Kipróbáltuk: Olympus E-510 teszt

0

Felépítés I.

Változások

Ebben a szakaszban célszerűen az elődmodellel szoktuk összehasonlítanunk az új modelleket. Nem lesz ez másként most sem, de talán itt fontosabb és érdekesebb lesz majd azt is megvizsgálni, hogy a korábban már részletesen bemutatott, alacsonyabb árú, stabilizátorral nem rendelkező E-410 vajon mikben különbözik még jelenlegi alanyunktól, az Olympus E-510-től.

Mivel a működés és felépítés, valamint a paraméterek java részében illetve a kezelésben igen nagy hasonlóság található az E-410 és E-510 között, a cikkünk jópár része az E-410 bemutatójából már ismerős lehet. Nem tegadom: az azonos megoldásoknál egyszerűen átvettem az E-410-ben leírtakat. Ilyen esetben dölt betűket alkalmaztam, hogy könyebben észrevehető legyen azok számára is, akiknek az E-410 cikk még nem égett be a monitorába (LCD-sek előnyben?).

No de ne szaladjunk ennyire előre, tartsuk a sorrendet, s kezdjük elsőként az elődmodell E-500 és az új trónkövetelő, az E-510 összehasonlításával:

Főbb különbségek az Olympus E-500 és E-510 között
Olympus E-500 Olympus E-510
Képérzékelő CCD
8,9 Mpixel
Live MOS
11,8 Mpixel
Érzékenység ISO100-1600
1/3 blendénként
ISO100-1600
1 blendénként
Sorozat 2,5 kép/mp 3 RAW képig 3 kép/mp 7 RAW képig
LCD 2,5″
212.250 pixel (R+G+B)
2,5″
230.000 pixel (R+G+B)
LiveView (élőkép az LCD-n) nincs van
Stabilizálás nincs igen, szenzor eltoláson alapuló
Csatlakozás számítógéphez USB 2.0 Fullspeed Hi-Speed USB 2.0
Témamódok 15 darab:
portré,
tájkép,
tájkép+portré,
éjszakai,
éjszakai+portré,
gyermek,
sport,
highkey,
lowkey,
makró,
gyertyafény,
naplemente,
tűzijáték,
dokumentum,
strand és hó
18 darab:
portré,
tájkép,
tájkép+portré,
éjszakai,
éjszakai+portré,
gyermek,
sport,
highkey,
lowkey,
berázás csökkentő,
makró,
természetmakró,
gyertyafény,
naplemente,
tűzijáték,
dokumentum,
panoráma,
strand és hó

Ezeken kívül érdemes megemlíteni, hogy az Olympus E-510 a korábbi E-500-hoz képest új vázat kapott, kissé szélesebbé vált, de egy hajszálnyival alacsonyabb. Mindez a gép külsejére nézve – véleményem szernit – pozitív hatású, sőt, a markolat is kifinomultabb, lekerekítettebb lett. Az új LiveView és stabilizáló funkció miatt a gombok elhelyezését is átgondolták.

Az E-410-hez képest elsősorban olyan eltéréseket találunk, amelyek a gép kezelésével, használatával kapcsolatosak, s nem befolyásolják a képminőséget. Ez köszönhető annak is – mint a bevezetőben is olvasható -, hogy azonos képérzékelőt és képfeldolgozó rendszert használ mindkét modell. A kissé nagyobb méretekkel rendelkező gép igazi markolatot is kapott, ami mindenképpen kényelmesebb, mint az E-410 „markolat nélkülisége”.

Olympus E-510 és E-410 összehasonlítása elölről

Olympus E-510 és E-410 összehasonlítása felülről

A legfontosabb fejlesztés, és talán a legérdekesebb is (a LiveView-n kívül) a képérzékelő eltolásán alapuló stabilizáló rendszer. Ennek két módját használhatjuk, hasonlóan más gyártók megoldásaihoz az IS1 függőleges és vízszintes irányban is stabilizál, míg az IS2 mód svenkeléshez ajánlott, ez csak a függőleges irányú elmozdulásokat korrigálja. Az Olympus sajtóközleménye szerint a stabilizálás hatékonysága akár 4 Fé-nyi is lehet.

Eltérést találunk a sorozatmódok között is, míg az E-410 csak hagyományos és expozíció-sorozatot képes készíteni, az E-510-ben ezeket kiegészítették fehéregyensúly és vakuteljesítmény-sorozattal is.

