Felépítés
Ergonómia
A Pentax szeret kis méretű DSLR-eket készíteni. Erre remek példa a korábbi Pentax DSLR-ek sora, de említhetném akár a felső kategóriás K-7-et is, amely komoly tudása ellenére is jó 1-1,5 cm-rel alacsonyabb, mint a vetélytársai. De kanyarodjunk vissza a K-30-hoz, melynek méretei a K-r és a K-7 közé tehetők. Emiatt aztán nem is érződik túlzottan kicsinek.
A markolat Pentaxosan vékonyka, de átlagos, vagy annál kisebb kezűeknek még a kisujjuknak is lesz hely. A fogás a vékony markolat ellenére kényelmes, ezt segíti elő a felső részen kialakított mélyedés és a felette lévő kitüremkedés is, melyen jól megtámaszkodik mutatóujjunk.
A markolatot és a gép bal oldalát gumival borították be. A markolaton lévő nyilván a csúszásmentesítés miatt került fel, utóbbi viszont inkább dizájnelem.
Apropó dizájn. A külső igazán fantasztikus lett. Rég láttam ennyire izgalmas, kreatív, érdekes formatervet.
A gép tele van kisebb nagyobb mélyedésekkel, íves és egyenes vonalakkal, lekerekítésekkel, apróbb és nagyobb mintázatú textúrákkal. E sokféleség ellenére sem érezni úgy, hogy szedett-vedett lenne. Inkább szép.
Le a kalappal a Pentax előtt, lám, lehet ilyen gépet is tervezni, nem kell ehhez különc tervezőt felbérelni, aki végül olyan féltéglát alkot, ami az emberek többségének nem tetszik (a K-01-re gondolok).
Visszatérve kicsit a gumihoz: a gépet több ponton látták el az időjárásállósághoz szükséges szigetelésekkel, így a kártyafoglalatnál, a csatlakozóknál és természetesen a gomboknál. Az időjárásállóság persze nem vízállóságot jelent, így a gép csupán az esővel szemben ellenálló. Vízbe ne tegyük a vázat, mert a víznyomásnak már nem áll ellen, s a befolyó víz már meghibásodáshoz vezethet.
Gombokból és tárcsákból van bőven a vázon, no persze nem annyi, mint a K-7-nél, s egy kicsit kevesebb, mint a K-5-nél, de egy hangyasóhajnyival több, mint a K-r-nél (hangyasóhaj = egy gomb és egy tárcsa). A kezeléshez azonban bőven sokat tesz hozzá, hogy nem egy, hanem két vezérlőtárcsát használhatunk.
Az állványmenet fémből készült, melyet pontosan az optikai tengely alá helyeztek, s még a filmsíktól sincs túlzottan távol. Ha a gépet állványra helyezzük, minden gond nélkül cserélhető marad az akksi, mivel a fedlapja nem oldalra, hanem hátrafelé nyílik. Az oldalsó kártyafoglalat miatt kártyát is cserélhetünk állványra helyezett gépnél.
Objektív
A Pentax K-30 bármely KA, KAF, KAF2 és KAF3 csatlakozószabványú objektívet fogad (KAF2 és KAF3 objektíveknél a PowerZoom funkció nem használható).
Ezek közé tartozik a japán gyártó DA jelölésű objektívcsaládja is, mely csak a K-30-hez hasonló APS-C méretű érzékelővel szerelt fényképezőgépeken használható, mivel a szenzor kisebb méretének megfelelően kisebb képkört vetít. Ahogy már szó volt róla, a gép érzékelőjének oldalmérete 1,5x kisebb a filmes téren elterjedt Leica (kisfilmes) formátum 36×24 mm-es szabványánál. Az APS-C méretű szenzorok jelenleg a legelterjedtebbek a digitális tükörreflexesek között. A méretkülönbség miatt ugyanahhoz a látószöghöz kisebb gyújtótávolságú objektívet kell használnunk, mint a kisfilmes (vagy fullframe DSLR) gépeken. A váltószám, vagy gyújtótávolság szorzó 1,5×, vagyis a gép 18-55mm-es kitobjektíve kisfilmes értéken kb 27-83 mm-nek megfelelő látószöget ad. Az átváltás minden egyes objektívre igaz, beleértve a kisfilmes képkört vetítőket is.
