Felépítés
Ergonómia
Ha már az előző oldalon felhoztam a Sony NEX-7-et, akkor hadd folytassam ezzel a géppel, illetve a két modell összevetésével, hiszen elsősorban ez az a terület, ahol sokban hasonlítanak. A kissé megnyúlt, de még kompakt méretű váz, a markolat, a kéttárcsás kezelés és a gép bal szélére szorított elektronikus kereső is hasonlít.
A szolgai kopírozást azonban sikerült elkerülnie a DMC-GX7-nek, különösen a gyönyörű ezüst-fekete színváltozatnak. Nálunk a konkurensre jobban emlékeztető fekete változat járt, mely újdonságai ellenére is megőrizte azért Panasonic MILC formáit.
Ebben a kategóriában fehér hollónak számít a kényelmes markolat. A GX7 sem teljesen fehér azért, de szürke hollónak elmegy. Méretéhez képest elég jól használható, majdhogynem biztos fogásúra és kényelmesre sikerült a szépen lekerekített, gumibevonatú markolat. A bevonat a jobb oldalát és a hüvelykujj alatti hátsó részt is ízlésesen takarja.
A fényképezőgép többi része a G-széria szögletes/retro formavilágát tükrözi. Jó pár új kezelőszervet is kapunk, mely a kisebb gépeken nem volt általános. Ilyen a könnyű AF/MF váltást lehetővé tevő , és jó helyre került fókuszmód gyűrű, valamint a DSLR-eknél már megszokott dupla vezérlőtárcsa, mely sokkal kényelmesebb kezelést nyújt a hasonló méretű kompaktokhoz képest.
Nagy öröm számomra, hogy egyre több funkciógombot találok a Panasonic gépeken, és nem csak a nagyobbakon. A GX7-re mérete ellenére 4 ilyet sikerült biggyeszteni, amit megtoldottak további 5 érintőképernyős funkció ikonnal. Bármelyikhez több mint három tucat beállítás egyikét rendelhetjük. Gombjai egyébként jó elrendezésűek, és kényelmesen elérhetőek, bár viszonylag kicsik. Egyetlen problémám a videofelvétel indító gombjával volt, ami elég közel kerül az exponáló gomb körüli tárcsához, emiatt átlagosan vastag ujjal is nehéz hozzáférni.
A váz mindenütt masszív, és szépen összerakott fémborítást kapott, de szélesebb is lett a GX1 modellnél, melyről valószínűleg az újonnan kialakított elektronikus kereső tehet.
Optika
A DMC-GX7 is a Micro FourThirds rendszer által kínált igen széles objektívparkot használja, mely a Panasonic több tucatnyi objektívje mellett az Olympus hasonlóan gazdag kínálatát, illetve külső gyártók termékeit is tartalmazza. Jelenleg ez a legnagyobb termékpaletta a MILC piacon, melyben a nagy fényerejű, és akár 16mm-es (ekv.) nagylátószöget adó objektívektől, a 400mm-es (ekv.) teléken át a 3D optikáig sok mindent megtalálunk.
A Panasonic gépei eddig kizárólag objektívbe épített optikai stabilizátort (MEGA O.I.S., POWER O.I.S.) használtak, de a GX7-ben szenzor elmozdításon alapuló rendszert is találunk. Persze nem kell kidobnunk a stabilizátoros objektíveket, hiszen a gép továbbra is támogatja ezeket is.
Ehhez a készülékhez már az újabb, optikailag is jobban teljesítő és méretben is kisebb Lumix G Vario 14-42mm F3,5-5,6 ASPH MEGA O.I.S. kitobjektívet mellékelik, de más összeállításban, vagy csak egyedülálló gépvázként is megvásárolható.
Azt azonban nem szabad elfelejtenie egyik vásárlónak sem, hogy a szenzor mérete miatt minden felhelyezett objektív gyújtótávolságát 2-vel illik szorozni a kisfilmes értékre váltáshoz, így egy 14-42mm-es zoom 28-84mm-nek megfelelő gyújtótávolságot, illetve látószöget ad.