Az érzékenység sajnos itt is csak 1 Fé lépésekben változtatható, de az automatikus érzékenység beállításnál megadható a maximálisan használható ISO érték (100 vagy 200 vagy 400).

A további eltérések lent látható összefoglaló táblázatunkból derülnek ki:

Főbb különbségek az Olympus E-410 és E-510 között
Olympus E-410 Olympus E-510
Markolat nincs van
Akkumulátor PS-BLS1
7,2V; 1150 mAh
PS-BLM1
7,2v; 1500 mAh
Automatikus érzékenység igen igen,
beállítható max. érzékenységgel
Stabilizálás nincs igen, szenzor eltoláson alapuló
Sorozat módok normál,
automatikus expozíció sorozat
normál,
automatikus expozíció sorozat,
fehéregyensúly-sorozat
vaku teljesítmény sorozat
Expozíciós lépésköz (rekesz, záridő) 1/3 Fé 1/3, 1/2, 1
HQ tömörítés foka fix 1/8 választható:
1/4, 1/8, 1/12
Vakuteljesítmény és expozíció-kompenzáció összekapcsolása nincs igen, lehetséges
Vaku szinkronidő fix 1/180 mp 1/60-1/180 mp választható
Vezérlőtárcsa funkciója fix választható
AEL/AFL módok 2 féle 4 féle
Gyors képtörlés (megerősítés nélkül) nincs igen, lehetséges
RAW+JPEG törlés módja csak külön-külön JPEG-et elsőként
RAW-t elsőként
JPEG+RAW egyszerre
My Mode (paraméterek eltárolása és visszatöltése) nincs van, 2 db
Fókuszgyűrű iránya fix módosítható
Kikapcsoláskor objektív alaphelyzetbe állítása mindig választható
Expozíció prioritás (pl. vaku feltöltése előtt) mindig választható
AEL/AFL – Fn gomb funkciójának cseréje nem igen, lehetséges
Peremsötétedés kompenzáció nem igen, lehetséges
Nagyított nézetben képek egymás mellé helyezése és összehasonlítása nem igen, lehetséges
Fájlnév szerkeszthető nem igen
Témamódok 20 darab:
portré,
tájkép,
tájkép+portré,
éjszakai,
éjszakai+portré,
gyermek,
sport,
highkey,
lowkey,
berázás csökkentő,
makró,
természetmakró,
gyertyafény,
naplemente,
tűzijáték,
dokumentum,
panoráma,
strand és hó,
víz alatti,
víz alatti makró
18 darab:
portré,
tájkép,
tájkép+portré,
éjszakai,
éjszakai+portré,
gyermek,
sport,
highkey,
lowkey,
berázás csökkentő,
makró,
természetmakró,
gyertyafény,
naplemente,
tűzijáték,
dokumentum,
panoráma,
strand és hó

Ahogy az E-410-nél, úgy az E-510-nél is használhatjuk a LiveView funkciót, amely a hátsó LCD-n jeleníti meg az élőképet, ezzel segítve az extrémebb helyzetekben történő fotózást.

E modell is megkapta az új LCD-t, amely nem lett nagyobb méretű, ellenben a felbontását és a betekintési szögét megnövelték.

Ezen kívül a sajtóközleményben olvashattunk az új TruePic III képfeldolgozó processzorról, amely nagyobb sebességet, és hatékonyabb zajszűrést ígér.

További összehasonlító képek:

Nikon D40X és Olympus E-510

Canon EOS-400D és Olympus E-510

Képérzékelő

tükör illetve mattüveg

LiveMOS szenzor

A képérzékelő a 4/3” típusú szenzorok között jelenleg a legnagyobb felbontású. Mérete 17,3×13,0 mm, ekkora felületre 11,8 millió képpontot helyeztek el. Ebből egyébként a képalkotáshoz 10,0 millió pixelt használ fel a gép.
Az új szenzornak azonban legfőbb vonzereje a LiveView üzemmód támogatása, melyről később részletesen is írunk.

A NégyHarmados rendszer egyik jellemző tulajdonsága, hogy a képérzékelő negyedakkora területű, mint egy kisfilmes képkocka. Ebből kifolyólag az objektívek gyújtótávolságát 2-vel kell fejben felszoroznunk, hogy az azonos látószöghöz tartozó kisfilmes fókusztávolság értéket megkapjuk. Egy 50 mm-es objektív tehát itt már telének számít, míg egy 24 mm-es még nem ad igazán nagy látószöget.

