Kipróbáltuk: Pentax K20D teszt

0

Felépítés II.

Ergonómia

Ha nem virítana bal oldalán a K20D felirat, simán összekeverhetnénk elődjével az új modellt. A robusztus külső maradt a régi, ahogy a szigetelt fémváz is, amely 74 helyen kapott por- és cseppálló szigetelést. A markolat a gumiburkolatnak köszönhetően kényelmes és stabil fogású, bár nem túl mély. A gombok többnyire jó helyre kerültek. Gyorsan és könnyen elérhetők. Aki megszokta a korábbi modell kezelését, az semmiben nem csalódik majd. Minden gomb ugyanott található és funkciójuk is többnyire megegyezik a nagy elődével.

Egyedül a kissé nagyobb LCD és a bal oldali csatlakozóajtó fölötti kis bütyök jelzi, hogy az újabb típust tartjuk kezünkben. A bütyök a vakuszinkron csatlakozó csavaros műanyag kupakja. Látszik, hogy utólag biggyesztették a vázra, ráadásul ez a kupakos megoldás nem túl szimpatikus számomra. Elég könnyű lesz elveszíteni, ha nem vigyázunk rá, ráadásul annyira pici, hogy felcsavarni sem lesz könnyű.

A Pentax K20D-hez külön megvásárolható portré és akkutartó markolat is csatlakoztatható. Ehhez a gép alján lévő gumikupakot kell eltávolítanunk. A készülék menüjében folyamatos információt kapunk, hogy a vázban, vagy a külön markolatban lévő áramforrást használja-e a gép, és beállíthatjuk azt is, hogy melyiket merítse le elsőként. A fém állványmenetet pontosan az optikai tengellyel párhuzamosan helyezték el.

LCD és kereső

Ha már új modell, illik egy lépcsővel nagyobb LCD-t használni. A Pentax eleget is tett ennek az elvárásnak, így lett a 2,5”-ből 2,7” képátló, a 210 000 pixeles felbontásból pedig 230 000 pixeles. Az LCD mellé is odakerülhet a pipa, ezzel is megvolnánk. A dolog szépséghibája csak annyi, hogy bár a képátló méréseink szerint is 2,7”, az ebből hasznosított kijelzőterület általában 2,4-2,56” között változik. A 3:2 képaránynak köszönhetően a kijelző alján és tetején mindig látható egy-egy fekete csík, akár élőképet nézünk, akár a mentett képet. Ha a menüt használjuk akkor pedig két oldalt kapunk egy-egy sávot. Az LCD-t egyébként jobban az igényeinkre szabhatjuk mint korábban, mivel a 15 lépéses világosság állítás mellett a színezete is szabadon beállítható. Ehhez egy, a fehéregyensúly finomhangoláshoz hasonló mátrix mezőt kapunk, ahol bármely irányban, négy színtartomány felé tolható el a színezet. A mátrix 15 x 15, azaz 225 beállítási pozíciót tesz lehetővé.

A felvétei mód info kijelzése

A hátsó kijelző információs monitorként is használható, akár felvételi, akár Live View módban használjuk a gépet az INFO gomb lenyomásával megjeleníthető a legfontosabb felvételi adatokat tartalmazó képernyő. Egy hasonló – bár kevesebb adatot tartalmazó – képernyőt a bekapcsolás után is megjelenít a kijelző, mely 3 mp-ig látható. A felvételi információs megjelenítés a következő adatokat tartalmazza: expozíciós mód, USER mód használatának ikonja, fénymérés, vakumód, egyképes/sorozat felvétel, expozíció sorozat, fókuszmód, AF mező pozíció, objektív gyújtótávolsága, záridő, rekeszérték, expozíció korrekció, vaku expo. korrekció, érzékenység, fehéregyensúly, fehéregyensúly finomhangolás állapota, színtér, fájlformátum, képméret, képminőség, stabilizátor állapota, képtónus, képfeldolgozási beállítások, világidő, dátum/idő, akku töltöttsége.

A hátsó LCD-n kívül a gép tetején lévő, folyadékkristályos státusz LCD-n és a kereső alatt található státuszsoron is ellenőrizhetők a legfontosabb információk. A felső státusz LCD zöld háttérvilágítást kapott, amely a menüben letiltható. Az itt megjelenő adatok: záridő, rekeszérték, vakumód, egyképes/sorozatmód, expozíciós skála, exp. sorozat/korrekció, vaku teljesítmény korrekció, akku töltöttsége, fehéregyensúly, érzékenység, RAW/RAW+ kijelzés, rögzíthető képek száma, többszörös expozíció ikonja.

