Kipróbáltuk: Olympus XZ-1 teszt

Bevezetés és újdonságok

Bevezetés

Divat ide, vagy oda, mindig is szerettem a retrót. Sőt azt is, hogy olyan megfoghatatlan, olyan semmilyen ez a fogalom. Sokmindenre ráhúzhatjuk, így az Olympus XZ-1-re is. Ez a gép azonban nem a trendi régies külsőre játszik, és nem a sok évtizeddel ezelőtti filmes kezelőszervekre, vagy funkciókra. Talán 8-10 évet repít vissza az időben, ami digitális fotós szemmel már maga a történelem. Akkoriban még szinte elérhetetlen volt egy DSLR és akadtak olyan kompaktok, melyek nem csak pillanataink dokumentálására, de fényképezésre is alkalmasak voltak. Sőt akadtak olyanok, amik zoomátfogás helyett, fényerős objektívjükkel vették le a lábáról a fotóst. Persze ilyenek ma is akadnak, de ritkák mint a fehér holló. Itt van mindjárt tesztalanyunk, amely az érdekesség kedvéért nem is fehér, hanem fekete. Fényerőben viszont a jelenlegi legjobbak között van. A kompaktok között ez talán (jobb esetben) 2-3 gépet jelent ma a piacon.

A Olympus ZX-1-et úgy alakították ki, hogy lehetőleg minél több fotós helyzetben helyt álljon és ez a sokat szidott „átlagkompakthoz” képest sikerül is neki. Nem csak fényereje veri magasan az megszokottat, de valamivel nagyobb szenzort is kapott, mely gyors felvételkészítést is lehetővé tesz. Ráadásul a gyártó nem ragaszkodott rekordméretű felbontáshoz sem. Beérték 10 megapixellel, ami a 2-3 évvel ezelőtti felbontásplafon, és mindenképp jót tesz a képminőségnek.

A kis gépet persze sok földi jóval ellátták, ami nem az elmúlt éveket, inkább a mai kort idézi. A múltból csak néhány, mára elfeledett jóságot mentett meg. Itt van példának a hátsó kijelző, mely a legmodernebb OLED technológiát vonultatja fel. A gép HDMI kimenetet és külső vakucsatlakozót is kapott, sőt ugyanide egy speciális csatlakozó is került, melyre külön megvásárolt elektronikus kereső tehető.

Természetesen a kézi és a félautomata módok mindegyikét megtaláljuk rajta, ahogy teljesen automatikus üzemmódban is használható. Ezt a gépet mégsem a kezdőknek, inkább a minél kevesebb kompromisszumot kedvelő, kreatív fotósoknak készítették, akik számára már az Olympus PEN rendszer és cserélhető objektívjei is kényelmetlenséget jelentenek, és a még kisebb méretre esküsznek. Ennek fényében tekinthetjük az gyártó csúcskompaktjának is, a kisebb érzékelős modellek között.

Konkurensek

A XZ-1 szériájának első képviselője, és láthatóan nem zavarta az Olympust, hogy nagyon hasonló nevet választott a Panasonic és a Kodak XZ-1-es modelljéhez. Igaz ezek némileg más területeken kívánnak érvényesülni. A Panasonic gépe nagy zoomátfogást kínál kis vázban a Kodak pedig egy vízálló készülék.

Ha valódi ellenfelet keresünk sokkal inkább a Canon PowerShot G12-t és a Nikon Coolpix P7000-et kell elővennünk. Mindkettő, kisméretű, fémvázas, külső vakucsatlakozós kompakt, mely inkább a fotósokat megcélzó képességeivel tűnik ki a mezőnyből. Az Olympus XZ-1 ezeknél kisebb, zoomátfogásban is szerényebb, de jobb fényerőt nyújt.

balra: Nikon Coolpix P7000
jobbra: Olympus XZ-1

Hasonló felfogásban készült konkurens a Panasonic Lumix DMC-LX5, mely szintén egy kisméretű, masszív fémvázban kapott helyet. Zoomátfogása 3,75x-ös, felbontása pedig „csak” 10 megapixel, viszont 1:2,0 kezdő fényerőt kínál 24mm-nek megfelelő nagylátószöggel, és az átlagnál nagyobb képérzékelőt. Méretében és tömegében az XZ-1 erre a gépre hasonlít leginkább.

Végül, de nem utolsó sorban, a Samsung EX-1-et említhetjük, mely ugyanúgy 10 megapixeles, átlagtól hangyányival nagyobb szenzort kapott. 24mm-nek megfelelő gyújtótávolságról induló optikája 1:1,8 kezdő fényerejű, és tele állásban sem romlik 1:2,4 alá. Ez kicsit jobb az Olympusnál, viszont a tele végállás csak 72mm-nek megfelelő. Ezt a gépet szintén 3″-os OLED kijelzővel szerelik, mely a Canonéhoz hasonlóan kihajtható.

(Linkek az említett gépek tesztjeire lentebb…)