Kipróbáltuk: Pentax K20D teszt

Felépítés I.

„A járt utat a járatlanért el ne hagyd!”, tanították a régi bölcsek, és úgy néz ki a Pentax egész jól magáévá tette ezt a filozófiát. Legalábbis a K20D-vel kapcsolatban. Teljesen érthető, hiszen a járt út nem más mint a Pentax K10D által szélesre taposott ösvény. Ez a gép az elmúlt években – még a gyártó szerénytelen véleménye szerint is – besöpört majd minden díjat, amit lehetett, és a mai napig komoly meghatározó szereplője a középkategóriás DSLR-ek piacának. Még szép, hogy a Pentax elővette a bevált receptet, hiszen ez a süti mindenkinek ízlett. Nagyjából ugyanezt ehetjük most is, kicsit más töltelékkel és magasabb tejszínhabbal a tetején.

Változások

Ismerős érzésünk leginkább amiatt lehet, hogy a gép váza egy az egyben a nagy elődre a K10D-re hajaz. A legfontosabb változásokat tehát nem errefelé kell keresnünk, hanem a gép belsejében, az érzékelő környékén. A K20D ugyanis tTeljesen új szenzort kapott, ami a régi 10,2 megapixeles felbontás helyett 14,6 -ot kínál, szóval a jelenleg használt 10-12 megapixeles lécet helyből átugorja a gép. Ez egy új képméretet is jelent a régiek mellé és kapunk egy újabb tömörítési fokot is. Utóbbiaknál azonban sokkal fontosabb, hogy a K20D zajszűrése, illetve a megváltozott szenzor felépítés miatt a zajosodás mértéke is más. Sokkal magabiztosabban nyúlhatott tehát a Pentax az érzékenység emeléséhez, és a korábbi ISO100 – ISO1600 közötti értékek felső küszöbét ISO6400-ig tolta ki. Ezzel együtt a gyártó ígérete szerint faragtak kicsit a szenzor mozgatásos stabilizátoron is, amely akár 2,5-4 fényértéket is segíthet, hogy bemozdulásmentes képet készíthessünk.

Szintén számottevő változás a Live View mód bevezetése, vagyis a képek komponálásakor is használhatjuk az LCD kijelző élőképét, amihez nagyítás funkció, valamint segédrács és AF mező kijelzés is bekapcsolható. Az LCD kijelző mérete kissé megnőtt. A K10D 2,5” képátlójú, 210 ezer pixeles képernyője helyett itt egy 2,7” méretűt kapunk, melynek felbontása is a méretnövekedés arányában változott. Újdonság, hogy ezúttal már nem csak a kijelző világossága, de a színezete is megváltoztatható. A nagyobb képméret jobb nagyíthatóságot is megkíván, bár az előd 20x képnagyítása sem volt kevés. Ezúttal 32x méretig ellenőrizhetjük a kész fotók részleteit, az Image Comparison szolgáltatással pedig össze is hasonlíthatunk egymás mellett két képet. Hozzá külön nagyítási és görgetési lehetőséget kapunk.

A következő változás a gép sorozat képességeit érinti. A maximum sebesség maradt ugyan az elődben megszokott, de kapunk hozzá egy lassabb sorozatmódot is. Utóbbival elérhető, hogy JPEG formátumban csak a memóriakártya kapacitása szabjon határt a fotók számának, míg gyorsabb sorozatnál legfeljebb 38 db, teljes felbontású kép készíthető. A RAW sorozat nagyobb fejlődésen esett át. Itt 9 kép helyett a formátumtól függően 14-16 fotót is készíthetünk egyhuzamban. Újdonság a frissen bevezetett Burst Shooting sorozat, amely 21 kép/mp-es sebességet kínál, igaz a felbontás jelentős csökkenése árán. Továbbra is megmaradtak a különleges sorozat módok, mint a kontraszt, vagy élesség sorozat, melyek ezúttal a színezet sorozattal bővültek. Szintén ezt a területet érinti, hogy önkioldó használatával is készíthetünk képsorozatokat.