Az optikai zoom mellett 2x vagy 4x-es digitális zoom engedélyezhető, mely fotó és videó módban is használható. Ezen kívül elérhetjük a szokásos Kiterjesztett telekonverter módot, mely a képmérettől függően 1,4x-es (8 megapixelnél), vagy 2x-es (4 megapixelnél) fix nagyítást, gyakorlatilag képkivágást ad. Új opciója a Zoom mód, mely nem csak fixen rögzített, de változtatható kivágással is megajándékoz bennünket, mely a képmérettől függően ezúttal is 1-1,4x és 1-2x zoom között szabadon növelhető a képernyő jobb szélén elérhető érintőgombbal.
Képérzékelő
A GX7-be hasonló, de persze nem ugyanaz a szenzor került, mint a GX1-be. A továbbfejlesztett Live MOS érzékelő a széria szokásos méretét (17,3 x 13 mm) kapta, és 16,84 megapixeles felbontást. Ez ugyan hajszálnyival többnek tűnik a GX1-nél, és kevesebbnek a 18,3 megapixeles G6-nál, de valódi képmérete mindhárom modellnek szinte ugyanaz. Tesztalanyunk esetében ez 16,0 megapixelt, 4592 x 3448 képpontos fotóméretet jelent.
A legnagyobb képfelbontás mellett közepes és kis méretet is választhatunk, és Micro4/3-nál megszokott 4:3-os oldalarányon túl 3:2, 16:9 vagy 1:1-es arány is beállítható, ami összesen egy tucatnyi elérhető képméretet jelent.
Formátumként a jó öreg JPEG, vagy külön utómunkát igénylő RAW választható, de elérhető a kombinált RAW+JPEG beállítás is. JPEG képeink minden esetben, még a kombinált formátumot választva is kétféle tömörítésűek lehetnek.
Akad egy harmadik formátum is, az MPO, mely külön nem választható, csak a gyártó 3D objektívének csatlakozásával válik aktívvá. Ez a hivatalos 3D formátum, mely csak külön 3D megjelenítőn nézhető vissza. Bármely oldalarányban beállítható, de csak egyféle képméret lehet, a választott oldalaránytól függően 2-2,5 megapixeles.
A képérzékelő érzékenységét ISO200 és ISO25600 között állíthatjuk 1 vagy 1/3 Fé lépésközökkel. Egy kiterjesztett érték, az ISO125 is választható, de a beállítás rábízható az automatikára, illetve a kép tartalmát figyelembe vevő intelligens érzékenység funkcióra (iISO) is. Az automatikus beállítás felső határát külön is megadhatjuk, ISO400-25600 között.
A cserélhető objektív miatt elkerülhetetlen szenzor koszolódás ellen az érzékelő előtti szűrőréteg rázásával védekezik a gép. A Supersonic Wave névre keresztelt porszűrő technológia minden bekapcsolásnál, vagy menüből való aktiválásnál ultrahangos rezgéssel igyekszik eltüntetni a szűrőrétegre tapadt, apró szennyeződéseket. Működését és hatásfokát tekintve nem vettünk észre különbséget elődeihez képest.
LCD és kereső
A fényképezőgép hátulján egy 3″-os (7,5 cm), 3:2 oldalarányú TFT LCD került, mely ezúttal is érintőképernyős, mint minden újabb G-modellben. Felbontása viszont akár a GX1-nél, akár a G6-nál is jobb, 1,40 millió képpont, és ugyan nem kihajtható mint az utóbbiakban, de a GX1-et azért dönthetőségben veri. Masszív fémzsanéros felfogatásának hála, lefelé 45 fokban, felfelé kb. 80 fokban dönthetjük, mely jelentősen növeli a betekintési kényelmet.
A kényelem persze amúgy is adott, hiszen a kijelző szinte bármilyen szögből nézve jó képet mutat. Kiváló felbontása mellett színei és kontrasztja is kiemelkedőek, és a képdinamika is helyén van. Olyannyira, hogy sötétben jobb kontrasztátfogású képet mutat a szemünk által látottnál. Hátránya viszont, hogy ugyanilyen körülmények között szaggatásra és némi zajosodásra hajlamos, bár utóbbit nem gyakran produkálja.
Az LCD tetszés szerint testre szabható, így nem csak világossága, de kontrasztja és színei is igényeinkhez szabhatók. Választhatunk különböző automatikus világosság beállító módokat is, melyek a környezeti fényviszonyokhoz és az üzemmódhoz szabják a kijelző fényességét.