A CCD-re objektív cseréje alkalmával esetleg felkerülő porszemeket a bekapcsoláskor automatikusan működésbe lépő ultrahangos (SuperSonic Wave Filter) tisztítórendszer rázza le, amelynek működését a váz felső részén elhelyezett kék színű (SSWF feliratú) LED jelzi. Ennek jó hatékonyságáról már többször megbizonyosodhatunk, s a – hogy stílusosan fejezzem ki magam – nagy port kavart szenzortisztító tesztünk során is az Olympus megoldása bizonyult a legjobbnak.

Az érzékenységet ISO100 és ISO1600 között állíthatjuk, a lépésköz 1 Fé.

Legnagyobb felbontásban 3648×2736 képpontból álló fotókat készíthetünk, ezeket RAW (.orf) vagy JPEG formátumban menthetjük el, de van lehetőség a RAW+JPEG módszer alkalmazására is. Ennek során a veszteségmentes és tökéletesen utófeldolgozható RAW kép mellé gyorsan és egyszerűen kezelhető JPEG kép is kerül.
Ez főként akkor hasznos, amikor egy eseményről igen sok képet készítünk, biztonsági céllal, s a végén csak a legjobbakat szeretnénk meghagyni. Ilyenkor a JPEG képeket gyorsan átnézhetjük és az eleve hibás felvételeket rögtön törölhetjük is, s csak azokkal a RAW fájlokkal kell foglalkozni, amelyek JPEG ikertestvére is már jó minőségű.

A JPEG tömörítési foka legnagyobb felbontásban két lépésben változtatható: SHQ (1/2,7) és HQ (1/4; 1/8 vagy 1/12). Az SQ minőséghez tartozó felbontást a menüben adhatjuk meg a következő értékek közül: 3200×2400, 2560×1920, 1600×1200, 1280×960, 1024×768 és 640×480. A tömörítési fok 1/12, 1/8, 1/4 vagy 1/2,7 értékre állítható.

Optika


Ahogy azt már sokszor leírtam, véleményem szerint egy tükörreflexes fényképezőgép vásárlásánál nem szabad csak az adott váz képességeit és árát figyelni. Bizony nagyon oda kell figyelni a rendszerre is, mert hiába olcsó a váz, ha ahhoz csak speciális vagy drágább változatú objektív csatlakoztatható (lásd Nikon D40 és D40x). Nézzük meg tehát az adott rendszer jellemzőit, keresgéljünk az objektívkínálat között, hogy a számunkra fontos területeket milyen árú és milyen minőségű optikákkal tudjuk lefedni, esetleg az is érdekes lehet, hogy milyen az adott rendszer használtpiaca.

Bár a FourThirds rendszerhez egyelőre csak egy optika vásárolható, amely képstabilizáló lencsetagot is tartalmaz (Leica D-Vario Elmarit 14-50mm/F2,8-3,5 ASPH), az Olympus E-510 felhasználókat ez nem fogja különösebben érinteni, hiszen a stabilizált szenzor miatt nem is lesz szükség ilyen objektívekre. Míg a Panasonic és a Leica az optikai stabilizálás útját választotta, az Olympus a képérzékelő eltolást preferálja. Mindkettőnek megvan a maga előnye és hátránya, az optikai képstabilizálás nagy gyújtótávolságoknál hatékonyabb lehet, mint a szenzoreltoláson alapuló, viszont ez utóbbi bármilyen, a vázra feltekert optikával használható.

Az Olympus E-510-re tehát FT bajonettes Olympus Zuiko Digital, vagy más gyártók (Sigma, Leica) optikáit tekerhetünk fel. Napjainkban már a FourThirds rendszer a gyújtótávolságok igen széles tartományát fedi le, a diagonális fisheye-tól kezdve az ultanagylátószögű zoomoptikákon és a makró objektíveken keresztül a nagy fényerejű telékig sokféle modellel találkozhatunk. Persze a két szélső tartomány ára egyelőre még igen borsos, hiszen a felső kategóriában találjuk ezeket a modelleket (400e Ft alatt nem nagyon állnak velünk szóba), de a gyártó már tervezi egy standard szériás ultranagylátószögű objektív bevezetését.


