Felépítés II.
Ergonómia
Az Olympus E-P1 tekinthető egyfajta ultrakompakt, cserélhető objektíves fényképezőgépnek, emiatt a valódi ergonómiáról, kényelemről nehéz is beszélni. A kényelmes fogásért azonban a gyártó mégis tett néhány lépést, markolat hiányában a gépváz elejére csak egy műanyag kiemelkedés került, mely bőr hatású texturáltságot kapott. A hátlapon szintén található egy kiemelkedés a biztosabb fogás érdekében, itt támaszthatjuk meg hüvelykujjunkat, valamint itt található az egyik vezérlőtárcsa is. A másik vezérlőtárcsa szintén a hátlapra került, ez a négyirányú navigáló nyilak funkcióját is megvalósítja. Mivel ez az apró tárcsa könnyedén elfordul, így az iránygombok megnyomásánál néha kellemetlen lehet, hogy azt a gép a vezérlőtárcsa elfordításának tudja be.
Az üzemmód tárcsát a váz bal oldalára helyezték. Ez nem emelkedik ki a gépvázból, forgatásához csak a hátlapból kinyúló tárcsát használhatjuk. Szokást igénylő, retro megoldás.
LCD és kereső
A fényképezőgépre 3″ képátlójú, 7,6 cm-es hasznos képméretű, felbontása 230 ezer szubpixel. Ez a méret és a felbontás manapság már átlagosnak tekinthető. A megjelenített kép részletgazdag, a színek jók, bár a lila megjelenítése inkább kékbe hajló. A kontraszt is megfelelő. A HyperCrystal LCD nagy betekintési szögű, így fej fölüli fotózásnál is könnyedén komponálhatunk.
Az LCD háttérvilágítását ±7 értékben módosíthatjuk, valamint szintén ±7 lépésben változtathatjuk meg a színezetét (hue).
Az kijelző erős napsütésben viszonylag jól látható, de sajnos az E-széria többi tagjához képest az E-P1 nem transzflektív kijelzőt kapott, ami azt jelenti, hogy erős napsütésben csak a világosabb részek lesznek jól láthatók, s szükség lesz a fényerő felemelésére.
A kijelzőn fotózáskor a legfontosabb paraméterek olvashatók le, úgy mint: vakumód, érzékenység, fénymérés, fókuszmód, arcfelismerés, fehéregyensúly, sorozat vagy önkioldó, stabilizátor mód, kép oldalarány, felbontás és minőség, záridő, rekeszérték, expozíció eltolás, hátralévő képek száma.
A gyorsmenünek és a négyirányú navigáló gombok funkcióinak köszönhetően ezek javarésze könnyen módosítható is. A gyorsmenüről a menürendszer oldalon olvashatnak bővebben.
Lejátszáskor ha a fényképezőgépet elfordítjuk, a kijelzett kép automatikusan a géppel együtt fordul, így portré állású képet is könnyedén megnézhetünk a kijelző teljes felületének használatával. A képekbe max. 14x-es mértékig nagyíthatunk. A teljesen kinagyított képen jól ellenőrizhető az élesség, elmosódottság közepes mértékben jelentkezik, de az 1×1 pixeles részletek is egész jól látszanak.
Érdekes azonban, hogy a teljesen kinagyított képeken JPEG tömörítés nyomait és blokkosodást vélhetünk felfedezni, ami alapján azt hihetnénk, hogy a SuperFine képek is erősen tömörítettek. Számítógépen kinagyítva a képeket viszont nem látható blokkosodás vagy JPEG kompresszió nyoma. Ezt már az E-450-nél és E-520-nál is tapasztaltuk, az új E-620-nál viszont ilyen probléma nem jelentkezik, így érdekesnek találom, hogy e gépben sem javították a nagyítás problémáját.
Mindenesetre ettől függetlenül a képélesség még ellenőrizhető, legalábbis általában. 14×-es nagyításnál azért arra számítani kell, hogy a kép lágyabbnak fog látszani, mint valójában.
Nagyított nézetben ha az Info gombot megnyomjuk, a képek között lépkedhetünk úgy, hogy a nagyítás megmarad. Így hasonló képeken jól ellenőrizhető, melyiknél sikerült leginkább eltalálni a fókuszt.
Ha nagyított nézetben az Info gombot megnyomjuk, a képek között lépkedhetünk úgy is, hogy a nagyítás megmarad. Így hasonló képeken valamelyest ellenőrizhető, melyiknél sikerült leginkább eltalálni a fókuszt.
A gépen külön kereső nem található, de opcionálisan vásárolhatunk hozzá vakupapucsba illeszthető átnézeti keresőt, ami persze kialakításából adódóan nem lesz használható bármilyen objektívhez. A VF-1 kifejezetten a 17 mm-es „pancake” objektív mellé készült.
A mindössze 20 grammos kiegészítő nyilván segít majd a retro érzés továbberősítésében.
Vaku
A vázra nem építettek vakut, ennek feltételezhetően a gép kis mérete, de nagy szenzora lehet az oka (bár a Sigma DP1 és DP2-re került villanó).
A felső részen rendszervakuk számára alakítottak ki vakupapucsot, amelybe az Olympus rendszervakuin kívül középpontos érintkezőjű vakukat is illeszthetünk.
Az Olympus E-P1-hez egyébként a gyártó a 14-es kulcsszámú FL-14-et ajánlja, ez kifejezetten ehhez a géphez fejlesztették, s azzal együtt jelentették be.
