Kipróbáltuk: Olympus E-410 teszt

0

Felépítés I.

Változások – a marketing diktál?

Az Olympus E-400-nál a szolgáltatások közül sokan hiányolhatták a korábbi E-330 modellben már bevezetésre került LiveView funkciót, amely a hátsó LCD-n jeleníti meg az élőképet, ezzel segítve az extrémebb helyzetekben történő fotózást. Az E-400 tesztje során én arra gondoltam, hogy az alacsony ár ill. a költséghatékonyság indokolja, hogy ezt a funkciót nem használhatjuk. Vélhetően azonban itt másról lehet szó, mivel a szintén olcsó és belépőszintű E-410-es modellbe már beépítésre került ez a lehetőség, méghozzá a LiveMOS szenzornak köszönhetően. Talán csak egy kis védősáncot húztak az Olympus E-330 köré, s miután az E-330 már befutott, a következő modellek már nem teremtenek neki komoly konkurenciát? Ki tudja…

A fejlesztések során azonban úgy tűnik, nemcsak pozitív, de negatív változások is történtek. Számomra érthetetlen, hogy mi okból volt szükség az érzékenység 1/3-ad Fé-es lépésközének visszaállítására, hiszen az E-400 már 1/3-ad Fé-enként engedte módosítani. Az ISO100 és ISO200 érzékenység között tehát ISO125 és ISO160 is választható volt. Az E-410-nél ezek a köztes értékek nem elérhetők.

Visszatérve a pozitív változásokhoz, érdemes megemlíteni az új LCD-t, amely kivételesen nem lett nagyobb méretű (2,5″-nál már hová növelnénk tovább egy ilyen kis méretű gépnél), ellenben a felbontását és a betekintési szögét megnövelték.

Ezen kívül a sajtóközleményben olvashattunk az új TruePic III képfeldolgozó processzorról, amely nagyobb sebességet, és hatékonyabb zajszűrést ígér.

Külsőleg szinte semmi változás nem történt, egyetlen kivételtől eltekintve, a korábbi Fn programozható gomb helyére a LiveView üzemmódot ki/bekapcsoló nyomógomb került, ill. az Fn funkcióját a bal oldali nyíl gomb vette át.

Főbb különbségek az Olympus E-400 és E-410 között
Olympus E-400 Olympus E-410
Képérzékelő CCD
11,2 Mpixel
Live MOS
11,8 Mpixel
Érzékenység ISO100-1600
1/3 blendénként
ISO100-1600
1 blendénként
Sorozat 3 kép/mp 5 RAW képig 3 kép/mp 6 RAW képig
LCD 2,5″
215.000 pixel (R+G+B)
2,5″
230.000 pixel (R+G+B)
LiveView (élőkép az LCD-n) nincs van
Csatlakozás számítógéphez USB 2.0 Fullspeed Hi-Speed USB 2.0
Témamódok 19 darab:
portré,
tájkép,
tájkép+portré,
éjszakai,
éjszakai+portré,
gyermek,
sport,
highkey,
lowkey,
berázás csökkentő,
makró,
természetmakró,
gyertyafény,
naplemente,
tűzijáték,
dokumentum,
strand és hó,
víz alatti,
víz alatti makró
20 darab:
portré,
tájkép,
tájkép+portré,
éjszakai,
éjszakai+portré,
gyermek,
sport,
highkey,
lowkey,
berázás csökkentő,
makró,
természetmakró,
gyertyafény,
naplemente,
tűzijáték,
dokumentum,
panoráma,
strand és hó,
víz alatti,
víz alatti makró

További összehasonlító képek:

Nikon D40X és Olympus E-410

Canon EOS-400D és Olympus E-410

Minden bizonnyal olvasóinkat az is érdekli, hogy a kissé magasabbra pozícionált E-510 és E-410 között milyen különbségek vannak. Erről sem feledkezünk meg, de ezt majd a hamarosan megjelenő E-510 tesztünk során közöljük, miután már az E-410-et kiveséztük.

Képérzékelő

tükör illetve mattüveg

LiveMOS szenzor

A képérzékelő a 4/3” típusú szenzorok között jelenleg a legnagyobb felbontású. Mérete 17,3×13,0 mm, ekkora felületre 11,8 millió képpontot helyeztek el. Ebből egyébként a képalkotáshoz 10,0 millió pixelt használ fel a gép.
Az új szenzornak azonban legfőbb vonzereje a LiveView üzemmód támogatása, melyről később részletesebben is írunk.

