Kipróbáltuk: Samsung GX-20 teszt

0

Felépítés I.

Kissé rendhagyó ez a mostani teszt, hiszen a két gépet végre egymás mellett volt módunk összehasonlítani, ami tökéletesen igazolta az adatlapok által sugallt tényt: vajmi kevés téren különbözik ez a két modell. A K20D-t már alaposan kiveséztük, így felesleges lett volna leírni ugyanazt, csak más szavakkal. Ez a bemutató tehát többnyire az ott leírt szöveget tartalmazza, hiszen 90%-ban megegyezik a két gép. Természetesen igyekszem kitérni majd a különbségekre is, így ez a cikk nem csak egy gépbemutató, de egyben összehasonlítás is.

Változások

Az összevetés előtt szenteljünk azért egy fejezetet az elődhöz képest végbement változtatásoknak is. A Samsung GX-10 és GX-20 közötti legfőbb eltérések ugyanazok, mint a K20D és elődje között, néhány apróságot leszámítva. A fő csapásirány az új érzékelő, ami a korábbi 10,2 megapixel helyett, 14,6 megapixeles, effektív felbontást nyújt. A szenzorcserét sikerült házon belül megoldani, vagyis a korábbi Sony sorozatnak úgy tűnik vége szakadt és ezentúl Samsung gyártmányú érzékelőkkel találkozhatunk a saját és a Pentax modellekben. Ennek megfelelően teljesen átdolgozták a zajkezelést is, így az érzékenységtartományt is szabadabban állíthatjuk. A magas érzékenységi küszöböt egészen ISO6400-ig tolták ki a korábbi ISO 1600 helyett.

A másik fontos újdonság a Live View mód, amely a gyártó modelljei közül elsőként a GX-20-ban teszi tiszteletét, és a kompakt gépeknél már megszokott élőképes képkomponálás lehetőségét nyújtja. Ezzel együtt maradt a korábbi modellben is alkalmazott digitális előnézet szolgáltatás is, ami egyfajta „fapados” élőkép mód, csak nem mozgó- hanem állóképen ellenőrizhetjük a végeredményt az LCD-n.

A fényképezőgép továbbra is a Pentax KAF2 bajonettszabványt használja, így ugyanazokat az objektíveket csatlakoztathatjuk, mint az elődben. Maradt a beépített stabilizátor (OIS) is, ami a szenzor elmozdításának elvén működik. A gyártó tájékoztatása szerint ideális esetben akár 4 fényértéknyi előnyt is nyújthat a bekapcsolt OIS rendszer.

A gép külsejében alig találni változást. A legnyilvánvalóbb a kissé meghízott LCD monitor, ami 2,5”-ról, 2,7”-ra nőtt, és egyben felbontása is változott (210 000 > 230 000 pixel). A kijelző világosságát továbbra is elég finoman állíthatjuk, de ha a színeivel van gondunk az sem jelent majd problémát, hiszen a színezet állítása is lehetséges. A nagyobb képek miatt a nagyítás is erősebb, így a lejátszott fotók részletei már 32x zoommal ellenőrizhetők. A másik külcsínben történt változás a gépváz bal oldalára nőtt kis dudor, mely nem más, mint az elődből már hiányolt vakuszinkron csatlakozó – illetve ennek kupakja. A vakut érintő másik újdonság, hogy a korábban 11-es kulcsszámú beépített villanó, most egy kissé erősebb, 13-as kulcsszámmal büszkélkedhet.

A képsorozatok terén is tetten érhetők a különbségek. A sebesség ugyan nem nőtt (bár a felbontás azért jelentősen), de a Samsung GX-20-ban már kétféle sorozat választható: gyors és standard. Ezen felül RAW formátumban közel dupla annyi kép készíthető egyhuzamban, mint az előd esetében, és megjelent a távvezérelt sorozat lehetősége is, ha opcionális távkioldót használunk a géphez.

A végére a különféle szoftveres képfeldolgozási beállítások maradtak. Több képstílust kapunk, az egyes szituációkhoz (portré, tájkép stb.), sokkal finomabban beállíthatók az alap feldolgozási opciók (kontraszt, élesség, telítettség), megjelentek a színeffektek és több digitális színszűrőt kapunk, melyeket a más elkészült képeken alkalmazhatunk.

