Képminőség II.
Általános képminőség
A JPEG képekre viszont továbbra is jellemző az az elnagyoltság, amely az eddigi Samsung DSLR-eknek sajátja volt. Ebben nagyon hasonló a Pentaxhoz, bár talán egy hajszálnyival itt is jobb a végeredmény az előző modellpárnál. A tesztképeknél inkább a RAW fotókat erőltettem, mert mindkét modell ebben a formátumban mutatja meg igazán hogy mit tud. Itt megfelelően jó objektívvel már a finomabb részletek is felfedezhetők a képen. A Samsung GX-20, elődjéhez hasonlóan, ezúttal is csak RAW-ban tudja megmutatni igazi képességeit. Ha viszont nem fontos a részletnagyítás, vagy a kép 100%-os monitornézetben való böngészése, a JPEG is megteszi. A tesztképeknél
Arra azért készüljünk fel, hogy a 14,6 megapixel nem kis feladatot ró az átlagos objektívekre. Ha egyszerű kitobjektívekkel szeretnénk használni, korántsem aknázzuk ki a nagyobb felbontás előnyeit. A gép elméleti felbontás maximuma kb. 100 vonalpár/mm, amit ezek az olcsóbb objektívek már nem képesek teljesíteni.
A GX-20-nél kibővítették a képfeldolgozási beállítások körét. Az eddigi kettő (Natural, Bright) helyett például négy képtónus beállítás választható, név szerint, Standard, Vivid, Lendscape és Portrait. Rajtuk kívül két felhasználói mentési hely áll rendelkezésre, ahová saját beállításaink kerülhetnek. A Pentax testvérmodellnél 6 képtónus választható, de nincs lehetőség egyedi mentésre. Bármely képtónus alatt külön állíthatjuk a feldolgozási opciókat is, mint például a színtelítettség, szűrőeffekt (8 színszűrő), kontraszt és élesség. A K20D-hez képest itt nem kapunk színezet és tónus beállítást. A szűrőeffektek kivételével minden opció +/-4 lépcsőben szabályozható.
A Pentaxnál a Bright képtónus beállítás állt talán legközelebb az elképzelésemhez. Egy kicsit erősít ugyan az élességen, ami ezzel az elnagyolt élesítéssel semmiképpen sem szerencsés, de egy fokkal visszavéve már elfogadható volt. A Samsungnál sajnos nem találtam ilyen beállítást. Jobb híján itt is az alapnak számító Standardban volt a gép, de így a Pentaxnál lágyabb képet és túl hideg, cián komponensben gazdag színeket kapunk. A Vivid beállítás mindezt eltúlozza a Landscape pedig még több zöldet hoz elő, ami már Standardon túlságosan dominál a képeken. Ugyanazon beállítások mellett, napos időben az automata fehéregyensúly kb. 500K értékkel állított hidegebb színhőmérsékletet. Emiatt RAW-ban sem könnyű egymás mellé tenni a két gép képeit. Részletek terén és élességben azonos konverter beállításoknál azonos eredményt látunk a színek terén viszont most is lehetnek eltérések. Íme két tökéletesen azonos fehéregyensúly beállításokkal konvertált kép. A Samsung ezúttal is hidegebb, míg a Pentaxnál jobban dominál a sárga fátyol:
Természetesen azért kaptunk még több feldolgozási opciót, hogy kedvünkre kísérletezzünk. Minden helyzetre megfelelő, „tuti” beállítás nem létezik, de a két gép szoftvere eléggé eltér ahhoz, hogy nehezen összevethető legyen a JPEG képminőségük.
A Pentax K20D-nél újonnan bevezetett D-Range szolgáltatást itt szintén hiányolnunk kell. A D-Range egy fokozatban 200%-kal növeli a képdinamikát és így bizonyos szituációkban több részletet biztosít a túlvilágított vagy árnyékos képterületeken. Az alábbi képeken a Pentax K20D szolgáltatása látható.