A NégyHarmados rendszer egyik jellemző tulajdonsága, hogy a képérzékelő negyedakkora területű, mint egy kisfilmes képkocka. Ebből kifolyólag az objektívek gyújtótávolságát 2-vel kell fejben felszoroznunk, hogy az azonos látószöghöz tartozó kisfilmes fókusztávolság értéket megkapjuk. Egy 50 mm-es objektív tehát itt már telének számít, míg egy 24 mm-es még nem ad igazán nagy látószöget.

A CCD-re objektív cseréje alkalmával esetleg felkerülő porszemeket a bekapcsoláskor automatikusan működésbe lépő ultrahangos (SuperSonic Wave Filter) tisztítórendszer rázza le, amelynek működését a váz felső részén elhelyezett kék színű (SSWF feliratú) LED jelzi. Ennek jó hatékonyságáról már többször megbizonyosodhatunk, s a – hogy stílusosan fejezzem ki magam – nagy port kavart szenzortisztító tesztünk során is az Olympus megoldása bizonyult a legjobbnak.

Az érzékenységet ISO100 és ISO1600 között állíthatjuk, a lépésköz 1 Fé.

Legnagyobb felbontásban 3648×2736 képpontból álló fotókat készíthetünk, ezeket RAW (.orf) vagy JPEG formátumban menthetjük el, de van lehetőség a RAW+JPEG módszer alkalmazására is. Ennek során a veszteségmentes és tökéletesen utófeldolgozható RAW kép mellé gyorsan és egyszerűen kezelhető JPEG kép is kerül.
Ez főként akkor hasznos, amikor egy eseményről igen sok képet készítünk, biztonsági céllal, s a végén csak a legjobbakat szeretnénk meghagyni. Ilyenkor a JPEG képeket gyorsan átnézhetjük és az eleve hibás felvételeket rögtön törölhetjük is, s csak azokkal a RAW fájlokkal kell foglalkozni, amelyek JPEG ikertestvére is már jó minőségű.

A JPEG tömörítési foka legnagyobb felbontásban két lépésben változtatható: SHQ (1/2,7) és HQ (1/8). Az SQ minőséghez tartozó felbontást a menüben adhatjuk meg a következő értékek közül: 3200×2400, 2560×1920, 1600×1200, 1280×960, 1024×768 és 640×480. A tömörítési fok 1/12, 1/8, 1/4 vagy 1/2,7 értékre állítható.

Optika

Ahogy azt már sokszor leírtam, véleményem szerint egy tükörreflexes fényképezőgép vásárlásánál nem szabad csak az adott váz képességeit és árát figyelni. Bizony nagyon oda kell figyelni a rendszerre is, mert hiába olcsó a váz, ha ahhoz csak speciális vagy drágább változatú objektív csatlakoztatható (lásd Nikon D40 és D40x). Nézzük meg tehát az adott rendszer jellemzőit, keresgéljünk az objektívkínálat között, hogy a számunkra fontos területeket milyen árú és milyen minőségű optikákkal tudjuk lefedni, esetleg az is érdekes lehet, hogy milyen az adott rendszer használtpiaca.

Mindazonáltal fontos tudnunk azt is, hogy a FourThirds rendszerhez egyelőre csak egy optika vásárolható, amely képstabilizáló lencsetagot is tartalmaz (Leica D-Vario Elmarit 14-50mm/F2,8-3,5 ASPH). Ez más rendszerekhez képest talán kis mértékű hátrányt jelent, hiszen a Canon és Nikon sok stabilizált objektívet kínál, a Pentax és Sony CCD eltoláson alapuló képstabilizálást épített a vázaiba. Az Olympus elsőként ezt az E-510-be építette be, de az E-410 még nem rendelkezik stabilizátorral! Így ha valakinek fontos, hogy stabilizált gépet használjon, az E-410-zel egyelőre nehéz helyzetbe fog kerülni.
Azt szerencsére már kilátásba helyezhetjük, hogy ha később vázat cserélünk, vásárolhatunk már stabilizált CCD-s változatot is. Feltéve, ha ez fontos, hiszen nem szeretném túlmisztifikálni ezt a dolgot, vagy azt éreztetni, hogy ez nagy hiányosság (jómagam – bár rendelkezem stabilizált objektívvel – igen ritkán használom az IS-t, de persze ez lehet azért is, mert nincs nagy telém).