Az FL-14 TTL-Auto, Auto, vagy manuális módban működhet. Manuális módban azonban csak olyan gépvázzal tud működni, amely menüben kínálja a beállítható vakuteljesítményt, mivel a vakun nincs teljesítmény szabályozás.
A villanóra 3 gomb került, a teszt villantás, a módválasztó és a ki/bekapcsoló nyomógomb.
Működtetéséhez 2 db AAA méretű (mikro-) ceruza akkumulátorra vagy elemre van szükség (vélhetően emiatt nem is túl hosszú a működési idő). A vaku feltöltése friss akkumulátorokkal 4 mp alatt történik meg.
A használható legrövidebb szinkronidő: 1/180 mp, amelyet a menüben 1/60 mp-re növelhetünk, de megadhatjuk a vakus képekhez a legkisebb zársebességet is.
A vörösszemek kialakulását elővillantással csökkenthetjük. Ha esetleg mégis nyusziszemeket kaptunk a fotónkon, azokat akár a gépen belül is korrigálhatjuk (csak JPEG formátumnál). Erről képeket a „Különlegességek” oldalon publikálunk.
A használható vakumódok a következők: automatikus, vörösszem csökkentő, derítő, tiltás, vörösszem csökkentő lassú szinkron, lassú szinkron, lassú szinkron a második redőnyre.
Élességállítás, fénymérés
Az automatikus élességállítás 11 ponton történhet, kontraszt érzékelés elvén.
A fókuszmódok között az AF gombbal és a hátsó tárcsával válthatunk:
- S-AF: egyszeri autofókusz. Az exponáló gomb félig lenyomott állapotára indul az automata élességállítás, és a beállított fókuszmezőnek megfelelő terület távolságában marad. A gombot félig nyomva tartva és a képet átkomponálva a beállított élességállítási távolság megmarad.
- C-AF: folyamatos AF. Az élességállítás ez esetben is az exponáló gombot félig lenyomva indul, de a kép átkomponálásakor az AF pont alatti terület távolságának megfelelően változik. Alkalmas például mozgásban lévő dolgok folyamatos fókuszban tartására.
- MF: kézi élességállítás az objektív fókuszgyűrűjével. A gyűrű elektronikus vezérlésű, így a gép menüjében meghatározhatjuk az elfordítás irányát is.
- S-AF+MF: kombinált kézi és automata élességállítás. Az S-AF által beállított távolságot a manuálisan átállíthatjuk.
Kézi élességállítás is használható, ekkor akár 10×-es valós nagyítás is használható, amely a fókusz tökéletes beállítását teszi lehetővé, természetesen csak állványon.
Az élességállítás sikerességét a kijelző jobb felső sarkában megjelenő zöld kör és csipogás jelzi.
Sajnos a fényképezőgépre nem került AF segédfény, s ez az FL-14 vakuval sem hidalható át. Így kevés fénynél az AF bizony komoly gondban lehet.
A fénymérés digitális ESP (Electro-Selective Pattern), középre súlyozott átlagolt, vagy szpot elven (a kép 2%-án) történhet. Lehetőség van a HighKey és LowKey fotók készítésekor kifejezetten ehhez létrehozott szpot fénymérést használni.
Memóriakártya, akku, csatlakozók
A fém állványmenetet az optikai tengely vetületétől kb. 1,5 cm-re helyezték el, nagyjából a gép középpontja alá. Vélhetően nemcsak én örültem volna jobban annak, ha ez az eltolás nem jobbra, hanem balra történik, hiszen ebben az esetben a kártya és az akkumulátor fedlapját állványra helyezett gépnél is kinyithatnánk. Más kérdés, hogy precíz panorámázásra így is csak nehezen lenne alkalmas.
A fényképezőgép jobb oldalán, egy műanyag ajtó mögött találjuk az Olympusnál már megszokott, kombinált USB/AV kimenetet, valamint ezalatt a HDMI csatlakozót. Ezt a műanyag ajtót ezüst színű festékkel vonták be, így első ránézésre hasonló a szálcsiszolt fémburkolathoz. Remélhetőleg a festés nem kopik le egyhamar, mert a világosszürke műanyag jobban elütne a gépváz oldalán lévő fémtől.
A kártyafoglalat az akkumulátor előtt található, azzal közös ajtó mögött. Az akkumulátor fedlapja is műanyagból készült, s hasonlóképpen fémszínű festést alkalmaztak, mint a csatlakozók ajtajánál. Az akkumulátor ajtajának nyitott állapotában a fényképezőgép működőképes marad, így a fém megerősítést nem tartalmazó fedlap esetleges letörése nem okozza a gép használhatatlanságát
Az akkumulátort rejtő ajtó egy rugós kapcsoló elhúzásával nyitható. Ekkor az akkumulátor természetesen még nem esik ki, azt egy rugós retesz védi. Az Olympus E-P1-hez ugyanazt az akkumulátort használhatjuk, mint az E-rendszer újabb tagjaihoz (ld. E-620), vagyis a PS-BLS1 típusút. A Li-ion akkumulátor 7,2 V feszültségű, kapacitása 1150 mAh. Feltöltése külső akkumulátor töltőben (BCS-1) történik. A teljesen lemerült gyári akkut a kezelési útmutató alapján kb. 3,5 óra alatt tölthetjük fel, nekünk ez 2 óra 50 perc alatt sikerült (ami percre pontosan azonos az E-620-nál mérttel, persze ez nem is csoda, hiszen azonos akku, azonos töltő).
Az akku töltöttségének kijelzése három állapotú, tele érték, fél töltöttség, illetve üres jelzés lehetséges.