A Samsung GX-10 és a GX-20
közötti főbb különbségek
Samsung GX-10 Samsung GX-20
Érzékelõ

23,5 x 15,7 mm CCD
10,75 megapixel

23,4 x 15,6 mm CMOS
15,07 megapixel
Tényleges felbontás 10,2 megapixel 14,6 megapixel
Képméretek 3872 x 2592
3008 x 2000
1824 x 1216
4672 x 3104
3872 x 2592
3008 x 2000
1824 x 1216
Tömörítési fokok 3 féle 4 féle
Érzékenység ISO100-1600 ISO100-3200 (kiterjesztett: ISO6400)
Live View (élõkép) funkció nincs van (4-8x nagyítással, segédráccsal)
Optikai stabilizátor van van (továbbfejlesztett)
Dust Alert nincs van
LCD kijelzõ 2,5″, 210 000 pixel
állítható világossággal
2,7″, 230 000 pixel
állítható világossággal, és
színezettel
Képnagyítás max. 20x max. 32x
Sorozat 3 kép/mp
JPEG: kártya kapacitásáig
RAW: max 9 kép
3 kép/mp (Hi), 2,3 kép/mp (Standard)
JPEG: 38 kép (Hi), kártya kapacitásáig (Std)
RAW: 16 kép
Távvezérelt sorozat nincs van
Custom (egyéni) beállítások 33 db 36 db
Beépített vaku kulcsszáma 11 13
Vakuszinkron csatlakozó nincs van
Picture Wizard beállítások
GX-10-nél még nem volt ilyen elnevezés)
2 db képtónus
3 db feldolgozási beállítás (+/-1 lépésben)
4 db képtónus
3 db feldolgozási beállítás (+/-4
lépésben)
8 db színszûrõ
Digitális Filterek 6 db 9 db
Mellékelt szoftver Digimax Master
Digimax RAW Converter
Adobe Reader
Samsung Master
Samsung RAW Converter 2.0
Adobe Reader
Tömeg (akku és kártya nélkül) 710 g 727 g
Egyéb átdolgozott zajszûrés
RAW/RAW+ ikon kijelzése a keresõ státuszsorában

A két gép (Samsung GX-10 és GX-20) külső jegyeinek különbségét az alábbi kép mutatja:

A fejezet elején említettem az „apróságokat”, amik nem kerültek bele a GX-20-ba, holott a Pentax ikermodelljében megtalálhatók. Ilyen például a D-Range mód, a hipergyors sorozatot kínáló Burst Shooting, vagy az elkészült képek egymás melletti összehasonlítása.

Képérzékelő

A Samsung úgy gondolta, hogy végre a saját lábára áll, így a korábbi modellekben használt Sony CCD-k sorának úgy tűnik vége. A Samsung egy teljesen új, 15,07 megapixeles CMOS érzékelőt készített a géphez és ugyanezt találjuk a Pentax K20D-ben is. A gép ebből 14,6 megapixelt használ valódi képalkotásra, ami 4672 x 3104 képpontos maximális méretet jelent. Az érzékelő fizikai mérete 23,4 x 15,6 mm (~APS-C), ami egy hajszállal kisebb a korábbi Sony változatnál. Ez a több mint 4 megpixeles felbontásnövekedéssel együtt nem sok jót ígér, de a gyártó állítása szerint az új érzékelőben sikerült 60%-al kisebbre venni az érzékelőhelyek áramköreinek méretét, ezáltal az érzékelők felülete jóval nagyobb lett, és jelentősen növelhették a mikrolencsék méretét is. Ennek köszönhetően szabadabban bánhattak az érzékenység tartománnyal, ami ISO100 és ISO3200 között állítható. A Pentax K20D-től eltérően itt nem csak az ISO6400-es értéket, de az ISO3200-as maximumot is engedélyezhetjük, ha nincs szükségünk extra magas érzékenységre. A beállítási lépésközök nagysága alapesetben 1 fényérték lehet, de szinkronizálhatjuk az expozíciós lépésközökkel is, ami 1/3, vagy 1/2 értékeket jelent. Ha az ISO beállítást automata értéken használjuk, az elülső és hátsó vezérlőtárcsákkal megszabható az érzékenység tartomány induló és végértéke.

A Pentaxszal ellentétben a képfeldolgozásért felelős rendszerről nem sok információt közöl a Samsung, de mivel a két gép szinte hajszál pontosan ugyanazt a teljesítményt nyújtotta, feltételezhetően ugyanaz a processzor dolgozik mindkettőben. Tapasztalataink szerint csupán a szoftverben lehetnek eltérések. Azonosak a gyorsaságért felelős DDR2 memóriaegységek is, melyek szintén a Samsung műhelyében készültek.

