Kipróbáltuk: Sigma 18-50mm/F2,8 EX DC teszt

0

Makró, peremsötétedés

legnagyobb nagyítás 1:5,1 (f=50 mm)
legkisebb szélesség (APS-C): 114 mm
~0,5% hordótorzítás

Az 50 mm-es állásban elérhető legnagyobb nagyítás gyári adat alapján 1:5,0, míg méréseink szerint 1:5,1, amely a 28 cm-es közelpontnál érhető el (kár, hogy a Sigmának nem sikerült 4,0 alá mennie, hiszen akkor ráírhatták volna az optikára, hogy Macro – elnézést, gonosz tréfa volt. No persze ezt később meg is tették, egy új változattal, melyet a Photokina 2006 alkalmából jelentettek be – a szerk.). A teljes képet ekkor 114 mm széles területtel tölthetjük ki az APS-C 1,6× képkivágás faktorú szenzorral szerelt gépen (1,5× képkivágás faktor esetén 122 mm). A torzítás ilyen kis tárgytávolságnál sem jelentős, 0,5% körüli. Ezek nagyjából átlagos értékek.

Peremsötétedés

Nyitott blendével
F8-ra szűkítve
f=18 mm

37 %

10 %
f=29 mm

20 %

7 %
f=39 mm

24 %

5 %
f=50 mm

24 %

5 %

Ellenfényben az optika főként csak becsillanásra hajlamos, a kontrasztvesztés alig észrevehető. E téren az objektív igen jól teljesít, a becsillanás sem nagyon nagy mértékű, a Canon 17-55 IS-nél sokkal erősebb hatást tapasztaltunk.

Kontrasztvesztés és becsillanás

Objektívbe besütő nappal
Leárnyékolva
f=18 mm
f=50 mm