A 100% lefedettségű monitor elődeihez hasonlóan fejlett érintőképernyős vezérlést is kínál. Gyakorlatilag majdnem minden vezérelhető érintéssel, a menütől kezdve az élőkép különböző ikonjain át a fókuszpontok kiválasztásáig és az expozícióig. A Panasonic G-szériában már alapnak számító funkciókon kívül már érintéses fénymérési terület kiválasztást is használhatunk, továbbá a GX7 is megkapta a G5-ben debütált touchpad módot, melynél a keresőbe tekintve – vagyis kikapcsolt LCD mellett – is érintőfelületként használható a hátsó képernyő. A kijelző bármely pontját megérintve kijelölhetjük a kívánt AF-pontot, vagy akár a kézi fókusz segítségeként kapott nagyított képkivágást. Az érintéssel való képgörgetés érzékenységét ezúttal két fokozatban állíthatjuk.
Az LCD-n (és a keresőben) megjelenő adatok a DISP gombbal jeleníthetők meg, vagy tüntethetők el. Ezek között extra szolgáltatásként, az érintőképes funkció segítségével a kép bármely részére áthúzható, élő hisztogramot, háromféle kompozíciós segédrácsot és kéttengelyes elektronikus vízszintjelzőt is bekapcsolhatunk.
A DMC-GX7-re elektronikus keresőt (Panasonic nyelven LVF (Live View Finder)) is pakoltak, ami két dolog miatt különleges nem csak márkatársai, de konkurensek mellett is. Egyrészt kiemelkedő felbontású, mely 2,764 millió szubpixelével a hátsó LCD-t is túlszárnyalja, másrészt 90 fokig bármely szögben felhajtható, így a hátsó LCD-hez hasonló keresési kényelmet nyújt alacsony gépállásnál is.
Képminősége az LCD-hez hasonló, hiszen ebben is egy LCD monitor található. Lefedettsége 100%, nagyítása pedig 1,39x-os, ami egy fullframe DSLR-hez mérten 0,7x-es nagyításnak felel meg, vagyis közel a legnagyobb tükörreflexes gépek keresőkép méretét adja. Ezt persze csak videó felvételnél, vagy 16:9-es képméretnél használhatjuk ki mivel ilyen oldalarányú, így például 4:3-os képek készítésénél a keresőképből nagyon sok elveszik.
A keresőben ugyanazok az információk láthatók, mint az LCD-n. Átkapcsolásuk a kereső betekintő nyílásának jobbján található apró gombbal (LVF/Fn4) történhet, de sokkal egyszerűbb ha engedélyezzük a betekintő melletti szemérzékelő szenzort, mely arcunk közeledésekor automatikusan átvált LVF-re. A betekintőnyílása kényelmes, bár nem túl nagy gumiborítást kapott. A kép élességét a betekintőt felhajtva, az alján lévő tológombbal szabályozhatjuk -4,0 -+3,0 dioptria között.
A lejátszás képernyő információi ugyanazok mint minden hasonló G-modellben. A hátsó tárcsával 2, 4, 8 és 16x-os képnagyítást kapunk, az elülsővel pedig akár ilyen nézetben is lapozhatunk köztük. A nagyítás mellett 12, vagy 30 nézőképes oldalak és naptár szerinti nézet is elérhető.
Vaku
A többnyire a bal szélen megtalálható belső vaku most középre került, köszönhetően az LVF keresőnek. Nyitását a bal oldalán lévő mechanikus tológombbal végezhetjük. Az elég határozottan felpattanó kis vaku sajnos elég korlátozott teljesítményű. Mindössze 5-ös kulcsszámú, ami ISO200-on is csak 7-et jelent. Ez alap érzékenységen, egy 14-42mm-es kitobjektívvel még nyitva is csak 1,6 méteres hatótávot jelent.
A felpattanó vaku zsanérját egy ügyes trükkel hátrahúzva akár a plafonra vagy falra is villanhatunk vele, de a fenti teljesítmény mellett ez csak nagyon közeli visszaverő felület mellett adhat jó eredményt. Kiemelkedő viszont a vakuszinkron időnk, mely a beépített villanó esetén max. 1/320 mp, külső vakunál 1/250 mp lehet.
A belső vaku a gép méretéhez képest elég magasra, az optika középtengelyétől mérten 7 cm-re magasodik, ami nem rossz a vörösszem effektus elkerülésénél. Vörösszem csökkentő módot egyébként csaknem minden vakubeállítás mellé is választhatunk, melyekből kapunk derítő, automatikus és lassú szinkron beállítást is. Külön menüpont alatt első és hátsó redőnyre szinkronizált villantást is választhatunk.
