Különlegességek
Stabilizálás
Ahogy a legtöbb Olympus E-szériás fényképezőgépben (kivéve E-4xx-es sorozat), úgy az E-P2-ben is van szenzor eltoláson alapuló stabilizálás. Ennek köszönhetően bármilyen objektívet is használunk a stabilizálás elérhető. Kis hátránya viszont az optikai módszerrel szemben, hogy a keresőképet nem stabilizálhatjuk.
Az Olympus E-P2-ben is 3 féle stabilizálási mód használható:
- IS1 módban mindkét irányban stabilizál
- IS2 módban csak függőleges irányban stabilizál (vízszintes svenkelés)
- IS3 módban csak vízszintes irányban stabilizál (függőleges svenkelés)
A stabilizátor tesztet most a kitobjektív 42 mm-es (84 mm-nek megfelelő) fókusztávolságán végeztük. A kapott eredmény hasonlóan jó, mint az E-P1-nél annál egy hajszállal jobb, ami a kisebb gyújtótávolságnak köszönhető. Persze az ígért 4 Fé-et még így sem sikerült elérni.
Ha biztosra akarunk menni, akkor stabilizátor nélkül 1/80 mp-re lesz szükségünk. Stabilizátorral azonban akár 1/25 mp-cel is berázásmentes felvétel készíthető (legalábbis a záridőnként készített 2×10 kép alapján). Ez 1 2/3 Fé előnyt jelent.
Ha van időnk több képet készíteni és 50%-os esélyt adnánk a berázásmentes felvételnek (pl. sorozatot készítünk 10 képpel), akkor stabilizátor nélkül 1/40 mp, stabilizátorral 1/10 mp is használható lesz. Itt 2 Fé az előny.
Az Olympus E-P2 tehát hasonló stabilizálást biztosít, mint a többi stabilizátoros E sorozatú gép.
e-Portrait
Ez a lehetőség nem csak témamódban, de kész képek utólagos feldolgozásakor is rendelkezésre áll. A fő cél a bőr lágyítása, bár néha a hajba is belekap az algoritmus.
Képi üzemmódok
Ha a képek színezetén szeretnénk módosítani, a legegyszerűbb, ha képi üzemmódot váltunk. Itt ugyanis könnyedén kiválaszthatjuk a kevésbé telt színeket visszaadó „tompa” (Muted), vagy a teltebb (Vivid) beállítást. Ezen kívül portrékhoz beállított módot is találunk, amely enyhén világosabb és a bőrszínekre kihegyezett teltebb képeket eredményez. A fekete-fehér képek készítésénél különféle digitális szűrőket is használhatunk, illetve a színezett monokróm fotók is készíthetők.
Képmódok
Képkeménység / élesítés
Az élesítés mértékét -2..+2 között állíthatjuk, melyek finoman lágy és élesen kemény képeket eredményezhetnek.
Élesítés
Kontraszt
A kontraszt paraméterét is -2..+2 közé állíthatjuk be.
Nagyobb dinamikaátfogást igénylő témáknál érdemes csökkenteni.
Színtelítettség
Peremsötétedés korrekció
Az egyedi funkciók között találjuk a peremsötétedés korrekciót, amely a sarkok sötétedését hivatott javítani. Az angol menüben ezt Shading Comp. néven találjuk, míg a magyar fordítás itt a kissé félreérthető árnyék kompenzáció.
A kezelési útmutató szerint a gép ezen funkció bekapcsolt állapotban a sarkokat automatikusan kilvilágosítja, csökkentve ezáltal a peremsötétedést.
Nekünk továbbra sem sikerült látható különbséget elérni a ki és bekapcsolt állapot között
Árnyaltság
Négy féle mód közül választhatunk az árnyaltság tekintetében. A gép automatikusan is kiválaszthatja a szükségeset, de mi magunk is megadhatunk egyet a normál, sötét tónusú (lowkey) és világos tónusú (highkey) lehetőségek közül.
A világos tónusú képeknél szinte az egész képet világosítja a belső szoftver, míg a sötét tónusú képeknél a világosabb részekhez nem nyúl a gép.
Művészi szűrők
Az E-P2 két új művészi szűrővel gazdagodott, az egyik a tilt objektívekhez hasonló hatást keltő dioráma, a másik a filmes korszakban alkalmazott, de ma egyre divatosabb keresztbehívás effektus.
Érdemes megemlíteni, hogy az E-P2-nél már magunk választhatunk fehéregyensúlyt a művészi szűrők alkalmazása során is, sőt, expozíció korrekció is rendelkezésünkre áll. Így már nincs komoly korlátja annak, hogy valóban kihasználjuk az ebben rejlő lehetőségeket.
Sajnos félrefordítással még mindig találkozhatunk, a Light Tone a magyar menüben fénytónus szövegként szerepel, pedig a halvány tónus lenne rá a megfelelő megfogalmazás. Ugyanakkor a Pin Hole nem került lefordításra (lehetne pl. lyukkamera módnak nevezni az erős peremsötétedése miatt).
Művészi (Art) Módok
Vörösszem korrekció
Az E-P2 is kínál vörösszem korrekciós lehetőséget, ha külső vaku használatakor ezek kialakulnának. Mivel az E-P2-höz nem kaptunk most vakut, így az E-P1-gyel készült képeken mutatjuk be a vörösszem javítás hatékonyságát.
Árnyék kompenzáció
A digitális fényképezőgépek egyik legnagyobb problémája, hogy dinamika átfogásuk sajnos nem túl jó. A dinamikaátfogás mértékét sok tényező befolyásolja, ezek közül az egyik legjobban kézzelfogható a szenzoron található képpontok mérete. Nyilvánvaló, hogy egy kompakt gép kis szenzorán elhelyezett 10 millió képpont sokkal kisebb elemi érzékelőkből áll, mint egy négyharmados, vagy APS-C gép 12 millió pixelének egyike. Ez jobb dinamika átfogást eredményez a nagyobb szenzorú modelleknél.
Bár vannak erőfeszítések a dinamikatartomány kiterjesztésére, a dinamika hiánya manapság is sok képet tönkretesz (pl. borús időben az égbolt szimplán kiég, ahelyett, hogy a felhők árnyalatait látnánk a képen).
E probléma egyik javítási módszere az árnyék kompenzáció, amelynek során a sötétebb részeket szoftveresen felvilágosítjuk (így például bátrabban használhatjuk a negatív expozíció kompenzációt). A módszer hátránya, hogy így sajnos a képzaj is felerősödik.
Az Olympus E-P2-ben csak utólag alkalmazhatjuk az árnyék kompenzációt, s csak JPEG képekre. Az árnyék kompenzáció mértéke sajnos nem paraméterezhető. Érdemes megfigyelni, hogy az algoritmus nem csak a sötét, de a középtónusokat is világosítja.