Hosszú expozíció
Ismét egy 10 perces expozícióval izzasztottuk a fényképezőgép érzékelőjét, mely képes jól érzékeltetni az éjszakai fotózások során fellépő képi anomáliákat, mint amilyen a hotpixelesedés, vagy a sötét-, illetve termikus zaj. A tesztet természetesen letakart objektívvel és keresőnyílással végeztük. A gép ugyan rendelkezik hosszú záridős hotpixel szűréssel (Noise Reduction), de ez nem kapcsolható ki a menüben. A Custom1 beállítások között egy állandóan bekapcsolt és egy automata állás közül választhatunk, amely ilyen hosszú záridőnél már biztosan működésbe lép. Ez többnyire egy ugyanolyan hosszú (esetünkben 10 perces) második expozíciót jelent, melynél a gép meghatározhatja a nem kívánt pixelek helyzetét, majd kivonja azokat a képből. A GX-20-nél 7 perc 40 mp-ig tartott a szűréshez szükséges második expozíció. Ezalatt a gép nem használható.
A GX-20 nagyon jól teljesített ebben a tesztben. Hotpixeles és egyéb zaj nem látható a képeken, csak abban az esetben ha a hisztogram széthúzással kivilágosítottuk. Így jelentős mértékű színzaj figyelhető meg, de a K20D-nél látható sávos világossági zaj itt nem volt jelen. Másodikként egy 10 perces (szintén automata szűréssel készült) RAW képet is megvizsgáltunk, ahol még jobb volt a helyzet. Némi hotpixelesedés látható volt ugyan, de csak a világosságot erősen megemelve. Az új CMOS, úgy tűnik, kitűnőre vizsgázott.
Hosszú záridejű felvétel (10 perc)
Stabilizátor
A Samsung sajtóközleménye szerint a stabilizátor teljesítményén is javítottak, ami ezúttal akár 4 fényértékkel is kitolhatja az ideális, kézben tartható záridőtartományt. Persze ez az érték, ahogy a stabilizátor használhatósága is, mindig relatív. Függ a fényképezési körülményektől, az objektívtől, kitámasztástól, de a fotóstól is. Előző tesztünkben, az egyik előddel kb. 2 fényértéknyi előnyt mértünk és az én kezemben sem mutatott jobb teljesítményt a GX-20. Gyanúsan ugyanazok az értékek kezdtek el sorjázni, mint a K20D-nél, így nem nehéz rámondani, hogy a hardverében 100%-osan megegyező két modell a gyakorlatban is ugyanúgy teljesít. A tesztet a Samsung smc DA 50-200mm f/4.0-5.6 ED objektívvel végeztem, 200mm-es gyújtótávolságnál, amely a szenzor 1,5x-es szorzófaktorával kb. 300mm-es kisfilmes látószöget nyújt.
A reciprok szabály (inkább ajánlás) ehhez az ekvivalens gyújtótávolsághoz annak reciprokát, vagyis 1/300 mp-et tart ideálisnak (a gépen 1/320 mp a legközelebbi beállítható fokozat). Ez a kézben viszonylag nagyobb biztonságban megtartható alapérték. Próbáim során, stabilizátor nélkül már a képek 20%-a bemozdult ennél a záridőnél, míg bekapcsolt állapotban csak 1/80 mp-nél jelentkezett ugyanez az arány. Ez 2 fényértéknyi biztos előnyt jelent, bár még 1/15 mp-cel is sikerült éles képet készíteni, ami az ideálishoz képest több mint 4 fényértéket jelent. Itt azonban már jóval magasabb a bemozdult képek aránya. Korábbi Samsung stabilizátor tesztjeinkben is 2 fényérték körüli volt a hatásfok, így az új modellben nem éreztünk előrelépést ezen a téren.
Az alábbi képeket 1/20 mp-es záridővel készítettük. Balra a stabilizátor nélküli, míg jobbra a bekapcsolt stabilizátoros változat látható. A jobbra lévő kép sem éles, de ez nem a bemozdulásnak , hanem az olcsó objektívnek köszönhető.
A Samsung GX-20 egyébként sensor-shift, vagyis érzékelő-elmozdításos rendszerű stabilizátort használ, melyet a gép hátulján, a négyirányú vezérlőgomb alatti karral kapcsolhatunk ki és be. A stabilizáció az exponáláskor aktiválódik, így a keresőben, vagy az élőképes kijelzésnél nem látható a remegéscsökkentő hatás.
