A gép bejelentése és forgalomba hozatala között sok idő telt el, de végre mégiscsak itt van ez a különös kinézetű digitális fényképezőgép. Mivel a Digicam melléklet fényképezőgépekkel foglalkozik, én fényképezőgépnek hívom, bár tudása alapján akár digitális videokamerának is tökéletesen megfelelne: három felbontásban (640 x 480, 320 x 240 és 160 x 120 pixeles) és kétféle képfrissítéssel (30 illetve 15 kép/mp) képes videofelvételeket készíteni (természetesen hanggal együtt). Ehhez még hozzá kell tenni, hogy egy snitt hosszát csak a lemezen lévő hely korlátozza, így legkisebb felbontásban akár egy 2 órás felvételt is rögzíthetünk egyhuzamban.
Kívülről
A fényképezőgép olyan, mintha geometriai formákból építették volna össze: az alja, a hátlapja és a markolata egy-egy téglatest, az objektív egy henger, a kereső pedig egy hasáb. Ezek összerakásával egy nagyon karakteres, összetéveszthetetlen modellt alkottak. Az IDC-1000-es kidolgozása első ránézésre is nagyon precíz, pontos, minden részletén látszik, hogy átgondolt tervezés és gondos összeszerelés eredménye.
A fényképezőgép előlapján a nagy átmérőjű henger közepén egy nagyon kicsi frontlencsét találunk. Engem először meglepett, de aztán be kellett látnom, hogy a henger oldalára szerelt dolgok miatt sokkal nagyobb optika már nem férne el a hengerben. Az objektív gyújtótávolsága 7-21 mm közt állítható, ami kisfilmes gépeknél 38-114 mm-nek felelne meg. Az objektív belső pereme menetes, így az 52 mm-es előtétlencsék és szűrők adapter nélkül csatlakoztathatók hozzá.
A markolat előlapi részének tetején van a gép infravörös érzékelője, ami a géphez mellékelt távirányító jeleit fogadja. Az optika mellett az előlap alján egy műanyag pattintós ajtó mögé rejtették a fényképezőgép USB és FireWire csatlakozóját. Ez utóbbi talán meglepő egy ilyen kategóriájú gépnél, de nem indokolatlan. Az IDC-1000-esben ugyanis olyan médiára fotózunk, aminek olvasására még nem terjedt el számítógépre köthető egység (nem is tudom, hogy lehet-e egyáltalán kapni ilyet), így nagy mennyiségű adat letöltéséhez mindenképpen a fényképezőgépet kell használni. 730 MB mozgatása USB kábelen nem egy leányálom, így jól jön a gyors FireWire csatlakozó.
A fényképezőgép tetején található kezelőszervek a markolat tetejére összpontosulnak. A markolat elülső végére került az exponáló gomb, középre az információs LCD, hátra pedig a programválasztó tárcsa, közepén a főkapcsoló gombjával. Az információs LCD közepes méretű, de tiszta jól áttekinthető. Bal alsó sarkában egy korong forgása jelzi mikor a fényképezőgép a lemezhez nyúl. A programválasztó tárcsa a következő lehetőségeket nyújtja: állókép, sorozatfelvétel, video, beállítások és letöltés. Az objektív tetején van a felpattanó vaku, amit a gép oldalán lévő gomb benyomásával lehet kinyitni. Az objektív végén lévő élességállító gyűrű a hasonló gépeknél megszokott módon nincs közvetlen összeköttetésben a lencsékkel, hanem csak egy apró motornak jelzi az elfordulást.
Az IDC-1000-es hátlapja hasonlít legjobban egy mai digitális fényképezőgép hátlapjára. Ugyan szokatlanul keskeny és a kereső gumikerete az átlagosnál jobban kiemelkedik (így nem kell az orrunkat annyira az LCD-hez nyomn)i, de amúgy minden egyéb kapcsoló kb. szokványos. Bal alsó sarokban van a vállpánt rögzítési pontja, felette pedig az Auto/Manual kapcsoló. Ez utóbbival a manuális beállításokból kapcsolhatunk azonnal automatikusba, majd vissza manuálisba. A Sanyo LCD-je nagyon kellemes, hűen reprodukálja a színeket, jó a felbontása és kellően gyors. Érdekes, hogy bekapcsolásnál nem csak egyszerűen megjelenik a kép, hanem először sötét, majd néhány pillanat alatt fokozatosan kivilágosodik (szokták fade-nek is nevezni). Az LCD jobb oldalán találhatók a Mode és a Set gombok. Ezekkel a menübe lehet belépni, illetve ott lehet változtatásokat jóváhagyni. Az LCD felett három különböző kezelőszervet találunk. A bal szélső a szokványos négy irányba billenthető navigáló gomb. Viszonylag jól használható, közepesnél kicsit jobb. Mellette a kereső kapcsolója. Ezzel lehet a kereső és az LCD monitor közt a képet váltani. A jobb szélső kapcsolóval felvétel és visszajátszás módok közt válthatunk.