Kit kiszerelésben az időjárásálló smc Pentax DA 18-55mm f/3,5-5,6 AL WR objektívet kapjuk a váz mellé.
A készülék támogatja a Pentax SDM jelű, ultrahangos fókuszmotorral szerelt optikáit is, melyek halkabb és gyorsabb élességállítást biztosítanak. Használhatunk, régebbi kiadású, manuális objektíveket is, melyeknél a menüben kell engedélyeznünk a kézi rekeszgyűrű használatát.
Manuális objektívek használatakor remek funkció a fókuszcsapda, amely akkor exoponál, ha a gép fókuszáltnak érzékeli a képet.
Tesztünk során az smc Pentax DA 18-55mm f/3,5-5,6 AL WR és az smc Pentax DA 40mm f/2.8 XS objektíveket használtuk.
Képérzékelő
A Pentax K-30 nagy valószínűség szerint örökölte a K-01 szenzorát, ugyanis ebbe a gépbe is 16,49 millió teljes pixelszámú, s 16,28 millió effektív pixel felbontású CMOS képérzékelő került. A K-5-ben hasonlóképp 16,3 Mpixeles effektív felbontású szenzor található, de annak teljes pixelszáma 16,9 millió, vagyis nem ugyanarról a szenzorról van szó.
Az érzékelő egyébként ugyanúgy 23,6×15,8 mm méretű, mint elődei, ami ezúttal is 1,5× kisebb oldalhosszt jelent a kisfilmes szabványhoz képest.
Legnagyobb felbontásban 4928×3264 pixeles fotókat készíthetünk, emellett még három, 12Mp, 8Mp és 5Mp felbontást választhatunk, 3:2 oldalaránnyal. Az oldalarány fotózáskor fixen 3:2, nem módosítható, de az elkészült képeket utólag, de még a gépen belül 4:3, 16:9 és 1:1 oldalarányúra is vághatjuk.
Az érzékenység alapesetben ISO100 és ISO12800 között állítható, de ha a gép menüjében engedélyezzük a kiterjesztett érzékenységet, akkor akár ISO25600-ig is elmehetünk. Az érzékenység függetlenül a kiterjesztéstől 1/3, 1/2, vagy 1 fényérték lépésekben állítható.
A fotóson kívül a fényképezőgép is kiválaszthatja magának a szükséges érzékenységet. Az automatikus érzékenység maximumát szabadon meghatározhatjuk (akár ISO25600-ig is engedhetjük, de ISO125-nél is megadható a felső limit). Szintén megadható a minimum érték is.
A fotók JPEG, vagy RAW formátumban készülhetnek. JPEG formátumban három tömörítési fok áll rendelkezésünkre. A csatornánkénti 12 bites RAW fájlokat DNG fájlként találjuk meg a memóriakártyán. Választhatunk kombinált RAW+JPEG módot is, mely mindkét formátumban kártyára menti ugyanazt a felvételt.
A 16 Mpixeles DNG formátumú RAW fájlok 19 Mbyte-osak, közepesen tömörítettek.
Egy igen érdekes, s nem annyira nagydobra vert szolgáltatása a gépnek (ahogyan a K-01-nek is), hogy JPEG formátumban való fotózásnál a legutolsó képet a következő kép elkészítéséig RAW formátumban is elmenthetjük (sorozat módnál nem). Ehhez lejátszás módba kell váltanunk, majd az utolsó képnél a +/- gomb megnyomásával a pufferből elmenthető a RAW fájl. Remek ötlet!
A K-30-ba a K-5-éhez hasonló szenzorstabilizálás került, mely nem csak jobbra-balra és fel-le, hanem az optikai tengely körül is képes mozgatni a szenzort. A stabilizátor hatékonyságára a gyártó 3 Fé-et adott meg (a K-5-nél 4 Fé-et).
