Felépítés
Ergonómia
Tükörreflexes testben rendszerkompakt lélek. Röviden így jellemezhetném az A3000-es modellt. Persze, ha alaposabban körülnézünk a Sony féligáteresztő tükrös kínálatában csak távoli rokonokat találunk. Sokkal több az azonosság az újabb nagy zoomos kompaktokkal, mint például a DSC-HX300, de azoknál a gépeknél is a tükrös modellek kinézete vezette a tervezők ceruzáját.
A váz jó fogású, mély és kényelmesen kialakított markolatot kapott, amit sok DSLR gép is megirigyelhetne. Elejét teljes egészében gumiborítás teszi csúszásmentessé és biztosabb fogásúvá. Hátulra csak egy bőrmintázatú műanyag betét került, gumifolt helyett. A váz borítása szintén műanyag. Picit olcsó érzetű, de az árkategóriának abszolút megfelel és az összerakási minőséggel sincs semmi gond.
Nagyobb probléma, hogy elég kevés kezelőszerv került a gépre, még az említett HX300-as kompaktnál is kevesebb. Vezérlőtárcsát nem kapunk, illetve a navigációs gomb külső gyűrűje egyben erre is szolgál, de a tükrös modelleknél megszokott első és hátsó tárcsát el kell felejtenünk.
A kezelést leginkább a NEX gépek szellemében képzelte el a Sony, vagyis az LCD jobbján két általános gombot kapunk, melyeknek több funkciója is lehet. Feladatukat mindig a kijelzőn mellettük megjelenő felirat mutatja, mint a mobiltelefonoknál. Ötletes elgondolás abból a szempontból, hogy nem kell gombokkal és kapcsolókkal telezsúfolni a vázat, de a friss felhasználónak nem minden esetben egyértelmű.
Szerencsére akad egy-két könnyítés. Az alsó gomb például egy plusz programozható funkciót is kaphat, a jobb iránygombbal pedig az érzékenység mellett egy gyorsmenü is előhívható, melynél könnyedén elérhetők a fókuszbeállítások, képstílusok, fehéregyensúly és ISO érték. A magam részéről azonban nem bántam volna, ha több funkciógombot és szabadon összeválogatható gyorsmenüt kapunk.
A nagy markolat alján kiképzett foglalatban bőven elfér a viszonylag kicsi akkumulátor, melyre egy fémzsanéros műanyagajtó és egy rugós retesz vigyáz. Az ajtó állványra erősített gépnél is könnyedén nyitható marad, hiszen viszonylag távol került tőle a fém állványmenet. Pontosan az optikai középtengely vonalába.
Objektív
A Sony gépeinél megszokhattuk, hogy csak a NEX sorozat tagjai használnak E-bajonettet. Az A3000 most megtörte a hagyományt és ugyanezt a csatlakozószabványt kapta. Az összes E jelű optika közvetlenül csatlakoztatható a géphez. 18 saját gyártású objektív és 2 konverter közül válogathatunk.
Külső gyártók is rengeteg objektívet kínálnak az E-rendszerhez, és a gyári LA-EA1 vagy LA-EA2 adapterek beszerzésével a tükrös gépekre való A-bajonettes optikák is használhatóvá válnak. Utóbbival 15-pontos fáziskülönbség alapú autofókusz is használható.
A tesztgép mellé a Sony E 18-55mm F3,5-5,6 OSS objektívet kaptuk, mely az alap kitben vásárolható meg, egybecsomagolva az A3000-rel. Megvásárolható az E 55-210mm F4,5-6,3 telezoomot tartalmazó dupla objektíves kitben is.
A szenzor mérete miatt kisfilmes értékre átszámítva 27-82,5 mm-es gyújtótávolságot kapunk ezzel az objektívvel. Az 1,5x-ös szorzó bármely csatlakoztatott optika esetén érvényes. A gép legfeljebb 4x-es digitális zoomot és úgynevezett Tiszta kép zoomot is kínál.
Ahogy a NEX gépekben, úgy az A3000-ben sincs szenzormozgatásos stabilizátor. Ezt csak az OSS jelzésű Sony objektívekkel érhetjük el. Ilyen a fent említett kitoptika is. A gép menüjében ki- és bekapcsolható az optikai stabilizáció.