A már rögzített képek adatait is a hátsó LCD-n láthatjuk viszont. Az INFO gombbal itt is válthatunk a különböző képernyők között, így többek között színcsatornákra bontott hisztogram megjelenítést, a kiégett és bebukott képterületek villogtatását, vagy az összes infó kikapcsolását is választhatjuk. A visszajátszott felvételek részleteinek kinagyításához a hátsó vezérlőtárcsa használható. Jobbra fordítva maximum 32x nagyítást kapunk, ha pedig balra tekerjük 1, 4, 9 és 16 képes előnézeti képernyőt tekinthetünk meg. A kinagyított részletek a négyirányú nyílgombbal görgethetők. Arra is lehetőség van, hogy a nagyítást megtartva váltsunk a képek között. Erre az elülső vezérlőtárcsa használható. Egyéb esetekben a jobb és bal iránygombokkal lapozhatók a fotók.

A lejátszott képek nagyítása és a képösszehasonlítás mód

A Pentax K20D új szolgáltatása az Image Comparison, vagyis két fotó egymás melletti összehasonlítása. Az LCD függőlegesen osztott képén jelennek meg a felvételek az Fn, majd az OK gomb hatására. A két vezérlőtárcsával mindkét kép külön külön nagyítható.

A készülék pentaprizmás keresője megegyezik a K10D-ben használttal. Natural Bright Matte II mattüvege cserélhető, lefedettsége 95%, nagyítása pedig 0,95x-ös.

Kategóriájában ez a jobbak közül való, bár nem túl jelentős az előnye a konkurenciához képest. A keresőkép 23,5 fok alatt látszik, ha pedig egy képzeletbeli 100%-os lefedettségű és 1x nagyítású, kisfilmes gépéhez hasonlítanánk, annak 60%-át nyújtaná. A kereső élességét a tetején lévő csúszógombbal szabályozhatjuk -2,5…+1,5 dioptria között. Ahogy a többi DSLR-nél, a gumi szemkagyló itt is eltávolítható és helyére illeszthetjük a géphez adott műanyag kupakot. Ennek hosszú záridős felvételeknél vehetjük majd hasznát, ahol nem szerencsés, ha az expozíció alatt kósza fény jut a keresőbe és így az érzékelőre.

A kereső státuszsorának újdonsága a RAW/RAW+ ikon megjelenése.

Élőkép

Az élőkép funkció annyira evidens manapság a DSLR-ek között, hogy nem is jelenik meg új modell nélküle. A Pentaxnál a K20D-ben debütált először ez a szolgáltatás, de elég vegyes érzelmeket keltett bennem. Kicsit úgy érzem, csak azért van, mert enélkül megszólnák az új modellt, hiszen mindenki más is használja már. Pedig elég ötletesen megoldották az aktiválását. A vázon semmit sem kellett változtatni hozzá, egyszerűen a bekapcsoló gyűrű harmadik állásával indíthatjuk, vagy állíthatjuk le. A menüben megadható, hogy a Live View-t vagy a digitális a előnézetet szeretnénk bekapcsolni a gyűrűvel.

A digitális előnézet már a K10D-ben is megvolt. Egy gyors pillanatfelvételt készít a gép, az adott képkivágásról, amelyen jól ellenőrizhetők a beállítások, vagy a mélységélesség. Még hisztogramot is kérhetünk az előnézeti képre, így az expozíció terén sem érhet meglepetés. A képet persze nem menti el a készülék.

Live View képernyők

Az újdonsült élőkép (Live View) mód ennél egy fokkal többet, egy lépéssel viszont kevesebbet nyújt. A Live View ugyebár az LCD folyamatos mozgóképét adja, amelyet a tükörreflexes kereső helyett, főleg a képek komponálására és az élesség beállítására használhatunk. A tükör felcsapódik, így a kereső használhatatlan, az élőképet a kompaktokhoz hasonlóan a szenzor segítségével kapjuk. Itt nincs mód a hisztogram kijelzésére, de a gép vízszintesben tartását és a komponálást segítő harmadolórácsot, és az aktív AF mező kijelzését bekapcsolhatjuk. Egyéb esetben az INFO gombbal tekinthetjük meg a felvételi információkat, a képernyőn semmi ilyesmi nem látható.