Ha már itt tartunk, több változtatást eszközölt a Pentax a képfeldolgozási beállítások terén is. Ezek a gépeiben kétfélék lehetnek, egyrészt a felvételkészítés előtt beállított (Custom Image) opciók, másrészt a kész képeken alkalmazható digitális szűrők (Digital Filter). A Custom Image lehetőségeket érinti a legtöbb változás, a korábbi két képtónus helyett hatot kínál az újabb modell, a képfeldolgozási beállítások (élesség, kontraszt, telítettség), pedig még két opcióval bővültek és 3 fokozat helyett 9 lépésben állíthatók. Ezen kívül kapunk 7 darab színszűrőt és egy infravörös képemulációt is. Az utólag alkalmazható szűrők is kibővültek, hiszen 6 darab helyett 9 lehetőség közül választhat a felhasználó. Szintén szoftveres képjavító funkció a D-Range mód, amely a kontrasztátfogást javítja.

Ha apró eltérések után kutatunk, a Pentax K20D vázán is észrevehetünk egy cseppnyi változást, mégpedig a bal oldalon lévő vakuszinkron csatlakozót, amit az elődből bizonyára sokan hiányoltak. A beépített villanó a gyári adatlap szerint 11-ről 13-as kulcsszámú, azaz egy fokkal erősebb lett. Az új gép megőrizte a régi váz jellegzetességeit és erényeit. Most is strapabíró fémburkolatot kapunk, por- és cseppálló szigetelésekkel, melyekből az elődhöz képest kettővel többet, 74 db-ot helyeztek el a kritikus pontokon.

Az említetteken kívül számos apróságot találunk még a változások listájában. Talán a legfontosabb ezek közül a magyarul is elérhető menü, valamint az alacsonyabb fogyasztás, amely közel 50%-al több kép elkészítését is lehetővé teheti egyetlen akkufeltöltéssel.

A két gép külső jegyeinek különbségét az alábbi kép mutatja:

Képérzékelő

Nemhiába az évek óta tartó Pentax-Samsung barátság, a japán gyártó ezzel a modellel szakított az elődökben lévő Sony CCD szenzorok hagyományával és a Samsung teljesen új, 15,07 megapixeles CMOS érzékelőjét alkalmazta. A gép ebből 14,6 megapixelt használ valódi képalkotásra, ami 4672 x 3104 képpontos maximális méretet jelent. A Samsung egyébként ezzel a CMOS-szal debütált a piacon, és a K20D mellett saját GX-20-as modelljébe is beépítette. Az érzékelő fizikai mérete 23,4 x 15,6 mm, ami a hajszállal kisebb a korábbi változatnál. Ez a több mint 4 megpixeles felbontásnövekedéssel együtt nem sok jót ígér, de a gyártó állítása szerint az új érzékelőben sikerült 60%-al kisebbre venni az érzékelőhelyek áramköreinek méretét, ezáltal az érzékelők felülete jóval nagyobb lett. Ennek köszönhetően szabadabban bánhattak az érzékenység tartománnyal is, ami ISO100 és ISO3200 között állítható. Ha a menüben külön engedélyezzük elérhető a kiterjesztett, ISO 6400-as beállítás is. A lépésközök nagysága alapesetben 1 fényérték lehet, de szinkronizálhatjuk az expozíciós lépésközökkel is, ami 1/3, vagy 1/2 értékeket jelent. Ha az ISO beállítást automata értéken használjuk, az elülső és hátsó vezérlőtárcsákkal megszabható az érzékenység tartomány induló és végértéke.

A képfeldolgozásért és annak gyorsaságáért a K10D-ben is használt PRIME Engine (Pentax Real Image Engine) gondoskodik. Ez a „motor” felelős a CMOS-ból kikerült jel feldolgozásáért és olyan jellemzők pontos meghatározásáért, mint például a fehéregyensúly. A teljes rendszer gyors működése érdekében a K20D-ben DDR2 memóriát alkalmaznak.