Az LCD-s kereső fizikailag talán nem jobb, mint a Fuji vagy a Canon gépeknél alkalmazott kereső, de talán egy kicsit jobban használható. Ennek véleményem szerint az az oka, hogy a megjelenítendő kép sokkal tisztább még gyenge fénynél is, így tényleg szinte mindig használható a felvétel megkomponálására. Nagyon sötétben maximum fekete lesz, de a kép nem szemcsésedik. Természetesen van rajta dioptriaállítási lehetőség (tényleg használható), így a szemüveget viselőknek is kényelmes a gép használata.
A fényképezőgép markolata egyben a kártyaolvasó is. Formája a kártya méretéből és formájából adódik. Véleményem szerint ez a fényképezőgép leginkább elrontott része. Jónak tűnik, de a fogása természetellenes és kényelmetlen. Ahhoz, hogy a helyesen megfogott fényképezőgép keresőjét a szemünkhöz tudjuk emelni, teljesen ki kell fordítani a csuklónkat, ami kényelmetlen. A legkényelmesebb pozíció, ha a fényképezőgépet eltartjuk magunktól, de az gyorsan belátható, hogy eltartott géppel nem lehet remegésmentes videofelvételeket készíteni. A markolat oldalán található a kártyaajtó nyítója, ami a fényképezőgép működése közben nincs közvetlen összeköttetésben a retesszel, így menet közben a kártyát még véletlenül sem lehet kivenni.
Ha eddig nem volt elég, akkor a gép másik oldalán a csatlakozók mellett még egy sor gombot, egy tárcsát és egy kapcsolót találunk. Talán a legfeltűnőbb az óriási finoman, de mégis pontosan forgatható tárcsa, ami szituációtól függően más és más célt szolgál. Ezzel lépkedhetünk az élességállítás, a fehéregyensúly és az expozíció menükben, de visszajátszásnál ezzel állíthatjuk a nagyítás mértékét is. A véleményem azonban az, hogy vagy ez vagy a le fel gombok teljesen feleslegesek. Csak arra jó, hogy a felhasználó ne tudja, hogy mikor mit is kell nyomni, tekerni. A tárcsa felett két funkciógombot találni, amelyek az aktuális beállítástól függően más, más funkciót látnak el. Ezekkel állítható a felbontás és a tömörítés, a blende és a záridő és a többi hasonló érték. Ha jól meggondolom, akkor ezt a funkciót is rá lehetett volna tenni a négy irányba billenthető navigáló gombra. A tárcsa alatti Return gombbal a tárcsával beállított értéket lehet rögzíteni.
Az objektív oldalán három gomb áll szépen rendezett sorban: élességállítás, expozíció és fehéregyensúly. A gombok lenyomása után a képernyőn egy-egy menü jelenik meg a képernyőn, amiben a tárcsával lehet le és fel mozogni.
| Élesség | Expozíció | Fehéregyensúly |
|---|---|---|
| automatikus | programautomatika | automatikus |
| manuális | AE rögzítés | WB rögzítés |
| fix 1 m | spot mérés | mintavételezés |
| fix 2m | záridő előválasztás | napos idő |
| fix 5 m | blende előválasztás | felhős idő |
| fix 10 m | manuális mód | fénycső |
| fix végtelen | izzó |
Az objektív végére tették a zoom vezérlőgombját. Egyrészt jó helyen van itt, mivel kézre esik mikor két kézzel fényképezünk. Viszont sokszor hiányoltam ennek a gombnak egy másik példányát a markolatról. Mikor az ember videózik, akkor a markolaton keresi a zoom vezérlést.
A gép oldalán található még a mikrofon és a hangszóró is. Ha a beépített mikrofon nem tudná rendesen rögzíteni a hangot a videohoz, akkor a fényképezőgéphez külső mikrofon is csatlakoztatható. Egy egyszerű felcsíptethető mikrofont a géphez is mellékelnek.
