Kipróbáltuk: Olympus OM-D E-M5 Mark II teszt

szerző:
Petur
-
0

Különlegességek

Nagy felbontású felvétel (40 Mpixel)

Az Olympus belátta, hogy évek óta erőltetett 16 megapixeles szenzorával nehezen rúghat labdába a megapixel-meccsen a ma már belépő szinten is 20-24 megapixeles DSLR-ekkel szemben. A megoldást a stabilizátor miatt elmozgatható szenzor jelentette. Az érzékelő apró, fél és egy pixeles elmozgatásával több expozícióból sokkal nagyobb felbontású kép is létrehozható.

Hasonló elgondolást követ a dolog, mint a Hasselblad pár éve bevezetett pixel-shifting technológiája, ahol az 50 megapixeles szenzor 4 vagy 6 felvételes, apró elmozdításával akár 200 megapixeles végső kép is létrehozható. A svéd gyártó azonban a középformátumban versenyez, így az Olympus most debütáló megoldása egyedülálló a kisfilmes (vagy annál is kisebb szenzoros) digitális fényképezőgépek között.

Az elképzelés itt is ugyanaz, az exponáló gomb megnyomása után 8 kép készül sorozatban. Először négyszer 1-1 pixellel eltologatva a szenzort a négy színkomponensű (RGBG) Bayer rács mentén, majd újabb négyszer a pixelek között, fél képponttal eltolva. A végeredmény JPEG kép esetén egy 40, RAW-ban pedig 64 megapixeles fotó.

Némi kompromisszumot azonban kötnünk kell. A legnagyobb az, hogy a 8 kép elkészítése legjobb esetben is kb. 1 mp-et vesz igénybe, ezalatt pedig a mozgó téma és a kézben tartott fényképezőgép is elmozdul. A nagy felbontású mód tehát csak állványról, statikus témák (például tárgyfotó) esetén alkalmazható. A gyártó tervei között szerepel egy kézből, mozgó témák esetén is használható mód kifejlesztése, de ez majd valamelyik következő modell lesz.

A kézből, vagy bemozdított állvánnyal készült nagy felbontású fotón a mozgás irányában finom, és szokatlan sávozottság figyelhető meg.

A kötelező állvány mellett nem árt a távkioldó használata sem, és a jobb felbontású optikának is örülni fog a gép. Amennyiben nincs módunk távkioldót használni a Képrögzítés menüben megtaláljuk a szolgáltatás beállításait és 0-30 mp-es késleltetett kioldást használhatunk. Ilyenkor a visszaszámlálás alatt teljesen elsötétül a kép. A hagyományos önkioldó nem használható. Szintén 0-30 mp közötti kivárás állítható be a nyolc felvétel mindegyike között. Erre főleg a vakus felvételeknél lesz szükség, ha ki kell várni a villanó feltöltődésének idejét.

További kompromisszum, hogy az érzékenység csak ISO100 és ISO1600 között állítható, a záridőt pedig 8-1/8000 mp közé redukálták. A nagy érzékenység és hosszú záridők tehát ugrottak.

A szolgáltatás egyébként kiválóan működik, az eredetihez képest valóban sokkal részletesebb képet adva.

Nagy felbontás mód




ISO100 (16 Mpixel)



ISO100 (40 Mpixel)



ISO200 (16 Mpixel)



ISO200 (40 Mpixel)



ISO400 (16 Mpixel)



ISO400 (40 Mpixel)



ISO800 (16 Mpixel)



ISO800 (40 Mpixel)



ISO1600 (16 Mpixel)



ISO1600 (40 Mpixel)



ISO100 (16 Mpixel)



ISO100 (40 Mpixel)



ISO200 (16 Mpixel)



ISO200 (40 Mpixel)



ISO400 (16 Mpixel)



ISO400 (40 Mpixel)



ISO800 (16 Mpixel)



ISO800 (40 Mpixel)



ISO1600 (16 Mpixel)



ISO1600 (40 Mpixel)



ISO100 (16 Mpixel)



ISO100 (40 Mpixel)



ISO200 (16 Mpixel)



ISO200 (40 Mpixel)



ISO400 (16 Mpixel)



ISO400 (40 Mpixel)



ISO800 (16 Mpixel)



ISO800 (40 Mpixel)



ISO1600 (16 Mpixel)



ISO1600 (40 Mpixel)



ISO100 (16 Mpixel)



ISO100 (40 Mpixel)



ISO200 (16 Mpixel)



ISO200 (40 Mpixel)



ISO400 (16 Mpixel)



ISO400 (40 Mpixel)



ISO800 (16 Mpixel)



ISO800 (40 Mpixel)



ISO1600 (16 Mpixel)



ISO1600 (40 Mpixel)

Wi-Fi

Az E-M5 maradt az egyetlen gép a sorozatban, amely (még) nem kapott Wi-Fi-t. Ezt a csorbát utódja, a Mark II végre kiküszöböli. A vezeték nélküli LAN szolgáltatás a többi OMD-ben lévőhöz hasonlóan működik, de legjobban egy mobil eszközzel, például okostelefonnal vagy tablettel használhatjuk ki a képességeit, hiszen ezekkel távvezérelhetjük is a gépet a Wi-Fi kapcsolaton keresztül.

