elektronikus zárat használunk (jello-effektus).
A teljes elektronikus zár használatakor nem csak hanghatás nincs, de a rezonanciáktól is mentes lesz a felvételkészítés, így berázódástól nagy gyújtótávolságú teleobjektívnél, állványon sem kell tartanunk.
Objektív
A Nikon Z 30-nál – hasonlóképp a DX formátumú tükörreflexesekhez – használhatjuk a full-frame szenzoros gépekhez fejlesztett objektíveket és az APS-C szenzorhoz tervezetteket is.
Kifejezetten APS-C szenzoros Nikon MILC-ekhez egyelőre három DX formátumú objektív érhető el, a Nikkor Z DX 16-50mm f/3,5-6,3 VR standard zoom, a Nikkor Z DX 50-250mm f/4,5-6,3 VR telezoom és a Nikkor Z DX 18-140mm f/3,5-6,3 VR utazózoom. Az első két objektív összecsukható kivitelű, igaz a telezoom ennek ellenére nem jelentősen kisebb, mint egy DX-es DSLR-hez készült. A 16-50mm-es változat viszont elképesztően kicsi és könnyű is.
Amikor a Content Creator kitet elhoztam, éltem a gyanúval, hogy tényleg mindent tartalmaz-e a doboz, annyira könnyű volt.
A már említett FTZ adapterrel egyébként a korábbi F bajonettes objektíveket is használhatjuk, de autofókuszt csak a beépített fókuszmotoros (AF-S és AF-P) objektívekkel kapunk.
LCD
A gép hátuljára 3″ képátlójú (7,5 cm-es), 3:2 oldalarányú, érintésérzékeny LCD került, amely 180 fokban kihajtható, illetve ebben az állapotában 270 fokban el is forgatható.
A kijelző 1,04 millió képpontot tartalmaz 90 fokkal elfordított in-line RGBRGW elrendezésben.
Itt a vörös és zöld képpontok pontosan egymás mellett egy sorban, míg a kék és fehér képpontok egymást felváltva helyezkednek el. Így aztán a valódi felbontás sem csökken, hiszen a magasabb fényerőt nyújtó fehér képpontok a kék helyét foglalják el (amik kisebb fényerőn megfeleltethetők valamilyen szinten a kék komponensnek), így továbbra is 3 képpont alkot majd egy pixelt, azaz ez a kijelző 720×480 pixel felbontású. A részletgazdagság tehát jó, a váltott kék-fehér képpontok ellenére vízszintes vonalaknál sem látni recézettséget, vagy pixelesedést.
A betekintési szög természetesen szintén remek, teljesen lentről és teljesen fentről is jól látható a kép, aminek a 180 fokban kihajtható és 270 fokban elforgatható kijelző miatt egyébként túl nagy jelentősége nincs.
A kijelzett információk mennyisége a Disp gombbal változtatható meg, így van lehetőség élő hisztogram, elektronikus horizont (amely az elfordulás mellett a döntést is mutatja), és státuszképernyő megjelenítésére is. Utóbbi a felvételi információk részletes, grafikus megjelenítésére szolgál az LCD-n. Ez a státuszképernyő részlegesen aktív módú, azaz a megjelenített paraméterek közvetlen módosítására csak az érzékenység, zársebesség és rekesz esetében van mód, a lentebb lévő paraméterek (ami megegyezik a helyi menü tartalmával) csak az „i” gomb megnyomása után módosíthatók.
Az „i” gombot lenyomva minden kijelzési módban megjelenik a helyi menü, ahol tizenkét paraméter illetve funkció érhető el. Az „i” menü fotózás és videózás módokra külön testreszabható az egyéni beállításoknál (f1 és g1), ahol bőséges választék áll rendelkezésünkre (részletesen lásd a fentebb lévő menüvideóban az egyedi beállítások menü f1 és g1 pontjainál).
A visszajátszott fotókon a nagyító gomb segítségével érhető el részletnagyítás, amelynél a nagyítás fokát jelző sáv zöldre váltása mutatja a pixelpontos nagyítást, ami 720 pixel széles részlet megjelenítését, azaz kb. 8×-os belenagyítást jelent, de ennél nagyobb nagyítás is kérhető. Nagyított nézetben a képek közti lapozásra is lehetőségünk van (erre az érintőképernyőn megjelenő két nyíl gomb is használható), így a 100%-os mérettel kombinálva könnyen kiválaszthatók egy sorozat legélesebb fotói. Az ugyanitt található kicsinyítés gombbal 4, 9 és 72 nézőképes oldal jeleníthető meg.