A gép oldalán egy műanyag ajtó mögött találhatók a gép maradék csatlakozói: mikrofon, video (A/V) kimenet, hálózati adapter bemenet. A Magyarországon forgalmazott IDC-1000ZEX modell videokimenetén PAL jel fogható, a tengeren túlon árult modellek IDC-1000ZU jelzést kaptak és NTSC jelet küldenek a videokábelre.
A fényképezőgép talpára egy nagyméretű ajtó mögé került a gép masszív akkumulátora. A 7,4 voltos 1600 mAh-ás lítium ion akkumulátor inkább egy videokamera, mintsem egy fényképezőgép akkumulátorára hasonlít, bár összességében nem olyan nagy. Csak egy kicsit nagyobb egy Canon G1 akkujánál.
Az állványcsavar nem az optika tengelye alatt, hanem attól jobbra került. Elhelyezése sem a panorámaképek készítésénél, sem pedig az akkumulátorcserénél (ha a gép az állványon van) nem szerencsés.
A gép kialakítása nagyon jó, de így tüzetesen átvizsgálva mégsem olyan átgondolt, mint amilyennek a kidolgozás és az összeszerelés pontossága mutatja.
Felvétel mód
A fényképezőgépen három felvételi mód van (állókép, sorozatfelvétel, videofelvétel), amiket az IDC-1000 meglehetősen elkülönítve kezel. Az adott módban rögzített felvétel csak abban a módban játszható vissza. Állóképek rögzítésénél három felbontást (1360 x 1024, 1024 x 768 és 640 x 480) és három tömörítési módot (tömörítetlen TIFF, Fine és Normal) kombinálhatunk egymással. Automatikus állásban a fényképezőgép mindent beállít helyettünk, de manuális állásban szinte minden értékre befolyással lehetünk. Automatikus állásban nincsenek olyan programjai, mint a mai automata gépek többségének (portré, tájkép, éjszakai, stb.), mutatva, hogy nem a teljesen amatőröknek szánták. A beállítási lehetőségek sokfélesége és a szétszórt állítási lehetőségek először kicsit áttekinthetetlenné teszik a gépet (félek, hogy vannak még olyan területek, amiket én sem ismertem meg). De egy alapos ismerkedés után a gyakrabban használt funkciók gyorsan megtanulhatók.
Videofelvétel módban szintén három felbontást (640 x 480, 320 x 240 és 160 x 120) és két képfrissítést (30 illetve 15 kép/mp) kombinálhatunk tetszőlegesen. Az egy kártyára menthető felvétel hossza nyilván nagy felbontásnál rövidebb, így legjobb minőségben mindössze 8 perc video fér egy kártyára. Tapasztalatom szerint 320 x 240 pixeles felbontásnál 15 kép/mp-es képfrissítésnél már nagyon szép videokat lehet készíteni, és így 41 percnyi anyag fér egy kártyára. Persze ha nem a minőség a legfontosabb, akkor akár 2 órányi video is felvehető egy lemezre. Fontos megjegyezni, hogy az optikai zoom videofelvétel módban is használható, nem úgy mint a digitális fényképezőgépek nagy többségénél.
Visszajátszás
Mint már említettem az egyes felvételfajtákat csak azok saját visszajátszás módjában lehet megnézni. Ez első látásra logikátlan, de használat során kiderül, hogy a nagyméretű lemezen tárolt rengeteg felvételt ez a módszer azonnal három csoportra bontja, segítve a tájékozódást. Az állókép üzemmódban a fényképezőgép mindent tud, amit egy ilyen géptől elvárunk, sőt sokkal többet. A számomra leginkább érdekes a kép a képben funkció, amivel egy már elkészített képbe lehet belefényképezni egy másikat úgy, hogy a beillesztett kép sarkainak koordinátáit szabadon megválaszthatjuk.
videofelvétel módban a film mindenféle módon, oda-vissza, lassan és gyorsan is lejátszható. Az egyes képkockák akár fel is nagyíthatók, így az embernek olyan érzése van, mint mikor egy kémfilmben a biztonsági kamera felvételét a végtelenségig nagyítva újabb és újabb részleteket vesznek észre a felvételen.
