Kipróbáltuk: Olympus E-P1 teszt

Mért értékek

A gép bekapcsolási ideje kompaktokhoz mérten jó, de ha SLR-ekhez hasonlítunk, akkor gyenge. A mért 1,5 mp-es érték szerencsére nem annyira lassú, hogy zavarónak érezzük.
Két kép elkészítése között normál (tehát nem sorozat) módban minimum 1,7 mp-nek kell eltelnie. Ez nagyon gyenge teljesítmény, ami azt jelenti, hogy ha előre nem tudunk felkészülni gyors sorozatok lövésére úgy, hogy sorozat módba kapcsolnánk, akkor az exponáló gomb gyors egymás utánban történő lenyomásával elég lassan tudunk csak újabb képeket készíteni. Kompaktok között ez még elfogadható értékű lenne, de SLR-hez viszonyítva bizony elég lapos.
Szintén lassúcska egy kicsit a kész képek közötti lapozás sebessége. Ha sok képünk van, akkor beletelhet jópár hosszú másodpercbe, mire megtaláljuk azt, amit éppen kerestünk.

Az élességállítás ideje is kicsit kompaktos, ez részben a 14-42 mm-es objektíven múlt, hiszen jól látható, hogy a 17 mm-es fix objektívvel már gyorsabb élességállítás is elérhető. A Panasonic Lumix DMC-GH1 viszont a 14-42 mm-es objektívvel is gyors volt (0,5-0,7 mp, szemben az Olympus E-p1 0,9-1,2 mp-ével).

Sebességét tekintve tehát még lehet fejleszteni a gépen, de ha azt nézzük, hogy ez a gép kompaktok között akar kitűnni, akkor ez még így is sikerülhet.