Itt érdemes megemlíteni, hogy a szenzorstabilizáláshoz szükséges eltolás és elforgatást a kompozíciónk finomhangolására is felhasználhatjuk, ahogy a K-5-ben is. Ezt a menüben kell kiválasztanunk, ezt követően a gép LiveView módba kapcsol, s kis mértékben eltolhatjuk a szenzort függőlegesen, vagy vízszintesen, illetve minimális mértékben el is forgathatjuk azt. Fontos rávilágítani arra, hogy a szenzor eltolása valójában perspektíva korrekciót is jelent, hiszen tilt-shift objektívek helyett ezt a módszert alkalmazzák a közép és nagyformátumú gépekben is. Igaz, az eltolás mértéke itt elég csekély.
Szenzortisztítás
Az automata szenzortisztítást a gép szintén az elődeitől örökölte. Ennél a modellnél is az érzékelő gyors vibrációjával próbál megszabadulni a gép a képminőséget is befolyásoló foltoktól vagyis porszemektől és kevésbé makacs szennyeződésektől. A szűrő ugyebár enyhe elmozdulásokra képes, amit a képstabilizációnál is alkalmaz a készülék, hogy kiegyenlítse a kézben tartott gép apró rázkódásait.
A porszemek lerakódását eleve gátolja a Pentax SP, azaz Super Protect névre keresztelt felületkezelés. Ettől függetlenül akadhat vállalkozó kedvű szennyezőanyag, amely mégis megtelepszik az üvegen. Ilyenkor jön jól az azonnal aktiválható rázás. Az automata tisztítást egyébként minden bekapcsoláskor automatikusan is elvégzi a gép (némileg gyengébb vibrációval), de le is tilthatjuk, ha nem érezzük szükségét. Sajnos, mivel az automata tisztításon nem változtatott a gyártó, maradt a korábban megismert hatásfok, így az erősebben szennyezett érzékelőről még sokadik próbálkozásra is csak a porszemek egy részét sikerült lerázni.
Az Érzékelőtisztítás menüpont alatt felcsaphatjuk a tükröt és a kívánt eszközzel magunk is nekiállhatunk a kényes felület pormentesítésének. Mellesleg egy kis körtepumpa néhány erőteljesebb fúvásával jobb eredményt érhetünk el, mint az automata rázás bekapcsolásával.
Kijelző
A Pentax K-30 a K-5 LCD-jét kapta, mely 3″ képátlójú, s 921e pixel felbontású. Ennek köszönhetően gyönyörű részletgazdag és éles képeket láthatunk az LCD-n. A fixen beépített LCD nagy betekintési szögű, de tükröződésmentesítő bevonatot nem kapott, így erős napsütésben érdemes lesz feljebb tekerni a háttérvilágítás fényerejét, mely ± 7 lépésben állítható. A fényerőn kívül még a színezet is módosítható a kék-borostyán és a zöld-bíbor tengelyen.
Az LCD-n a kész képek mellett élőkép és persze a menük is megjeleníthetők. Állóképeknél a hátsó tárcsa segítségével nagyíthatunk a nézeten, 1,2-16× mérték között 16 lépésben. A kinagyított kép valódi részleteket ad, már 11×-es nagyításnál is tökéletesen elkülönülve jelennek meg az 1×1 pixeles részletek, nincs összemosódás (ehhez egyébként a raszterillesztéshez szükséges 7,7×-es nagyítás lenne tökéletes, de ilyet a gép nem kínál, csak 8×-ost). A nagyított képekben az elülső tárcsával válthatunk. A visszajátszott képek fontosabb adatai az INFO gomb segítségével jeleníthetők meg, és így érhetjük el a világossági, vagy RGB hisztogramot is.
A K-30-ra nem került folyadékkristályos státuszkijelző. Annak funkcióját az LCD aktív státuszkijelzése látja el, mely felvételi módban szintén az INFO gombbal jeleníthető meg. Aktív kijelzés, hiszen a megjelenített adatok a megfelelő funkciógombokkal változtathatók is, emellett pedig néhány további beállítás az Info gombbal előhozható.
Keresőt viszont a K-5-ből kapta meg a K-30, amely igazán kellemes meglepetés.
A pentaprizmás kereső 100%-os lefedettségű, amely inkább a profi szegmens jellemzője, mintsem az (alsó-)középkategória megszokott paramétere. A nagyítási faktor is jó: 0,92×-es.