Képminőség
A fényképezőgép 1,5 millió pixeles felbontása ugyan nem túl nagy, de az otthoni amatőr képek jelentős többségéhez tökéletesen elégséges. Csak gondoljunk arra, hogy egyes digitális laborgépek a nagyobb felbontású képeket is ilyen méretűre konvertálják mielőtt levilágítják a papírra. Ez 13 x 18-as méretű nagyításokig nem is jelent problémát. Ez azt jelenti, hogy egy jó minőségű 1,5 millió pixeles képből gyönyörű kis és közepes méretű nagyítások készíthetők. A Sanyo IDC-1000 ilyen jó minőségű képeket készít. A felvételek jó színűek, zajmentesek és élesek. Egyes felületeket monitoron szemlélve azokon nagyon enyhe zajt találunk, de ennek mértéke annyira minimális, hogy a nagyításokon már nem is jelenik meg. Furcsa volt, hogy néhány képen a kontrasztos élek elszíneződtek, ami az objektív színszórására utal, de azonos körülmények közt készült más felvételeken ennek nyomát sem láttuk.
Szintén érdekes volt, hogy az egyik képen a háztetőn lévő cserepek interferáltak a CCD színszűrőjével, aminek olyan hatása volt, mint amit a Fujifilm SuperCCD-k első generációja produkált. Szerencsére ez csak egy képen tűnt fel, úgyhogy ez egyáltalán nem tekinthető általánosnak.
A képek általában élesek, színhelyesek és színtelítettek, ami kellemessé teszi őket. Így összességében a képminőséget tekintve az IDC-1000 a jobbak közé sorolható.
Sebesség
A digitális fényképezőgép használata során sokszor találkozik azzal a fotós, hogy várni kell a gépre. Az esetek egy részében ennek nincs nagy jelentősége, de például a hosszú idő ami az exponáló gomb lenyomása és az exponálás közt eltelik sok fényképezőgépet kizár bizonyos felhasználási területekről. A következő táblázatban az IDC-1000-esnél mért adatok találhatók.
| Művelet | Eltelt idő (mp) | Megjegyzés |
|---|---|---|
| Bekapcsolás | ||
| Felvétel állásban | 6,8 | Az első kép exponálásáig |
| Visszajátszás állásban | 15,9 | Az első kép megjelenéséig |
| Átkapcsolás felvételről visszajátszásra | 3,1 | Az első kép megjelenéséig |
| Átkapcsolás visszajátszásról felvételre | 2,3 | Az első kép exponálásáig |
| Kikapcsolás | ||
| Felvétel állásból | 5,4 | |
| Visszajátszás állásból | 4,8 | |
| Késés exponáláskor | ||
| Élességállítással, fényméréssel | 1,9 | A gombot egy mozdulattal teljesen lenyomtuk |
| Félig lenyomott állásban | 1,0 | A gép már rögzítette az élességet és az expozíciós értékeket |
| Két exponálás közt eltelt idő | ||
| 1360 x 1024 (TIFF) | 5,8 | |
| 1360 x 1024 (FINE) | 2,3 | |
| 1360 x 1024 (NORMAL) | 2,3 | |
| 1024 x 768 (NORMAL) | 2,3 | |
| Lapozás egyik képről a másikra visszajátszásnál | ||
| 1360 x 1024 (TIFF) | 4,0 | |
| 1360 x 1024 (FINE) | 0,8 | |
| 1360 x 1024 (NORMAL) | 0,8 | |
| 1024 x 768 (NORMAL) | 0,8 | |
Áramellátás
A fényképezőgép fogyasztása a mozgó alkatrészes adattárolás (lemez forgatása, olvasófej pozícionálás) miatt nyilván magasabb, mint más hasonló kategóriájú fényképezőgépeknél. Ezért szükség is van a nagy kapacitású akkumulátorra. Ezzel az akkuval 2 óra alatt 381 képet készítettünk úgy, hogy az USB porton csatlakoztatott fényképezőgépet a számítógép vezérelte, az elkészült képet pedig azonnal letöltöttük a merevlemezre. Ez ugyan nem teljesen életszerű, de azt mutatja, hogy az akku jól teljesít. Video módban egy hosszú felvételt készítettünk, aminek a végén a fényképezőgép automatikusan lekapcsolt. Az elmentett felvétel 1 óra 45 perc hosszú volt. Így legrosszabb minőségben egy akkutöltéssel nem lehet ugyan televideozni a teljes kártyá, de azért jól teljesített.