A lejátszás módban a fel-le gombokkal információs képernyők csalogathatók elő, amelyeken a képkészítés részletes adatai is megtekinthetők, illetve van mód a kiégett képrészletek villogtatására is.
Az LCD háttérvilágításának erősségét ±5 lépésben változtathatjuk meg, valamint módosítható a megjelenítés színezete is.
Ahogy már többször jeleztük, a Nikon Z 30 elektronikus keresőt nem kínál, így a hátsó LCD-vel kell minden funkciót használnunk.
Vaku
A Nikon Z 30-ba beépített, felpattintható vaku nem került, van viszont vakupapucs, ahová rendszervaku, illetve rádiós transmitter helyezhető. Vaku szinkronkimenet nem található a gépen, így stúdióvakukkal vagy slave módban (manuális vakuval elvillantva), vagy adapteren keresztül tudunk fotózni, vagy a modernebb rádiós vezérlést használjuk.
A redőnyzár szinkronideje 1/200 mp (ez elérhető elektronikus első redőny használatakor is), csendes módban, azaz teljes elektronikus zárnál vaku nem használható.
Memóriakártya, csatlakozók, akku
Ahogy az eddigi összes APS-C szenzoros Nikon MILC, úgy a Nikon Z 30 is egyetlen SD kártyafoglalatot kínál, amelybe SD, SDHC vagy SDXC memóriakártyát helyezhetünk. A gép támogatja az UHS-I, de nem támogatja az UHS-II adatátviteli módot, így az extra gyors memóriakártyák sebességét nem tudjuk kihasználni (azaz felesleges is UHS-II-es kártyát venni a géphez).
A memóriakártya foglalata ugyanott található, ahol az akkumulátoré, vagyis a markolat alján. A teljesen műanyag, fémet még a tengelynél sem tartalmazó ajtó időjárásálló szigeteléssel nem rendelkezik (ha véletlen letörnénk az ajtót, az nem befolyásolja a gép bekapcsolhatóságát, ez legalább jó hír).
A csatlakozók mindegyike a gép bal oldalán található, ide került a mikrofon bemenet, az USB 3.2 Type-C valamint a micro HDMI aljzatai. Fejhallgatót nem csatlakoztathatunk a géphez.
Az energiaellátást az EN-EL25 akkumulátor biztosítja, amely 7,6V feszültségű, 1120 mAh-s és ~8,5Wh energiatároló képességű, azaz nem túl izmos, inkább átlagos. Az akkut a fényképezőgépen belül (USB csatlakozón keresztül) tölthetjük fel, külső töltőt a gép mellé nem kapunk- Az USB-n keresztül nem csak kikapcsolt állapotban tudjuk tölteni az akkut, de működés közben is táplálható USB-ről a Nikon Z 30.
A fényképezőgép kijelzőin 3 szegmenses piktogram mutatja az akku töltöttségét, százalék pontos visszajelzés ennél a gépnél nem érhető el a menüben sem.
Vlogger kit
A Nikon Z 30-at megvásárolhatjuk a Content Creator kitben is, amely esetben a dobozban a gépvázon és a Nikkor Z DX 16-50mm f/3,5-6,3 VR objektíven kívül kapunk egy vakupapucsba csúsztatható a gép saját sztereo mikrofonjához való szélzajcsökkentő feltétet, egy kézi markolatot, amely három lábú miniállványnak is kinyitható, valamint a markolatba illő ML-L7 Bluetooth-os távvezérlőt is.
A markolat segít a szelfi videók készítésében, bár nyilván nem segíti annyira a munkát, mint egy komolyabb gimbal, amely jelentős plusz stabilizálást is adna.
Más kérdés, hogy a Vlogger kitben kínált Nikon távvezérlő jóval több funkciót kínál, mint amit egy általános gimbal adhatna. Itt a két Fn gomb funkciója is elérhető, valamint a fókuszkeret is mozgatható, illetve a képbe nagyítás is elvégezhető.
A távvezérlő egy CR2032 elemmel működik.
