Kipróbáltuk: Pentax K200D teszt

Felépítés I.

Változások

A Pentax D-SLR-jeinek januári frissítése során észrevehettük, hogy míg a K20D-be vadonatúj szenzor került, addig a K200D „csupán” a K10D képérzékelőjét örökölte. Látszik tehát, hogy a Pentax fontosnak tartja a két kategória között fenntartani a jelentős különbséget, ami érthető is, hiszen a két váz ára között is nagy eltérés tapasztalható.

Mindazonáltal fontos látnunk azt is, hogy a K200D-be a K10D-ben már kiválóan szerepelt 10 Mpixeles szenzoron kívül további szolgáltatások is átkerültek, így nem csak egy egyszerű szenzorcsere történt, hanem valódi plusz lehetőségeket is kapunk.

Elsőként nézzük át azokat az újdonságokat, melyek a korábbi K100D, illetve K100D Super óta történtek:

Külsőleg szinte semmi sem változott, leszámítva a nagyobb LCD miatti hátsó rész apróbb áttervezését, a kissé finomított markolatot, valamint az elülső RAW gombot.

Érdemes azt is megvizsgálni, hogy a Pentax K20D-vel szemben miben és milyen mértékű lemaradása van a K200D-nek. Nyilvánvaló, hogy itt nem igazán fogunk olyan paramétert találni, ami a K200D-ben jobb volna, mint a K20D-ben. Legalábbis egyetlen kivételtől eltekintve, a kereső lefedettségétől, mely a K200D-nél 1%-kal jobb, mint a K20D-nél.

Képérzékelő

Vélhetően a K200D az utolsó Pentax tükörreflexes fényképezőgép, amelyik még CCD-t használ képérzékelőként. A Pentax K10D kifutása után a K200D örökölte ezt a szenzort, amely 23,5×15,7 mm méretű, így 1,5×-es képkivágás faktorral kell számolnunk az objektívek gyújtótávolságát. A CCD felületén összesen kb. 10,75 millió képpont található, ebből mintegy 10,2 milliót használ fel a gép a képalkotásra.

Legnagyobb felbontásban 3872×2592 pixeles képeket készíthetünk, de ha szükségét érezzük, kisebb felbontást is beállíthatunk. Az érzékenységet ISO100 és 1600 között változtathatjuk, 1, 1/2 vagy 1/3 Fé lépésekben.
Érdekes, hogy hiába állítunk be egy adott érzékenységet, a fényképezőgépet kikapcsolva, majd bekapcsolva visszaáll a gép ISO Auto módra. Hiba, vagy szolgáltatás? Engem inkább zavart.
A képek veszteségmentes RAW vagy veszteséges JPEG formátumban menthetők el SD vagy SDHC kártyára.

CCD stabilizálás „in action” (K100D)
VIDEÓ! Katt a képre!

A szenzortisztítás a korábbiakban már alkalmazott módszerrel történik, vagyis a CCD erőteljes megrázásával. Ezt egészíti ki a Pentax SP (Super Protect) bevonat a szenzor előtt, amely portaszító hatású, így védve az érzékelőt a lerakódásoktól. Amennyiben mégis por kerülne a felületre, következhet az automatikus tisztító folyamat, amely az érzékelő nagy sebességű rázásából áll. Ezt beállíthatjuk automatikusként is, ilyenkor a gép bekapcsolásakor aktiválódik majd, de indíthatunk külön portalanítást is. Külön bekapcsolva tovább tart a szenzor vibrációja és érezhetően erősebb, mint a bekapcsoláskori automatikus módszer. A harmadik megoldás a kézi tisztítás, amelynek során a menüben való kiválasztás után a tükör felcsapódik, így adva utat a szenzor manuális tisztításának. Érdemes megjegyezni, hogy az akku merülését a K200D csipogással is jelzi, így elméletileg nem történhet olyan baleset, amelynél éppen a zár mögött „túrkáltunk”, miközben az akku lemerülése miatt a gép kikapcsolna, s a zár felfutna, a tükör pedig lecsapódna.