Szenzortisztítás

Etéren nem kapunk különösebb újdonságokat. A Samsung GX-20-ben is az előd vibrációs poreltávolító technológiáját alkalmazták, némi eltéréssel -de erről majd kicsit később. Maradt az Anti-Dust bevonat a szenzor előtt, amely portaszító hatású, így védve az érzékelőt a lerakódásoktól. Amennyiben mégis por kerülne a felületre, következhet az automatikus tisztító folyamat, amely az érzékelő nagy sebességű rázásából áll. Ezt beállíthatjuk automataként is, ilyenkor a gép bekapcsolásakor aktiválódik majd, de indíthatunk külön portalanítást is. Külön bekapcsolva tovább tart a szenzor vibrációja és érezhetően erősebb, mint a bekapcsoláskori automatikus módszer. A Samsung GX-20 esetében a vibráció gyorsasága és hossza eltér a Pentax K20D-nél alkalmazottól. A Pentax jóval gyorsabb frekvenciájú rezgéseket használ de rövidebb ideig, míg a Samsung új készüléke lassabb (de ugyanolyan erős) rázkódásai hosszabb ideig tartanak.

A harmadik megoldás a „magad, Uram…” metódus. Egy menüparanccsal felcsaphatjuk a tükröt, és nyithatjuk a zárat, így kézi tisztítóeszközeinkkel szabadon hozzáférhetünk az érzékelőhöz.

Ami újdonság az elődhöz képest, az a GX-20-ben bevezetett Porjelzés (Dust Alert) funkció. Ehhez csupán egy csatlakoztatott AF objektívre és egy SD kártyára lesz szükségünk. A folyamat bekapcsolásakor a gép végtelen fókusszal és extra hosszú záridővel képet készít egy a homogén felületről, majd a túlexponált képből meghatározza a nem kívánatos porszemek helyét, amit egy képen rögzít. A kép kártyára menthető és a kézi tisztítás során felhasználható. Ha felcsapjuk a tükröt, a készülék mindig megmutatja a legutoljára készített portérképet, így könnyebben megállapítható, hogy mely területeken keressük a legtöbb szennyeződést.

A poros érzékelő Dust Alert által mutatott képe

A Dust Alert eredménye 10 vibrációs poreltávolítás után

A Dust Alert által mutatott kép 10 pumpás befújás után

A portérkép számomra is segítség volt, hogy a K20D-hez hasonlóan, egy gyors portalanítási tesztet végezzek. A jobb oldali képen a szenzor állapota látható, a Dust Alert lefuttatása után. Bizony akadt jó pár porszem az érzékelőn. Ezután egymás után tíz alkalommal aktiváltam a beépített portalanító rendszert, vagyis a szenzor vibrációt. Ennek hatása látható az alábbi bal oldali képen, a megismételt Dust Alert vizsgálat után. Talán két porszem ha eltűnt a képről, egy-kettő pedig helyet cserélt. Következett az utolsó módszer a kézi tisztítás. A legegyszerűbbet a pumpás fújást választottam, vagyis semmivel nem nyúltam a szenzor előtti védőüveghez. Csupán 10 erősebb fújást kapott a lefelé fordított tükörakna, egy olcsó, műanyag, ecsetes tisztítópumpától. Következett a Dust Alert, ami a jobbra lévő eredményt mutatta.

Sorozat fényképezés

Az eddigi egy helyett kétféle sorozatmódot használhatunk. A hagyományos képsorozatokból kettőt kapunk, gyors (Hi) és normál (Std) lehetőséget, bár szerencsésebb lett volna mondjuk lassú és nagyon lassú névre keresztelni. A gyors sorozat elméleti 3 kép/mp-es sebessége egy 2008-as, középkategóriás gépnél már elég idejétmúltnak tűnik, főleg ha inkább csak alulról közelíti ezt a teljesítményt. Természetesen mi is megmértük a sebességet és a Pentaxhoz hasonlóan 2,7 kép/mp volt a leggyorsabb, amit 18 DNG (RAW) kép átlaga alapján produkált. A sorozat hosszban viszont kicsit jobban teljesített, mint a gyári adatlapon szerepel, hisz 16 képet jósol az útmutató, nálunk viszont 17 és 19 fotót sikerült lőnie a teszthez használt SanDisk Extreme IV SDHC kártyára, attól függően, hogy a gyors, vagy a normál sorozatot választottuk. JPEG-nél már kicsit gyengébben teljesített, mert 2,4 képkocka/mp-nél nem tudtam gyorsabb sebességet kicsikarni belőle. A fotók számában is elmaradt a gyári adattól, mert igaz, hogy a kártyánk kapacitását leszámítva végtelen sorozatra képes, de a 23. kép után jelentősen lassult, bár nem annyira mint a Pentax K20D. A körülbelül 0,3 kép/mp-es különbség mégis szinte elhanyagolható, hiszen a 1,66 kép/mp sem mondható sebesnek.

