Felépítés II.
Ergonómia
A fényképezőgépet üvegszállal megerősített műanyag vázra építették. A bőr hatású, gumival bevont markolat kényelmes kialakítású, szélessége megfelelő, bár egy kicsit megvastagítva még kényelmesebbé tehették volna. Egyetlen apró kényelmetlenséget tapasztaltam csak: az E-30 fogása során az ujjbegyeimet picit nyomta a gépváz elülső része. Nagyobb markolattal ilyen nem fordulhatna elő.
Az elülső vezérlőtárcsa alatt kialakított mélyedés viszont növeli komfortérzetünket, emellett biztosabb fogást is lehetővé tesz.
A kézbe fogott fényképezőgépnél a nagyobb stabilitást a hátlapon kialakított, a hüvelykujjunk megtámasztására szolgáló kiemelkedés is szolgálja.
Az exponáló gomb ill. a tárcsák elhelyezése a megfelelő pozícióba történt, használatuk könnyű és kényelmes.
Ahogy az E-3-hoz, úgy az E-30-hoz is kapható kiegészítő portrémarkolat.
LCD és kereső
A fényképezőgépre 180 fokban kihajtható, és 270 fokban elfordítható kijelzőt építettek, ilyet már az Olympus E-3-ban is láthattunk. Az LCD 2,7″ képátlójú, 6,7 cm-es hasznos képméretű. A mérettel semmi probléma nincsen, a felbontás azonban a Sony VGA LCD-je után már csak átlagos lehet. A 230 ezer szubpixeles LCD-n még így is remek részletességű képeket láthatunk, de nyilván nagyobb lenne az öröm, ha ebbe a modellbe is már VGA felbontású kijelző került volna.
Bár az elfordítható képernyőknél kisebb a jelentősége, mégis fontos megemlíteni, hogy ez a kijelző is nagy betekintési szögű, ahogy azt korábbi Olympus D-SLR-eknél már megszokhattuk. Ez abban az esetben pozitív, amikor élőképpel szeretnénk fotózni, de nincs időnk a kijelzőt kihajtani és forgatni. Egyszerűen átváltunk LiveView üzemmódba, fejünk fölé emeljük a gépet, és alacsony szögből nézve is tökéletes képet láthatunk, inverz hatás ill. kontraszt jelentős csökkenése nélkül.
Az LCD háttérvilágítását ±7 értékben módosíthatjuk, valamint szintén ±7 lépésben változtathatjuk meg a színezetét. Erős napsütésben is jól látható a megjelenített kép, hiszen a kijelző transzflektív kialakítású.
Bár az E-30-ra külön státusz LCD is került, a hátsó kijelzőn továbbra is elérhető és használható az aktív állapotmegjelenítés. Ennek során a megjelenített paramétereket az OK gomb megnyomása után könnyedén módosíthatjuk.
Ha nem nyúlunk a géphez, a státusz kijelzés háttérvilágítása bizonyos idő elteltével kikapcsol, amely csökkenti a fogyasztást. Ennek időzítése a SetUp-ban beállítható.
Az élőkép (LiveView) üzemmód ma már elengedhetetlen része a középkategóriás tükörreflexeseknek, nem kivétel ez alól az E-30 sem. LiveView módban tükörlecsapás nélküli kontrasztérzékelésen alapuló, ill. tükörlecsapás utáni gyors, fáziskülönbség elvén alapuló autofókuszt is használhatunk. Az automatikus élességállítás módja tehát fáziskülönbség-érzékelésen alapuló, hibrid vagy a képérzékelő segítségével kontrasztérzékelésű lehet (akár arcfelismeréssel kombinálva). Ha hibrid AF módot választunk, az exponáló gomb félig lenyomása kontraszt érzékelésen alapuló élességállítást, míg az AEL/AFL gomb használata a tükör lecsapása után fáziskülönbség elvén működő élességállítást indít.
LiveVies üzemmódban is elérhető a paraméterek gyors módosítása, melyhez szintén az OK gomb megnyomása szükséges.
