Kipróbáltuk: Sony Alpha DSLR-A200 teszt

0

Felépítés I.

A Sony idei lépéseiről mindig hazánk egykori kedvenc bűvésze, Rodolfó jut eszembe. „Figyeljék a kezemet, mert csalok!”, mondta az idős mester, miközben felemelte egyik kezét. Pont azt, amivel nem „csalt”, a másikkal meg közben ügyesen félrevezette a nézőt. A Sony már tavaly ilyenkor beharangozott két DSLR gépet, sőt még mintapéldányaikat is láthattuk egy vitrin mögött. Egyikük, Alpha DSLR A700 néven, már hónapok óta piacon van, a másikuk egy profi masina még várat magára, de a gumicsont elég volt ahhoz, hogy e két várományosra figyeljen a világ. Közben pedig a másik ingujjból előkerült a pikk dáma, a Sony Alpha DSLR A200. Sőt, nem csak egy kártyalap, de majdnem a fél pakli, hisz azóta bejelentették az A300-at és az A350-et is.

Az idei belépőszintű DSLR trió legkisebbje az A200-as, amely mind nevében, mint tulajdonságaiban utal az A100-zal való közeli rokonságra. Nézzük elsőként a két modell közötti különbségeket!

Változások

A lista nem olyan hosszú, mint azt elsőre elvárhatnánk. Az A200-at, csak az éppen szükséges mértékben fejlesztette a gyártó, a komolyabb különbségek az A300-ba és 350-be kerültek. Az A200 főként külsejében változott. A vázat úgy tervezték át, hogy bátran odatehetjük a középkategóriás modell mellé, hiszen a dizájn egyfajta koncepciót követ. A kissé vaskosabb, de kevésbé széles váz elhanyagolható mértékben könnyebb az A100-nál. Említésre méltó változás az itt-ott áttervezett kezelőszervek és a kissé nagyobb LCD, amely 2,7” képátlójúra hízott, nagyjából ugyanolyan felbontás mellett. Talán néhány felhasználónak hiányozni fog a mélységélesség ellenőrző gomb, amely az A100-on még megtalálható volt az új modellről azonban eltűnt. Áttervezték a felnyíló vakut is. Már nem csak kézzel, de egy külön gombbal is nyitható, de bizonyos módokban van, hogy automatikusan aktiválódik. Az átalakított váz miatt viszont jóval alacsonyabbra nyílik a villanó, mint korábban.

A belbecs különbségeit a megnövelt érzékenység tartománnyal kezdhetnénk. Immár ISO3200-ig állíthatjuk, bár alulról eltűnt az ISO80 értékkel ekvivalens Low key beállítás. Most „csak” ISO100 a minimum.

A Sony némileg javított a stabilizátor hatásfokán is. Ez egy fél fényértéket jelent, ami miatt húzhatnánk is a szánkat, de jól jön az a fél Fé, ha éppen ennyi hiányzik a bemozdításmentes fényképhez. Szintén a stabilizátorhoz köthető, hogy bekapcsolt állapotában is használható a legrövidebb vakuszinkron idő, vagyis az 1/160 mp. Még egy pillanatra a vaku mellett maradva, a gyári adatlapok szerint 1 mp-cel tovább kell várnunk a vaku töltésére. Nos, ennek később úgy is utánajárunk. Szintén ide köthető az új vakutiltás üzemmód, amely a főtárcsáról gyorsan elérhető.

A szoftveres téren a finomított DRO szolgáltatást emelhetjük ki, amely hasonló üzemmódokat kínál az elődhöz, de némileg jobb hatásfokkal. Például magasabb érzékenységnél is használható marad az Advanced+ mód. Továbbfejlesztették a fehéregyensúly vezérlést is, ami vélhetően jobb színvisszaadást jelent, de pontosabb lett az expozíció vezérlés is. Az elődnél sokan szóvá tették a konkurenciánál kissé magasabb zajszintet. Ezen is faragott némileg a Sony, így kapunk egy új lehetőséget, hogy magas érzékenységen ki- és bekapcsolhassuk a zajszűrést.