Dust Alert

Ami újdonság az előbbiekhez képest, az a K20D-ben bevezetett Porjelzés (Dust Alert) funkció. Ehhez csupán egy csatlakoztatott AF objektívre és egy SD kártyára van szükségünk. A folyamat bekapcsolásakor a gép végtelen fókusszal és szűk blendével képet készít (célszerűen homogén felületre kell irányítanunk az objektívet), majd a felkontrasztosított képből meghatározza a nem kívánatos porszemek helyét, amit egy képen rögzít. A képet kártyára is elmenti, s a kézi tisztítás során meg is jeleníti. Ha felcsapjuk a tükröt, a készülék mindig megmutatja a legutoljára készített portérképet, így könnyebben megállapítható, hogy mely területeken keressük a legtöbb szennyeződést.

A poros érzékelő Dust Alert által mutatott képe

A Dust Alert eredménye 10 vibrációs poreltávolítás után

A Dust Alert által mutatott kép 10 pumpás befújás után

A portérkép számomunkra is segítség volt, hogy egy gyors portalanítási tesztet végezünk. A fenti, bal oldali képen a szenzor állapota látható, a Dust Alert lefuttatása után (és persze direkt beporzását követően). Ezután egymás után tíz alkalommal aktiváltam a beépített portalanító rendszert, vagyis a szenzor vibrációt. Ennek hatása a fenti, jobb oldali képen látható, a megismételt Dust Alert vizsgálat után. Az észrevehető, hogy két-három proszem eltűnt, néhány áthelyeződött, de a legtöbb a helyén maradt.

Következett az utolsó módszer a kézi tisztítás. A legegyszerűbb körtefecskendős fújást választottam, vagyis semmivel nem nyúltam a szenzor előtti védőüveghez. Csupán 10 erősebb fújást kapott a lefelé fordított tükörakna. Következett a Dust Alert, ami a jobbra lévő eredményt mutatta. Meggyőző.

Összegzés képpen: a Dust Alert lehetősége jó segítséget adhat a szenzorkosz gyors felderítésére, a beépített szenzortisztítás azonban továbbra is inkább tűnik marketingfogásnak, mint hatékony módszernek.

Optika

Az SDM csatlakozói

A gépvázra a Pentax KA, KAF és KAF2 bajonettes, valamint DA jelzésű, csak APS-C-re rajzoló objektívjei illeszthetők. Ezen felül – ahogy a K100D Super-ben már bevezették – az ultrahang motoros, SDM jelzésű optikák is használhatók. Az ehhez szükséges két csatlakozó pont jól látható a bajonetten belül, amely a K100D-nél még hiányzott.
A cseppállóság érdekében a bajonettcsatlakozó gyűrűjét is kis mértékben kiszélesítették (ez is látható a jobb oldali képen).

A Pentax K200D-t kit kiszerelésben 18-55 mm-es nagylátószögű zoom-mal, dupla kit kiszerelésben 18-55 mm és 50-200 mm-es telezoom-mal vásárolhatjuk meg. Ezen kívül létezik egy komolyabb, fix f/4 fényerejű, 16-45 mm-es objektívet tartalmazó csomag is.

Tesztünk során Pentax smc DA 18-55 mm f/3.5-5.6 AL II, Pentax smc DA 12-24mm f/4.0 ED AL (IF), Pentax smc D FA 50mm f/2.8 Macro és Pentax smc DA* 200mm f/2.8 ED [IF]SDM optikákkal dolgoztunk