Szenzortisztítás

Etéren nem kapunk különösebb újdonságokat. A Pentax K20D-ben is az előd DR (Dust Removal) technológiáját alkalmazták, némi eltéréssel -de erről majd kicsit később. Maradt a a Pentax SP (Super Protect) bevonat a szenzor előtt, amely portaszító hatású, így védve az érzékelőt a lerakódásoktól. Amennyiben mégis por kerülne a felületre, következhet az automatikus tisztító folyamat, amely az érzékelő nagy sebességű rázásából áll. Ezt beállíthatjuk automataként is, ilyenkor a gép bekapcsolásakor aktiválódik majd, de indíthatunk külön portalanítást is. Külön bekapcsolva tovább tart a szenzor vibrációja és érezhetően erősebb, mint a bekapcsoláskori automatikus módszer. A harmadik megoldás a „magad, Uram…” metódus. Egy menüparanccsal felcsaphatjuk a tükröt, és nyithatjuk a zárat, így kézi tisztítóeszközeinkkel szabadon hozzáférhetünk az érzékelőhöz.

Dust Alert

Ami újdonság az előbbiekhez képest, az a K20D-ben bevezetett Porjelzés (Dust Alert) funkció. Ehhez csupán egy csatlakoztatott AF objektívre és egy SD kártyára lesz szükségünk. A folyamat bekapcsolásakor a gép végtelen fókusszal és extra hosszú záridővel képet készít egy a homogén felületről, majd a túlexponált képből meghatározza a nem kívánatos porszemek helyét, amit egy képen rögzít. A kép kártyára menthető és a kézi tisztítás során felhasználható. Ha felcsapjuk a tükröt, a készülék mindig megmutatja a legutoljára készített portérképet, így könnyebben megállapítható, hogy mely területeken keressük a legtöbb szennyeződést.

A poros érzékelő Dust Alert által mutatott képe

A Dust Alert eredménye 10 vibrációs poreltávolítás után

A Dust Alert által mutatott kép 10 pumpás befújás után

A portérkép számomra is segítség volt, hogy egy gyors portalanítási tesztet végezzek. A jobb oldali képen a szenzor állapota látható, a Dust Alert lefuttatása után. Bizony akadt jó pár porszem az érzékelőn. Ezután egymás után tíz alkalommal aktiváltam a beépített portalanító rendszert, vagyis a szenzor vibrációt. Ennek hatása látható az alábbi bal oldali képen, a megismételt Dust Alert vizsgálat után. Talán két porszem ha eltűnt a képről, egy-kettő pedig helyet cserélt.

Következett az utolsó módszer a kézi tisztítás. A legegyszerűbbet a pumpás fújást választottam, vagyis semmivel nem nyúltam a szenzor előtti védőüveghez. Csupán 10 erősebb fújást kapott a lefelé fordított tükörakna, egy olcsó, műanyag, ecsetes tisztítópumpától. Következett a Dust Alert, ami a jobbra lévő eredményt mutatta.

Sorozat fényképezés

Az eddigi egy helyett két-, sőt háromféle sorozatmódot használhatunk. A hagyományos képsorozatokból kettőt kapunk, gyors (Hi) és lassú (Lo) lehetőséget, bár szerencsésebb lett volna mondjuk lassú és nagyon lassú névre keresztelni. A gyors sorozat elméleti 3 kép/mp-es sebessége egy 2008-as, középkategóriás gépnél már elég idejétmúltnak tűnik, főleg ha inkább csak alulról közelíti ezt a teljesítményt. Természetesen mi is megmértük a sebességet és 2,8 kép/mp volt a leggyorsabb, amit 16 PEF (RAW) kép átlaga alapján produkált. A sorozat hosszban viszont kicsit jobban teljesített, mint a gyári adatlapon szerepel, hisz PEF formátumnál 14, DNG-ben pedig 16 képet jósol az útmutató, nálunk viszont 16 és 18 fotót sikerült lőnie a teszthez használt SanDisk Extreme IV SDHC kártyára. JPEG-ben hasonló értékeket mértünk, mint RAW-ban, bár 22 kép után érezhetően belassult a sorozat az addigi sebesség felére.

