Kipróbáltuk: Panasonic DMC-LX2 teszt

Felépítés I.

Változások

Külsőre alig történt változás a DMC-LX1 óta, igaz nem is telt el
túl sok idő a két gép bejelentése között. Alig egy év. Megmaradt az
előd legfontosabb újdonsága a 16:9 oldalarányú képérzékelő, bár most
8 megapixel helyett 10-et kapunk ugyanakkora területen, ami régi
sirámunkat az egyre nehezebben kezelhető zaj kérdését is felveti, de
erről majd később! Üdítő újdonság, hogy a 4:3-os oldalarányú LCD
helyett 16:9-est raktak a gépre, ami így igazodik az érzékelő
arányaihoz. A megnövekedett felbontás persze nagyobb képméretet
jelent, esetünkben 4224 x 2376 pixelt, a natív oldalaránynál. Az
objektív maradt a jól bevált Leica DC Vario-Elmarit, 4x optikai
zoommal, és a kisebb felbontásoknál használható EZ zoomal, ami ez
esetben max. 6,2x zoomot jelent.
A DMC-LX2-ben már a legújabb
fejlesztésű Venus Engine III képfeldolgozó rendszert találjuk, ami
gyorsabb működést és magasabb érzékenységen is hatásos zajszűrést
ígér, jobb képminőség mellett. Az ígéret mellé úgy látszik tettek is
kerültek, hiszen az ISO 80-400 tartományról ISO 100-1600-ra növelt
érzékenységnél ki is próbálhatjuk a rendszer képességeit. A gép
rendelkezik egy úgynevezett Magas érzékenység témamóddal, ahol az ISO
3200-al ekvivalens érzékenység az alap.

A fehéregyensúly gyári programjainak köre az Árnyék beállítással bővült, és fejlesztettek a
finomhangoláson is. Úgyszintén bővültek a motívumprogramok a Vízpart,
Légifotó, Baba 2 (a Baba 1 program mellé) valamint az imént említett
Magas Érzékenység módokkal. Fejlődött a videófelbontás is, bár a
szemünknek is folyamatos 30 kép/mp sebesség az elődben is meglévő 848
x 480 felbontásban érhető el. A maximumot mégis az 1280 x 720 méret
jelenti, igaz csak 15 kép/mp sebességgel.
Nem túl jelentős
változás, de az eddigi harmadoló kompozíciós segédrács mellett
átlósat is beállíthatunk az LCD-n. Az eddig támogatott Secure Digital
(SD) és Multimedia Card (MMC) memóriák mellett megjelenik a legújabb,
nagy kapacitású SDHC kártyaformátum is, így 2 GB-nál nagyobb
adattárolókkal is próbálkozhatunk. Szintén érdemes megemlíteni, hogy
a DMC-LX2 fogyasztása 25%-al javult az elődhöz képest. A gyári
mérések szerint ez kb. 300 fotót jelent egy akkufeltöltéssel.
A
menüt kialakítását némileg áttervezték, de ami a legfontosabb, hogy a
magyar nyelv is választható a menünyelvek közül. Persze azt újra meg
kell jegyeznem, hogy ha magyar a menü, akkor néhány beállítási pont
miért nincs lefordítva? Igaz, hogy ebben a „globalizált
világban” az ON, OFF, Manual, Sec., és Min. jelentésével már egy
4 éves is tisztában van, de ha már lúd, hát legyen kövér! Ha már
magyar, legyen magyar!

Számos területen előrelépés történt, néhány esetben azonban
elmarad a DMC-LX2 a korábbi modell teljesítményétől. Közülük talán
legkevésbé fájdalmas a TIFF képformátum hanyagolása. Megmaradt a
sokkal kényelmesebb és kevesebb memóriát foglaló JPEG, valamint a
nagyobb szabadságot adó RAW formátum. A TIFF-ért nem ejtünk könnyet.

Látszólag nem visszalépés az újonnan bevezetett belső memória,
viszont ha azt veszem, hogy egy 10 megapixeles gépbe mindössze 13 MB
került, amire egy árva RAW sem fér el, és JPEG-ből is alig, illetve
ha hozzászámolom, hogy az LX1-hez volt azért egy 32 MB-os SD kártya
ajándékba, akkor joggal nevezhetjük visszalépésnek.
A puffer
mérete és a sorozatfényképezés teljesítménye sajnos nem javult. Az
előd 5 db Fine minőségű és 9 db Standard tömörítésű fotója után itt
csak 3 db Fine és 5 db Standard kép készíthető, a sebesség pedig 2 és
3 kép/mp-ről 1 és 2 kép/mp-re csökkent.

