Kipróbáltuk: Olympus E-30 teszt

Mért értékek

Az Olympus E-30-cal kapcsolatban felmerülhet bennünk a kérdés: vajon egy középkategóriás váz gyorsabb-e, mint egy belépőszintű (mondjuk a szintén friss E-520). A kérdésre a válasz: igen. Mind a bekapcsolási, mind a kártyaírási értékek jobbak, sőt a kép-kép idő is jobb. Más kérdés, hogy a konkurens középkategóriás vázakhoz viszonyítva az E-30 egy kicsit le-lemaradozik. Főként a bekapcsolási időben találunk komolyabb eltéréseket, hiszen míg a Canon EOS-50D és a Nikon D90 0,1, illetve 0,2 mp alatt elkészíti az első felvételt, az Olympus E-30 erre 0,7 mp-et áldoz (MF módban). Jelentéktelenebb, a különbség a leggyorsabban egymás után készíthető képek közötti időben, 0,2 és 0,26 mp-cel szemben az E-30-nál 0,3 mp idő szükséges. A kártyaírás sebessége jó, illetve inkább átlagos, hiszen láttunk már ennél jobbat (Canon és Sony vázaknál), persze azt is hozzá kell tenni, hogy az UltraDMA támogatás miatt a belépőszintű modellekhez képest óriási az E-30 sebességelőnye.
Átlagos a képlapozás sebessége is, bár hajszálnyival lassabb, mint az E-420-nál.

Az Olympus E-30-at persze a jelenlegi csúcsgéppel, az E-3-mal is összevethetnénk, a több, mint 1 éves modellen azonban érezni, hogy nem mai gyerek, így nem lenne túl etikus, ha egy ilyen régi gépet vennénk most elő. Inkább várjuk meg az utódot (ha mindenképpen kíváncsiak lennénk, akkor fél mondatban: az E-30 gyorsult az E-3-hoz képest bekapcsolási időben, kártyaírási sebességben és kép-kép időben is).

Összességében tehát egy olyan géppel dolgozhatunk, amely kategóriájában nem kimagasló, de jó sebesség értékeket produkál. Egyedül a bekapcsolási idő tűnhet soknak.