Ha a fényképezőgépet kit kiszerelésben vásároljuk meg, akkor az új ZD 14-42 mm/F3,5-5,6 ED objektívet kapjuk hozzá. Ennek külső kialakítása teljesen műanyag, beleértve a bajonettet is, de használat során nem tűnik „műanyag gagyinak”, még teljes zoomnál sem lötyög. A teljes zoomtartomány hajszálnyival kevesebb, mint 45 fok eltekeréssel bejárható, akadást az elforgatás során nem tapasztaltam. Az élességállító gyűrű – ahogy az összes ZD optikánál – elektronikus működésű, vagyis csak akkor fogja mozgatni a belső lencsetagokat, ha a gép MF módban van. Az elektronikus élességállító gyűrű használatát kicsit nehéz megszokni, már csak azért is, mert nem érezzük a két végállást, ill. túl gyorsan nem is forgathatjuk el, hiszen azt az optika nem tudja lekövetni.

Sorozat fényképezés, sebesség

JPEG sorozat hangfelvétele
Kattintson a képre!

RAW sorozat hangfelvétele
Kattintson a képre!

A Olympus E-510 sorozatfelvételi képessége nagyjából megegyezik az E-410-ével, legalábbis ami a sebességet illeti, hiszen a normál és automatikus expozíció sorozaton kívül már vakuteljesítmény és fehéregyensúly-sorozat is használható.

Az egy sorozatban készíthető képek száma megegyezik az E-410-ével, vagyis a puffer mérete is azonos. A sorozat felvétel a specifikációk szerint 3 kép/mp sebességgel történik, méréseink során ennél hajszálnyival nagyobb értéket kaptunk: mind RAW, mind JPEG formátumot alkalmazva 7 ill. 15 kép átlagát tekintve 3,07 kép/mp sebességet értünk el. JPEG tömörítést választva hosszabb sorozatok is készíthetők, HQ módban gyors memóriakártyával (50x és felette) témától függően akár 20-30 képig is kitart a gép. Ha a puffer betelik, a sorozatkészítés nem áll le teljesen, hanem folytatódik, de a következő kép elkészültéig meg kell várnunk, míg a pufferben legalább egy képhez szükséges hely felszabadul. RAW formátum esetén ez természetesen hosszabb időt vesz igénybe, mint JPEG-nél. A fenti képeken gyors CF kártyára készített RAW és SHQ JPEG formátumú sorozatfelvétel hangmintája látható, a képekre kattintva a hangfelvétel meg is hallgatható (lassú, xD kártyás felvétel az Olympus E-410 cikkben). A sorozat sebességét kategóriájában megfelelőnek találom, az egy sorozatban elkészíthető képek száma is elegendő.

A kártyára írás sebességét ezúttal is megvizsgáltuk, a mért értékeket a lenti táblázatban foglaltuk össze:

Képfeldolgozási ill. kártyaírási sebességek
Lexar 80× WA 2 GB CF 7700 KiB/s
Olympus 1 GB H xD 4000 KiB/s
Kingston 512 MB CF (narancssárga címkés) 2700 KiB/s
Olympus 256 MB M xD 2500 KiB/s

Ezúttal is kijelenthetjük, hogy ha komoly írási sebességet szeretnénk elérni, akkor használjuk a gyorsabb CF kártyákat, az xD-t tekintsük inkább egy kompatibilitás miatt beépített lehetőségnek.

Ha automatikus expozíció-sorozatot választunk, akkor 3 képet készíthetünk ±0,3..1 Fé lépésközzel. Ez az üzemmód nem jelenti a sorozatmód használatát, azt nekünk külön be kell állítani.

A vakuteljesítmény-sorozat hasonlóan az expozíció sorozathoz, 3 kép hosszban készülhet ±0,3..1 Fé lépésközzel.

Fehéregyensúly-sorozatot választva 3 vagy 9 képet fog elmenteni a fényképezőgép, 2, 4, 6 lépésközt használva a vörös és a zöld csatornán. Ezt a sorozatot az automatikus expozíció-sorozattal együtt, kombinálva is használhatjuk.

A kioldást 2 vagy 12 mp-es időzítővel, illetve vezeték nélküli távkioldóval (azonnali vagy 2 mp-es időzítő) végezhetjük. Ennek vevőegysége ill. vörös színű visszajelző LED-je a gép elején, a „markolat” mellett található.