Képérzékelő

A Panasonic DMC-LX2 elődjével azonos, 1/1,65″-os CCD
érzékelőt kapott, amely természetesen a Panasonic (Matsushita) házi
gyártmánya. Az érzékelő a digitális fényképezőgépek 99,9%-nál használ
4:3 oldalarány helyett a széles képernyős TV-k, 16:9-es oldalarányát
használja. A Panasonic által jó ideje alkalmazott oldalarányt már
több más gyártó is alkalmazza fényképezőgépeiben, a DMC-LX2 (és
elődje az LX1) azonban mégis más, hiszen itt ez a natív képarány.
Egyéb modelleknél az elkészített 4:3-os kép tetejének és aljának
levágásával érik el a kívánt 16:9-es arányt, míg itt eleve ilyen kép
készül teljes felbontásban és a 4:3, 3:2 arányú fotóknál alkalmaz a
gép vágást. Az utóbbi esetben a névleges 10,2 megapixelnél kisebb
felbontást kapunk, mivel a fényképezőgép „lecsapja” a
széleket. Az eredeti 16:9 oldalaránynál maximum 4224 x 2376 képpontos
(10,2 megapixeles) képek készítésére van módunk, 3:2 aránynál ez 3568
x 2376 (8,5 megapixel), 4:3-nál pedig 3168 x 2376 képpont (7,5
megapixel).

Néhány éve még csak a nagy érzékelős digitális tükörreflexes gépek
kiváltsága volt az ISO 1600 körüli érzékenység. Napjainkra szép
lassan beszivárgott a kompaktok közé is. A képérzékelők mérete ugyan
nem nőtt, ami nagyobb érzékelőhelyeket és ezáltal kordában tartható
zajszintet jelentene, de a fejlettebb képfeldolgozó processzorok
azért megpróbálják felvenni a harcot. Ilyen az új Venus Engine III
is, melynek révén a gép érzékenysége ISO 100 / 200 / 400 / 800 / 1600
értékekre állítható. A motívumprogramok közül Magas Érzékenység módot
is választhatunk, ami ISO 3200-nak megfelelő érzékenységet jelent.
Ilyenkor a gép egy kisebb felbontású, előzetesen zajszűrt képet
interpolál a kívánt felbontásra. Az eredmény ugyan viszonylag
zajmentes, de a részletek nagy részének is búcsút inthetünk.

Optika

A Panasonic LUMIX sorozat egyik védjegye a Leica objektív, amely
igazság szerint a japán gyár terméke, nem pedig a nagynevű német
manufaktúráé, de közös tervezés minőség terén pedig felveszi a
versenyt bármely más digitális kompakt optikájával.
Elődjétől
örökölte Leica DC Vario-Elmarit objektívét a DMC-LX2, és ami ott
bevált, az is sem mond csődöt, sőt! A 6,3-25,2 mm-es optika kisfilmes
értéken 28-112mm-nek felel meg látószögben. Ez 4x optikai zoomot
jelent, ami 4x digitális zoomal egészíthető ki, ha engedélyezzük ezt
a menüben. Persze az átlagnál nagyobb látószöget csak széles, 16:9-es
oldalaránynál adja. Az oldalarányok között az objektívház tetején
lévő háromállású kapcsolóval válthatunk, ami egyben a menüből
választható képméretet is meghatározza.

A zoom az exponáló gomb körüli gyűrűvel állítható és kb. 2,3
másodperc alatt állítható egyik végállásból a másikba. Kisebb
képméreteknél automatikusan aktiválódik az Extra Optikai Zoom (EZ),
amely szintén Panasonic védjegy. Ebben az esetben a teljes méretű
fotóból vágja ki a gép a megfelelő méretű képet, így nagyobb zoomnak
megfelelő nagyítást kapunk. 3, 2 és 1 megapixeles képméretnél az EZ
zoommal 6,2x átfogás érhető el.

Az objektív 9 tagból áll, 8 csoportba rendezve. Ebből 3 aszférikus
lencse, melyek az optikai torzításokat küszöbölik ki. Az optika
fényereje az átfogáshoz viszonyítva átlagos, F2,8-4,9.