Mindössze az Olympus Image Share szoftvert kell telepítenünk Android vagy iOS rendszerünkre, és a távvezérlésen kívül elérhető a képek áttöltése, szerkesztése, valamint geotagging funkció is.

Csatlakozáshoz most is használhatjuk a QR-kódos rendszert. A fényképezőgép hátsó kijelzőjén megjelenített QR-kódot be kell olvasnunk a mobillal és már is létrejön a kapcsolat.

A szoftver jól átlátható és könnyen kezelhető. Távvezérlésnél minden funkció nem állítható a mobilon keresztül, de látjuk a folyamatos élőképet, megadhatjuk a rekeszértéket, a záridőt és az expo kompenzációt. Hozzáférhetünk a fehéregyensúly és érzékenység opciókhoz, de önkioldó, sorozat és az üzemmódok váltása is rendelkezésre áll.

Stabilizátor

Az Olympus szeret olyan dolgokon is változtatni, melyek beváltak. Az igen hathatós, akár 4 fényértéket is kezünkre segítő stabilizátor például mai napig jónak számít, mégis hozzányúltak. Az eredmény egy hasonlóan 5-tengelyes, de CIPA mérési adatok szerint már akár 5 fényértéket segítő stabilizátor lett, mely ezúttal is a szenzor elmozdításával dolgozik.

Hatása nagyon szép, a kép zoomolásnál is stabilan jelenik meg az élőképen, ami a kézi élességállításnál is nagy segítség. A menüben és a gyorsmenüben állítható S-IS rendszer egy kikapcsolt és négy bekapcsolt állást kínál, melyek az alábbiak:

  • S-IS1: bármilyen irányú elmozdulást remegést csökkent.
  • S-IS2: csak függőleges irányban stabilizál.
  • S-IS3: csak vízszintesen stabilizál.
  • Auto IS: önállóan választja ki a fenti módok egyikét.

A fentiek az állóképekre vonatkozó stabilizátor opciói. Külön beállíthatjuk a videó stabilizátor (M-IS) módjait is, melynél kikapcsolt, szenzor eltolás+digitális stabilizálás, valamint csak szenzoreltolással dolgozó stabilizáció választható.

Tesztünk során kézből készítettünk képeket (100mm ekv. gyújtótávolsággal), minden expozíciós idővel 20-20 felvételt, majd ugyanezt megismételtük S-IS1 állásban is. 5 Fé csillapítást nem sikerült elérni, de a stabilizátor legjobb pillanataiban 4,5 Fé körüli rásegítést azért hozott. Hosszabb záridőknél a hatásfoka valamelyest csökkent, és 3,5 Fé körüli segítséget jelentett. Ez így is kiváló eredmény.

A készüléket rázkódásvédelmi üzemmóddal is ellátták, mely 1/320 mp-nél hosszabb záridő esetén automatikusan elektronikus zárra vált, így kiküszöbölve a zár keltette élességromboló rezgéseket. A menüben 0, 1/8, 1/4, 1/2, 1, 2, 4, 8, 15, 30 mp késleltetési idő is állítható a rázkódásvédelem mellé, melyet sorozattal kombinálva is használhatunk.

HDR

HDR módban ugyanazokat a beállításokat kapjuk, mint azelőtt. Az expozíció megkezdése előtt elsősorban azt kell eldöntenünk, hogy rábízzuk a gépre a képek összeillesztését, vagy mi szeretnénk elvégezni ugyanezt egy számítógépes szoftverben.

Ha az automatikus verziót választjuk 4 képet készít sorozatban a készülék (automatikusan gyors sorozat módra vált), majd ezeket néhány másodperc alatt egyesíti egy nagyobb kontrasztátfogású JPEG képpé. HDR1 és HDR2 mód állítható be. Az utóbbi nagyobb expozíciós lépésközökkel készíti a sorozatot, így a HDR hatás is erősebb.