Teljesítménye 1/3 lépésekben +/-3 fényérték tartományban szabályozható. De ezzel még nincs vége, hisz a GX7 igen sokféle szolgáltatást kínál. Beállíthatjuk például, hogy a fénymérés alapján vezérelt TTL vakut, vagy kézi beállítást szeretnénk. Utóbbi esetben a teljesítmény 1/128-ig 1/3 fokozatokban (!) leosztható. Kérhetünk automatikus expozíció kompenzációt, de akár le is tilthatjuk azt.
Ez a modell már vezeték nélkül, a beépített villanóval képes vezérelni külső vakukat. Beállításai között meghatározhatjuk a vezérlési csatornát (1-4 CH), a kommunikációs fény erősségét (3 fokozat), és gyors szinkront is választhatunk. A vezérelt külső vakuk három csoportba oszthatók, melyek teljesítménye és működési üzemmódja (TTL, vagy kézi) külön-külön megadható a GX7 menüjében.
A vakumódokat a menüben választhatjuk ki. Az automata opció mellett, derítő, és hosszú szinkron vakuzás is elérhető, és mindhez választhatunk vörösszem csökkentő elővillanást, de a piros szemek ellen szoftveres szűréssel is védekezhetünk. Ugyanitt választható ki a +/-2 Fé tartományban állítható vakuteljesítmény korrekció, és az első vagy hátsó redőnyre szinkronizálás. A villanó 1/160 mp záridőig szinkronizálható.
A felnyíló vaku balján egy szabvány rendszervaku csatlakozó található, melyen a Panasonic saját rendszervakujai, vagy akár egyszerű középpontos villanók is használhatók. A gyártó kínálatából az FL220, FL360 és FL500 típusok ajánlottak, de válogathatunk a támogatott Olympus palettáról is.
Memóriakártya, akku, csatlakozók
A gép csatlakozói az elektronikus kereső mellett, vagyis hátulról nézve a bal oldalon kaptak helyet. Egy hosszú, keskeny műanyag fedél takarja őket, melyet kissé körülményes kipattintani, mivel csak úgy férünk hozzá, ha előtte kihajtjuk az LCD-t.
Alatta három foglalat található, fent egy kombinált AV/USB 2.0 csatlakozóhely, melyhez kábelt is mellékelt a gyártó, középen egy mini HDMI kimenet, melyhez viszont nekünk kell beszereznünk egyet, alul pedig a szintén opcionálisan megvásárolható kábeles távkioldó minijack aljzata érhető el.
A memóriakártya és akkumulátor közös foglalatát a markolat alján alakították ki, elég ötletesen. A foglalat ajtaja – mely egyébként fém erősítésű zsanért kapott – kb. 45 fokban elfordítva nyílik, így a gép mérete ellenére nagyobb állványtalpra erősítve is nyitható marad. Végre valaki erre is odafigyelt!
Az akku véletlen kicsúszását egy rugós műanyag tüske gátolja az ajtó nyitásakor. Némi hátránya, hogy apró és ugyanolyan sötét mint maga az akkumulátor, így néha (főleg sötétben) keresnünk kell, hogyan is oldhatjuk ki.
A géphez mellékelt lítium-ion akkumulátor (DMW-BLG10E) 7,2V-os és 1025mAh kapacitású. Hálózati töltő is jár mellé, mely segítségével kb. 3 óra 10 perc alatt tölthető fel teljesen. Egy töltéssel a gyári adatok szerint hozzávetőlegesen 320-350 kép készíthető ha az LCD-t, és 280-300 felvétel ha az elektronikus keresőt használjuk. Videofelvétel esetén a csatlakoztatott objektívtől függően kb. 130-140 percig bírja.
A memóriakártya aljzat a szokásos SD, SDHC és SDXC kártyákat fogadja. Belső memóriát ebben a gépben sem találunk, de nem is baj, hiszen viszonylag olcsón kaphatók már a nagyobb kapacitású SD kártyák is. Érdemes emellett gyorsabb kártyát is választani, ami a FullHD videóhoz, és a gyors munkához elengedhetetlen. A GX7 a leggyorsabb UHS-I jelzésű memóriakártyákat is támogatja.