Sorozat fényképezés

Gyári adatok szerint a gép maximum 2,8 kép/mp sebességű sorozat-felvételre képes, amely 4-5 évvel ezelőtt még megszokott lett volna ebben a kategóriában, ma azonban már átlag alattinak mondható, még a belépőszinten is. További kellemetlenség, hogy a belső puffer kapacitásán is spóroltak, így RAW formátumban maximum 4 képet készíthetünk ezen a sebességen. Persze az is érthető, hogy a gyártó szerette volna, ha a K20D sorozat képességeit nem éri el a K200D. Nyilván egy belépőszintű gépnek nem is kell annyit tudnia, mint egy középkategóriásnak, a gond azonban az, hogy már a K20D sorozatmódja is inkább csak belépőszintűnek tekinthető. Ehhez képest még kisebb sebességű és még rövidebb sorozatot hajlandó csak készíteni a K200D, megjegyzem, a K100D-ben hasonlóan gyenge értékeket láthattunk. Egy icipici fejlesztés azért még belefért: a K100D 3 képes pufferéhez képest a K200D 4 kép eltárolására képes RAW formátumban. JPEG-ben természetesen tovább bírja szuflával, de tesztjeink szerint a gyors sorozatnál 6-7 képnél itt sem készült több.

A gép kínál egy lassabb sorozatot is azok számára, akiknek szédítő lenne az előbb említett tempó. No, félre az iróniával, van azért előnye is a dolognak, hiszen az 1,1 kép/mp-es sorozatnál több képet készíthetünk egyhuzamban, még RAW formátumban is. Ehhez azért szükségünk lesz valamilyen gyors kártyára, de ha kellően nagy sebességűt sikerül beszereznünk, akkor JPEG formátumban akár kártyakapacitásig tartó sorozatot is készíthetünk.

lassú JPEG sorozat hangfelvétele
Kattintson a képre!

lassú RAW sorozat hangfelvétele
Kattintson a képre!

gyors JPEG sorozat hangfelvétele
Kattintson a képre!

gyors RAW sorozat hangfelvétele
Kattintson a képre!

A mért értékek megközelítették a gyári specifikációban szereplő adatokat, gyors sorozatnál 2,8 helyett 2,7 kép/mp-et, lassú sorozatnál 1,1 kép/mp helyett 1,18 kép/mp-et kaptunk. Ezen értékek 1/100 és 1/400 mp közötti záridőknél változatlanul fennállnak.

A sorozatmódokon kívül a kártyára írás sebességét is ellenőriztük, amelynél szintén kis lemaradást vélhetünk felfedezni a konkurens gépekhez képest. Nagy sebességű memóriakártyát használva közelítőleg 25%-kal lassabb írási sebességet produkál a Pentax K200D, mint a hasonlóan belépőszintű Nikon D60. Lassabb memóriakártyát alkalmazva is érezhető efféle különbség, bár nem ilyen mértékű. Összességében azt mondhatjuk, hogy a K200D átlagos sebességgel tudja elmenteni a fotókat. Ez elegendő ahhoz, hogy RAW formátumban se tűnjön hosszadalmasnak a mentési folyamat, de a sorozatok hosszára és a puffertelítődés utáni sorozatsebességre nincs túl jó hatással.
Azt persze hozzá kell tennünk, hogy a K100D-hez képest viszont jelentős gyorsulást értek el a fejlesztők, hiszen akkor még a 3 MB/s-ot sem sikerült teljesíteni Panasonic Pro High Speed kártyával sem (ami más gépekben 10 MB feletti értékeket produkált).

Használhatunk automatikus expozíció-sorozatot 3 kép hosszban, 1/3-tól 2 Fé fényerőkülönbséggel (1/3-ad vagy 1/2 Fé lépésekben állítható). Ez az üzemmód a gép kikapcsolása után is kiválasztva marad, nem úgy, mint a K100D-nél, ahol a gép visszaállt egyképes módba.
Ha RAW, illetve RAW+JPEG formátumban készítünk expozíció sorozatot, majd ezt követően egy újabbat készíteünk, akkor a második sorozat mentésénél már érezhető a kis puffer és az írási sebesség hatása, az utolsó kép már késleltetve készül el.