Sajnos a képfrissítés elég lassú, így a gép elmozdításakor szaggat a kijelzés. Ha az automata élességállítást szeretnénk használni, az AF gombot kell megnyomnunk, így a tükör az eredeti helyére kerül, a gép beállítja a fókuszt, majd újra felcsapja a tükröt és folytatja a Live View megjelenítést. Nos, láttunk már ennél sokkal kényelmesebb megoldásokat, olcsóbb gépekben is. Ez a lehető legegyszerűbb, és az állandó tükörcsapkodás miatt a legidegesítőbb változat. Persze használhatunk kézi fókuszt is, így pihentethető a tükör. A pontosabb manuális élességállításhoz általában nagyítási lehetőséget is adnak az élőkép módhoz. Ez a K20D-nél is megvan. A hátsó tárcsával 4 és 8x nagyítás állítható be, de sajnos ez sem segít, mert nem valódi optikai részletnövelést, csupán egy elnagyolt interpolációt kapunk, durván pixeles végeredménnyel. Tárgyfotónál az élesség megtippelésére talán alkalmas, de finombeállításra nem. A Live View mód képességei ezzel ki is merültek. Lesz mit fejleszteni a következő modellekben.

Élességállítás, fénymérés

Szintén egy olyan terület, amelyben nincs változás. A Pentax K20D is az előd TTL fázis-érzékelés alapú autofókusz rendszerét használja (SAFOX VIII), amely ISO100 érzékenység mellett -1 é +18 fényérték között ad megbízható működést. A fókuszmódok között az objektív bajonett bal oldalánál lévő kapcsolóval válthatunk. Állíthatjuk egyszeri (AF-S) AF módra, mely az exponáló gomb félig lenyomásával aktiválja az élességállítást, majd nyomva tartásának idején rögzíti is azt. A másik állás az AF-C, amely a folyamatos automata élességállítást jelenti. Ez a gép, vagy téma elmozdulásakor, a beállított AF mezőnek megfelelően korrigálja a fókusz távolságát. A kapcsoló harmadik helyzete az MF, azaz kézi élességállítás. Ez esetben a fotós feladata a beállítás, az objektív fókuszgyűrűjével.

AF mezők

De térjünk vissza az autofókuszra, hiszen a négyirányú vezérlőgomb körüli gyűrűvel a mérési mezőt is meghatározhatjuk. Elődjéhez hasonlóan 11 fókuszmezőt kínál a gép, melyek közül a belső 9 db keresztszenzoros, vagyis megnövelt pontosságú. Az említett gyűrűvel három lehetőség közül választhatunk: center, select és auto.

  • Center: csak a középső AF mező aktív. A gép az ez alatt lévő témára állít élességet.
  • Select: a fotós a 11 mező közül szabadon kiválaszthatja bármelyiket.
  • Auto: az AF pontok kiválasztása kizárólag a gép feladata, amely önállóan választ a 11 mező bármelyikéből..

AF terület választó gyűrű és AF gomb

A gyűrű feletti AF feliratú gomb hasonló szerepet tölt be, mint az exponáló gomb, de többféleképpen is programozhatjuk. Használható az AF aktiválására, illetve éppen ellenkezőleg a beállított fókusztávolság törlésére is. Ha a gépet Select AF módban használjuk, és egy szélső fókuszmezőt választottunk ki, az AF gombbal aktívvá tehető a középső mérőpont.

A fénymérési módok közül szintén a megszokott három választható, mégpedig a 16-szegmenses (multi), a középre súlyozott és a szpot mérés. Beállításukhoz a felvételi üzemmód választó tárcsa alatti gyűrű használható.

A fénymérés összekapcsolható a fókusszal, tehát az élességállítás rögzítésekor a fénymérési adatokat is zárolja a készülék. Ezt a Custom menüben állíthatjuk be. A fénymérés és a fókusz rögzítéséhez a váz hátulján lévő AE-L gomb használható. A Pentax K20D kb. 0-21 fényérték között képes megfelelő fénymérésre (ISO100). A mért értékek az expozíció korrekció segítségével, +/-3 Fé tartományban bírálhatók felül.

AF finomhangolás

A K20D egyik új szolgáltatása az AF rendszer finomhangolása. Ha úgy tapasztaljuk (vagy érezzük), hogy felhelyezett objektívünk hajlamos a téma elé, vagy mögé fókuszálni, manuálisan is beállíthatjuk az AF “tűrését”. Az AF Adjustment menüjében megadható, hogy a finomhangolási érték az adott objektívre, vagy az összesre vonatkozzon, illetve egy Reset opcióval törölhető is a beállítás. A finomhangolás egy skálával történhet, ahol a hátsó tárcsa elfordításával +/-10 fokozatban szabályozható az automata élességállítás. Nyilván minden beállítás után ellenőriznünk kell majd a képeken, hogy mennyire pontosan sikerült belőnünk az AF rendszert.