Az Olympus E-410-re tehát FT bajonettes Olympus Zuiko Digital, vagy más gyártók (Sigma, Leica) optikáit tekerhetünk fel. Napjainkban már a FourThirds rendszer a gyújtótávolságok igen széles tartományát fedi le, a diagonális fisheye-tól kezdve az ultanagylátószögű zoomoptikákon és a makró objektíveken keresztül a nagy fényerejű telékig sokféle modellel találkozhatunk. Persze a két szélső tartomány ára egyelőre még igen borsos, hiszen a felső kategóriában találjuk ezeket a modelleket (400e Ft alatt nem nagyon állnak velünk szóba), de a gyártó már tervezi egy standard szériás ultranagylátószögű objektív bevezetését.

Ha a fényképezőgépet kit kiszerelésben vásároljuk meg, akkor az új ZD 14-42 mm/F3,5-5,6 ED objektívet kapjuk hozzá. Ennek külső kialakítása teljesen műanyag, beleértve a bajonettet is, de használat során nem tűnik “műanyag gagyinak”, még teljes zoomnál sem lötyög. A teljes zoomtartomány hajszálnyival kevesebb, mint 45 fok eltekeréssel bejárható, akadást az elforgatás során nem tapasztaltam. Az élességállító gyűrű – ahogy az összes ZD optikánál – elektronikus működésű, vagyis csak akkor fogja mozgatni a belső lencsetagokat, ha a gép MF módban van. Az elektronikus élességállító gyűrű használatát kicsit nehéz megszokni, már csak azért is, mert nem érezzük a két végállást, ill. túl gyorsan nem is forgathatjuk el, hiszen azt az optika nem tudja lekövetni.

E-410 ED 50mm/F2 Macro-val

E-410 a 14-42mm kit objektívvel

Tesztünk során a Zuiko Digital ED 50mm/F2 Macro objektívjét használtuk még, valamint felkerült a gépre az 50-200mm/D2,8-3,5 teleobjektív is.

Sorozat fényképezés, sebesség

JPEG sorozat hangfelvétele
Kattintson a képre!

RAW sorozat hangfelvétele
Kattintson a képre!

A Olympus E-410 sorozatfelvételi képessége nagyjából megegyezik az elődmodellével, legalábbis ami a sebességet illeti. Az egy sorozatban készíthető képek számát kb. 20%-kal növelték, így RAW formátumot használva a korábbi 5 helyett már 6 kép hosszúságú sorozatot készíthetünk. A sorozat felvétel a specifikációk szerint 3 kép/mp sebességgel történik, méréseink során ennél nagyobb értéket kaptunk: mind RAW, mind JPEG formátumot alkalmazva 7 ill. 15 kép átlagát tekintve 3,2 kép/mp sebességet értünk el. JPEG tömörítést választva hosszabb sorozatok is készíthetők, HQ módban gyors memóriakártyával (50x és felette) témától függően akár 20-30 képig is kitart a gép. Ha a puffer betelik, a sorozatkészítés nem áll le teljesen, hanem folytatódik, de a következő kép elkészültéig meg kell várnunk, míg a pufferben legalább egy képhez szükséges hely felszabadul. RAW formátum esetén ez természetesen hosszabb időt vesz igénybe, mint JPEG-nél. A fenti képeken a 256 MB-os xD kártyára készített RAW és SHQ JPEG formátumú sorozatfelvétel hangmintája látható, a képekre kattintva a hangfelvétel meg is hallgatható (gyors CF kártyás felvétel az Olympus E-510 cikkben lesz megtekinthető). A sorozat sebességét kategóriájában megfelelőnek találom, az egy sorozatban elkészíthető képek száma is elegendő.

A kártyára írás sebességét ezúttal is megvizsgáltuk, 15 RAW kép alapján.

Képfeldolgozási ill. kártyaírási sebességek
Lexar 80× WA 2 GB CF 6800 KiB/s
Olympus 1 GB H xD 4000 KiB/s
Kingston 512 MB CF (narancssárga címkés) 2700 KiB/s
Olympus 256 MB M xD 2600 KiB/s

A mért értékekből jól látszik, hogy ha fontos a gyors kártyára írás, akkor kerüljük a kis kapacitású, M-jelzésű xD kártyákat, célszerű gyors CF kártyát választani.

Ha automatikus expozíció-sorozatot választunk, akkor 3 képet készíthetünk +- 0,3..1 Fé lépésközzel. Ez az üzemmód nem jelenti a sorozatmód használatát, azt nekünk külön be kell állítani.

A kioldást 2 vagy 12 mp-es időzítővel, illetve vezeték nélküli távkioldóval (azonnali vagy 2 mp-es időzítő) végezhetjük. Ennek vevőegysége ill. vörös színű visszajelző LED-je a gép elején, a “markolat” mellett található.