A kijelzőre megjelenített információkat az INFO gomb segítségével módosíthatjuk, így a következő lehetőségeink vannak: csak fókuszmező, fókuszmezők és segédrács (aranymetszés, hatodolás, skála), szintező, fókuszmezők és felvételi információk, fókuszmezők élő hisztogrammal, fókuszmezők mozgatható nagyítási kerettel, fehéregyensúly ill. expozíció szimuláció. A kézi élességállítás megkönnyítésére a kép szinte bármely része kinagyítható 7×-es vagy 10×-es mértékben. Ez tökéletes kézi élességállítást tesz lehetővé, bár az erős nagyítás miatt ezt elsősorban állványról való fotózásnál tudjuk kihasználni. Mindenesetre ezt a szolgáltatást én igen hasznosnak érzem, hiszen bármilyen nagy is egy tükörreflexes gép keresője, soha nem látunk majd ennyire erős nagyítást a kézi élességállításhoz.
Érdemes azt is megjegyezni, hogy minden LiveView módba lépéskor, vagy onnan kilépéskor a SuperSonic Wave Filter szenzortisztítást hajt végre.
A szintező segítségével könnyen állíthatjuk be gépünket vízszintes vagy függőleges pozícióba, mivel ilyenkor az eltérést az LCD-n könnyen nyomon követhetjük (nem csak LiveView módban). A biztos működés érdekében a fényképezőgépbe kalibráló funkció is került. A tökéletes vízszintes ill. tökéletes függőleges állást a szintező skálájának zöld színre váltása is jelzi. Hatékony segítség ez, mely állványról való fotózásnál is könnyebbé teszi a pontos beállítást (a templombelsőt ábrázoló tesztképünk is ezzel a módszerrel készült).
A fényképezőgép tetejére monokróm státusz LCD is került, amelyet zöld színű háttérvilágítással láttak el. Innen a fotózás legfontosabb paramétereit olvashatjuk le könnyedén, úgy mint: kioldás módja (ön-, távkioldó ill. sorozatmódok), fehéregyensúly, képformátum és tömörítési fok, zársebesség, rekeszérték, stabilizátor állapot, fókuszpont, fénymérés módja, vaku üzemmód, AF mód, hátralévő képek száma és akkuállapot. Ez utóbbi teljes töltöttséget, 1/3 töltöttséget ill. az ikon villogásával az üres állapotot képes jelezni. A különböző paraméterek módosításakor is használhatjuk a státusz LCD-t, mint például az érzékenység, az expozíció-sorozat, a vakuteljesítmény-kompenzáció beállításakor.
Lejátszáskor ha a fényképezőgépet elfordítjuk, a kijelzett kép automatikusan a géppel együtt fordul, így portré állású képet is könnyedén megnézhetünk a kijelző teljes felületének használatával. A képekbe max. 14x-es mértékig nagyíthatunk. A teljesen kinagyított képen általában ellenőrizhető az élesség, elmosódottság közepes mértékben jelentkezik. Korábbi Olympus gépeken a teljesen kinagyított képeken JPEG tömörítés nyomait és blokkosodást vélhetünk felfedezni, ami alapján azt hihettük, hogy a SuperFine képek is erősen tömörítettek. Ez az E-30-nál csak a nagyításba lépés után pár mp-ig érvénye, utána már a valós részleteket láthatjuk. Ez egyetlen alkalommal hátrányos, amikor a képélességet szeretnénk ellenőrizni egymást követő képeken. Ezt ugyanis szinte lehetetlenné teszi, hogy a két részletesre nagyított kép közé beférközik egy blokkosodott, túltömörített előnézeti kép. Így – bár van lehetőség a nagyított nézetben való lapozásra – ez a funkció kvázi használhatatlan.
Hogy mégis mi okozza ezt a jelenséget, azt sajnos pontosan nem sikerült kideríteni: a kijelzőn látható kép sokkal részletgazdagabb ahhoz, hogy az EXIF bélyegkép nagyított mása legyen, viszont sokkal nagyobb veszteségűnek tűnik, mint a kártyára mentett végleges kép. Talán a JPEG dekódolási algoritmussal lehet valami probléma, melyet már korábbi E-szériás gépeknél is tapasztaltunk. Mindenesetre ettől függetlenül a képélesség még ellenőrizhető, legalábbis általában. 14×-es nagyításnál azért arra számítani kell, hogy a kép lágyabbnak fog látszani, mint valójában.