A Pentax K20D és a Samsung
GX-20 képsorozatainak mért értékei
(Hi sorozat)
sebesség (K20D) sebesség (GX-20) készíthetõ képek száma
(K20D)
készíthetõ képek száma
(GX-20)
RAW (PEF) 2,8 kép/mp
16
RAW (DNG) 2,75 kép/mp 2,75 kép/mp
18
17
JPEG (Premium) 2,75 kép/mp 2,4 kép/mp
22 (ezután is folytatódott, de csak 1,35 kép/mp sebességgel)
23 (folytatódott, 1,66 kép/mp sebességgel

Ha a Standard sorozat állást használtuk, a bűvös mérőszám a 2,15 kép/mp volt RAW formátumban. A gyár által közölt érték itt 2,3 kép/mp. JPEG-ben ismét több kép készült, mint a Pentax K20D-nél. 46 fotóig bírta a 2,11 kocka/mp-es sebességet, azután erősen visszaesett és váltakozó sebességgel készített képeket, melyeknek átlaga1,5 kép/mp volt. Mindezt a kártya teljes kapacitásáig volt képes folytatni.

A Pentax K20D és a Samsung
GX-20 képsorozatainak mért értékei
(Standard sorozat)
sebesség (K20D) sebesség (GX-20) készíthetõ képek száma
(K20D)
készíthetõ képek száma
(GX-20)
RAW (PEF) 2,15 kép/mp
16
RAW (DNG) 2,15 kép/mp 2,15 kép/mp
19
19
JPEG (Premium) 2,15 kép/mp 2,11 kép/mp
28 (ezután is folytatódott, de csak 1,6 kép/mp sebességgel)
46 (folytatódott, 1,5 kép/mp sebességgel

A Samsung GX-20-ba nem került bele a Pentaxnál újdonságként bevezetett Burst Shooting sorozat, amely másodpercenként 21 db, 1536 x 1024 pixeles fényképet készít a szenzor élőkép módját használva. Persze annyira nem is sajnáltam, hogy kimaradt ez a szolgáltatás, mivel minőségre inkább egy videóból „kilopott” sorozatra emlékeztettek a fotók. Még van mit fejleszteni rajta.

Az automata expozíció sorozat szinte kihagyhatatlan volt, hiszen ez szinte bármely digitális fényképezőgépben elérhető. A Samsung GX-20-ben 3, vagy 5 képet készíthetünk így, +/- 2 Fé határok között. A lépésköz 1/3, vagy 1/2 Fé lehet. A menüben az is meghatározható, hogy milyen sorrendben készüljenek a különböző expozíciójú felvételek.

Szintén egy apró különbség a K20D-hez képest, hogy a Sansung GX-20-ban megmaradtak az előd különleges automata sorozatai (Extended Bracket). Hasonlóan az expozíció sorozathoz, 3 és 5 kép hosszan, +/- 4 lépésközzel állíthattuk be a különböző léptékű élesség, kontraszt, színtelítettség és fehéregyensúly képsort. Ezek a GX-20-ben is adottak. A Pentaxnál viszont egy új mód is bekerült a sorba, a Színezet Sorozat (Hue Bracketing), amit a GX-20-ban nem találunk meg.

Hi sorozat hangfelvétele (kattintson a képre!)

Std sorozat hangfelvétele (kattintson a képre!)

A sorozatok menüjében – mely az Fn menüben, a fel iránygombbal érhető el – állítható be az önkioldó mód is 12, illetve 2 másodperces várakozási időre. Az utóbbi egyben a tükörfelcsapás funkciót is tartalmazza. Az exponáló gomb lenyomásakor azonnal felcsapódik a tükör, majd 2 mp múlva kezdődik az expozíció.

Külön megvásárolt távkioldóval háromféle Remote opciót használhatunk. Normál módban a kioldó expo gombjának lenyomására azonnal kezdődik az expozíció, de választhatunk 3 mp-es késleltetést és sorozat módot is. A GX-20 teljesen kompatibilis a Pentax gyártmányú távkioldóval is.

A készülék menüjében időszakos expozíció (Interval Shooting) beállítására is van lehetőség. A képek közötti várakozási idő 1 m-től 1 napig terjedhet, számuk pedig 1 és 99 között változhat. Azt is meghatározhatjuk, hogy a sorozat azonnal, vagy egy beállított időpontban induljon.

A gép említést érdemlő képessége a többszörös expozíció (Multi Exposure), amely 2-9 felvételt készít egy „képkockára”, beállításainknak megfelelően. Egy külön opcióban a szendvicsképek automatikus világossági hangolása is engedélyezhető.