Amennyiben utólag magunk szeretnénk összeilleszteni a fotókat, 3, 5 vagy 7 képes sorozatokat készíthetőnk 2 fényérték expozíciós lépésekkel, illetve 3 vagy 5 képes sorozatot 3 fényérték lépésközökkel. Az utómunka így jóval hosszadalmasabb, képenként akár több perces, de jobbára saját ízlésünknek megfelelő végeredményt kapunk. Nagy előnye még, hogy RAW-ban is készíthetünk képet, ami szélesebb körű beállítási lehetőségeket, eleve jobb kontrasztátfogást jelent. Ráadásul a sorozat eredeti képeit is felhasználhatjuk, míg az automatikus módokban csak a végső JPEG-et menti kártyára a fényképezőgép.

Az alábbiakban először kikapcsolt állásban készítettünk egy ellenfényes/árnyékos fotót, majd HDR1 és HDR2 automata módokban. A táblázat utolsó képe 5 JPEG kép (2 Fé lépésekben) utólagos szoftveres egyesítésének végeredménye.

HDR

Többszörös expozíció

Jól el lehet játszani két kép egymásra fényképezésével is, bár nem túl gyakran használt szolgáltatás lesz. Beállítási lehetőségeink viszonylag korlátozottak. Kiválaszthatjuk, hogy normál egyképes módban, vagy két képet egymásra fotózva akarunk-e dolgozni. Beállítható továbbá Automatikus lépésszámláló, illetve két kész felvétel fedésbe hozása is. Utóbbi azt jelenti, hogy a kártyán tárolt RAW képeink közül kettőt egymásra montírozhatunk (pontosabban a gép automatikusan egyesíti őket), és egy új képet menthetünk.

Kompozit mód

A Kompozit mód M-állásban a záridő érték növelésével állítható be. A BULB funkció után találjuk a záridő sorban. Nem véletlenül, hiszen akár több perces expozícióra is képes. Mindezt néhány másodperces képek automatikus sorozatával, melyet csak elindítanunk kell. A készülék addig lövi egymás után a hosszú záridős sorozatot, amíg le nem állítjuk. A képek 1/2 és 60 mp közötti záridejűek lehetnek.

Fotózhatunk vele klasszikus, elhúzott autólámpás éjszakai utcákat, használhatjuk fényfestéshez és a csillagjárás megörökítéséhez is. Alkalmazásához a gépet állványra kell erősíteni és érdemes távkioldót is használni.

ISO100, 14mm, F7,1

ISO100, 14mm, F7,1

Trapéz korrekció

Egy fokkal érdekesebb és talán többet használt funkció lesz az új Trapéz korrekció. Ez különösen a nagylátószögű objektívek megnyúlt perspektívájának hatásait javítja, nevezetesen a távolban erősen összetartó párhuzamos éleket. Biztos mindenki belefutott már, hogy épületfotónál a gépet döntve a párhuzamosok „megdőlnek”.

Nem túl egyedi szolgáltatás, hiszen máshol láttunk már hasonlót – még ha nem is gyakran – annyiban azonban új, hogy itt realtime, az élőképen, az expozíció előtt korrigálhatjuk a „dőlést”, és nem a kész fotót utólag szerkesztve.

A korrekció persze ezúttal is szoftveres, de a RAW-ba mentett képeinken is látszani fog a hatása, és már a helyszínen, a képernyőn pontosan belőhető mekkora korrekciót szeretnénk és ehhez képest hová komponáljuk a főtémát. Mindenképpen profibb így a végeredmény, mint a fényképezőgép menüjében, vagy utólag valami szoftverben bűvészkedve.

Az E-M5 Mark II hátsó tárcsájával a függőleges dőlést korrigálhatjuk +/- 20 lépésben, az első tárcsával pedig a párhuzamosok vízszintes összetartását – tehát ha nem pont szemből fotóztuk az épületet – ugyanilyen mértékben. Sajnos a kétféle korrekció együtt nem használhat. Vagy az egyiket állítjuk be, vagy a másikat. Mindeközben az iránygombokkal néhány pixeles lépésekben egy irányba eltolható a képérzékelő, így ha a korrekció miatt a téma kilógna a képmezőből kismértékben „visszahozható” a kivágásba. Ez a léptetés nem szoftveres, hanem a szenzor valódi, fizikai eltolásán alapul.

Az alábbiakban ferdén, 32mm-es (ekv.) nagylátószöggel fotóztunk egy könyvet, majd a gép pozícióját megtartva beállítottuk a legnagyobb perspektíva korrekciót. Az eredmény a második képen látható. A harmadik fotó az első kép számítógépen (a Photoshop Lens Correction szűrőjével) elvégzett hasonló korrekcióját mutatja.

Trapéztorzítás korrekció