Nagyított nézetben ha a [***] (AF-pont választó) gombot megnyomjuk, a kijelzőt két részre osztja a gép, melynek során a jobb oldali területen látható képet a jobbra-balra gombokkal válthatjuk. Ez az egymás után, azonos témáról készült képek könnyű összehasonlítását ill. fókuszellenőrzését segíti.
A kereső által létrehozott kép a kis szenzorméret és a 4:3 oldalarány miatt a középkategóriás tükörreflexesek között viszonylag kicsinek számít, bár ez ellen az Olympus mindent megtett. A specifikációk 98%-os lefedettségről és 1,02×-es nagyításról tesznek említést. Ez 20 fokos, ill. egy 1×-es nagyítású, 100% lefedettségű keresővel ellátott kisfilmes géphez képest 50%-os keresőképet ad. Ezt méréseink is megerősítették, igaz a lefedettség nálunk kicsit kisebbnek, 96%-nak adódott.
A keresőt dioptria-korrekciós tárcsával is ellátták. Hosszú expozíciós idő esetére a kémlelőnyílást műanyag kupakkal zárhatjuk le, ha olyan helyzetben fotózunk, amikor a keresőn keresztül fény juthatna a gépbe. Ilyenkor érdemes is ezt megtenni, ellenkező esetben a hosszú záridőknél kellemetlen hatással lenne a beszűrődő fény a fénymérésre és/vagy a kész képre.
A keresőben, a keresőkép alatt látható a státusz sor, melyből a legtöbb fotózási paraméter leolvasható. A státusz sor ill. a mattüveg megegyezik az Olympus E-3-ban megismerttel. A felső sorban, (balról-jobbra) gyors vakuszinkron, fénymérési mód, záridő, rekeszérték, felvételi mód, hátralévő képek száma, képstabilizátor ikonja, akku töltöttség, (az alsó sorban) vaku állapota, AF OK lámpa, vakuteljesítmény ikonja, AE rögzítés, fehéregyensúly (ha nem automatán van), expozíciós skála, automata sorozat ikonja, érzékenység.
Vaku
A vázra felpattanó vakut építettek, amely kinyitott állapotban az optikai tengelytől 10,5 cm-re emelkedik ki. A vakut a gép automatikusan is felpattinthatja, de egy gomb megnyomásával általunk is felnyitható. A vörös szemek kialakulását elővillantással csökkenthetjük. Ha esetleg mégis nyusziszemeket kaptunk a fotónkon, azokat akár a gépen belül is korrigálhatjuk (csak JPEG formátumnál).
Az Olympus E-3 már támogatja a vezeték nélküli rendszereket is. Ehhez az FL-50R, vagy FL-36R vakukat használhatjuk. A vezeték nélküli RC mód három vakucsoportot támogat, TTL vagy manuális beállítással, valamint négy kommunikációs csatornát. A vezérlést a belső vaku látja el. Használhatjuk TTL, automata, manuális, nagy sebességű TTL és nagy sebességű manuális módokban.
Természetesen külső vakut is használhatunk, erre a gép tetején lévő vakupapucs szolgál, ahova Olympus rendszervakut vagy középpontos érintkezőjű, nem TTL vakut helyezhetünk.
A használható legrövidebb szinkronidő: 1/250 mp, amelyet a menüben 1/60 mp-re változtathatunk, de megadhatjuk a vakus képekhez a legkisebb zársebességet is.
Stúdióban történő fotózáshoz a gépváz elején vakuszinkron csatlakozót is kialakítottak.
Élességállítás
Az automatikus élességállítás 11 keresztszenzoros fókuszmezőn történhet. A fényképezőgép támogatja az SWD (ultrahang motoros) objektíveket is, amely gyorsabb és pontosabb fókuszálást ígér.