Vaku

Az adatlapok átböngészése után kiderülhet, hogy a Pentax K20D egy kicsit erősebb belső vakut kapott elődjénél. A vaku kulcsszáma 11 helyett 13, ami ISO100 érzékenység és F2,8 rekesz mellett kb. 4,6 méterig biztosít kellő megvilágítást. A megvilágítási természetesen az érzékenység növelésével, vagy tágabb rekesz használatával növelhető. Teljesítményét is szabályozhatjuk -2-től +1 fényérték között, 1/3 lépésekben. 18 mm-es objektívet használva még kellő lefedettséget biztosít.

A vaku nem nyílik ki automatikusan, a nyitás minden esetben a fotós dolga. A feladatot a vaku bal oldalán lévő nyitógombbal teljesítheti. Ebben az esetben a vaku kb. 8 cm-re magasodik az optika középtengelye fölé. A nyitott állapot egyben a bekapcsolt is, és ha ki akarjuk iktatni egyszerűen csak le kell hajtanunk. Az Fn gombbal léphetünk be a vakumódok menüjébe, ahol a következő opciók állíthatók: automatikus, derítés, automatikus vörösszem-hatás csökkentéssel, derítés vörösszem-hatás csökkentéssel, lassú szinkron, lassú szinkron vörösszem-hatás csökkentéssel, szinkron a második redőnyre.

A Pentax K20D a belső villanót használja AF segédfényként is. Gyenge megvilágításnál a vakufény rendkívül gyors felvillanásaival támogatja az élességállítást. A villanás sorozatok nagyjából 1 mp hosszúak, és addig ismétli őket a gép, amíg az AF élességet nem talál.

A gép maximálisan 1/180 mp szinkronidőt képes biztosítani a vakuzáshoz. Ehhez kapunk egy különleges felvételi módot is, melyet a főtárcsa X beállítása jelöl. X-módban a készülék fix 1/180 mp-es záridőt használ, a fotós pedig a rekeszértéket szabályozhatja. Főleg külső vaku használatánál vesszük hasznát, mivel így egy mozdulattal beállítható a maximális szinkronidő.

A K20D-re nem csak a gép tetején lévő vakupapucs segítségével csatlakoztathatunk külső villanókat, de immár a kábeles megoldás is támogatott. Szinkronkábellel szinte bármilyen, csatlakozóval ellátott külső vakuegység használható.

Csatlakozók, akku, memóriakártya

Ahogy a gépváz egésze, a csatlakozók ajtajai is szigeteltek. A K20D bal oldalán lévő, műanyag csatlakozófedelet kihajtva azonnal láthatóvá válik a peremen körbefutó szigetelés. A fedél alatt három aljzatot találunk. Legfölül helyezték el az opcionális, vezetékes távkioldó csatlakozóját, alatta a kombinált video/USB 2.0 Hi-speed, majd a hálózati táp (DC IN 8,3V) bemenete kapott helyett. A videó és USB kábel a csomag része, de a tápegységet külön kell megvásárolnunk. A vakuszinkron kimenetről már volt szó, úgyszintén a váz alján lévő portrémarkolat csatlakozóról.

A Pentax K20D mellé egy lítium-ion akkumulátort (D-LI50) és a hozzá való hálózati töltőt (D-BC50) kapjuk, melyek a K10D mellett is jó szolgálatot tettek. Az akku 1620 mAh-es és pozitív fejlemény, hogy közel 50%-kal több felvétel készíthető vele egy feltöltéssel. Az elődnél kb. 500 képet lőhettünk vaku nélkül, itt viszont 740 képre számíthatunk, azaz a K20D fogyasztása (valószínűleg a kisebb energiaigényű CMOS szenzornak is köszönhetően) kedvezőbben alakult. A mellékelt töltővel nagyjából 3 órába telik az akkumulátor teljes töltése.

A gépben, jó DSLR szokás szerint nem találunk belső memóriát. Külön kell megvásárolnunk hozzá a memóriakártyát, amely SD vagy SDHC lehet. A kártyát a markolat jobb oldalán lévő kis foglalatba helyezhetjük. Ehhez előbb a hátsó rész alján elhelyezett, elfordítható reteszt kell kioldanunk. Ugyanezt a módszert használta a korábbi modell, de a Nikon komolyabb fényképezőgépeinél is megszokott. Kicsit körülményesebb a nyitás, mint a felpattintós foglalat ajtóknál, de biztosabb és a por és cseppállóság kritériumainak is jobban megfelel. Ugyanezt a módszert használja a szintén szigetelt akkufedél is.