Ha a lassú sorozat állást (Lo) használtuk, a bűvös mérőszám a 2,15 kép/mp volt. Minden formátumnál ilyen sebességgel készített képeket, de a kétféle RAW formátumnál ezúttal is a gyári értékek fölé (16 és 19 kép) sikerült mennie. JPEG-ben viszont alá, mivel 28 fotó után ismét lassult a sorozat, ezúttal 1,6 kép/mp-re.

A ráadás (harmadik) beállítás az úgynevezett Burst Shooting nevet kapta, és hihetetlen 21 kép/mp-es sebességgel kecsegtet. Mielőtt sokan felugranának a székről, hogy ezzel az értékkel a K20D a világ leggyorsabb sorozatú DSLR-je, elárulom, hogy erre a sebességre csak 1536 x 1024 pixeles felbontásban képes. Méréseink szerint egyébként egész pontosan 21 kép/mp a sebesség, amire 117 képen keresztül volt képes. Azonban a gombot lenyomva ne is számítsunk villámgyors tükörcsapkodásra, csupán egyre. A Burst mód nem más, mint a Live View funkció kihasználása, vagyis egyfajta, kezdetleges videofelvétel. A tükör felcsapódik, a zár kinyílik és a gép hangtalanul néhány másodperces videót rögzít az említett sebességgel. A kereső ilyenkor nem használható, de az LCD élőképe automatikusan bekapcsol és lassú, szaggatott képpel adja tudtunkra, mire is számítsunk a képeken. A fotók minősége sajnos tényleg olyan, mintha egy videóból vágták volna ki őket és felnagyították volna. A finomabb részleteknek híján vannak, elmosódottak és jól láthatóan pixelesek. Azért reménykedtem, hogy ha kisebb felbontást is kapok, azt legalább jó minőségben, de sajnos ez csak ábránd marad. Majd talán a K30D-ben.

Hi sorozat hangfelvétele (kattintson a képre!)

Lo sorozat hangfelvétele (kattintson a képre!)

Az automata expozíció sorozat szinte kihagyhatatlan volt, hiszen ez szinte bármely digitális fényképezőgépben elérhető. A Pentax K20D-ben 3, vagy 5 képet készíthetünk így, +/- 2Fé határok között. A lépésköz 1/3, vagy 1/2 Fé lehet. A menüben az is meghatározható, hogy milyen sorrendben készüljenek a különböző expozíciójú felvételek.

Az előd egyik érdekessége volt a különleges sorozatok alkalmazása. Hasonlóan az expozíció sorozathoz, 3 és 5 kép hosszan állíthattuk be a különböző léptékű élesség, kontraszt, színtelítettség és fehéregyensúly képsort. Ezek a K20D-ben is adottak, de kibővültek egy új, színezet sorozattal, mely +/-4 lépésközre állítható.

A sorozatok menüjében – mely az Fn menüben, a fel iránygombbal érhető el – állítható be az önkioldó mód is 12, illetve 2 másodperces várakozási időre. Az utóbbi egyben a tükörfelcsapás funkciót is tartalmazza. Az exponáló gomb lenyomásakor azonnal felcsapódik a tükör, majd 2 mp múlva kezdődik az expozíció.

Külön megvásárolt távkioldóval háromféle Remote opciót használhatunk. Normál módban a kioldó expo gombjának lenyomására azonnal kezdődik az expozíció, de választhatunk 3 mp-es késleltetést és sorozat módot is. A készülék menüjében időszakos expozíció (Interval Shooting) beállítására is van lehetőség. A képek közötti várakozási idő 1 m-től 1 napig terjedhet, számuk pedig 1 és 99 között változhat. Azt is meghatározhatjuk, hogy a sorozat azonnal, vagy egy beállított időpontban induljon.

A gép említést érdemlő képessége a többszörös expozíció (Multiple Exposure), amely 2-9 felvételt készít egy „képkockára”, beállításainknak megfelelően. Egy külön opcióban a szendvicsképek automatikus világossági hangolása is engedélyezhető.