A Sony Alpha DSLR A200 mellé is a gyártó jól bevált InfoLithium akkumulátorát kapjuk, amely egyben pontosabb kapacitás visszajelzést is jelent, akár két áramforrás használatánál is. Ha már két áramforrásról esett szó, említsük meg a külön megvásárolható WG-B30AM portrémarkolatot is, ami az A700-hoz hasonlóan nagyon jól tervezett és kényelmes.

Tömören nagyjából ennyi a különbség az A100-hoz képest. Aki ennél többre vágyik és mondjuk a Sony újonnan bevezetett Live View (élőkép) szolgáltatására kíváncsi, lehajtható LCD kijelzővel, annak az A300-ra lesz szüksége, aki pedig ezen felül nagyobb felbontást is szeretne, nyilván az A350-et választja majd.

A Sony Alpha DSLR A100 és A200
közötti főbb különbségek
Sony Alpha DSLR A100 Sony Alpha DSLR A200
Fájlméretek 3872 x 2592
2896 x 1936
1920 x 1280
3872 x 2592
2896 x 1936
1920 x 1280
3872 x 2176 (16:9)
2896 x 1632 (16:9)
1920 x 1088 (16:9)
Fájlformátumok

RAW (ARW)
RAW+JPEG
JPEG (Fine, Standard)

RAW (ARW 2.0)
RAW+JPEG
JPEG (Fine, Standard)

Érzékenység ISO 100-1600 (ISO80 Low key; ISO200 Hi-key) ISO 100-3200
Stabilizátor igen (CCD-shift)
2-3,5 Fé hatásfok
igen (CCD-shift)
2,5-3,5 Fé hatásfok
Kijelzõ 2,5″ Clear Photo LCD
230 000 képpont

2,7″ Clear Photo LCD
230 400 képpont

Mélységélesség ellenõrzõ
gomb
van nincs
Vakutöltés sebessége ~3 mp ~4 mp
Vakuszinkron 1/160 mp (stabilizátorral 1/125 mp) 1/160 mp (stabilizátorral 1/160 mp)
Vakunyitás ~9 cm
(csak kézi nyitás)
~7 cm
(automatikus, gombbal történõ és kézi nyitás)
Keresõ pentatükrös
95% lefedettség
0,83x nagyítás
20 mm betekintési távolság
pentatükrös
95% lefedettség
0,83x nagyítás
17,6 mm betekintési távolság
DRO

Off
Standard
Advanced+

Off
Standard
Advanced+ (ISO400 fölött is)

Akkumulátor lítium-ion Sony InfoLithium
(1%-os teljesítmény kijelzéssel)
Tömeg 545 g (csak a váz) 532 g (csak a váz)
Méret 133,1 x 94,7 x 71,3 mm 130,8 x 98,5 x 74,7 mm
Gyári portrémarkolat nincs opcionális (WG-B30AM)
Egyéb

áttervezett váz
továbbfejlesztett fehéregyensúly vezérlés
pontosabb expozíció
jobb prediktív AF
1,7x gyorsabb élességállítás
kikapcsolható zajcsökkentés magas érzékenységnél

vakutiltás üzemmód
színcsatorna hisztogramok

Képérzékelő

Csakúgy, mint az elődben itt is egy 23,6 x 15,8 mm-es (APS-C méretű) CCD érzékelőt kapunk, amely egyéb tulajdonságaiban sem tér el a korábbi változattól, így joggal feltételezhetjük, hogy az A100 szenzora munkálkodik az A200-ban is. A CCD képpontjainak száma 10,8 megapixel, amelyből 10,2 milliót hasznosít valódi képalkotásra. Az így kapott maximális képméret 3872 x 2593 pixel. Újdonság a most bevezetett 16:9 oldalarányú méretek, melyekből ugyanúgy hármat választhatunk, mint a hagyományos oldalarányúakból.

A képfeldolgozás csakúgy, mint a nagyobb A700-ban, vagy az elődben, itt is a Sony saját fejlesztésű BIONZ processzorára hárul. Az érzékenység ISO100 és ISO3200 között változtatható 1 Fé lépésközökkel, illetve választhatunk automata beállítást is a gépre bízva az érzékenységet. Ahogy az előző fejezetben említettem, némi beleszólásunk is lesz a zajszűrésbe. A Felvétel menüben ki-és bekapcsolható a nagy érzékenységen aktiválódó szűrés.

