Optika I.
Jellemzők
Biztosan sokan tudják már az olvasók közül, hogy a zoomátfogást nem lehet a végtelenségig növelni. Minél nagyobb egy optika zoomátfogása, annál nehézkesebb jó minőséget elérni. A cserélhető objektíves tükörreflexes gépeknél pl. fix gyújtótávolságú objektívekkel lehet elérni a legjobb minőséget. Egy kompakt, egybe épített gépnél persze ez nem a legjárhatóbb út, itt mindenképpen érdemes zoomoptikát szerelni a vázba, hiszen így csere nélkül használhatunk kisebb vagy nagyobb látószöget.
A szuper- és ultrazoom fényképezőgépek 6×-12× zoomátfogásúak általában, ritkább esetekben elérték a 15×-es illetve most már a 18×-os optikai zoomot. Az Olympus azonban ismét világelső, hiszen a 20×-os zoomátfogású optikával is először alkotott digitális fényképezőgépet, sőt, ebben a kategóriában a 26 mm-nek megfelelő fókusztávolság is egyedülálló.
Az ideális minőséghez és a kis mérethez a fejlesztők nagy törési mutatójú, dupla aszférikus és extra alacsony szórású lencséket is felhasználtak.
A fényerő nagylátószögnél f/2,8, amely jó érték, tele állásban f/4,5, amely kiváló ekkora gyújtótávolságnál.
Általános képminőség
Ahogy az várható volt, a képminőség kissé kompromisszumos. 26 mm-nek megfelelő teljes nagylátószögnél a sarkokban enyhe szférikus hiba (homályosodás) fedezhető fel. A képek egyéb részei közepesen lágyak. A zoom közbenső részén részletgazdagabb, élesebb képeket kapunk, s a gömbi hiba sem jelentkezik. A zoomtartomány végén, a tele állásban viszont ismét optikai hibák jelennek meg: kép széleinek erős lágyulása, ellenfénynél jelentős kontrasztvesztés, valamint kromatikus aberráció. Érezhető tehát, hogy a nagy zoomnak is megvan az átka, a teljes tele állás olyan nagy gyújtótávolságú, hogy a beépített stabilizátor ellenére is nehéz kézben tartani, s a képminősége sem 10 Mpixeles géphez méltó. Köztes állásoknál viszont jól dolgozik a gép.
Az összkép végülis jó, ha figyelembe vesszük az elért zoomátfogást, az eredmény nem rossz. Kromatikus aberráció szinte mindig jelentkezik, a geometriai torzítás sem nulla (köztes zoompozícióknál is párnatorzítás látható), de aki igazi nagylátószöget szeretne és óriási telét, mindezt stabilizálva, annak nincs túl sok választása.
Kromatikus aberráció
A színi hiba az ED tagok ellenére megjelenhet a képeken. Bár jelentősebb mértékben inkább tele állásban számíthatunk rá, nagylátószögnél is előfordul. Mértéke kissé közepes feletti.
Ne felejtsük el, hogy 20×-os zoomátfogással dolgozhatunk, s a képek is óriási felbontásúak.
Nagylátószögnél mindössze 5-6 pixel széles elszíneződést tapasztalhatunk, teljes tele állásnál viszont akár 12-15 pixel széles is lehet a színi hiba, átlagos értéke 9-11 pixel.
Legrosszabb esetben (teljes tele állás, nyitott blende) 10×15 cm-es fotón 0,6 mm, átlagos esetben 0,4-0,5 mm szélességű a kromatikus aberráció megjelenése.
A rekeszelés hatékonyan csökkenti ugyan a színhiba megjelenését, de teljes tele állásban megszüntetni nem tudja.
Ha az SP-560UZ optikájával kellene összevetni, azt mondhatnánk, hogy az SP-570UZ-é jobban sikerült, haszjálnyival enyhébbek a színi hibák, s a rekeszelés is hatékonyabban segít ennek csökkentésében.
A tesztfotók F2,8/4,5 és F8 blendével készültek.
Kromatikus aberrációk
Zoom
Az Olympus SP-570UZ igazi nagylátószögtől szupertele állásig kínál beállítható gyújtótávolságot, mely kisfilmre átváltva 26 mm és 540 mm közötti lehet.
Ezen felül a gép rendelkezik ún. pontos zoom funkcióval, amelynek során a max. 3 Mpixeles felvételeken digitális képkivágás is eszközölhető (ez nem rontja a képminőséget), illetve digitális zoom is használható, amely maximális felbontásban is rendelkezésre áll, mértéke maximum 5×-ös (ez gyengébb képminőséget eredményez).
Optikai és digitális zoom