Képérzékelő
A szenzor mérete megegyezik a NEX modellek és a Sony SLT gépek többségével, azaz APS-C méretű (23,5×15,6 mm). Az Exmor HD CMOS érzékelőre 20,4 millió képpont került, melyből 20,1 megapixelt fordít a gép valódi képalkotásra. Az így elérhető legnagyobb képméret 5456 x 3632 pixel. JPEG képformátum esetén 10 és 5 megapixeles kis méretek is elérhetők, ha pedig az alap 3:2 oldalarány helyett 16:9-et választunk, úgy 17, 8,4 és 4,2 megapixeles méretek között válogathatunk. JPEG fotók finom vagy normál tömörítésűek lehetnek. Emellett kombinált RAW+JPEG is beállítható, de érdekes módon sima RAW nem.
A képfeldolgozás ezúttal is a BiONZ processzorra hárul, akár csak a NEX sorozat gépeiben. Az érzékenység beállítása rábízható a fényképezőgépre is, ha ISO Auto módot választunk. Ennek határértékei nem befolyásolhatók, de természetesen manuális ISO beállítással viszonylag szabadon belőhetjük a nekünk tetsző értéket. Ez a szabadság egész fényérték lépéseket jelent ISO100 és 12800 között, valamint efölött ISO16000-es csúcsértéket. A készülék zajszűrése a gyártó honlapja szerint ugyanaz, mint az SLT-A99 tükörreflexes csúcsmodellben használt.
A cserélhető objektív miatt folyton a fejünk felett lebegő szenzor porosodás problémájára viszonylag egyszerű megoldást ad a gép. Az érzékelő előtti aluláteresztő szűrőréteg portaszító töltéssel rendelkezik, és ennyi. Nem kapunk automata, gyors vibrációs tisztítást, ami azért manapság már alap szolgáltatásnak számít a cserélhető objektíves gépeknél. A mégis megtapadt szennyeződéseket a hagyományos kézi módszerrel távolíthatjuk el az érzékelő elől, mely az objektív levételével szabadon és könnyen elérhető.
Kijelző és kereső
Azt már megszokhattuk, hogy a Sony féligáteresztő tükrös gépei is elektronikus keresőt (EVF-et) használnak, de ezek újabban kiváló felbontásúak és nagy képmezőt kínálnak. Nos, az A3000-é nem. A minősége legfeljebb az olcsóbb ultrazoom gépekével vetekszik, és még ott is a gyengébbek között szerepelne. A keresőbe pillantva egy 1/5″ méretű, 201 ezer képpont felbontású LCD képernyőt látunk, nagyjából azzal a minőséggel, ami 6-8 éve volt általános a kompaktoknál. Kis képméret, gyenge kontraszt és dinamika, sötétben erősen zajos és szaggató kép. A keresőt minden esetben külön gombbal kell bekapcsolnunk, nincs automata szemérzékelő.
Betekintő nyílása is egyszerű műanyagszegélyt kapott a kényelmesebb gumiborítás helyett. Előnyként hozhatjuk viszont fel, hogy a betekintő nyílás jól kiemelkedik a váz hátsó részéből, így kényelmes nézetet ad bármely szemmel használva. Kellően nagy az élességkorrekciós tartománya is, melyet a bal oldalán lévő kerékkel -4 és +3,5 dioptria között szabályozhatunk. A lefedettsége 100%-os.
A kereső fényerejét automatikusan szabályozza a gép, de egy-egy értékkel manuálisan is növelhető vagy csökkenthető.
Hasonlóan visszafogott képességekkel rendelkezik a hátsó LCD is. Mérete ugyan 3″, ami megfelel a mai átlagnak, felbontása viszont csak 230 400 képpont ami viszont ehhez a mérethez nagyon kevés. Ráadásul ez még a régebbi TFT LCD széria gyenge betekintési szöggel, így a gépet megdöntve már nem a valós kontrasztot és színeket látjuk rajta. Sajnos tovább nehezíti a komponálást, hogy nem kihajtható és erős napsütésben nehezen látható, bár utóbbira azért jó megoldás lehet az EVF. A hátsó LCD a keresőhöz hasonlóan sötétben zajosodásra és lassulásra hajlamos, de egy fokkal jobb kontrasztátfogást mutat.
Az LCD is 100% lefedettséget kapott, viszont fényessége az automata mód mellett, +/-2 érték között állítható. Képarány 16:9, ami azt jelenti, hogy a folyamatos 3:2-es arányú élőkép nem a teljes, átlósan 7,5cm-es képen, hanem csak egy részén (átlósan ~6,6 cm) jelenik meg. A fennmaradó jobboldali sávban a készülék kezelésével kapcsolatos adatok, ikonok jelennek meg.
