Felépítés II.
Ergonómia
Mint ahogy a változások oldalon már jeleztem, a K-m fogása sajnos elmarad az elődmodell kényelmétől. A vékonyka markolat ennek ellenére stabil fogást tesz lehetővé, hiszen középső ujjunknak egy markáns bemélyedés nyújt megtámasztást.
Az exponáló gomb pozíciója megfelelő, talán ha kicsit előrébb került volna, méginkább kézre állna. A Pentax gépeknél már megszokott módon az exponáló gomb félig történő lenyomása még finoman lágy, de a teljes lenyomás már kissé keménynek tűnik.
A hátsó vezérlőtárcsa kényelmes használatához kb. fél centiméterrel kellene magasabbra helyezni, ez azonban a váz alacsonyra tervezése miatt nem valósulhat meg. Nagyobb ujjakkal rendelkezők így behajlított hüvelykujjal forgatják majd a tárcsát. Szintén túl alacsonyan helyezkednek el a négyirányú navigáló gombok, ezt azonban nem magyarázhatjuk a gép magasságával. Számomra az is kissé kényelmetlen volt, hogy ezen gombok nem emelkednek ki kellően a gépvázból, így sok esetben nem az a gomb nyomódott meg, amit szerettem volna, hanem valamelyik mellette lévő.
Nehéz, nagy objektív csatlakoztatásakor a nagyobb súly megtartását a hátlapon létrehozott kiemelkedés biztosítja, amely a K200D-hez képest már nem kapott bőrhatású gumibevonatot.
LCD és kereső
A hátlapra a K200D-vel megegyező kijelzőt építettek. A 2,7″ képátlójú, 230 ezer szubpixeles LCD nagy betekintési szögű, vagyis szinte bármilyen szögből szín- és kontraszttorzulás nélküli képet láthatunk. Jóllehet, erre túl nagy szükség nem lesz, mivel a fényképezőgép élőkép módot nem kínál.
A háttérvilágítás fényerejét a Setup menüben 15 lépésben állíthatjuk, ezen felül még a kijelző színezete is módosítható. Az LCD előtt tükröződésmentesítő bevonat található, így napsütésben is jól látható képet kapunk.
A kész képekbe maximum 16×-os mértékig nagyíthatunk bele, amely az élesség ellenőrzéséhez már sok is, hiszen ilyenkor már a pixeleket is nagyítva látjuk. A nagyítás minősége egyébként remek, az 1×1 pixeles részletek is gyönyörűen kivehetők.
A fényképezőgépen külön státusz LCD-t nem alakítottak ki, ennek funkcióját a hátsó LCD monitor vette át. Újdonság, hogy immár a Pentax is lehetővé teszi a státusz képernyőn megjelenített paraméterek közvetlen módosítását. Az állapotképernyőn a következő információk láthatók: üzemmód, akkutöltöttség, zársebesség, hátralévő képek száma, rekeszérték, fókuszhelyesség visszajelzése, expozíció-kompenzáció, majd alattuk a státusz képernyőn is módosítható paraméterek: vakumód és vakuteljesítmény-kompenzáció, kioldás módja ill. sorozatmód, fehéregyensúly, érzékenység, kép- (szín-)mód, fókuszmód, fénymérés módja, stabilizátor állapota, digitális szűrő, képformátum, felbontás, tömörítési fok.
A pentatükrös kereső, legalábbis a benne látható kép mérete maradt a régi, amely gyári adatok szerint 0,85×-es nagyítású, 96% lefedettségű. Ezekből az adatokból 21,5 fok alatt látszó keresőkép számítható, illetve 54%-os képméret (a képzeletbeli 1x-es nagyítású, 100% lefedettségű keresővel ellátott kisfilmes gép keresőképéhez képest, amelyben egy tárgy 50 mm-es objektívvel ugyanakkorának látszik, mint a valóságban). Méréseink igazolták a gyári értékeket, a kis eltérés mérési pontatlanságból adódhat: 21,6 fok alatt látszó keresőkép (54,7%), ez megfelel egy 17″-os LCD 91 cm-ről, egy 19″-os LCD 101 cm-ről adódó látványának. A kereső lefedettségének mért értéke megegyezik a specifikációkban megadottal.
A szemüveggel rendelkezők számára a keresőt dioptria-korrekciós lehetőséggel is ellátták -2,5..+1,5 dioptria tartományban, melyet a felette lévő csúszkával állíthatunk be.
Bár a kereső műszaki adatai megegyeznek a K200D-ben almalmazottal, a mattüveg és a státuszsor terén azonban jelentős eltérés tapasztalható. A fókuszterületek helye jól látható, de az élességállítás sikerességekor nem látunk felvillanó piros fényt, ahogy más gépeknél. A sikeres fókuszálásról csak csipogás és az állapotsorban lévő jelzés informál.
A Pentax K-m keresőjének állapotsorában a következőket láthatjuk: vaku használata (vagy szükségessége), automatikus témamód választás és a választott témamód kijelzése, stabilizátor működése, zársebesség, rekeszérték, fókusz visszajelzés, expozíció-kompenzáció, hátralévő képek száma vagy érzékenység, kézi élességállítás ill. fénymérés rögzítése (* jellel).
