Felépítés
Mint már említettem az FZ10-es felépítése megközelítőleg azonos a korábbi FZ modellekével. Ennél a darabnál is a súlyos, nagy méretű objektív határozza meg a gép fogását, azaz bal kézzel mindenképp alá kell támasztani az obit. A jobb kéz számára kialakított markolat csak részben, de épp a megfelelő helyeken gumírozott, ami igen kellemessé teszi a masina használatát. A kezelőszervek elhelyezkedése már közel sem ilyen jó: szó mi szó, az LCD fölé helyezett gombok szellőssé, átláthatóvá teszik a gép hátoldalát, de sajnos tökéletesen elérhetetlenek. Két kézzel tartva a fényképezőgépet hozzávetőlegesen 8 cm-es hüvelykujjra lenne szükség az EVF/LCD jelű kapcsoló eléréséhez. A kijelző feletti három gombtól eltekintve a gép könnyen használható, az összeszerelés minősége kiváló, a kategórián belül is példaértékű. A vezérlő- és módválasztó tárcsák finoman, de pontosan járnak, a fókuszgyűrű precíz beállítást tesz lehetővé.
A gép hátulján egy 2,0″ átmérőjű 130.000 pixel (416×312) felbontású LCD található, amely igen jó fényerejű, még erős napsütésben is viszonylag jól látható. Részletgazdagságára sem lehet panasz, a visszajátszás során már 8x-os nagyítás esetén is ellenőrizhető a kép élessége, a legnagyobb nagyítás (16x) és felbontás (4 Mpixel) esetén pedig 144 pixel szélességű képrészletet jelenít meg az LCD. Kiváló! A 16x-os nagyítás mellett már igen lassú a scrollozás, ezért a vizsgálni kívánt képrészletet érdemes már 4x-es nagyításnál középre helyezni, majd ezután ráközelíteni.
Az EVF már távolról sem ilyen impozáns: mindössze 114.000 pixelből áll, fakó, kékes színei nem is hasonlítanak az LCD-n láthatókra. Mindössze 12,6°-os szögben látszik, ami hozzávetőlegesen egy 15 colos monitor 120 cm távolságból adódó látványának felel meg. Összehasonlításképp: a Sony DSC-F828 EVF-e 20,5°, Fuji F7000-é 19° alatt látszik. Ugyanakkor szimpatikus +-4 dioptria korrekció, még akkor is, ha körülményes a beállítása, mert nehezen elérhető a szabályozótárcsa, és hát az EVF gyenge képminősége sem segíti a rövid- avagy távollátó fotósokat. Viszont mindkét kereső 100%-os képet mutat, a leolvasható információk pedig minden igényt kielégítenek: program üzemmód, vaku mód, fehéregyensúly, fényérzékenység, felbontás, JPEG tömörítési fok, hátralevő képek száma, akkumulátor töltöttsége, optikai stabilizátor mód, autófókusz mód, expozíció korrekció, vaku teljesítmény korrekció, fókuszkeret, blende és záridő, élő hisztogram, élességállítás visszajelzés, és manuális módban a választott expozíció eltérése az ideálistól. Az információk három fokozatban kerülhetnek a kijelzőre illetve választható – a komponálást segítő – kilenc részre osztott kijelző mód is.
 |
 |
Az objektívre szinte ráfekszik a vaku. Ez az elsőre talán furcsa kialakítás a vaku nyitásakor nyer értelmet: a villanófény nagyon magasra nyílik; egészen pontosan 7,5 cm-rel magasodik az optikai tengely fölé. Eme kialakítás jótékony hatása elsősorban a vörösszem-effektus csökkenésében érhető tetten; másrészt elviekben az objektívtől mindössze 8 cm-re fekvő tárgyak fotózását is lehetővé teszi, ami, a 72 mm szűrőméretű objektívet figyelembe véve, nem kis teljesítmény. Vörösszem-effektus szinte soha nem fordult elő, még kikapcsolt vörösszem-effektus csökkentés esetén sem. Az alábbi vakuprogramok választhatók: automata ill. lassú szinkron vörösszem-effektus csökkentéssel, automata és derítés. A vakuteljesítmény +-2 Fé-kel változtatható, 1/3 Fé-enként. A teljesen kisütött vaku (tele állás, távoli fókuszpont, +2 vakuteljesítmény) feltöltéséhez is elegendő 4 mp, átlagos esetben viszont ez az időtartam 1-1,5 mp körül alakul.
Az FZ10 nagy hiányossága, hogy semmilyen AF segédrendszert sem építettek bele. Ezt kevés fény esetén igencsak megsínyli az AF, az átlagosnál előbb dobja be a törölközőt az automatika. Főleg tele állásban teljesít feltűnően gyengén a kontrasztérzékelős rendszer.
A gép tetején vakupapucs is helyet kapott. Erre középpontos érintkezőjű vakuk illeszthetők, illetve a Panasonic saját, igen egyszerű külső vakuja. A gép a csatlakoztatáskor visszajelez, ezután pedig már menüből irányíthatjuk a külső vakut. Preset ill. Manual módok közül választhatunk, melyek közül az első fix ISO 100 F2,8 beállítást jelent – azaz a vakura bízza a villantást, így az elsősorban a Panasonic FL28/PE-28S külső vakuval használható.
 |
 |
Az egyik legérthetetlenebb hibája az FZ10-nek az – egyébként fém – állványmenet elhelyezése. Nem elég, hogy nem esik az optikai tengely vetületébe, de olyan közel van az akku/SD fedélhez, hogy legyen bármilyen apró az állványcsavar lapkája, bizton megakadályozza majd a fedél nyitását. Nem nagy hiba, de adott esetben borzasztó idegesítő lehet, főleg úgy, hogy az objektív alján található fémtalp szinte kínálja magát az állványmenet számára.
 |
 |
 |
A fedelek kiképzése példaértékű, főleg a gép jobb oldalán található DC csatoló és a bal oldali A/V-USB kettőst rejtő megy élményszámba. De az előbb már említett akku/SD ajtó is rendben van, és a bepattanó akksinak köszönhetően nem kell attól sem tartani, hogy a fedél nyitásakor esetleg a földre esik az akkumulátor.