Mindkét kijelzőn ugyanazok az információk láthatók, melyeket a DISP gomb segítségével válthatunk. A különböző megjelenítési módok külön le is tilthatók vagy bekapcsolhatók a menüben, tehát megszabhatjuk például, hogy a hátsó kijelzőn látható legyen hisztogram, de a keresőben már ne.
Extraként élő hisztogram és háromféle kompozíciós segédrács is bekapcsolható. A Sony többi gépéhez hasonlóan látványos rekesz és záridőskála is megjeleníthető a kijelzők alján. A menüben külön aktiválhatjuk, hogy beállításaink hatása az élőképen is nyomon követhető legyen. A képernyők teljes kikapcsolása nem lehetséges. Ez csak automatikusan, az energiatakarékos mód kivárási ideje leteltével aktiválódik.
Az elkészült fotók és videók visszajátszása csak a hátsó kijelzőn lehetséges, a keresőben nem. A vezérlő kerékkel 28 lépésben nagyíthatunk a képekbe. Az irányokkal pedig szabadon görgethető az így megjelenő részlet. A le iránygombbal 6 nézőképes oldal jeleníthető meg. Lejátszáskor mindig csak vagy a képek vagy a videók jelennek meg, attól függően mit készítettünk legutóbb. A lejátszási nézet között szintén a nézőképes oldalon válthatunk.
Vaku
A beépített vaku a bal oldalán lévő mechanikus nyitású gombbal pattintható fel és kb. 7,5 cm-re magasodik az optikai középtengely fölé. Teljesítménye azonban viszonylag gyenge, hiszen ISO100 érzékenységnél mindössze 4-es kulcsszámú. Teljesítményét külön is szabályozhatjuk. Manuális beállításra nincs mód, de +/-2 fényérték tartományban kompenzálható a villanási energia. Fényköre kb. 16mm-es gyújtótávolságnak megfelelő területet fed le, ami persze fizikai gyutávot jelent, vagyis kisfilmre átszámítva 24 mm-nek megfelelőt.
A teljes kivillantás után kb. 3 mp szükséges az újbóli elsütéséhez. A menüben kikapcsolt, derítő, lassú és hátsó redőnyre szinkronizált üzemmódja állítható. Vörösszem csökkentést külön aktiválhatunk a menüben. Az A3000 automata vakusorozatot is tud +/-2 fényérték tartományon belül.
A fényképezőgép tetején egy szabványos, a Sony gépeiben nemrég bevezetett P-TTL vakupapucs található, melyre a gyártó bármely külső rendszervakuját, esetleg sima középpontos vakukat csatlakoztathatunk. Ez egyben elektronikus kiegészítő csatlakozóként is működik, így például Sony külső mikrofon vagy egyéb eszköz illeszthető a vakupapucsba.
Csatlakozók, memóriakártya, akkumulátor
A vakupapucs kiegészítő csatlakozója mellett mindössze egyetlen egy aljzatot találunk a gépen. A bal oldalán nyíló műanyagajtó mögött egy kombinált USB2.0 és A/V kimenetet, melyre nyomtatótól kezdve a számítógépig sok eszközt köthetünk. Sajnos a ma már elterjedt HDMI csatlakozóhelyet kispórolták ebből a gépből.
Ugyanezen műanyagajtó mögött található a memóriakártya foglalat, ami jó ötlet, hisz kényelmesebb itt cserélgetni, mint az alul lévő foglalatban. A kártyahely szélei ráadásul úgy képezték ki, hogy nagyon egyszerű legyen a behelyezése. A fényképezőgép SD, SDHC, vagy SDXC illetve a Sony házi formátumaként Memory Stick PRO Duo™/Pro-HG Duo™ kártyákat fogad.
A markolat alján tehát csak az akku foglalata nyílik, nem zsúfolták mellé a kártyafoglalatot. Az akkumulátor a Sony NP-FW50 típusszámú Infolithium áramforrása, ami egyben azt is jelenti, hogy hátralévő kapacitásának kijelzése százalékos pontosságú és folyamatosan ellenőrizhető az élőképen.
A 7,2V-os 1080 mAh-es akkumulátort nagyjából 4 óra alatt tölthetjük fel teljesen és egy töltéssel hozzávetőleg 480 fotót készíthetünk. A töltés USB kábel segítségével történhet, melyet mellékelnek is a géphez. Persze nem kell feltétlenül számítógéphez kötnünk vele a gépet, hisz külön hálózati kábelt is mellékelnek a csomagban.