Élességállítás, fénymérés
A legkomolyabb megkötést az automatikus élességállítás területében foganatosították. A gépben lévő fáziskülönbség-érzékelésen alapuló fókuszrendszer elvileg 5 pontos, de gyakorlatilag csak a gép választhat az 5 területből automatikusan, vagy lekorlátozhatjuk annak működését a középső fókuszpontra. Nem túl megszokott dolog ez a tükörreflexes világban. Persze a már előbb említett fókuszhelyesség vizuális visszajelzésének módja sem (a fókuszkeret nem villan fel pirosan, csak az alsó státusz sorban láthatunk egy helyes fókusz jelet). Gyári adatok alapján az automatikus élességállítás -1 és 18 Fé között működik biztonságosan.
A fénymérés háromféle módon történhet: 16 szegmenses mátrix, középre-súlyozott átlag, valamint szpot módon. A fénymérések közötti váltást csak a menüben tehetjük meg, ehhez nincs külön kezelőszerv.
A fényméréssel most sem voltam megelégedve, ugyanazt tapasztaltam, mint a Pentax K200D-nél. A legtöbb esetben komoly pozitív expozíció-kompenzáció volt szükséges, olyan helyzetekben is, amikor más gyártók gépei korrekció nélkül is helyesen exponáltak.
Nyilvánvaló, hogy ez a Pentax gépek sajátsága, mégis szokatlan és első időkben bosszantó lehet. Annak azonban, aki huzamosabb ideig használja a gépet, rá fog állni a keze a megfelelő expozíció-kompenzációra.
Vaku
A vaku felnyitása gombbal történik, s azt a fényképezőgép nem nyitja fel helyettünk. Ez picit furcsa egy alsó belépőszintű géptől, hiszen mit ér a teljesen automata üzemmód, ha a gép a vakut nem pattintja fel automatikusan.
A felnyitott villanó az optikai tengelyhez képest 7 cm-rel kerül feljebb. A teljesítménye ISO 100-nál 11-es kulcsszámú, amely ISO400 esetén, F4-es rekesznél 5,5 méter hatótávolságú. A szinkronidő maximuma 1/180-ad mp. A vaku teljesítménye kompenzálható, -2-től +1 Fé tartományban, 1/3-ad Fé lépésekben. Ha a villanó felnyitott állapotú és a fókuszáláshoz nincs elegendő fény, a vaku többszöri gyors felvillanásával segíti az AF rendszert. A felvillanások viszonylag nagy frekvenciájúak, teljesítményük azonban nem túl nagy, ám a pontos élességállításhoz 3-4 m távolságig ez is elegendő.
A beépített vaku üzemmódjai között a következőket találjuk: automatikus, derítés, automatikus vörösszem-hatás csökkentéssel, derítés vörösszem-hatás csökkentéssel és vezeték nélküli. A vörösszem csökkentést a gép egy előzetes vakuvillanással valósítja meg. Második redőnyre való szinkronizálás a beépített vakunál nem lehetséges.
A fényképezőgépre természetesen vakupapucsot is helyeztek, amely a Pentax rendszervakuit, ill. más gyártók középpontos érintkezőjű vakuit fogadja. Külső vakuszinkron kimenet nem került a vázra.
Csatlakozók, akku, memóriakártya
A fémből készült állványmenetet pontosan az optikai tengely alá helyezték. Érdekes, hogy a menet mélysége a szokásosnál némiképp kisebb, így a Manfrotto állványtalpam csavarját nem is sikerült olyan mélységig becsavarni, hogy a talp stabilan rögzüljön a gép alsó részéhez. Ezt idáig csak egyetlen másik gépnél tapasztaltam, de az egy ultrakompakt Casio volt. Ott ezt valahogy könnyebben elnéztem. A gépet állványra helyezve mind a kártya, mind az akkumulátorok cserélhetők maradnak anélkül, hogy a gépet le kellene szerelnünk az állványról.
A kártyafoglalat a markolat jobb szélén került kialakításra, egy műanyag ajtó mögött. A kártyafoglalatba SD és SDHC kártyát helyezhetünk, a használati útmutató MultiMedia kártyáról nem tesz említést. A fényképezőgép kinyitott kártyaajtóval is működőképes.
A gép egyetlen csatlakozóját bal oldalra helyezték, egy műanyag fedlap mögé. Ez szolgál USB- és videokimenetként egyaránt. DC bemenetnek és vezetékes távkioldónak nem alakítottak ki csatlakozót.
Az akkumulátorokat a markolatba kell helyeznünk, az elemtartót rugós retesszel védik a véletlen kinyílás ellen. Az elemtartóba 4 db AA méretű akkumulátort, vagy elemet tehetünk.
A Pentax tükörreflexeseinek egyik közös problémája, hogy a még részben töltött akkumulátorokkal már nem hajlandó működni. Amit a Pentax kiköpött, hogy lemerült, azzal az Olympus SP-590UZ röhögve készített még 50 képet folyamatos LCD használattal.
A K200D-nél tapasztalt hirtelen kikapcsolás azonban itt már nem következett be, az akkuállapot visszajelzése kellőképpen pontos, igaz, itt sem túl részletes, s a teljes tele állapotot néhány kép után a „fél-jelzés” követi. A teljes kimerülés előtt azonban jópár képpel előbb jelez a gép piros színű üres akku jellel, így lesz időnk felkészülni az akkucserére.