A gyári adatokból 23,5 fok alatt látszó keresőkép számítható, illetve 59,7%-os képméret adódik (a képzeletbeli 1×-es nagyítású, 100% lefedettségű keresővel ellátott kisfilmes gép keresőképéhez képest, amelyben egy tárgy 50 mm-es objektívvel ugyanakkorának látszik, mint a valóságban). Méréseink igazolták is a gyári értékeket, sőt annál még nagyobb számokat kaptunk: 25 fok alatt látszó keresőkép (64% relatív méret az 1×-es nagyítású 100%-os keresőképhez képest). A kereső lefedettségének mért értéke megegyezik a specifikációkban megadottal.
Gyárilag a gépben Natural Bright Matte III mattüveget kapunk, amelyet más fajtájúra is cserélhetünk. Az alap mattüvegen a fókuszpontok hozzávetőleges helyzete és a szpot fénymérés köre látható.
A Pentax K-30 keresőjének állapotsorában többek között a következőket láthatjuk: szükségességét vagy használatát jelző ikon, manuál fókusz visszajelző MF felirat, zársebesség, rekeszérték, fókuszhelyesség, expozíciós skála vagy elektronikus szintező, fénymérés módja (ha az eltér a mátrixtól), stabilizátor bekapcsolt állapota, fénymérés rögzítése, ill. fotózás után a hátralévő képek száma.
Az optikai kereső dioptriája a betekintő nyílás tetején lévő tológombbal -2,5..+1,5 dioptria között változtatható.
Vaku
A fényképezőgép beépített, felnyíló vakuja ISO100-as alapérzékenységnél 12-es kulcsszámú, ez a kitobjektív 18mm-es állásában, F3,5 rekesznél nagyjából 3,5 méterig biztosít hatásos megvilágítást. A villanó lefedettsége is körülbelül a kitobjektív – kisfilmes értéken 27-28mm-es – látószögének felel meg. Teljesítménye is szabályozható, mégpedig -2 és +1 Fényértékek között, 1/3 Fé lépésekben.
A vaku bekapcsolása a gép oldalán lévő nyitógombbal történhet, a gép nem képes azt magától felnyitni (hiába a teljesen automata mód). A vaku a felnyitott az állapotában kb. 9 cm-re magasodik az optikai középtengely fölé, mely közel álló fotóalanyok esetén hatékony védelem lehet a bepirosodó szemek ellen.
Az üzemmód lehet automatikus, automatikus vörösszem csökkentéssel, derítő, derítő vörösszem csökkentéssel, lassú szinkron, második redőnyre szinkronizált, és vezeték nélküli vezérlő. Vezeték nélküli módban a kompatibilis külső vakuk süthetők el, illetve a beépített vakut is beállíthatjuk vezérelt egységként.
A fényképezőgépen nem található vakuszinkron csatlakozó, így közvetlen kábeles összekötésre nincs mód, de a tetején lévő vakupapucson szabványos középérintkezős és főleg kompatibilis P-TTL rendszerű vakuk használhatók. Régebbi középérintkezős vakuk esetén ügyeljünk a talpfeszültségre! Kábeles összekötés a vakupapucsba csúsztatható adapterrel lehetséges.
A tökéletes működéshez a gyártó által javasolt rendszervakukat érdemes használnunk melyek a következők: AF540FGZ, AF360FGZ, AF200FG, valamint az AF160FC makro vaku.
Memóriakártya, akku, csatlakozók
A csatlakozókat a fényképezőgép két oldalára helyezték egy-egy gumilap mögé. Bal oldalon a kombinált USB/AV aljzat, ill. jobb oldalon a vezetékes távkioldó csatlakozója található.
Szintén a jobb oldalon tudjuk kicserélni a memóriakártyát, mely időjárásálló szigeteléssel ellátott műanyag ajtó mögött található. Ide SD, SDHC és nagy kapacitású SDXC memóriakártyát helyezhetünk.
A fényképezőgépet alapesetben Lítium-ion akkumulátor látja el elektromos energiával. A D-Li109 jelű akkumulátor 7,4 V feszültségű és 7,6 Wh energiát tárol (1050 mAh), ennek töltöttségi szintjét négy fokozatban jelzi vissza a gép. Az akku töltését külső töltőben végezhetjük.
Opcionálisan vásárolhatunk olyan akkumulátor adaptert, amelynek segítségével ceruzaelemeket vagy AA akkukat is használhatunk.