Az akkumulátor töltéséhez illetve otthoni felvételeknél a fényképezőgép áramellátására a géphez mellékelt adaptert/töltőt használtuk. Az akkut töltéshez ki kell venni a gépből, pedig nem lenne rossz, ha a gépben is lehetne tölteni.
Adatmozgatás
Mivel ezen a gépen egymás mellett megtalálható az USB és a FireWire csatlakozó is kézenfekvőnek tűnt, hogy összehasonlítsuk a két adatátviteli módszert. Beszereztünk tehát egy FireWire kártyát a számítógépünkbe (a Mediker Digfénykép üzletéből), majd telepítettük szükséges szoftvereket. Az USB meghajtón csatlakoztatott fényképezőgépet a letöltő szoftveren keresztül lehet elérni, míg a FireWire csatlakozón át kommunikáló fényképezőgép egy meghajtóként jelentkezik.
A teszt kedvéért készítettünk egy 600 MB-os snittet, amit mindkét módszerrel letöltöttünk ugyanarra a számítógépre. A letöltés az IEEE1394-es (FireWire) csatornán kb 3x volt gyorsabb mint a hagyományos USB csatlakozón. Az előző a 600 MB-os fájl esetén 5 perc 49 másodpercig (13,8 Mb/mp) tartott, addig az utóbbinál 16 perc 36 másodpercet (4,8 Mb/mp) kellett várni. És miért csak 13,8 Mb/mp a FireWire csatlakozó átviteli sebessége, mikor a szabvány elméleti maximuma 400 Mb/mp? Csak tippelni tudok, de a korlát nyilván a magneto-optikai lemez olvasási sebessége. Csak összehasonlításképpen egy ekkora fájl másolása (nem mozgatása) a merevlemezen egy könyvtárból egy másikba kb. ennyi ideig tart. A tesztek alapján a fényképezőgép mellé mindenképpen ajánlom FireWire csatlakozó beszerzését.
ID PhotoDisk
Mivel új médiáról van szó, érdemes néhány szóban bemutatni. A fényképezőgép egy lézerdióda segítségével írja és olvassa a lemezt. Az 59,5 x 56,5 x 4,8 mm-es, 13 gram tömegű lemez kapacitása 730 MB. Olvasási sebessége nyilván nem teszi lehetővé, hogy kihasználjuk a FireWire szabvány adta átviteli sebességet, de még az írási sebessége is elég gyors ahhoz, hogy 8 perc alatt 730 MB-nyi adat kerüljön a kártyára. Ez 1,5 MByte/mp. Nagyon gyors.
A Sanyo IDC-1000 tartozékai
- hálózati adapter/töltő
- 730 MB-os ID Photo lemez
- infravörös távirányító
- mikrofon
- csuklószíj
- Vállszíj
- USB kábel
- FireWire kábel
- A/V kábel
- leírások (magyar nyelvű nincs)
- szoftverek: USB és FireWire meghajtó, áttöltő szoftver, panoráma szoftver, MGI PhotoSuite SE, AdobePremier 1.5 LE
Értékelés
A Sanyo IDC-1000 úgy érzem azok döntését fogja megnehezíteni, akik digitális videokamerát akarnak vásárolni, de közben szeretnének jó minőségű fényképeket készíteni. Mint ismeretes a videokameraként árult készülékek képminősége állókép üzemmódban borzasztó, nem is beszélve, hogy ezeknek a szörnyű képeknek a felbontása legtöbbször nem haladja meg a 640 x 480 pixelt. Ezzel szemben a Sanyo legújabb modelljével tökéletes másfél megapixeles képek készíthetők, miközben egy videokamera minden szükséges funkciójával felszerelték. A nagy tudáshoz és a videokamerák árához igazodik a fényképezőgép 329 ezer forintos nettó ára is. A 730 MB-os magneto-optikai lemezre rögzített snittek a számítógépen a fényképezőgéphez mellékelt szoftverrel komplett filmé vághatók. Egyedül arra kell figyelni, hogy a nagy felbontású és nagy képfrissítésű felvételek lejátszásához és vágásához az óriási adattömeg miatt megfelelő számítógépre is szükség van. De ez videovágásnál már természetes.
A fényképezőgépet a Guards Rt-től kaptuk kölcsön
A FireWire kártyát a Mediker Digifénykép üzletében szereztük be.