Az optika védelmére a gép színéhez igazodó műanyag védőkupakot
találunk a csomagban. Ha a kupakot fenthagyva kapcsoljuk be a gépet a
teleszkópos objektív nem erőlködik és nem is löki azt le magáról.
Ilyenkor a gép finoman figyelmeztet minket a védősapka levételére.

Sorozat fényképezés, videó

A Panasonic LUMIX DMC-LX2 három sorozatmódot kínál, melyeket a gép
hátlapján jobboldalt-alul elhelyezett, sorozat/törlés gomb megnyomása
után a menüből választhatunk ki. A választható sorozatok (a gyári
értékek szerint):

• nagy sebességű (2 kép/mp, 5 képig
  (Std tömörítéssel), 3 képig (Fine tömörítéssel)
• kis sebességű (1 kép/mp, 5 képig
  (Std tömörítéssel), 3 képig (Fine tömörítéssel)
• korlátlan (folyamatos mentés a memóriakártya kapacitásáig)

Ahogy már említettem, a sorozatfényképezés terén a DMC-LX2 elmarad
az elődtől, amit részben méréseink is igazoltak. Minden esetben a
legnagyobb, 10,2 megapixeles, 16:9 oldalarányú képméretet használtuk.

Nagy sebességű módban, kézi érzékenység állítással csupán 1 kép
készült másodpercenként a gyárilag mért 2 helyett. Fine tömörítésnél
pontosan 3 fotó után hagyta abba a sorozatot. A sebesség nem javult
semmilyen expozíciós módban, csak az I-ISO érzékenység beállítást
választva. Ez esetben is 3 kép készült, de sebesség a gyári érték
fölé, 2,5 kép/mp-re kúszott.
Kis sebességű módban pontosan a
gyárilag mért értékeknek megfelelő teljesítményt tapasztaltunk.
Bármely ISO beállításnál 1 kép készült másodpercenként, összesen 3
(Fine) fotó erejéig.
A Korlátlan mód a memóriakártya beteltéig
képes a teljes felbontású fotósorozatra, saját méréseink szerint 1,4
kép/mp sebességgel. Ha elég tárhely áll rendelkezésre érdemes tehát a
Korlátlan módot választani a Kis sebesség helyett.

Expozíciós sorozat készítésére is van mód maximum 3 képig, +/-0,3,
+/-0,7 vagy +/-1 fényérték lépésekben. Az expozíció sorozat a hátlap
„nagy” négyirányú vezérlőgombjának fel nyilával érhető el.

MPEG videó
848×480; 30 fps; 12mp; 19,3 MByte

Ide is belopakodott a 16:9-es képarány, hiszen ez a videók
elsődleges felbontása. A választható maximális méret (Tessék leülni!)
1280 x 720 képpont, aminél ugyan csak 15 kép/mp a felvételi sebesség,
de a következő -szintén átlagon felüli – 848 x 480-as felbontásban
már 30 fps-el rögzíthetők a videók. Ugyanitt választható a 10
kép/mp-es sebesség is. Azt már nem is merem mondani, hogy van 640 x
480 és 320 x 240-es felbontás is, mert az előbbiekhez képest ez
„aprópénz”. Ezeknél is 30, vagy 10 fps sebesség érhető el.
A videók mérete maximum 2 GB lehet, vagy ellenkező esetben a kártya
véges kapacitása.
Mi sem természetesebb mint, hogy hang is rögzül
a kép mellé és a fénymérés is aktív marad felvétel közben. Nem úgy a
zoom, ami nem használható a videók közben, előre azonban beállítható
a kívánt zoomállás, de a felvétel alatt már nem módosítható. A
mozgókép Quicktime MOV formátumban készül. 848 x 480 pixeles
felbontásban 1,6 MB/mp helyet foglal, míg VGA méretben
másodpercenként 1,3 MB-al kell számolnunk. A 2GB-os limittel számolva
ez több mint 20 perc felvételt jelent.

A videók képminősége megfelelő, a kontraszt és a színek kiválóak,
de nagyobb felbontásokban (848 x 480 és afölött) a videó
részletessége kissé olyan mintha interpolálva lenne. Vastag,
lépcsőzetes élek jellemzik. A hang kissé tompa, ami nem is csoda,
hiszen ezen spórol tárhelyet a fényképezőgép. A hang 8 bites, mono és
8 kHz-en mintavételezett. A videók képmérete tehát magasan átlag
fölötti, minőségük azonban – mindent összevetve – átlagosnak
nevezhető.