Szenzortisztítás

Az elődben is megtalálható automatikus szenzortisztítás, az A200-ból sem hiányzik. A Sony volt a második gyártó a világon, amely bevezette ezt a szolgáltatást a gépeiben, és úgy tűnik az A200 is a korábbi modell által járt utat követi, legalábbis tesztünk során nem találtunk különbségeket ezen a téren.

A Sony módszerének lelke a szenzor apró vibrációja, amely a beépített stabilizátor CCD-shift elvét használja ki. A gép be- és kikapcsolásakor a szenzor egy gyors vibrációval rázza le magáról a kevésbé makacs porszemeket. A tisztítás második frontja az alkalmazott indium-ón-oxid réteg, amely portaszító felületként működik.

Az automatikus tisztítást a felhasználó is elindíthatja a Setup menü „Tisztítási mód” opciójával. Ekkor a gép elvégzi a műveletet (hosszabban), majd magától kikapcsol.

Sorozat fényképezés

sorozat hangfelvétele

A sorozat fényképezés beállítása ezúttal is a gép tetején lévő „Drive” gombbal lehetséges, csupán egy kicsit odébb tették, nagyjából az üzemmód választó tárcsa helyére. Egy normál sorozat módot kapunk, a gyárilag megadott értékek szerint az előd 3 kép/mp-es sebességével. A beállított képformátum a sebességet nem, de a készíthető fotók számát jelentősen befolyásolhatja. Sima JPEG képek esetén memóriakártyánk teljes kapacitásáig fényképezhetünk, RAW-nál 6 kép a megadott maximum, míg RAW-JPEG kombinált formátumnál legfeljebb 3 képig tart a sorozat. Méréseink szerint RAW esetében ezek az értékek meg is felelnek a valóságnak. 6 fotót tudtunk készíteni egyhuzamban, kb. 2,7 kép/mp sebességgel. A sorozat a 6. fotó után is folytatódott, de ekkor már csak 1,1 kép/mp-es teljesítményre volt képes a gép. JPEG-nél valóban a teljes kártyakapacitás a rendelkezésünkre áll, de az általunk használt SanDisk Extreme IV CompactFlash kártyánál a 19-20. fotó után némi lassulást tapasztaltunk. Addig kb. 2,8 kép/mp volt mérhető, utána átlagban 2,2 kép/mp-re lassult a sorozat.

A Sony Alpha DSLR A200 sorozat
értékei
(SanDisk Extreme IV 4 Gb CF kártyával)
gyári értékek általunk mért értékek
sebesség
készíthetõ képek száma
sebesség
készíthetõ képek száma
RAW 3 kép/mp 6 kép
2,7 kép/mp
6 kép (folytatódott, 1,1 kép/mp sebességgel)
RAW + JPEG 3 kép/mp 3 kép
2,7 kép/mp
3 kép
JPEG (F, N tömörítéssel) 3 kép/mp kártya kapacitása
2,8 kép/mp
kártya kapacitása, kb a 19-20. képtõl 2,2
kép/mp-re lassul

Az említett gombbal behívott menüben választhatjuk ki az automatikus expozíció sorozatot is, amely 3 db, különböző expozícióval készült képet készít. Lehetőség van egyképes és folyamatos sorozat beállítására. Előbbi esetben minden gombnyomásra egy, utóbbinál sorozatban három készül el. A lépésközök 0,3, vagy 0,7 fényértékre állíthatók, és megszabhatjuk a képek sorrendjét is. Ugyanitt állítható be a fehéregyensúly sorozat is, amely szintén 3 kép erejéig tart. Low és High beállítások használhatók, amelyek 10, illetve 20 mired színhőmérsékleti lépésközöket jelentenek. 10 mired lépés egyébként megközelítőleg a fehéregyensúly finomhangolás egy egész fokozatának felel meg, tehát +/-1 és 2 lépésköznek megfelelően tolhatjuk el a sorozatot.

A Drive menüben találhatók az önkioldó beállításai. Itt két időköz (2 és 10 másodperc késleltetés) választható.