A fókuszmódok között az AF gombbal és a hátsó tárcsával válthatunk:
- S-AF: egyszeri autofókusz. Az exponáló gomb félig lenyomott állapotára indul az automata élességállítás, és a beállított fókuszmezőnek megfelelő terület távolságában marad. A gombot félig nyomva tartva és a képet átkomponálva a beállított élességállítási távolság megmarad. Az S-AF mód az AEL/AFL gombhoz is rendelhető. Ilyenkor az exponáló gomb félig lenyomott állapota csak a fénymérést aktiválja.
- C-AF: folyamatos AF. Az élességállítás ez esetben is az exponáló gombot félig lenyomva indul, de a kép átkomponálásakor az AF pont alatti terület távolságának megfelelően változik. Alkalmas például mozgásban lévő dolgok folyamatos fókuszban tartására.
- MF: kézi élességállítás az objektív fókuszgyűrűjével. A gyűrű elektronikus vezérlésű, így a gép menüjében meghatározhatjuk az elfordítás irányát is.
- MF+S-AF: kombinált kézi és automata élességállítás. Az S-AF által beállított távolságot a manuálisan átállíthatjuk.
- MF+C-AF: hasonló az előzőhöz, de itt a kézi élességállítás folyamatos AF-al kombinált.
Az élességállítás sikerességét a kereső státuszsorában lévő zöld kör felvillanása jelzi. Az aktív fókuszmezőt pedig a keresőben lévő keret piros jelzése. Mezők szerint háromféle beállítást használhatunk:
- Többmezős: a fényképezőgép választ az össze AF pont egyikéből.
- Egypontos: a felhasználó előzőleg kijelöli a használni kívánt mezőt. Ennek kiválasztása a navigáló gombokkal, vagy a tárcsákkal lehetséges.
- Dinamikus-csoport: egy aktív fókuszmező és a környező pontok kijelölése. Ha a készülék nem talál élességet a fő mezőn, a környezőkön keres.
Az AF mezők érzékenysége is állítható az egyedi beállítások között. Kiválaszthatunk normál vagy kis területű AF-et. Előbbi esetben a fókuszmező közvetlen környezetét is figyelembe veszi az AF rendszer, utóbbinál viszont szigorúan csak a mezőn belüli területre alapoz.
Kevés fény esetén a vaku elővillantásai szolgálnak AF segédfényként. A fénymérés digitális ESP (Electro-Selective Pattern), középre súlyozott átlagolt, vagy szpot elven (a kép 2%-án) történhet. Lehetőség van a HighKey és LowKey fotók készítésekor kifejezetten ehhez létrehozott szpot fénymérést használni.
Memóriakártya, akku, csatlakozók
A fémből készült állványmenet pontosan az optikai tengely vetülete alá került, amely a panoráma jellegű képek készítését teszi hatékonyabbá. Állványra helyezett gépnél mind a memóriakártyák, mind az akkumulátor cserélhető marad, akár szélesebb talp használatakor is.
A hátlapon egy gumilap mögé helyezték a kombinált USB és videó kimenetet.
Ezen kívül a váz bal oldalán foglal helyet az egyenáramú adapter bemenet, ill. a váz elején a már korábban említett vakuszinkron csatlakozó.
A kártyafoglalatot szokás szerint a gép jobb oldalán találjuk, a kártya ajtaja műanyag, a tengely és a zsanér viszont fémből készült. Az ajtóra érdemes vigyázni, hiszen a kártyafoglalatot biztonsági mikrokapcsolóval is ellátták, így nyitott ajtóval a fényképezőgép nem használható. A kártyafoglalatba xD vagy CF kártyát tehetünk. A dupla kártyafoglalat ellenére egyszerre csak az egyik kártyára menthetjük képeinket.
Az akkumulátor fedlapját egy kapcsoló elfordításával nyithatjuk ki. Ekkor az akkumulátor még nem esik ki, azt egy rugós retesz védi. A PS-BLM1 típusú Li-ion akkumulátor 7,2 V feszültségű, kapacitása 1500 mAh. Feltöltése külső akkumulátor töltőben (BCM1) történik. A teljesen lemerült gyári akkut a kezelési útmutató alapján kb. 3,5 óra alatt tölthetjük fel.
